Észak-Magyarország, 1952. április (9. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-01 / 77. szám

r c MISKOLC /" * ^ mm ■■ ibb jmm BM mmBB ..iia iipnrafc ^hjipaigi BWft PM|j Sztálin CIVtáfS jelenlétében tll Tigtt c71f/uípvADflD^7Hfl! ■““■ä— oLiuvi í/m írittuiv 3/jfiii !-"•-“■•...., Vili. évfolyam 77. szám Ara 50 fillér_____________________________________________Miskolc, 1952 április 1. kedd GYILKOSOK Az amerikaiak Athénben tett idézett több hetes bírósági komédiája vérszomjas ítélettel, Nikosz Beloiannisz, Nikosz Kaluménosz, Argikiadisz és Bacisz kivégzésével végződött. A négy görög hazafi meggyilkolása azonban végleg lerántotta a leplet a görög monarcho-fasiszta kormány igazi arcáról. Ebben a „bírósdi“ játékban a monarcho-fasiszták ítélkeztek a hátuk mögött gazdáik, az amerikai halálgyárosok állottak , de valójában önmaguk fölött mondtak ítéletet, önmagukat állították a világ, a haladó emberiség ítélőszékei elé. A világ dolgozói előtt nem újság, hogy a fasiszták megcsúfolnak minden emberi törvényt, emberi igazságot és aljasabbnál aljasabb eszközökhöz nyúlnak, hogy ideig-óráig fenntartsák hatalmukat. Ez az aljas játék azonban ezen is túltett. A görög monarcho-fasiszták a népükhöz, hazájukhoz hű görög hazafiak tízezreit vetik börtönbe, kínozzák halálra, gyilkolják le. Nem riadnak vissza a legvadabb eszközöktől sem, hogy a nép hű fiainak szabadságvágyát elfojtsák. Ezért állították katonai bíróság elé Beloiannisz elvtársat és 27 társát is. Ostoba képzelgéssel azt hitték, hogy néhány ember meggyilkolása, agyonkínzása megállítja a tömegekben feszülő forradalmi erőt. Minden alkalmat megragadtak arra, hogy halálos ítéletet hozhassanak Beloiannisz elvtárs és társai ellen. Első ízben nem sikerült a halálos ítélet. A nép és a világ dolgozói körében visszhangzó tiltakozás megfékezte a gyilkosok kezét. Az amerikai halálgyárosok azonban mindenáron vért kívántak alattvalóiktól, akik hűséges bérencként újból bíróság elé állították a hazafiakat. Ezt a tényt bizonyítja az Etnosz, a legreakciósabb görög lapok egyikének cikke is, amely nyíltan elismeri, hogy a monarcho-fasiszta kormány ezzel a gyilkossággal eleget akart tenni amerikai gazdái kívánságának és be akarta bizonyítani minden aljasságra való készségét. Hogy eleget tehessenek bérgyilkosi kötelezettségüknek, tanúként felvonultatták a Gestapo egykori janicsárait, a katonai vezérkar tagjait, az angol és amerikai kémszervezet ügynökeit. A vádat mondvacsinált Táviratok, a görög kommunista párt elferdített határozatai és a Szabad Görög Rádió meghamitott adásai alapján tákolták ’■sze. De a koholt vádak alapa a „bizonyítás“ kudarcbanadt. Jellemző, hogy a halál ítéletért való felelősséget a nép haragjától való félelem miatt az egyik fasiszta vezető a másikra hárítja, végül a királyra tolják. Legyen ő a bűnbak Úgy is sok van már a rovásán. A per az ítélettel — a görög fasiszta kormány és az amerikai halálgyárosok szerint — véget ért. A valóságban azonban ez csak előjátéka annak a hatalmas pernek, melyben a nép törvényeit meghamisító fasiszta kormány és vérre, háborúra áhítozó amerikai tőkések kerülnek a vádlottak padjára. A vádló ebben a perben maga a nép, a megvesztegethetetlen igazságos bíró. S a vádlottak bűne felmérhetetlen. Évezredek óta zsarolják, kínozzák a dolgozó emberiséget. Aljas játékuk robbantotta ki a második világháborút is. Milliók pusztultak el azért, hogy a halálgyárosok még több profitra tegyenek szert. Most újból háborút akarnak, pusztulásba szeretnék taszítani a békét akaró emberiséget. De erejük egyre gyengül. Bizonyítja ezt, hogy tehetetlen vak dühükben már baktériummal fertőzött rovarokkal szeretnék megtörni a hős koreai nép