Esti Kurir, 1937. december (15. évfolyam, 274-296. szám)
1937-12-02 / 274. szám
1937 december 2 oldalon egyre erősödik a vihar. Nem akarják lehetővé tenni Sulyok Dezsőnek, hogy befejezze a pártból való kilépésének megindokolását. Sulyok tanácstalanul áll a helyén, majd amikor látja, hogy nem csillapodik a vihar, a baloldal első padsorába, Rassay Károly helyére lép, mélyen kihajol a padból a gyorsírók felé, hogy azok hallják szavait és a fülsiketítő zajban a gyorsírók számára befejezi mondatát, amely így szól: — Ebben a pillanatban határoztam el, hogy kilépek ebből a pártból, mert egy pillanatig sem leszek olyan pártnak a tagja, ahol ilyen utasításokat adnak a képviselőknek és amelyben felsőbb utasításra kell helyeslést nyilvánítani. Mialatt Sulyok a gyorsírók felé hajolva beszél, a jobboldalon padokat verve hangos kiáltozással igyekeznek elfojtani szavai. Fábián Béla: Igaz vagy nem igaz, ez a kérdés? Sulyok Dezső: Röviden és színtelenül akarok válaszolni a kultuszminiszter úrnak... Schmidt Lajos: Vonja vissza gyanúsítását. Makray Lajos: Nem gyanúsítás volt! Sulyok Dezső: A magyar fajra vonatkozó megállapításaimat Székesi Gyula egyetemi tanár történelempolitikai tanulmányából vettem. Mocsáry Dániel: Rossz forrás. Sulyok Dezső: Szekfü Gyula azt írta ebben a tanulmányában, hogy magyar fajról az Árpádok kihalása idején már beszélni nem lehetett, mert a beolvadások olyan mértékben alakították át a magyar nemzetet, hogy az eredeti faj és vérségi kötelékek úgyszólván teljesen elmosódtak. — Minden erőmmel — folytatta — a nemzet érdekében dologozom, a nemzetet akarom előbbre vinni és erősíteni tetteimmel. Örömmel vettem tudomásul a kultuszminiszter úrnak azt a kijelentését, hogy ő is az erőteljes nemzeti nevelésnek a híve. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Revolver! Sulyok Dezső: Ebben eddig sem kételkedtem, de ennek a kérdésnek éppen úgy, mint az egész magyar politikai életnek az Achilles-sarka az őszinteség hiánya. Meg kell mondani: nyilas érzelműek vagyunk-e vagy sem. Ha nem vagyunk nyilas, érzelműek, akkor ezt a mozgalmat meg kell fékezni. Nem lehet tovább folytatni ezt, hogy ha akarom nyilas vagyok, ha akarom nem, ha akarom jobboldali, ha akarom középpárti. Tessék tiszta bort önteni a pohárba és tessék elhatározni, hogy demokratikus népi Magyarországot vagy nemzeti szocialista Magyarországot akarunk-e? A kultuszminiszter válaszát tudomásul veszem. Hóman Bálint kultuszminiszter állott fel ismét szólásra: — Egy megjegyzést kívánok tenni a válaszra. A kormány programját világosan kifejtette a miniszterelnök és nyilatkozataiban a képviselő úr megtalálja a mi felfogásunkat és teljesen felesleges minket figyelmeztetni. (Nagy taps a jobboldalon.) Sulyok Dezső ismét felszólalt: —_ Csak egy megjegyzést kívánok tenni. Ne csak kijelenteni méltóztassék a programot, hanem méltóztassék aszerint élni. A miniszter válaszát tudomásul vette. Ezután áttértek az következő interpellációkra. ►-----------------------Halálos autókatasztrófa Háromnegyed kilenc után néhány perccel a Rákóczi-út és a Nagykörút torkolatánál szolgálatot teljesítő villanyrendőr a kocsiút forgalmát a Nagykörút hosszában szabaddá tette. A József körút felől az Andrássy-út irányába kincstári autó robogott, melynek soffőrje — mivel a lámpa zöldet jelzett — a sebesség csökkentése nélkül akart áthaladni az útkereszteződésen. Amikor a robogó teherautó a Nemzeti Színház elé ért, a kocsiúton hirtelen két idősebb asszony szaladt át. Hiába fékezett a soffőr és próbálta a gyalogosokat kikerülni, a következő pillanatban megtörtént a katasztrófa. Az egyik asszonyt az első kerék az autó alá sodorta, a másikat pedig óriási ívben a gyalogjáró széléhez lökte. A katasztrófa láttára pillanatok alatt hatalmas csődület támadt, a rendőrök rohantak az eszméletlenül fekvő nőkhöz, telefonáltak a mentőkért, akik néhány perc alatt a helyszínen is termettek. Először a súlyosabban sérült asszonyt vették ápolás alá, majd autóba emelték a szerencsétlenség másik áldozatát is, mindkettőjüket a közelifőtus-kórházba szállították. A felvételi irodában még a tisztviselők hozzá sem fogtak a két őrült lajstromozáshoz, máris jelena Rákóczi-úti autószerencsétlenség egyik áldozata meghalt. Személyazonosságát megállapítani nem lehetett, mert a szegényes öltözetű nőknél semmiféle igazoló írást nem talált az intézkedő rendőr. Kihallgatni a másik nőt sem lehet, mert súlyos agyrázkódást, nyílt csonttörést és egyéb súlyos zúzódásokatt szenvedett, az életbemaradásához kevés a remény. ESTI KURÍR úrra hárítja a felelősséget a valutázó banktisztviselő AZ ÖNGYILKOS BERÉNYI T. PÁL A TÖRVÉNYSZÉK ELŐTT Nagy feltűnést keltett néhány hónappal ezelőtt, hogy Herényi T. Pál dr., a Községi Takarékpénztár főtisztviselője fejbelőtte magát. Az öngyilkosság után csakhamar kiderült, hogy Berényi valutabűnügybe keveredett, ezért akart meghalni. A valutaügyészség megindította ellene a vizsgálatot. Berényi ezután hónapokon keresztül feküdt a kórházban. Amikor felépült, letartóztatták és a Markó-utcai fogházba vitték. Az ügyészség vádirata szerint Berényi pengőkiajánlás utján devizákat vásárolt külföldön és a külföldi devizákkal kötvényszelvényeket illegitim uton hozott be az országba. A Schweizerischer Bankverein bázeli fiókja után a Községi Takarékpénztár Dorottya utcai főintézetéhez érkeztek meg az értékpapírszelvények Pataky Amália álnévre. Berényinek bűnös manipulációjában segítségére volt Kelemen József, a Törekvés Takarékpénztár volt könyvelője, egy Benyik Mária nevű leány és annak fiatalkorú húga. Benyik Mária külföldre szökött, Kelemen és a fiatalkorú leány ellen ugyancsak vádiratot adott ki az ügyészség. Ez év februárjában, amikor Kelemen és a fiatalkorú leány a Községi Takarékpénztárnál hamis okmányokkal Pataky Amália álnéven zárolt pengőt akartak felszabadítani, leleplezték őket és így pattant ki a bűnügy. Alig hallható hangon jelentette ki az elnök kérdésére: — Bűnösnek érzem magam. Azután elmondotta, hogy anyagilag teljesen tönkrement, mert családjában súlyos betegségek, operációk voltak, ezek minden pénzét felemésztették. Ő kezelte a Községi Takarékpénztár házát, ebből kifolyólag közel 10.000 pengős hiánya volt. Mindent megpróbált, hogy a hiányt fedezze, de nem sikerült. — Én, aki pénzügyi tanácsaimmal másokat gazdaggá tettem, amit mondtam, az arannyá változott, magam semmit sem tudtam elérni, mindig ráfizettem üzleteimre — mondotta remegő hangon Berényi, majd részletesen előadta, miképpen érlelődött meg benne a zárolt pengők felszabadításával kapcsolatos manipulációk terve. Jelentkezett nála a bankban egy Zimmer