Észak-Magyarország, 1952. január (9. évfolyam, 2-25. szám)

1952-01-04 / 2. szám

ISZAMGMORSZÁG AZ MDP BORSOD-ABAÚjf-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA -1 . - • • __________________- - - - - ■— - - - - __________ Vill. évfolyam 2. szám Ára 50 fillér Hogron kerül! Az elsők köré­bbonlvstr a begyűjtésben és az adófizetésben Jól bevált módszereket ismertettek a megyei állattenyésztési tapasztalatcserén Életbe lépett az új nyugdíjtörvény­­I.,­ Miskolc, 1952 Január 4, péntek A pártoktatás megjavításáért írta: Patera László Ismét lezárult egy harcos, kemény m munkával eltöltött, sikereikben és győzel­­m­ek­ben gazdag esztendő. Az utóbbi het­ekben a sajtó és rádió nap mint nap közölte, hogy üzemeink, bányáink százai n­atáridő előtt befejezték tervüket és az év végéig hátralévő időben már túltelje­­­sítésén dolgoztak. Ismét nagyot léptünk előre a szocializmus építése útján a ter­melés területén. De a szocializmus építése­­nemcsak a termelés emeléséből áll, ha­siern — többek között — az egész dolgozó nép általános műveltségének, kultúrájá­nak emeléséből, a párttagok és párton­­kívüliek marxista—leninista tudatának növeléséből is. MEGÁLLAPÍTHATJUK, hogy az 1951. év­i termelési győzelmek mellett komoly­­sikereket hozott a kul­úrforradalom — és ezen belül — a pártokr­a­d­ás területén is. A Politikai Bizottság 1951 május 17-i határozata nyomán a pártszervezetek a tagságnak mintegy 50 százalékát vonták­­be szervezett oktatásba. Az indulásnál elég nagy volt ugyan a hiányzás, a párt­­szervezetek azonban komoly munkával igyekeztek ezt kijavítani. A létszám biz­tosítása mellett nagyobb gondot fordítot­tak a tartalmi kérdésekre is. Nagy lépést jelentett előre — az oktatásban részt a vevők számarányának növelése és a szín­vonal emelése terén is — a vezetőségek újjáválaszt­ása. Csaknem kivétel nélkül minden taggyűlésen számonkérte a tagság a vezetőségtől: milyen gondot fordított a párttagok és a pártonkívüliek marx­ista—leninista képzésére. Megbírálták a­­hanyag vezetőket, ugyanakkor azokat a párttagokat is, akik kimaradoztak a poli­tikai iskolákról. Az elfogadott haároza­­­­tok között fő helyet foglalt el — a ter­melés mellett — az ok­atási munka to­vábbi javítása. Ennek eredményessége már most lemérhető. A Diósgyőri Kohá­szati Üzemekben 2 hét alatt 23 százalék­kal, Sárospatakon 28 százalékkal emel­kedett a résztvevők száma. Pártbizottsá­gaink többsége — az alap­tervezet­eket segítve — komoly figyelmet fordít a pártoktatás szervezeti és elméléi részére JSgfalan * Szx ,n­..ahogy megyénkben jelenleg a párt tagoknak 41 százaléka ••■esz részt szerveze­t oktatásban. A Poli­­tikai Bizottság határozatában előírt 40— 45 százaléknak alsó határát már sikerült elérnünk, ez azonban nem jelenti az , hogy ezen a téren már elvégeztük fel­adatunkat. Vannak még egyes területek, amelyek igen lemaradtak az átlagtól, például a Diósgyőri és Ózdi Kohászati Üzemek, ahol a párt­tagságnak csak 28— 30 százaléka tanul. A népnevelők és­­pártcsoportbizalmiak többsége részt vesz ugyan pártoktatásban, de még mindig sok az olyan népnevelő, aki nem tanul. Pél­dául a mezőkövesdi járásban a népneve­lőknek csak 50 százalékát okta­ták. Az itt dolgozó elvtársak nem tartják szem­­előtt, hogy nem tud nevelni az a nép­nevelő vagy pártcsoport bizalmi, aki maga nem tanul. A POLITIKAI BIZOTTSÁG határoza­tában legdöntőbb helyet az