Észak-Magyarország, 1951. február (8. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-01 / 26. szám

• I­, ^Miskolci vasutasok sztahanovista^ Jf~*slfrrvs •» "W TA W /NTV 4TNT'i® 12, csúcsteljesítménye a Megyei « ’# ** Jp a B / JE * 1 1 / A B »4 a H IN­L B ffl ffl 1 Pártkonferencia tiszteletére 3 i ^fek JP" / ® Pm ’ » / % ffl ""B 3 / 1 |É jjj&fiíg Jb / % |a Versenyben a Megyei Pártbizottság t­m 0 m, || IT[h li p £“m Mjfk ® fy 11 i|k , jijV 11 kongresszusi zászlójáért nogy ered-Jm 1 / f| B 3± P f. ¥i \­MJl MM. m.JL ELmJUm jLv^t ^ menyeket érnek e' megyénk dolgozói j /»T°T4 a I aW^ ; W >1 i h Wr J ^ S 8 “J i jiTBlHjfiyil all »7*1 iL^.YrT«! 1M ?áSS MM »is r.^al ■BBfaMllfliiiSfiffT^ k V?<fi! iiímmn TnibPoJBBB mi í..i.i____ o/: ._/._ KA l.'ilA*. m:.i__i- m;i r~i___'_ 1 VII. évfolyam — 26. szám *ra 50 fillér A falvak igazának kongresszusi versenye KOMMUNISTÁK ÉS PÁRTON­­KÍVÜLIEK egyaránt azzal készül­nek az Országos Pártkongresszusra, hogy számot vetnek eddig végzett munkájukkal és a nagy ünnep­napra még nagyobb, még szebb fel­adatok elvégzését vállalják. A vál­lalások azt bizonyítják, hogy dol­gozó népünk egységesen sorakozik fel nagy Pártunk zászlaja alá, egy­ségesen nyilvánítja ki: építő, te­remtő munkával védi a békét, ke­mény, harcos kiállással küzd a bé­kéért A munkásosztály példamutatását követve, a falvakban is mind na­gyobb méreteket ölt a lelkes kon­gresszusi munkaverseny. Megyénk­ben a tiszaluci termelőcsoport, az alsóvadászi gépállomás, a klemen­tinai állami gazdaság versenykihí­vása óta a dolgozók egymásután kötnek párosverseny-szerződéseket. A gépállomások, állami gazdaságok, tszcs-k dolgozóinak vállalása nagy lépéssel viszi előre mezőgazdasá­gu­nk szocialista fejlődését. Rendkívül értékesek az erőgépek határidő előtt történő pontos és jó kijavítására, a takarékosságra, a munka minőségi megjavítására tett felajánlások, de különösen ki­emelkednek a meglévő termelőcso­portok erősítésére, illetve új ter­melőcsoportok létrehozására irá­nyuló vállalások. Minden új ter­melőcsoport — első vagy második típusú termelőcsoport is —, min­den eddig egyénileg dolgozó pa­raszt, akit jó felvilágosító munká­val a társas gazdálkodás útjára, felemelkedésük egyetlen útjára ve­zetünk, szocializmust építő mun­kánk, a békéért folyatott harcunk további erősödését, a külső és belső ellenség újabb vereségét jelenti. MEGÉRTETTÉK EZT a dolgozó parasztok, s mind nagyobb­ érdek­lődéssel fordulnak a termelőszövet­­kezeti mozgalom felé. Ezért jelen­tette ki Riskaea községben Gichiny György 18, Svocsák­ Ferenc 16 és Fiaskó Ferenc 12 holdas középpa­raszt, hogy: „tavasszal belépünk a csoportba...“ Ezért­ igen értékesek és nagy jelentőségűek azok a kon­gresszusi felajánlások, amelyek a csoportok fejlesztését, új csoportok alakítását, a termelőszölekezeti mozgalom erősítését szolgálják. Háda János, a cigándi „Kossuth“ tszcs elnöke jó felvilágosító mun­kával 10, Révlányváron Petróczi Lajos 6 új csoporttag beszervezését vállalta. K. Nagy István Zemplén­­agárdon új tszcs létrehozását tűzte ki célul. Termelőcsoportjaink kongresz­­szusi versenyvállalásaik teljesíté­sében már szép eredményeket értek el, így például a mezőkeresztesi „Vörös