Esti Kurir, 1936. november (14. évfolyam, 252-275. szám)

1936-11-04 / 253. szám

1936 XI. 4. SZERDA ísíH£» iZuáridA Véres vízióként rémlik fel a képzelet előtt a jövő század?— nem: a jövő évtized, de talán a jövő esztendő regénye, amely sötét tragédiájával túl fogja szárnyalni a fantázia nagy költőit, egy Jókait, egy Welint. Mert ugyan miként támadhatnak egymásra ellenségek, ha testvér a testvért bombazáporral mészárolja — mint most Madrid terein és utcáin történt — s még csak nem is a harcban álló katonai alakulatot, hanem asszonyt és gyereket, békés járókelőt, riadt munkásleányt, aki nem tudott hová menekülni az utcai zajtól hallhatatlanul közeledő repülőgépek elől s akiről még fel is lehetett tenni, hogy egy részük, talán nagy részük az ostromló csapatok színeit hordja szívében? Borzalmas ízelítőt kapott a világ, hogy hová tud és hová fog fajulni a háború gyűlölete és korlátlansága, ha egyszer nem egy szerencsétlen és saját vérében fetrengő ország elhatárolt területén, hanem a futótűz szabadságával lobbanva — mint már egykor — ellenség ellenségre veti magát és nem is akar kímélni senkit és semmit... Amikor nem saját fővárosát bombázza, amelynek minden bedőlt falával, minden leomlott kövével egy darab szive kell, hogy együtt pusztuljon az ostromlónak — de amikor még dicsőséget is érez majd benne és szolgálatot és eredményt és győzelmet. .. szerencsétlen Spanyolország önmagán arat győzelmet minden új nappal. De mi lenne, egek, ha nem benső háborúság, ha nem polgárharc, hanem az elszabadult elemek fékevesztett küzdelme rázná ezt a szerencsétlen, amúgy is ezer nyavalyától meglátogatott világot? Az emberiesség eltakarja kezével a szemét, de hiába nem akarja látni: ennek a szörnyű tűznek fénye keresztülcsap a húson és a csonton, a civilizáció, a kultúra autodafájának mindent elpusztító erejével. Izecsze: az élet a maga hétköznapi gondjaival azért egyenletesen menetel tovább. S ezek a hétköznapi gondok néha nem is egyszerűek. Megoldásuk nem is könnyű. Itt van például az elhunyt miniszterelnök egyik titkárának, az alezredes urnák esete. Várjon mi legyen vele? Államtitkár nem lehet, mert ezen a vonalon a kormány, igen bölcsen, már állást foglalt, csak a legszükségesebb posztokat töltve be, de nem szaporítva az ország mai nehéz helyzetében a stallumokat. Igen, igen. De valaminek viszont a kitűnő úriemberrel mégis csak történni kell. Nemde? Osztályvezető legyen-e tehát, vagy főtanácsos, ez itt a probléma, amely e pillanatban a magyar glóbus csúcskérdésévé növi ki magát. A tűzoltó főparancsnoki állás sajnos már be van töltve ugyancsak személyi titkár által — arról nem szólva, hogy talán ebben az esetben az igénynek meg sem felelne. Még egynéhány más állás is be van töltve, amelyet menthetetlen feledékenységből elfelejtettek nyitvatartani az univerzális tehetségű miniszterelnöki titkárok számára. Igaz — mondják —, hogy vannak ebben az országban tisztviselők, akik nemhogy évek, de évtizedek szorgalmával, munkájával, tapasztalataival, tanultságával haladnak, de nagyon lassan, előre a hivatalos ranglétrán és akik joggal tarthatnak igényt olyan előléptetésre, amely a volt titkár úr számára most egész természetesnek látszik. S vannak, akik azt mondják, hogy a szolgálati fegyelemnek és tisztviselői öntudatnak nem válnak éppen előnyére az ilyen mindenáron való elhelyezési problémák. Ezt azonban csak mondják s mi is úgy idézzük, mint akiknek nem sok beleszólásuk van az ügybe. Mi csak azt halljuk, hogy a kormánynak igen komoly, igen jelentős gondot okoz napról napra és szüntelenül ez az országos jelentőségűvé terebélyesedett probléma. Talán még meg is akad