eszmei-politi­kai színvonal emelésének kérdése fog­lalta el. Nagy fejlődést értünk el az 1951-es év folyamán ezen a téren is. A propagandis­ák, a hallgatók a tanult anyagot már jobban kapcsolják minden­napi munkájukhoz és igyekeznek a ter­melés megjavítására felhasználni. A Diós­győri Kohászati Üzemek nemesacél­­kovácsműhelyében Szombati László­ elv­társ vezetésével a politikai iskolán belül megvitatták a Gazda­ mozgalom jelenő­­sségét és ot­t rögtön elhatározták, hogy ezt megvalósítják üzemükben is. Ennek eredményeképpen hulladék-acélból esz­­tergakéseket gyártanak, ezekkel ellátják a diósgyőri tanulóváros és több miskolci ü­zem esztergakés szükségletét. Falvaink­­­­ban is egyre gyakoribb jelenség, hogy a politikai iskolákon tanultak hatására egyre többen lépnek be a tszcs-be, mint ahogyan azt Tolktakenézen Kállai Imre elv­társ tette, aki 7 hold földjével belőne­tt s III. típusú tszcs-be és a példáját ugyanaznap 14 dolgozó paraszt társa követte. EZEK AZ EREDMÉNYEK igen jelen­tősek, azonban még mindig komoly hiá­nyosság van a tartalom, az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása terén. Még nem minden propagandista­ szeminárium­vezető foglalkozik olyan odaadóan hall­gatóival és készül a foglalkozásokra olyan lelkiismeretesen, mint Tállyai és Tóth elvtársak a Diósgyőri Kohászatban. Megtörténik még több esetben olyan is, hogy 15—20 hallga­tóból csak 5—6 jele­nik meg a propagandista-szemináriu­mon, mint pl.: a ricsei járásban. Egyes vezetőknél az elmélet lebecsülése folytán megmutatkozik saját tanulásuk elhanya­golása. Borsodnádasdon Kormos Lajos­­ elvtárs, aki középkáderoktatásban vesz részt, tanulónapj­a alatt vadászni ment, majd amikor felelősségre vonták, akkor egyszerűen azzal válaszolt, hogy „senki­nek semmi köze, hogy én a tanulónapo­­kon mit csinálok“’. Az ilyen elvtársak — különösen, ha vezetők — nemigen tudnak jó példát mutatni a tagság számára. Az elmúlt évet értékelve összegében megállapíthatjuk, hogy pártszervezeteink komoly, áldozatos munkája, a tagság tanulási kedve eredményeképpen nagyot fejlődött a pártoktatás, az elmélet szín­vonal. De amikor ezt így megállapítjuk, nem kerülheti el figyelmünket az sem, hogy az előbb említett hiányosságok gá­­olhatják az elméleti színvonal további fejlődését. MIT KELL TENNÜNK az 1952-es év­ben, hogy maradéktalanul megvalósítsuk a Politikai Bizottság május 17-i határo­zatát? Elsősorban is biztosítani kell minden terüle­tn, minden alapszervezetnél, hogy a párt­ta­gok 50 százaléka részt vegyen pártoktatásban. Minden népnevelővel, pártcsoportbizalmival meg kell értetni, hogy nem nevelhet az, aki maga nem anul. Rövid idő alatt el kell érnünk, hogy minden népnevelő és pártcsoport­­bí­lmi példamutatóan részt vegyen a ta­nulásban. A számszerűség növelésére fel kell használnunk az eddig bevált jó módszereket Pb: a tanulókör-beosztást, amelynek lényege, hogy 5—5 tagú cso­portokba osztják be a hallgatókat, egy elvtársit megbíznak a csoport vezetésével, akinek feladata, hogy elbeszélgessen a hozzá beosztott négy elvtárssal a politi­kai iskola előtti napon. A tanulókörveze­­ők munkáját minden politikai iskola előtt az előadó röviden értékeli és ezzel serkenti őket jobb munkára. Egyes nagy­üzemek a vidékről bejáró dolgozók lakó­helyére levelet írnak a tanácselnöknek, hogy dobogtassa ki azok nevét, akik rend­szeresen és akik rendszertelenül