Csillag“ tüzes felajánlotta, hogy 40 mázsa napraforgót ad be kötelezettségen felül. Ezt a meny­­nyiséget már be is vitték a szövet­kezet raktárába, példát mutattak ezzel nemcsak a község dolgozói­nak, hanem a megye minden ter­melőcsoportjának és egyénileg dol­gozó parasztjának. Az eredmények további fokozá­sához elengedhetetlenül szükséges, hogy feltárjuk a hiányosságokat és nyomban ki is javítsuk azokat­. Ilyen hiányosság a termelőcsopor­toknál, hogy a 169 tszes közül mindössze 78 áll eddig párosver­senyben. Azt mutatja ez, hogy a pártszervezetek sok helyen nem végeztek eléggé alapos felvilágosító munkát- Ezt a hiányosságot a leg­rövidebb idő alatt ki kell javítani, tovább kell szélesíteni a tízes-k kongresszusi versenyét, minden erővel küzdeni kell a felajánlások fc­l megyénk­ állami gazdája. GAZBÁN a kongresszusi felajánlások pénzértéke meghaladja a kétmillió fo­rintot. A felajánlások teljesítésében itt is szép eredmények vannak már. A vattai gazdaságban Bori János teh­e­nész munkacsapata vállalta, hogy a tejhozamot tehenenkint másfél literrel fokozza és már 1,2 liternél tartanak. Ezt az egyedi takarmányozás beveze­­tésével érték el. Em­ődön a tehenészek a tehenek tejhozamának három liter­rel] való emelését vállalták és már elérték a 2 litert. Jelentős a klemen­tinai gazdaság eredménye, ahol a két­literes tejtöbbletre irányuló felajánlást már túl i­s szárnyalták. Rendkívül fon­­tosak az állami gazdaságok dolgozói­nak a takarékosságra, az önköltség csökkentésére irányuló vállalásai. A kongresszusi felajánlások teljesí­­tésének előfeltétele az állmi gazdasá­gokban az ellenőrzés kiszélesítése, az éberség fokozása, a munkamódszerak megjavítása. Hiányosság — ugyan­­­úgy, mint a termelőcsoportoknál —, í­­­gy nem fejlődött ki e­éggé az egyé­­ni verseny, hiányos a brigád- és mun­kacsapat szervezés. Ezeknek a hibák­­nak a kijavításában, a felajánlások maradék talán teljesítésében, túlteljesí­tésében itt is — mint mindenütt — jó munkával, kommunista példamuta­tással a párttagoknak kell élen járniok, elől haladniok. NAGY MÉRETEKET ÖLTÖTT a­z alsóvadászi gépállomás versenyfelmí­vása nyomán a gépállomások közötti kongresszusi verseny is. A cél az, hogy február 24-ig, a kongresszus napjáig kijavítsák az összes erő- és munkagépeket. Eddig — miért ahogy arról a jelentések beszámolnak —­ a gépállomásokon az er­ősgépeknek m­ár 62 százaléka üzemképes. Az újcsaná­­losi gépállomásról érkezett legújabb jelentés szerint a legjobb eredményt ez­­ a gépállomás érte el, mert erő- és, munkagépeit január 30-ig ■ teljesen üzemképes állapotba heyezte. A gép­állomásokon igen jelentős és ügye­lemre­omltó eredményeik vannak ,az ön­költség csökkentésében is­ Az alsóva­dászi gépállomáson minden munkát házilag végeznek el. Az eke-farkkerék fel­szerelésénél például újítás bevezeté­sével 50 százalékos önköltségcsökken­tést értek el Az al­sózsolcai gépállo­máson az ekék alávasalását szintén sa­ját műhelyükben végzik. HIBA AZONBAN, hogy a vezetők sok esetben nem biztosítják a műsza­­ki, vagy szervezeti feltételeket. Sok helyütt például ideiglenes­­ alkatrész­­hiány akadályozza a traktor kijavítá­sát, vagy a munka rossz megszerve­zése gátolja a