Esti Kurir, 1936. november (14. évfolyam, 252-275. szám)
1936-11-22 / 269. szám
1 % ' ^ •* • ■ WH ' ' ’ -r,* *'* Ml mUMMIUM SMMUMMR «” .'.41 MA:NAPTÁRSZErVÉNT. ~ggg|ggar Budapest, 1936 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY november 22. vasárnap A felkelők megkezdték a barcelonai kikötő blokádját /Órákon belül elfogják a rablógyilkos cigánylegényt Három emberélet terheli Varga Pál lelkiismeretét Az Újlipótvárosban történt kegyetlen rablógyilkosság tettesének személyazonosságát a rendőrség 24 óra leforgása alatt megállapította. Strisinger, Erzső ócskavaskereskedő gyilkosa Varga Pál cigánylegény, aki áldozatát agyonverte és kirabolta, majd a pénzből nagy mulatságot rendezett és bevásárlásokat végzett. A főkapitányság bűnügyi osztályának detektívcsoportjai, valamint az összes pesti környéki csendőrőrsök tegnap délután óta Most derült csak ki, hogy a veszedelmes cigány a Streisinger-féle gyilkosságon kívül, erősen gyanúsítható egy másik, egy esztendővel ezelőtt történt kegyetlen bűntény elkövetésével is. A nyomozás során ugyanis a főkapitányság érintkezésbe lépett a csendőrség budapesti nyomozó alosztályával és itt megállapították, hogy Varga Pált a pomázi kettős rablógyilkosság ügyében is keresik, mert őt gyanúsítják Illés János és feleségének megölésével. Egy esztendővel ezelőtt Pomázon, november végén meggyilkolva találták házában Ülés János nyugalmazott állami útmestert és feleséget, született Székely Saroltát. Az útmester háza ebben az időben javítás alatt állt s a tetőzet ki volt bontva. A rablógyilkos a tetőn, helyesebben a padláson keresztül az éjszakai órákban leereszkedett a konyhába, behatolt a hálószobába és egy vasdoronggal agyonütötte az átkaparót és feleségét. Szétvert koponyával találták meg másnap reggel a szerencsétlen végű öreg házaspárt. A lakás teljesen fel volt dúlva és ki volt fosztva. A csendőrség óriási apparátussal indította meg a nyomozást, de hosszú időn keresztül nem tudtak nyomra akadni. • Nyolc-tíz héttel ezelőtt jelentkezett a pomázi csendőrségen egy asszony, aki váratlanul előadta, hogy a gyilkosság napján — abűntény az asszonyt azóta is állandóan foglalkoztatta — Illés János háza előtt látta ólálkodni Varga Pál cigánylegényt, aki egyébként Pomázra való és a környéken isismerik. A csendőrség ezen a nyomon indult el és hamarosan kiderült, hogy a pomázi asszony bejelentése helyes irányba terelte a gyilkos utáni nyomozás munkáját. A csendőrség hamarosan megállapította, hogy orbestiális kéttűs gyilkosság is rablás elköszakadatlanul hajszolják a gyilkos cigánylegényt, aki akkor szökött meg az újpesti barakktelepen lévő lakásáról, amikor a detektívek el akarták fogni. A gyilkos Újpesten lakott a 18. barakk l-esz. számú lakásában. Vadházasságban élt egy Balog Katalin nevezetű leánnyal, akit nem akarták hozzáadni, mert a cigányok között is rabiátus, elvetemült, mindenre elszánt legénynek ismerték, aki a legkisebb szóváltásnál is azonnal bicskát ragadott. Körülbelül három hónappal ezelőtt mégis összekerült a szép cigányleánnyal, akivel az újpesti barakktelep egyik házában kapott lakást. vetésével csakugyan Varga Pál gyanúsítható, akit mindenfelé kerestek Pomázon, a környéken, valóságos hajtóvadászatot indítottak ellene, de nem találták meg sehol. A veszedelmes ember állandóan, hétrőlhétre változtatta lakhelyét, természetesen sehol sem jelentette be magát. Budapesten nem merte magát meghúzni, de Pesterzsébeten, Kispesten, Újpesten, Rákosszentmihályon, Rákospalotán tűnt fel néhanapján a cigánysor lakói előtt, akik valósággal rettegtek tőle, a ki, ... Modern Rózsa Sándornak tartották, aki hihetetlen kegyetlenséggel bánt el mindenkivel, aki útját állta, viszont ha pénze volt, elment a cigányok közé és nagy dáridókat rendezett. Ilyenkor nyakra-főre hozatta az italokat és ételeket, sőt , közeli ismerőseinek pénzt is adott. Most is ilyen nagy mulatságot rendezett az újpesti barakktelep cigányaival, akiknek egyszerre 50 liter bort és 10 liter pálinkát hozatott a borzalmas gyilkosság napjának délutánján és egész a hajnali órákig mulatott velük együtt. 