járnak politikai iskolákra, így az egész község megtudja, hogy egy-egy elv­ársnak mi­lyen a viszonya a pártoktatáshoz, a tanu­láshoz. Párszervezeteinknek ki kell ala­­kítaniok a pártoktatás térülőén is azt a légkört , amely kialakulóban van a ,r „.'A—----*=¤ ’nedvben megbélyegzik és felelősségre vonják a hanyag, kimaradozó hallgatókat Tovább kell fejleszteni azt a módszert, hogy taggyűlésen vonják őket felelős­ségre. Javítanunk kell a tanulási fegyelmet is, mert nem elég, ha megjelennek ez egyes elvtársak a politikai iskolákon, de nem készültek jól az anyagból, mint azt gutóbb Balsai elvtárs, az ózdi Mátrtin vezetője te­te. Az ilyen elvtársakat maguk a hallgatók vonják felelősségre és mutas­sanak rá, hogy a szemináriumon vagy konferencián már nem lehet megtanulni az anyagot. NAGY FELADATAINK VANNAK az 1952-es évben az oktatás és a tag-, tagjelöltfelvételi munka jobb összekap­csolása terén is. Többezer pártonkívüli vesz részt a pártoktatásban, különös gonddal kell foglalkozni oktatásukkal nevelésükkel. El kell érnünk az oktatási évad végére, hogy a pártoktatásban résztvevő pártonkívüliek legjobbjai, akik méltónak bizonyulnak erre a kitüntetés­re, tagjelöltek legyenek. Igen helyes kez­deményezés indult meg a Diósgyőri Ko­­hászati Üzemekben, ahol a politikai is­­kolák párttag hallgatói minden hónap­­ban egyszer, a politikai iskola végén megvitatják, hogy melyik pártonkívüli fejlődött legjobban és tagjelöltnek java­­solják az alapszervezet felé. Ezt a mód­szert széles körben alkalmaznunk kell. E feladatokon túl, legdöntőbb az el­méleti színvonal további emelése, az el­mélet és gyakorlat összekapcsolásának megjavítása. Minden pártbizottságnak kö­­vetnie kell a diósgyőri üzemek példáját ahol 3 tagú előadói irodát szerveztek, amelynek feladata az elméleti kérdések összegyűjtése, megválaszolása és a helyi anyagok kidolgozása. A jövőben jobbára kell hasznosítaniuk a propagandistáknak és a hallgatóknak egyaránt a megyei és üzemi lapokban megjelenő oktatási se­gédanyagot. Fel kell használni a filmet is a tanult anyag elmélyítéséhez, pl.: : klerikális reakció c. anyagnál a „Különc házasság” c. filmet, amely élethűen be­mutatja a klérus többségének szennyes munkáját. A propagandistáknak jobban kell hasznosítaniuk a régi — tíz-húsz éves — újságokban és folyóiratokban megjelent cikkeket, képeket, amelyekkel igen jól lehet bizonyítani a múlt rend­szer rothadt voltát. Ebben a munkában a Megyei Pártbizottság úgy kíván se­gítséget adni, hogy létrehozza a Pártok­tatás Házában a­­„propagandisták szobá­ját”, ahol mindezek a régi anyagok meg­válhatók. Igen nagy munkát kell végeznünk — a pártoktatáson túlmenően — az egész ideológiai vonalon. Egyre inkább rá kell térnünk arra az útra, hogy pártbizottság MINDENNAP TELJESÍTSÜK TÚL A TERVET! 08 százalékra teljesítette napi tervét a diósgyőri Martin A diósgyőri Martin-acélmű dolgo­zói alaposan megvizsgálták előző évi munkájuk tapasztalatait, úgy kezdtek 1952. évi feladataik vég­rehajtásához. A legtöbb hiba a pó­dium és az öntőcsarnok együttmű­ködésében mutatkozott. Az azonnali intézkedések megtételére mindkét üzemrészben egy-egy diszpécsert állítottak be mindhárom műszakban. Az öntőcsarnok és a kemencék kö­zött közvetlen telefonvonalat is lé­tesítettek, hogy az esetleges hibá­kat nyomban kijavíthassák. A gyár­részleg vezető minden reggel a műszak megkezdése előtt megbeszé­li az üzemvezetőkkel az előző nap munkájának hibáit és eredményeit, — a jó tapasztalatokat hasznosít­ják. A darusoknál — ahol eddig a legtöbb panasz volt, — a darukeze­­lők kezdeményezésére verseny indult a gázállási idő csökkentésére. A diszpécser és a darusok munkáját ellenőrző dolgozó közösen vizsgálja meg, mi volt a daruállás oka. Ilyen munkaszervezés mellett a Martinban már az év első napján kiváló eredmény született.