minden, amíg ez elintézve nincs. Ki tudja? »Mindenie mely van egy pepita notesze«... Mit mond a kiszabadult Rudolfné a Névtelen-utcában történtekről Nemes Rudolfi Aranka, a névtelen utcai erkölcsbotrány hősnője, miután szabadlábra került, hazament "diszkrét bejáratú, elegánsan berendezett» egyszoba-hallos lakásába és — csomagolni kezdett. Mialatt ugyanis a rendőrség és a vizsgálóbiró a hirhedt kis peppafedelű notesz adatai alapján némi felvilágosítást kért az előkelő katonatiszt elvált feleségétől — a névtelen utcai lakást új és szolidabb lakónak adta ki a háztulajdonos... — Oh, nagy rumliban vagyok — védekezik Rudolfi Aranka egy háziasszony obligát zavarával —, amint látja, éppen költözködöm és már be van csomagolva minden holmim. Az előszobában folyik a beszélgetés a pesti erkölcsdráma hősnőjével, aki pontosan olyan, amilyennek egy címekkel teli pepita notesz tulajdonosnőjét elképzeli az ember. Kicsit molett, csinos, aranyszőke ondolált frizura alatt mosolygó, hórchér bőrű hölgy, akit azelőtt biztosan ,,jukker-asszonynak" neveztek. Minden szavát mosoly kíséri és ez izgalmas órákban sem hajlandó kizökkenni diszkréciójából. A lakás, ahová állítólag százhuszonnyolc nő járt délutánonként s az esti órákban randevúra, mezőlésben közelről sem felel meg az elképzeléseknek. Mindössze egy szoba, házi, előszoba, fürdőszoba. Viszont igazán minden kényelem: lépcsőházi bejárat, központi fűtés, rengeteg nipp és szőlőfürtös muranői csillár, amit most éppen szeretnek a munkások, hogy majd Rudolfiné új lakásában világítson azokra az „előkelő hölgyekre és urakra", akik állítólag Rudolfiné noteszában szerepeltek s akikre a lakás tulajdonosnője nem győz eleget hivatkozni. — Nekem tudniillik nagyon sok előkelő ismerősöm van. Hölgyek és urak. Persze ezek privát, társadalmi nexusok — mondja és sokat sejtetően néz maga elé. — Rettenetesen felfújták ezt a dolgot, szó sincs százhuszonnyolc névről!... nyel a hölgyekről. Az urakat sokkal többre becsüli, jobban is vigyáz a nevükre. ►Visszavonulok* Közben megmutatja a felforgatott lakást is. A muránói csillárt, a kis sárga márvány vízmedencét, körülötte az obugát fehér galambokkal, az ezüst konyakos készletet, a rekamiét, ami mind, mind éppen most indul a kapu előtt álló bútorszállítókocsi felé. — Tudom pontosan, ki jelentett feli — folytatja. — Egy úr itt a házból, a harmadik emeletről, aki már régen figyelt. Nem értettem, hogy miért áll ez az úr gyakran órákig a kapu elött. Most már éltem. Dehát nem olyan nagy ügy az egész, higyje ék Felfújják. Most majd elköltözködöm. Kérem, nekem van rendes megélhetésem: német nyelvórákat adok, mint eddig is. Egyébként sokáig éltem külföldön, nekem nincs szükségem szórakozásra. Visszavonulok. — Az új lakásom címe egyelőre titok. (Mosolyog.) És különben is, hagyjuk ... Mi lehetett ebben az egy szoba-hallos lakásban, mondja már?... Ha olyan nagy dolgot csináltam volna, nem engedett volna a vizsgálóbíró sem szabadon. Persze, nem mondom, ez a három nap ott bent, kellemetlen volt. Különösen, aki nincs szokva az ilyesmihez. Mint például én. Büntetlen előéletű vagyok. A tárgyaláson majd kiderülnek a dolgok, hogy nagyrészt hosszú az egész. Az alacsonyabb társadalmi osztályhoz tartozó nők kellemetlenkedtek ... (Mosolyog.) Az a mérnöknő meg véletlenül összetalálkozott itt egy úrral... Hiszen nem mondom ... Áh. Különben hagyjuk... Meg kell állapítani, hogy nincs Rudolffnéban semmi elérzékenyülés. E viharos szituációban is mosolyog, megigazítja a pongyoláját, arany- szőke loknijait simítja, halk, tartózkodó, semmi érzéke a megrendülések iránt. Csak vigyék a munkások minél előbb a holmijait, már kinn