vállalás teljesítését. Az is egyik oka ann­ak, hogy a gépállo­­mási dolgozóiknak csak 50 százaléka van versenyben. Hiányosság az is Hogy a vezetők még mindig nem gon­doskodnak , és­ ez általában megál­lapítható minden területen a ver­seny nyilvánosságáról.. Nem népszerű­sítik eléggé az élenjáró tszcs-ket, gépállomásokat, Mami gazdaságába, és ezeknek legjobb egyéni, verseny­zőit. Párt­szer­vezetettük feladata, hogy felhívják mindenütt­­ erre a tábára a figyelmet, segítséget nyújtsanak a hi­bák kiküszöbölésében. • IGEN NAGY FELADAT vár a Par,‘ szervezetekre a községek egyénileg dolgozó parasztok verseny­vállalásai­nak kiszélsítésében. Nagyobb gön­cei­ fard­antok a verseny szerv­­­e, jelentőségének tudatosítása.3. kell állniok ennek a munkának, az itt adódó hiány­­ságokat ki­elel­jék, kijavítsák. Fel kell ,karol s­zéles körben népszerűsíteni kel,­at a kezdeményezéseket, amelyek ko­rmánygabona begyűjtés ered­­­einek megjavítására, az előírások eresítésére irányulnak. Mezőke­­csén például Nagy József 8 _f­el­dolgozó paraszt kövezettségen . f rf f _ 1 4«ferv,nKtól m* i enk­bTi fdSzép számmal történt csatlakozás a lelkes felajánlási mozgalomhoz sok dolgozó paraszt vállalta újabb ,és újabb mennyiségek beadását. Dávid János, Szabó Károly, Kiss Bertalan, Gál János, Kis Lajos, Lénárt Bertalan, Nyeste József, Fekete Zoltán mező­­keresztesi dolgozó parasztok és a me­gyében sok más dolgozó paraszt azzal mutatja meg a Párt, a nép, a haza iránti szeretetét, hogy túlteljesíti be­adási kötelezettségét. Éppen ezeknek a dolgozó parasztok­nak öntudatos felajánlása bizonyít­ja, mennyire alaptalan és tűrhetet­en az a több községben is tapasztalha­tó opportunista magatartás, amely szerint „nem termett annyi, amennyi­ből teljesíteni lehetne a kötelezettsé­get“. És ami még súlyosabb ugyan ezzel magyarázzák a kulákok aljas szabotálásait is. Nem szabad elfelej­­teni, hogy az ellenség mindjárt tá­mad, mihelyst lankad a harci évet­­ség,­ a következetes harc. Fokozot­tabban érvényesíteni kell az állami fe­­gyelmet, le kell csapni az ellenségre ! A KONGRESSZUSI VERSENY SI­KEIJE, a felajánlások teljesítése és túlszárnyalása mutatja barát és ellen­­ség felé egyaránt, hogy népünk egy­ségesen sorakozik fel a Párt zászla­ja alá, követi a Párt és líákosi elv­­társ­­ szavát, hogy a Párt köré tömö­­rülve kész a béke védelmezésére. Eb­ben a tudatban harcoljunk még len­dületesebben tszcs-kben, állami gaz­­daságokban, gépállomásokon, falvak­­ban a kongres­szusi verseny kiszóló, sütéséért, a vállalások teljesítéséért, mert ezzel dod­og szocialista jövőnk építésének meggyorsításáért, a béké­­ért harcolunk. TÓTH FERENC Miskolc, 1951 február 1. csütörtök A Német Demokratu­s Köztársaság Kamarája javaslatot tett a bonni kormánynak az össznémet alkotmányozó tanács létrehozására Grote­wohl elvtárs miniszterelnök nagy beszéde a Népi Kamara rendkívüli ülésén A Német Demokratikus Köztársa­sá­g Népi Kamarájának rendkívüli ü­é­­sén Grotewohl elvtárs miniszterelnök ismertette a Német Demokratikus Köz­társaság kormányának nyilatkozatát egy össznémet alkotmányozó tanács létesítéséről. Otto Grotenwohl elvtárs a többi kö­zött ezeket mondotta: — Az össznémet alkotmányozó