­­ 108­­­zázalékra teljesítette napi tervét. Az olvasztárok közül különösen ki­tűnt az I-es kemencénél dolgozó Fancsalszki brigád, amely tervét 118 százalékra teljesítette és a Csohány brigád, amely 121 százalékos teljesí­tést ért el. 102 százalékos napi tervteljesítés az ózdi Martinban Az Ózdi kohászati üzemekben szép eredmények születtek a tervév első napján. Az acélmű az elmúlt év tapasztalatait hasznosítva 102 százalékra teljesítette napi termelési tervét. A legjobb eredményt az I. számú kemencénél Medve Bálint, il­letve Borsodi Géza brigádja érte el 152 százalékra teljesítették napi tervüket. A IX-es kemencénél dolgo­zó Sáfi László, Halik Sándor és Guttyán István olvasztárok brigád­jai 133 százalékos eredményt értek el. Az V-ös kemencénél Koós Tibor, Angyal János és Szűcs Ferenc ol­vasztárok brigádjai 120 százalékot teljesítettek. A következő napon az acélmű napi tervelőirányzatának 102 százalékban tett eleget. A TV-es szá­mú kemencénél Komer János, Kor­mond Lajos és Borbás István bri­gádjai 137 százalékos eredményt ér­tek el. A kohónál több dolgozó értékes felajánlást tett. Így a II-es számú kohó főolvasztárai: Jakab József, Varga rigó Károly, Erdődi Pál és N. Garda József vállalták, hogy az első negyedév minden napján legalább 101 százalékos teljesítményt érnek el, a megrongálódott hűtőszekrénye­ket műszak közben kijavítják, hogy a következő műszaknak megfelelő állapotban adják át. A munkafegye­lem megszilárdítása érdekében meg­szüntetik a kimaradozásokat és az igazolatlanul mulasztókat kizárják brigádjukból. Ezekkel a feltételekkel versenyre hívták az I., a XII. és a IV-es kohó brigádjait. alábbi versenypontok szerint: 1. A tervteljesítési százalékot az első negyedévben átlagban 112 szá­zalékon tartjuk. 2. Az időkihasználást az első ne­gyedévben átlagban 80 százalékra emeljük. Ez 1951 negyedik negyed­évéhez viszonyítva 3 százalékos ja­vulás. 3. A tonna óra kihozatalt* a múlt év negyedik negyedéhez viszonyítva 3 százalékkal emeljük. 4. A selejtet 1951 második félévé­hez viszonyítva 10 százalékkal csök­kentjük. A diósgyőri finom hengerdében a Kugler brigád tagjai — jól bevált gyakorlatuk szerint — a műszak megkezdése előtt megbeszélést tar­tottak, megbeszélték a feladatokat a melegítő kemence dolgozóival is. A jó szervezés eredményeként a brigád az év első műszakján 101,3 százalékos tervteljesítést ért el. Je­lentősen csökkentették a kiesési időt. A brigád vállalta, hogy 28 százalék­ról 22 százalékra csökkenti a hen­gersorok állási idejét. Ezt a felaján­lásukat már az első műszakon túltel­jesítették a kieső idő nem 22, hanem 13,7 százalékra csökkent. Az ózdi Bódi-brigád versenyre hívta a diósgyőri Kugler-brigádot az első negyedévi terv túlteljesítésére Az ózdi finomhengerde abroncsso­rán dolgozó Bódi sztahánovista bri­tre­t­­t a vee­r­senytársukhoz, a diósgyőri finom­­hengerde Kossuth-díjas sztahánovis­ta előhengerészének, Kugler Lajos­nak brigádjához. — A