Richárdné nevű asszony, aki szelvénypengő felszabadítása felől érdeklődött. Fönt érdekelte a szelvénypengő felszabadításai — vágott közbe az elnök. — Miért nem mondja meg őszintén, hogy rossz anyagi viszonyai miatt határozta el a bűncselekményt, miért nem ismeri be, hogy ön volt az eszmei kitalálója ennek az egész visszaélésnek? A titokzatos X úr — Nem én voltam, hanem egy bizonyos X ur — válaszolta Berényi. — Ki volt az a bizonyos X. ur? — Ha megmondhattam volna, ha nem lövöm magam főbe, nem nevezhetem meg X. urat. — Hát inkább helyette bűnhődik? — Én inkább a pusztulást választom, mint azt, hogy megmondjam a nevét. Már az első pillanatban tudtam, hogy nekem kell vállalni a felelősséget és ezért követtem el az öngyilkosságot. Annak idején felkeresett engem ez az úr. Elmondta, hogy tudja azt, hogy anyagi gondokkal küzdök, de segítségemre lesz, ha a szelvénypengő felszabadítása körül segédkezem neki. Azt ígérte, hogy nagy jövedelmem tesz az ügyletből. Én azt hittem, ennek az urnak engedélye van a Nemzeti Banktól A tranzakció lebonyolítására. Berényi T. Pál még hosszasan beszél az ismeretlen «űrről», de az elnök ismét közbevág: — Ne cifrázza a dolgokat! Félre akarja vezetni a törvényszéket?, Amit itt elmond, az mind mese! Berényi az elnök újabb kérdéseire elmondotta még, hogyan vezette félre Rónai cégvezetőt a Községi Takarékpénztárnál a szelvénypengő-manipulációkkal. Az elnök ezután megkérdezte Berényitől: Mennyi haszna volt magának ezekből a manipulációkból? — Semmi hasznom nem volt, mert X. úr nem adott egy krajcárt sem. Az elnök újabb kérdésére elmondotta Berényi, hogyan történt Benyik Mária tettenérése, hogyan szerzett Benyik Mária hamis útlevelet. Előadta azt is, hogy dr. Farkas Ernő nevű barátjának iratait használta fel arra, hogy Kelemen hamis okmányokkal zárolt pengőért jelentkezhessen. Kijelentette, hogy arról nem tudott, hogy a Nemzeti Bank engedélye is hamis. — Nem maga hamisította az engedélyt? — Nem így kaptam X úrtól. — Már megint X úrra hivatkozik, — jegyezte meg az elnök, aki ezután arról faggatta Berényit, miért nem érdeklődött a Nemzeti Banknál. Majd Benyik Mária szerepéről vallott s a bíróság a déli órákban szünetet rendelt el. Szünete után Kelemen József tett vallomást, ő is beismerte bűnösségét, részletesen elmondotta a bűnügyben való szerepét. Végül a fiatalkorú leányt hallgatták ki. Drámai külsőségek között folyt le a kihallgatás. A 17 éves leány zokogástól elfulladva tagadta bűnösségét, kijelentette, hogy nem tudta, mit csináltattak vele. A lány ráborult az asztalra, úgy zokogott, amikor az elnök így szólt hozzá: — Hát szabad ilyeneket csinálni?. Majd az elnök Berényit szólította maga elé és ezt kérdezte tőle: — Volt magának szíve ezt a gyereket ilyen sorsra juttatni? A kora délutáni órákban a tanúkihallgatásokra tért át a bíróság. A tárgyalás folyik. Anyagi bajok A mai tárgyaláson Kotsis Miklós dr. ügyészségi alelnök előterjesztette a vádat és arra kérte a bíróságot, hogy Berényit a büntetés kiszabása mellett 30.000 pengő vagyoni elégtételre is kötelezze. A valutabűncselekményen kívül okirathamisítással, csalással és lopással is megvádolta az ügyész a bankfőtisztviselőt. Horváth Géza elnök maga elé szólította Berényi T. Pált, akit fogházőr kísért a tárgyalóterembe. Sxx £ctAWY$artycL a vxxaxxdL