Esti Kurir, 1936. november (14. évfolyam, 252-275. szám)
1936-11-03 / 252. szám
5JS^^!S!il!fiZSIiiSDL52S5lÉtíDS£S!! Előfizetés ^ * TM:T' 10 fillér Budapest, 1936 Főszerkesztő : RASSAY KÁROLY november 3. kedd i ,ifi ............................. ............................................................................................................................................................................................................... Nagyjelentőségű diplomáciai találkozásra vonatkozott Mussolini szenzációs bejelentése A milánói beszéd visszhangja világszerte Francia híradás szerint Horthy kormányzó Olaszországba utazik Róma, november 2. (Az Esti Kurír tudósítójának telefon jelentése.) Mussolini miniszterelnöknek a milánói Dóm téren tartott beszédét nemcsak az olasz hivatalos és félhivatalos körökben, hanem a legkülönbözőbb forrásokból érkező egybehangzó jelentések szerint világszerte úgy fogják fel a mértékadó politikai tényezők, mint óriási jelentőségű események kezdetét. Különösen nagy feltűnést kelt a miniszterelnöknek a Népszövetségről mondott kritikája, továbbá a lefegyverzés, a kölcsönös biztosítékok, valamint az oszthatatlan béke kérdéseiben leszögezett álláspontja. Élénken tárgyalják a Magyarországgal kapcsolatban tett kijelentéseit is és találgatják, hogy milyen kapcsolatban lehetnek ezek a Jugoszlávia felé küldött barátságos üzenettel. Biztosat arról, hogy az olasz kormány milyen irányban óhajtja levonni a közeljövőben a milánói beszédben kifejezésre juttatott felfogás konzekvenciáit, még nem lehet tudni, de kétségtelennek látszik, hogy ez az állásfoglalás sem Olaszországban, sem a külföldön nem marad hatás nélkül a közeljövőben. A Franciaországról, Angliáról, Németországról és Ausztriáról szóló megjegyzésekhez is sok kommentárt fűznek és vannak, akik úgy hiszik, hogy az ezekben megnyilatkozó állásfoglalás döntő fordulatot jelenthet a diplomácia frontján. Más részről élénken pertraktálják a kapitalizmus, a demokrácia, a fasizmus és a bolsevizmus célkitűzéseiről és szerepéről szóló fejtegetéseket is és izgalommal várják, hogy az elhangzott szavaknak milyen visszhangja lesz a különböző országok és a különböző pártok részéről. Kozás konzekvens kifejezője annak az álláspontnak, amelyet Mussolini a középeurópai kérdésben már évek óta elfoglal. Kétségtelen, hogy ennyire határozottan és ennyire reálpolitikai lehetőségek közé beállítva még egyetlenegy külföldi államférfi sem szögezte le álláspontját Magyarország jogos aspirációi mellett. Mussolini egész beszéde a békepolitika céljait szolgálja s éppen ezért fokozottan jelentős az, hogy a magyar aspirációk kielégítését a gyakorlati béke egyik legfontosabb követelményének jelentette ki. Az Esti Kurír munkatársa ezután az iránt érdeklődött, mire célzott Mussolini, amikor arról beszélt, hogy Olaszország meleg érzelmeit Magyarország iránt a közeljövőben «nyilvános és nagyszerű formában» fogják ismét az egész világ elé tárni. Beavatott helyen erre vonatkozóan csak enynyit mondtak: — Mussolini beszédének ebben a részében a küszöbön álló diplomáciai tanácskozásokra és találkozásokra célzott. Itt említjük meg, hogy külföldi, elsősorban francia lapok híradása szerint Horthy Miklós kormányzó Darányi Kálmán miniszterelnök és Kánya Kálmán külügyminiszter társaságában a közeljövőben Rómába utazik. Mire vonatkozik Mussolini ígérete Mussolini milánói beszéde világszerte kelett feltűnést, de a beszédnek Magyarországra vonatkozó része különösen a magyar közvéleményben ébresztett élénk visszhangot. A milánói nyilatkozatnak egyik legjelentősebb része foglalkozott Magyarországgal és a többi között ezeket állapította meg a Stefani Iroda által kiadott hivatalos szöveg szerint: „Mindaddig — mondotta Mussolini —, amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Dunamedence kérdéseit nem lehet véglegesen rendezni. A háború igazi megcsonkítottja Magyarország. Négymillió magyar él a mostani határokon túl. Attól a törekvéstől vezetve, hogy eleget tegyenek a túlságosan elvont igazság követelményeinek, más — talán még nagyobb — igazságtalanságot követtek el. Az olasz népnek a magyar nép iránti érzelmeit a magyarok katonai erényeinek, bátorságának és önfeláldozó szellemének őszinte elismerése jellemzi. Ez az érzelem egyébként kölcsönös. Talán már a közeljövőben ünnepélyes alkalom nyílik arra, hogy az olasz nép ezeket az érzelmeit megkapó formában juttassa kifejezésre ország-világ előtt.