múlt évi verseny a mi győ­zelmünkkel végződött — írja levelé­ben többek között Bódi Béla. A film­jük, hogy győzelmünk a szocializ­­m noé­, Vidib­an a ti győzel­metek is. Azt akarjuk, hogy az öt­­éves terv harmadik évében is veletek párosversenyben küzdjünk az évi terv­ túlteljesítéséért. Ennek érdeké­ben versenyre hívunk titeket az első negyedévi terv túlteljesítésére az Többszáz százalékos eredmények a Diósgyőri Gépgyár rugóüzemében A diósgyőri Gépgyár rugóüzemé­ben dolgozik Tóth Julia. A gyártás­ra kerülő acél minőségét vizsgálja. A harmadik tervév első napján úgy osztotta be idejét, hogy a kemény­ség-próba alatt rugólapokat csiszol. Ezzel egyszerre két munkafolyama­tot végez el. A csiszolást eddig egy betanított munkás végezte, most őt­­más munkára oszthatják be. Tóth Júlia az első műszak alatt 305 szá­zalékot ért el. KdVenansi,Ki Rreska szt­am­anovie-­ ta rugóköszörűs a rugólapokat eddig egyenként köszörülte. Most sablont szerkesztett, amelybe egyszerre több rugólapot tud befogni és köszörülni. Teljesítményét az év első műszakján 212 százalékra növelte. Sztálin elvtárs üzenete a japán néph­ez hatalmas figyelmet és érdeklő­dést keltett az egész világon A tokiói rádió az üzenet rendkívüli jelentőségéről Moszkva A TASzSz-iroda közli Sztálin elvtársá­nak K. Ivamotohoz, a Kiodo hírügynök­ség főszerkesztőjéhez intézett táviratának külföldi visszhangját. T­okió A japán rádió január elsején többször közölte azt az üdvözletét, amelyet I. V. Sztálin küldöt­t a japán népnek, válaszul a Kiodo hírügynökség főszerkesztője kérésére. Reggeli adásában a tokiói rádió ismertette Sztálin elvtárs üzeneté­nek tartalmát. Később Szaszaki rádió­­hírmagy­arázó kommentálta az üzenetet. — Sztálin, a Szovjetunió miniszter­­elnöke — mondotta Szaszaki — január elsején fontos üzenetet intézett a japán néphez. Ez az üzenet válasz Ivamotonak Sztálin miniszterelnökhöz intézett arra a kérésére, hogy küldjön újévi üdvözletet a japán népnek. Az üzenet hangoztatja, hogy a Szovjetunió népei mély együ­­k érzést tanúsítanak az idegen megszállás folytán súlyos helyzetbe került japán nép iránt. Sztálin miniszterelnök az egész japán népnek teljes sikert kíván a hazája újjászületéséért és függetlenségéért vívott harcban. A munkásokhoz fordulva azt kívánja nekik, hogy megszabaduljanak a munkanélküliségtől és az éhbértől, kí­vánja a közszükségleti cikkek magas árának felszámolását és sikereket kíván a béke fenntartásáért folytatott harcban. A japán parasztoknak Sztálin miniszter­­elnök azt kívánja, hogy megszabadulja­nak a földnélküliségtől, kívánja a magas adók felszámolását és sikereket kíván a béke fenntartásáért folytatott harcban. Sztálin miniszterelnök az egész japán néphez és értelmiségéhez fordulva, a ja­pán demokratikus erők teljes győzelmét, az ország gazdasági élete megélénkülését és fellendülését­, a nemzeti kultúra, a tu­domány, a művészet felvirágzását kívánja és sikereket kíván a béke fenntartásáét folytatott harcban. Amikor meglátogat­tuk Ivamoto! — foly­atta a hírmagyarázó —, közölte velünk, hogy a Kiodo hírügynökség a világ tizen­nyolc országának miniszterelnöké­hez fordult azzal a kéréssel, intézzen üzenetet a japán néphez. Azt is kö­zölte velem Ivamoto, hogy január elsején csak Sztálin miniszterelnök küldte el üzenetét. „A Szovjetunió képviselői minden nem­zetközi értekezleten és tanácskozáson hangoztatják, hogy