ta­nács létrehozása nem csupán Német­ország egységének helyreállítása felé jelentene döntő lépést, hanem jelentő­sen­ hozzájárulna az Európa békéjéért, az újrafegyverkezés ellen folyó harc­hoz is. A kormánynak azért­­ szándékában áll megtenni a szükséges lépéseket, hogy megindulhassanak a tárgyalások Kelet és Nyug­a­t-Németország képv­i­­selői között. ■— 1950 december 1-én eljuttattam Adenauer úrhoz egy írást, amelynek tartalmát valamennyien ismerik. Eb­ben össznémet alkotmányozó tanács létesítését javasoltam, amely Kelet és Nyuga­t-Németország paritásos alapon kijelölt képviselőiből ál­lna. — Adenauer úr kétségbevonta de­mokratikus jogosultságunkat, hogy a német nép nevében a német nép egy­ségéről beszélhessünk. — Adenauer úrhoz intézett levelem visszhangja egyértelműen bizonyítja, hogy kezdeményezésünk megfelel né­pünk akaratának és hogy ez szük­séges volt ahhoz, hogy kiútat ta­láljunk népünk kényszerhelyzeté­ből. Levetem, sajnos, nem érte el ugyanezt a hatást sem­ Adenauer úrnál, sem amerikai és német barátainál. Ade­nauer úr hozzáintézett levelemet nem válaszolta meg. ■ Adenauer úr hét héten keresztül hallgatott, de a tények beszélték. N­yugat-Ném­etország egyenes irány­ban halad a sovinizmus, revizionizmu­s, rivilitarismus politikája felé. Ennek az útnak a végéin a polgárháború és egy újabb világháború áll. Mi történt Adenauer hallgatásának hét hete alatt? — A bonni belügyminiszter beje­lenti gépesített ,,határvédelem" léte­sítését. — A bonni kormány egy légvédelmi törvény kibocsátását jelenti be. — Adenauer egy amerikai hírügy­nökség tudósítója előtt kijelentette, hogy a német h­aderő a ,,teljes egyenjogús­ítás alapján kész bekapcsolódni az Atlanti had­seregbe, amerikai főparancsnok­­ság alatt.“­­ Az Atlanti Tanács Bonn hozzájá­rulásával döntést hozott Brüsszelben a nyugatnémet hadsereg felállításáról, a nyugatnémet ipar átállításáról háborús termelésre és főparancsnokká nevezte ■ki Eisenhower amerikai tábornokot. A bonni parlament törvény útján felh­a­talmazta a kormányt az ipari terme­lés átszervezésére a fegyverkezés­­ ér­dekében. A nyugatnémet nehézipar képviselői Hamburgiban „fegyverke­zési hivatalt” álítottak fá­, amely szoros kapcsolatban áll az At­lantk­-álla­­mok hadiiparával. Adenauer úr közli, hogy Speidel és Hasinger fasiszta tábornokokat bevon­ják a nyugatnémet zsoldos hadsereg létesítésére irányuló tárgyalásokba. Adenauer úr téved, ha azt hiszi, hogy a német nép megelégszik nyilatkozatával és az abban foglalt feltételekkel és vádaskodásokkal, ez össznémet tárgya­lások helyett. — Adenauer úr sajtónyilatkozatában azt állította, hogy a bonni kormány is a német egység helyreállítására törek­szik. Adatokat is idézett az 1950-es évből annak bizonyítására, hogy kormánya már tett kísérleteket ebben az irány­ban.