“ Magyarországon osztatlan örömet keltett a Duce beszéde, különösen annak Magyarországra vonatkozó része. A megnyilatt Mussolini milánói beszédével kapcsolatban eavatott helyen a következőket mondták az sti Kurír munkatársának: Tetteket kerülik Darányi Kálmán kormányának működésbe lépését mi jóindulatú várakozással szemléltük, ahogy a megnyugvás és a reménykedés érzéseivel nézte azt az egész ország, főként a kormányelnök első nyilatkozata miatt, amelyben hangoztatta, hogy az elvi célkitűzéseket saját egyéni módszereivel kívánja szolgálni. A jóindulat nem csökkent azóta sem, s maga az, hogy máról-holnapra nem tűnhettek el teljesen azok a jelenségek, melyek a közvéleményt az utóbbi években annyiszor nyugtalanították, nem kelthetett csalódást. Beláttuk, hogy nem lehet napok alatt kitakarítani azt, amit négy éven át terjesztettek és tenyésztettek, nem lehet egyetlen könnyed tollvonással likvidálni a négy esztendőt, amely alatt hivatalos helyekről azonosították a párt ügyét az ország érdekével. De kíváncsian és reménykedve vártuk november elsejét, amikor el kellett dőlnie, hogy a hivatalból és hivatalban történő párttagdíj-beszedések, melyekben a közvélemény joggal látta a tisztviselői kar és általában a polgárság lelkiismereti szabadságának súlyos sérelmét, az új kormány alatt is megismétlődhetnek-e. Nos, megismétlődtek. A hozzánk érkezett jelentések szerint most ismét levonták a húszfilléres párttagdíjakat a vasúti, postai s egyéb közalkalmazottak fizetéséből. Volt, ahol már maga a kifizető altiszt kurtította meg a fizetést a régi módszer szerint és volt, ahol annyi engedményt tettek az üres látszatnak, hogy előbb teljes egészében kiadták a fizetést, aztán rövid idő múlva megjelent a kommün emlékeit felidéző „bizalmi férfi11 és ő szedte be az alkalmazottak „önkéntes11 lelkesedésének anyagi kifejezéseit. Tehát, hogy a volt kereskedelemügyi miniszter disztinkciójához hívek maradjunk: volt, ahol „hivatalból 11 és volt, ahol „hivatalban 11 vonták le a tagdíjjárulékot, de valójában mindenütt hivatali presszióval vontak le pénzt a pártpropaganda javára, mindenütt a tisztviselők személyi függetlenségét sértették és alázták meg egy kiváltságolt pártpolitikai szervezet érdekében. Ugyanekkor pedig tartja magát a hír, hogy a szubvencionált lapokhoz közelálló vállalatok félmillió pengő adósságának kifizetése irányában gyakorolnak nyomást a kormányra. Mert hiába hordtak el százezreket és milliókat az adófizetők pénzéből — elszámolás nélkül kezelt alapokból és álcímeken elkönyvelt összegekből — hiába szórták gavallérosan a polgárok pénzét a személyi kultusz és a pártkorteskedés napi nyomtatványainak terjesztésére, ama dömpingsajtó árnyékában, amely állítólag a maga „népszerűségével i1 ingerli a független lapokat, mégis kifizetetlen tartozások keletkeztek, s bármilyen megdöbbentő, arról van szó, hogy ráadásul az eddigi terhekre, még ezeket az új terheket is a közösség nyakába akasszák. A NEP-jelvényes főispánok tovább feszítenek a hatósági pártatlanság elvének megcsúfolására, az egypártállam alkotmányellenes gondolatának megvalósítása érdekében létesült intézmények változatlanul nyomasztják és fojtogatják a szabadságot... Elérkezett az ideje, hogy ezekkel a jelenségekkel szemben a miniszterelnök kilátásba helyezett egyéni módszereinek konkretizálását reklamáljuk. Várjuk a határozott kijelentéseket, amelyek felszabadítják a köztisztviselőket a megalázó nyomás alól, amelyek megnyugtathatják őket, hogy ezentúl nem lesz Francia politikai körök véleménye Páris, november 2. (Havas) Mussolini milánói beszédét itt tartózkodással fogadták. Első pillantásra úgy látják, hogy az olasz kormányfő beszédének lényeges részei nem annyira a francia-olasz viszonyra vonakoznak, mint arra a külpolitikára, amelyet a Duce ezentúl követni kíván. Nem titkolják, hogy Róma általános állásfoglalása a locarnói értekezletet előkészítő tárgyalások terén, a Duce egyes nyilatkozatai pedig a középeurópai és földközi-tengeri problémák tekintetében nehézségeket idézhetnek fel. Mindazonáltal azt tartják, hogy e beszédet, tekintettel a benne felvetett kérdések fontosságára és ezek közelebbi meghatározásának szükségére, előbb gondosan tanulmányozni kell s csak azután lehet illetékes véleményt mondani róla. (Folytatása a 2. oldalon)