szeretne lenni ebből a házból, ahol ennyi kellemetlenséget csinált neki az a harmadik emeleti lakó... A mérnökné és a többiek Bent a szobában a munkások egy ládát szögelnek. Rudolfinét láthatóan megzavarja, hogy esetleg a munkások is hallgatják ezt a beszélgetést, a nagy sárga meg lila rózsákkal díszített selyempongyolát idegesen összehúzza magán és egyre halkabban magyaráz: — Csakis az alacsonyabb társadalmi osztályhoz tartozó nők tettek ellenem terhelő vallomást Egy manikűrösnő, egy vasalónő s különösen egy fodrásznő, aki tartozott nekem s bosszúból igyekszik berántani — No és a mérnökné? — Hát a mérnöknél... A mérnöknével nem kávéházban ismerkedtem meg, mert én nem járok kávéházba. Az tény, hogy ő megkért: segítsek rajta, az ura állás nélkül van, vegyem ide, bármilyen goromba munkát hajlandó elvégezni. Mosni, vasalni, takarítani. Idevettem és... Elhallgat. — De a többi hölgyek, akik nem manikűrösnők és nem fodrásznők voltak? ... — Hát sokan jártak hozzám, nem mondom és a házbeliek ebből kombináltak. Ugyanis nagyon élénk társadalmi életet élek, a volt férjem és a fivérem révén a legjobb körökkel tartok fenn kapcsolatot. Ezeknek a neve szerepelhet a noteszben s ez volt a baj. Ez a notesz okozta az egész kellemetlenséget. A notez szabadon feküdt a telefon mellett és az egyik detektív rögtön megtalálta. Mindenkinek van ilyen notesze, nem? ... Az ember felírja az ismerősei telefonszámát, hogy ne kelljen keresgélnie. Ki gondol arra, hogy egy notesz ilyen pechet hozzon?!... Egyetlen nevet sem hajlandó megnevezni. Még mindig diszkrét és vigyáz arra, hogy a vele szembenálló érezze azt a rengeteg titkot, amit őriz. Persze hogy voltak bankigazgatók, előkelő közéleti emberek is, de hát neveket nem mondhat, nagyon sajnálja!... Ezek is inkább társadalmi nexusok voltak és nem is tettek terhelő vallomást. Gigiről csak annyit mond, hogy az egy idősebb hölgy, akinek panziója van, a többi hölgyről pedig egyáltalán nem hajlandó beszélni. Általában láthatóan nincs jó vélemény Eltolódott a Madách Imre-út megnyitásának időpontja Amikor a főváros vezetősége a közmunkatanáccsal megállapodott az Erzsébet-sugárút, illetve a Madách Imre-út megnyitására vonatkozóan, olyan értelmű megegyezés jött létre, hogy a megnyitás a Károly körút 15. számú házának, az úgynevezett Orczy-háznak a lebontásával kezdődik. Arról volt szó, hogy november 1-én az Orczy-házból ki kell költözködniök a lakóknak és a kereskedőknek. November 1-e elmúlt, de a lakók és a kereskedők nem költözködtek ki éspedig azért, mert illetékes helyen elhalasztották az Orczy-ház lebontását és ezzel ismét kitolták az Erzsébet sugárút megnyitásának az időpontját. Az Esti Kurír munkatársa ma délelőtt érdeklődött ez ügyben úgy a fővárosi közmunkák tanácsánál, mint Lamotte Károly alpolgármesternél. A következő felvilágosításokat kaptuk. — Az Erzsébet-sugárút megnyitása kitolódott ugyan, de csak egészen rövid idővel. A megnyitásra vonatkozó elhatározás végérvényes formában megtörtént már és csupán szociális szempontokból határozták el magukat az illetékes tényezők a lebontás elhalasztására. Arról van szó ugyanis, hogy a főváros vezetői nem akarják utcára tenni az Orczy-házban lakó kereskedőket közvetlenül a karácsonyi ünnepek előtt, amikor tudvalévően emelkedni szokott a forgalom, összefüggésben van ez az elhalasztás a Helvétia részvénytársaságnak adott építkezési engedéllyel is. A főváros magánépítési bizottsága és a fővárosi közmunkák tanácsa is engedélyt adott a Helvétia részvénytársaságnak arra, hogy az Orczy-ház előtt, vagyis ott, ahol most a Beszkürt-sinek húzódnak végig, üzletházat építsen és ide telepítse át a