Európa és általában a világ fölött lebegő veszély közvetlen oka az, hogy az Északatlanti Egyezmény értelmében amerikai katonai támaszpon­tokat építenek európai országokban. Azt lehet mondani, hogy ez most teljes mér­tékben vonatkozik Japánra is.” A hírmagyarázó véleménye szerint Szálin elvtárs üzenete „a Szovjetunió Japánnal kapcsolatos új politikájáról ta­núskodik”. A hírmagyarázó így folytatja: „ Emlékezünk arra, hogy a múlt év november 7-én a japáni szovjet misszió hivatalosan meghíva díszebédjére a mi kormányunk tagjait, élén Josida minisz­terelnökkel Ez a meghívás az első volt a háború befejezése óta. Ugyancsak no­vemberben ellátogattak a szovjet misszió tagjai a japán parlamentbe és a kép­viselőkkel beszélge­tek a Japán és a Szovjetunió közötti kereskedelemről. Ezenkívül japán gazdasági tényezők Ioi­o Iszikavával az élükön­­ meghívást kaptak, hogy Japán képviseletében ve­gyenek részt az idén áprilisban Moszkvá­ban tartandó nemzetközi gazdasági érte­­kezle­tn. A napokban, Sztálin miniszter­elnök születésnapján Ikuo Ojamát Sztá­­lin-békedíjjal tüntették ki. Ojamát, mint békeharcost tüntetek ki, bár nem is kommunista. Mindezeket összegezve megállapítható, hogy Sztálin minisz­terelnök üzenete a Szovjetuniónak Japánnal kapcsolatos új politikájá­ról tanúskodik. A tokiói rádió egyébként közölte az United Press hírügynökség távolkeleti osztálya vezetőjének jelentését a diplo­máciai körök visszhangjáról. „Egy diplo­máciai képviselő — hangzik a jelentés­ben — kijelentette, hogy Sztálin minisz­­terelnök üzenete rendkívül fontos.” Egy másik diplomata kiemelte Sztálin minisz­terelnök üzenetének mélységes jelenősé­­gét, rámutatott ugyanis arra, hogy az idegen megszállást átélt szovjet népek teljesen megér­ik a most ide­gen megszállás alatt lévő japán nép szenvedéseit. Egy magasrangú japán személyiség kijelentette, hogy Sztálin miniszterelnök üzenete, amelyet teljes egészében baráti szellem hat át, különös figyelmet érde­mel. P e It t n s A pekingi rádió január 2-án közölte annak a táviratnak teljes szövegét, amelyet Sztálin elvtárs a japán tár­­ügynökség főszeszkesztőjének­­küldött. ­aink a felelősek a területükön folyó ideológiai munkáért, amely művészeti, irodalmi, sport és egyéb területeken is folyik. Ebben a munkában élen kell jár­niuk az ágit. prop. osztályoknak, annál is inkább, mert a többi osztályok segít­sége révén nagymértékben mentesülnek a szervezési feladatoktól. Meg kell vizsgál­­nuok egy-egy területen, hogy például mi­lyen tartalommal folyik a kultúrmunka, az iskolákban a nevelés, stb. Bírálatunk­kal kell segítenünk, hogy mindezek va­lóban marxista-leninista tartalommal le­gyenek megtöltve. A PÁRTOKTATÁS, AZ IDEOLÓ­GIAI MUNKA terén az 1952-es évben előttünk álló feladatok igen nagyok. A Politikai Bizottság határozatának megva­lósítása nem könnyű feladat, de minden erőnkkel dolgoznunk kell sikeres meg­valósításáért, ha nem akarjuk, hogy az elméleti képzetlenség gátolja a szocializ­mus gyorsabb ütemű építését. A Po­kai Bizottság határozata megállapító hogy „Pártunk és országunk további fődésének most egyik fő akadálya marxista-leninista szellemben nevelt derék hiánya”. Elsőrendű feladatunk hát, hogy sok, magasan képzett, hat kádert neveljünk az oktatási évad ber­zéséig és akkor sikerrel megoldjuk mi azokat a nagy feladatokat, amelyet I­runk IT. Kongresszusa elénk tűzött.

Next