­­ A német egység problémája nem 19­30 ben merült fel. Fennáll ez a pro­bléma azóta a pi­ jaslat óta, amióta a nyugati hatalmak, német személyisé­gek és szervek jóváhagyásával és tá­mogatásával a potsdami megegyezés megsértésével arra az útra léptek, amely Németország kettéosztásához és ezzel — Nyl­gat,Németország be­vonásával — újabb háború előkészíté­séhez vezet. — A bonni kormány 1950 márciusi és októberi javaslatai egyáltalában nem azt bizonyítják, hogy ez a kor­mány a német egység politikáját követte. Már csak azért sem, mert a két bonni okmányt nem németekhez juttatták, hanem a nyugati hatalm­ak képvi­— Adenauer úr arról panaszkodik, hogy az össznémet választások megtar­tására irányuló 1950. március 22-i ja­vaslat válasz nélkül maradt. — 1950 október 1-én Adenauer úr Petersburgben a szövetséges főbiztoso­kat kérte össznémet választások­ meg­tartására. Felhívása tehát egyáltalán nem a mi címünkre irányult. — Míg Adenauer úr a választásokat a megszálló hatalmak ügyének tekinti, addig nekünk az a véleményünk, hogy a szabad, titkos össznémet válasz­tások előkészítése és végrehajtása fil­mi népünk ügye. — Adenauer úr foglalkozott a Népi Kamara 1950 december 12-i tör­vényével a béke védelméről. Ade­nauer úr számára ez a törvény a terror eszköze­ Egészen mély be­nyomást tesz Adenauer úrra az, hogy a békevédelmi törvény érvé­nye Nyugat-Németországra és Nyugat-Berlinre is kiterjed. — A Népi Kamara súlyos bünte­tést szabott a háborús propagan­dára és a militarista tevékenység­re. Ezt a törvényt, csakis a béke ellenségei tekinthetik veszélyesnek magukra nézve. A háborús uszítók­ mindenütt háborús uszítók és teljesen kö­zömbös, hogy Németország nyu­gati, vagy keleti részében foly­tatják-e bűnös tevékenységüket. — Adenauer úr nyilatkozatában azt a véleményét fejezte ki, hogy azok, akik lemondtak az Odera— Neisse vonaltól keletre fekvő terü­letekről, nem jogosultak szerinte arra, hogy Németország újraegye­sítéséről beszéljenek. Az Egyesült Államok, Nagybri­­tannia és a Szovjetunió kormánya — amelyekhez később Franciaor­szág is csatlakozott — a potsdami határozatokban 1945 augusztus 2-án az Odera—Neisse vonaltól ke­letre fekvő „volt német terüle­teket“ a lengyel állam, közigaz­gatása alá helyezték­ Ezzel egyidejűleg megegyeztek ab­b Adenauer úr kijelenti, hogy Németország újbóli egyesítéséről csak azokkal lehet tárgyalni, akik hajlandók feltétel nélkül elismerni és garantálni a jogállam rendjét, a szabadságszerető kormányformát, az emberi jogok védelmét és a béke­­megőrzését.­­ Ehhez a következőket kell megjegyeznem: éppen ezek azok az előfeltételek, amelyek miatt kö­veteljük, hogy üljenek le velünk tárolvalni a kerekasztalhoz. Néze­tünk szerint a jogálam rendjének egyértel­műnek kellene lennie a béke híveinek szabadságával. Nyugatnémetországban és Nyugat- Berlinben a szabadság nyilvánva­lóan üres szólammá válik, amikor haladó szellemű emberekről van szó, akik kiállnak az újabb háború megakadályozása, Németország egysége, a Szovjetunióval való ba­rátság és a megszálló csapatok ki­vonása mellett. Ezeket a kérdéseket egyszerűen a maga módján, mint „elengedhe­tetlen“ feltételeket kezeli, amelyek­nek teljesítése meg kell, hogy előzze a tanácskozásokat. — A Német Demokratikus Köz­társaság kormánya változatlanul azon az állásponton van, hogy a béke megőrzése, a békeszerződés megkötése, Németország egységének helyreállítása és a megszálló csa­patok kivonása mindenekelőtt a ké­selőih­ez, akik a kettészakít­ás poli­tikájainak kezdeményesei voltak. ■— Bizonyos vagyok tehát abban, hogy az egész német nép nevében be­szélek, amikor mint­­német ember első­sorban­ nem azért szállok síkra, hogy a szövetségesekkel kezdjünk tárgyalá­­sok­at, hanem mindenek előtt azért, hogy a németek tanácskozzanak egymás között, Van, hogy visszatelepítik Németor­szágba a „Lengyelországban maradt német lakosságot“. Egyetlen nyu­gati hatalom, egyetlen értekezleten sem vetette fel e határ revíziójának kérdését. 