Károly-körút 15. számi házból kiköltözködő kereskedőket és iparosokat. A Helvétia részvénytársaságnak ideiglenes építkezésre vonatkozó engedélye úgy szól, hogy az építkezést november 15-ig feltétlenül meg kell kezdeni és az új üzletház fennmaradási ideje három esztendő. Ez idő alatt megkezdődik az Erzsébet sugárútnak, illetve most már Madách Imréről elnevezett útnak a megnyitása, a Károly körútra torkolló térnek a kiképzése, valamint az úgynevezett Orczyparcellának a beépítése. Három év múlva a Helvétia részvénytársaság által épített üzletházat le kell bontani. Egyelőre még tárgyalások folynak a Helvécia részvénytársaság és a főváros érdekelt intézményeinek a vezetői között. A főváros ugyanis a sínek eltávolításáért 20.000 pengőt, a közművek áthelyezéséért 12.000 pengőt, területfoglalási díjként pedig 15.000 pengőt, vagyis közel 50.000 pengőt követel a Helvécia részvénytársaságtól, amely ezeknek a követeléseknek a mérséklését kéri, arra való hivatkozással, hogy mindössze három esztendeig hasznosíthatja a felépítendő üzletházat. Amennyiben a Helvécia Rt. és a főváros között végleges megállapodás jön létre és november 15-ike előtt meg lehet kezdeni az üzletház megépítését, akkor az Orczy-ház lebonátását január közepén kezdenék meg. A Helvécia Rt. üzletháza ugyanis újévre készül el és az átköltözést január közepe táján lebonyolíthatják. Amennyiben azonban a Helvécia Rt. bármilyen okból nem kezdené meg november 15-ig az építkezést, úgy február 1-én kell minden körülmények között kiköltözniök a Károly-körút 15. számú ház lakóinak. Az Orczy-ház helyén és környékén létesülő 15 parcella harminc éves adómentességet kap, abból a célból, hogy az építkezési tevékenység fellendülhessen és az Erzsébet sugárút gyakorlati értelemben fejelignyithasson. Mindenesetre közérdek volna a még függőben lévő kérdések sürgős megoldása, hogy minél előbb elintéződhessenek a városházán azok az építkezési kérvények, amelyek a megnyitandó Madách Imre-út környékére eső területek beépítésére vonatkoznak. A főváros illetékes hatóságai ugyanis esztendőkön keresztül megtagadták ezeknek az építkezési engedélyeknek a kiadását, azzal a megokolással, hogy az Erzsébet sugár-út, helyesebben Madách Imre-út megnyitása előtt nem hajlandók befejezett helyzetet teremteni. A főváros vezetősége most módosítja ezt a régebbi elhatározást és a kidolgozott terveknek megfelelően megadja az engedélyt az Erzsébetváros területén a Madách Imre-út környékén építkezni szándékozóknak. Azon a területen, amelyek a sugárút úttestének a céljaira kell fenntartani, természetesen nem lehet építkezési engedélyt adni. Az új sugárút Károly körúti torkolatába egyébként a fővárosi közmunkák tanácsa akar új székházat építeni. A Károly-körút 15. számú ház a főváros tulajdona volt, de évekkel ezelőtt elcserélte tabáni telkekkel. Szenzációs novemberi műsor a CMPRIban, teréz-körul 34 VflRtifl & JURY, PNOUS DfIREE. _ 9 . A Fészek Művészek Klubjában (VII., Kertész utca 36) megnyílt Littkey Antal festőművész gyűjteményes kiállítása. Ezen a kiállításon bemutatásra kerülnek legújabb pastellképei, úgymint női figurális, valamint táj- és csendélet képei. A kiállítás megtekinthető díjtalanul folyó hó 14-ig délután 4 órától este 8 óráig. — Adományok. Schwarzenberg Jolán részére K. S.-né 5 pengőt, N. N. 2 pengőt küldött. Az adományokat rendeltetési helyére juttattuk. A KÖLTÖZKÖDŐ KÖZÖNSÉGHEZ! Mielőtt új csillárjait beszerezné, látogassa meg AZ ORSZÁG LEGNAGYOBB CSILLÁRGYÁRA fővárosi lerakatait LAMPART VII., Erzsébet körút 19 LAMPART V., Vörösmarty-tér 3 LAMPART VII., Rákóczi-út 42 vagy bármely viszonteladónkat a fővárosban vagy vidéken