128 pengőt kapott a gyilkos az aranyórára A nyomozás munkáját Szrubián Dezső dr. rendőrtanácsos irányítja, Bártfay Ernő rendőrtanácsos, detektivfőnökhelyettes segítségével, míg a hajsza nagy munkája a Futó és Fazekas ■ detektivcsoportok tagjaira hárul. Természetesen ezenkívül más detektívcsoportokat is bekapcsoltak a munkába. A pestkörnyéki csendőrség láncszerűen kutatja át a hegyeket és barlangokat, mert biztosra veszik, hogy a cigánylegény valahol egy barlangban bújt el. Rádiókörözést is adtak ki ellene, amely szerint Varga Pál huszonötéves, nőtlen pomázi születésű szegkovács, magyarul és cigányul beszél, 175 centiméter magas, erősen gyanúsítható Streisinger Ernő meggyilkolásával. A gyilkossággal gyanúsított cigány eltűnésekor fekete öltönyt és fekete lakkorrú, antilopbetétes cipőt viselt. A meggyilkolt ócskavaskereskedő óráját megtalálták a zálogházban, ahol a gyilkos 128 pengőt kapott rá. Ugyancsak a cigánylegény lakásán találtak egy nadrágot, amely a bűntény elkövetésekor volt rajta, ezen vérnyomok, vércseppek vannak. Ezt a nadrágot ma délelőtt beszállították a vegyvizsgáló intézetbe, hogy megállapítsák, vájjon mitől erednek ezen a vércseppek. Ezzel a rendőri nyoozás tulajdonképpen befejeződött, mert hiszen a bűncselekmény minden részlete teljesen tisztán áll a nyomozók előtt. Most már csak a veszedelmes gyilkos elfogatása van hátra és ez sem késhet sokáig — arendőrség biztosra veszi, hogy Varga Pál legfeljebb 24 óránbelül hurokra kerül. Dáridózik a gyilkos Varga Pál. Ismét „izgattam" Írta: Apponyi György gróf Aminek az elmúlt évek tapasztalatai után matematikai pontossággal be kellett következnie, íme, az idén sem maradt ell a kir. ügyészség az Ottó örökös király születésnapja alkalmából megtartott vacsora és ünnepi mise meghívóinak elkobzása iránt terjesztett elő indítványt. Előbbinek felelős kiadója én vagyok, utóbbiéi Cziráky József gróf felsőházi tag. Az elkobzási indítvány oka: a törvény kötelező ereje ellen való izgatás, amelyet azzal követtünk el, hogy a kir. ügyészség megítélése szerint „a meghívónak szövege a Btk. 173. §-ában meghatározott bűntett törvényi ismérveit kimeríti, mert a törvény kötelező erejét támadja“. Várjon mi az az ország nyugalmát, a törvények uralmát veszélyeztető szöveg, amely „a Btk. 173. §-ában meghatározott bűntett (!) ismérveit kimeríti* és amelynek elkobzása iránt intézkedni a kir. ügyészség legsürgősebb dolga volt? Sietünk megnyugtatni az olvasót. Az elkobzási indítvány oka a meghívók egész szövegéből a következő néhány szó volt: „Őfelsége II. Ottó, király". Ennyi és nem több. Ez a néhány szó az, amely „a bűntett ismérveit kimeríti". Dr. Antalffy Manó vizsgálóbíró nyilván nem ismerte fel az idézett szavakban foglalt, az ország törvényes rendjét fenyegető veszedelmet, mert az ügyészség megkeresésére hozott végzésében az elkobzási indítványt elutasította. Elutasító végzésének indokolásában kimondja, hogy a kir. ügyészség álláspontja téves. Elismeri, hogy az 1921. évi XLVII. t.-c. „tekintet nélkül arra, hogy, amint az a törvényjavaslatból, a nemzetgyűlés közjogi bizottságának jelentéséből, a nemzetgyűlés tárgyalási naplójából kitűnik, kényszerítő körülmények behatására jött létre és a Budapesti Közlönyben gyászkeretben jelent meg, élő és hatályos törvény. Kötelező erejének megtámadása tehát kétségtelenül kimerítené a Btk. 173. §-ába ütköző bűntett jogi és í tényálladéki elemeit". De: „a meghívónak a kir. ügyészség által inkriminált szavai: «Őfelsége II. Ottó király, a törvény által használt «megtámadja» kifejezésnek sem köznapi értelemben vett, sem jogi fogalmát nem fedi". „A Btk. 173. §-ának miniszteri indokolása szerint még bírálat és vitatás tárgyává is tehetők jogi és társadalmi intézmények, anélkül, hogy a talán téves bírálat büntetés alá esnék. A támadás a szenvedély felkeltésére, a bírálat a nyugodt meggyőzésre számít. A meghívó szövege még eddig a megengedett bírálatig sem jut el, annál kevésbé tartalmaz a törvény által megkívánt tartalmú támadást az 1921. évi XLVII. t.-c. rendelkezései ellen. Valakit azért, mert az 1921. évi XLVII. t.-c. ellenér Ottót királynak tartja s ennek a véleményé,nek kifejezést ad, a Btk. 171. §-ában meghatározott módon épp ugy nem lehet felelősségre vonni, mint azt(» aki .pl« az 1921. XXXIII. t.-c.-be foglalt békeszerződés ellenére sem ismeri el, hogy Erdély Romániához, a Felvidék Csehszlovákiához, a Bácska Jugoszláviához tartozik államjogilag s ennek a vélemé- I nyének akár sajtó táján is hangot ad.