1946 szeptember 6-án­­Stuttgartban mondott beszédében Byrnes úr, az Egyesült Államok ak­kori külügyminisztere foglalkozott ezzel a kérdéssel kapcsolatban fe­lelőtlen spekulációkkal. Ennek az uszító kampánynak bevezetésénél Byrnes úr arra a hivatalos nyilat­kozatra támaszkodott, amely Len­gyelország nyugati határainak a „végleges megállapítását“ fenntar­totta a békekonferencia számára. Ugyanezen háborús uszítók 5 és fél éven keresztül megtagadták tőlünk a békekonferenciát, amely réges - régen törölte volna ezt a „végleges“ szócskát és nyugalmat teremtett volna. Az amerikaiak által kezdemé­nyezett revíziós politika egyedü­l németek felbujtására szolgál, hogy őket a határkérdésekben is függővé tegyék a nyugati hatal­maktól. Nekik van szükségük az Odera—Neisse kérdésében folytatott uszításokra, h­ogy Európának ezen a vidékén szítsák a háború tüzet. Mi eltapostuk a háborúnak ezt a tűzfészkét, mert békehatárra van szükségünk. Soha többé nem szabad a ném­et és lengyel népet egymás ellen uszítani-A német népnek meg kell tanulnia, hogy csak akkor lehet szerencsés jövője és jóléte, ha végre a lengyel népnél is barátságban és jószom­szédságban, békében és nyugalom­ban tud élni.­­— Adenauer úr végül a mi népi rendőrségünk létében fenyegetést lát a német lakosság ellen, a népi rendőrség kizárólag a Német De­mokratikus Köztársaság rendjét és belső biztonságát szolgálja. Nyu­­gat-Németországban ezzel szemben a rendőrséget katonasággá változ­tatják, amely hadgyakorlatokon vesz részt az amerikaiakkal együtt. met nép belső megegyezésén múlik. A Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya el van szánva, hogy Adenauer úr kijelentései ellenére is lankadatlanul folytatja fáradozá­sait a megegyezés érdekében. f‘*'”A Köztár­saság kormánya változatlanul vállalja, hogy a német nép lét­­fontosságú érdekeinek megva­lósulásához vezető út az össz­német alkotmányozó testület megalakítása Kelet, és Nyugat-Németország kép­viselőinek paritása alapján. Kérem a Népi Kamarát, komo­lyan vizsgálja meg, tárgyalja meg és döntsön, milyen lehetőségek van­nak arra, hogy megvalósítsuk min­den német leghőbb óhaját, hazánk egységének helyreállítását és a béke megőrzésének biztosítását.­­ Ebben a komoly órában semmi sem lehet fontosabb, mint az, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság Népi Kamarája az egész német nép szószólójává legyen, hogy ezáltal ne maradjon kihasz­nálatlanul a legcsekélyebb lehetőség sem a történelem parancsának meg­valósítására. Németek, üljetek le egy asztalhoz! Dieckmann elnök ezután egy órára félbeszakította az ülést, hogy lehetőséget adjon a pártcsoportok­nak állásfoglalásra, a kormány­nyilatkozattal kapcsolatban. A szabad, titkos választások előkészítése és végrehajtása az egész német nép ügye! „Németek, üljetek le egy asztalhoz!“

Next