ellenállását. Ebben a rémtettben is elődjük, a német fasiszták és a japánok példáját követik. A tehetetlenség jele az is, hogy az öt görög hazafi halálra ítéléséhez és kivégzéséhez latba kellett vetniök a fasiszta kínzókamrák összes módszereit, fel kellett sorakoztatniuk a német Gestapo és az Intelligence Service minden hájjal megkent ügynökeit. A világ dolgozói a legnagyobb megvetéssel gondolnak az amerikai tőkéseket féreg alázattal kiszolgáló fasiszta görög kormányra és undorral a vérre, háborúra, gyilkosságra áhítozó amerikai halálgyárosok bűnszövetkezetére. Tudják, hogy véres eszközeikkel, golyóval, méreggel, baktériummal fertőzött rovarokkal, koncentrációs táborokkal és börtönökkel szeretnék a világot ismét a lábuk alá kényszeríteni. A bírósági komédia azonban megmutatott mást is. Négy görög hazafi megmentéséről volt szó, s az egész világ dolgozói megmozdultak. A világ minden országának dolgozói felemelték szavukat a gyalázatos ítélet ellen. Magyarországon 24 óra alatt több mint 1 millió dolgozó vett részt tiltakozó gyűléseken. Világszerte millió és millió ember emelte fel szavát: Elég volt a gyilkosságból! El a kezekkel Beloiannisztól! Az imperialisták azonban ezt a hangot kihívó vakmerőséggel nem akarták meghallani. Csak az ítélet végrehajtása után eszméltek rá, hogy „túllőttek“ a célon. Az ítélet a világ dolgozóiban fokozta a szolidaritás érzését, növelte a béketábor erejét, elmélyítette a görög nép iránti baráti együttérzését. Ugyanakkor megbélyegezte a gyilkos görög kormányt. Ezért indult meg a kormányban a bomlás, amelyet nem lehet többé megállítani. A görög nép és a világ haladó népei követelik a gyilkosok felelősségre vonását. A monarcho-fasiszta görög kormány tagjai most már szeretnének a felelősség alól kibújni, igyekeznek megszökni helyükről. Megerősödött a világ dolgozóinak hangja is, mind több és többen ismerik fel az amerikai tőkések igazi arcát, mind több és több dolgozóban mélyül el a gyűlöleta háborúról ábrándozó tőkések iránt. A fasiszta gyilkosok elhallgattattak négy hazafit, de nem tudják elhallgattatni a görög nép, az emberiség hangját. Táviratok, levelek százezrei, gyűlések határozatai követelik a bűnösök felelősségre vonását. • A magyar dolgozók a világ valamennyi becsületes emberével együtt mély felháborodással értesültek a gyáva merényletről és egyre fokozottabb gyűlölettel gondolnak az imperialistákra. A fejér megyei Görögfalva lakói elhatározták, hogy községüket Nikosz Beloianniszról, a szabadság és a béke ügyéért mártírhalált halt hősről nevezik el. Ugyancsak a nagy görög hősről nevezik el a dolgozók kérésére a budapesti Standardgyárat is. A magyar dolgozók a görög nép ügyéért való lelkesedésüket fejezik ki ezzel is. Az imperialista gyilkosok tehát éppen ellenkező eredményt értek el. Módszereikben a fasiszta Németországot követték, de megfeledkeztek arról, hogy akik Hitler útját követik, Hitler sorsára jutnak, ugyanolyan dicstelenül is pusztulnak el. SOHA NEM FELEJTEM EL AZT A NAPOT...! Dolgozók levelei a felszabadulásról KONDI PÉTER, a diósgyőri finomhengermű dolgozója: 1944 telén történt. Az ágyúdörgés egyre közelebbről hallatszott. Izgalommal vártuk a felszabadulás napját. Nem ültünk tétlenül. Szervezkedtünk, részt vettünk az ellenállási mozgalomban, Varbai Imre vezetésével. Közvetlenül házunk mellett voltak felállítva a magyar ágyúk. Barva Ferenc, az ágyú parancsnoka a mi emberünk volt. Egyszer sem lőtt a szovjet katonákra, sőt éjjelenkint sokszor megfordította az ágyú csövét és a náci fasiszták közé lőtt. Az egyik reggelen már csak 6 volt az ágyú mellett. A fiúk hazamentek — mondta — elengedtem őket. Én is búcsúzom. .Mondjátok meg a szovjet katonáknak: az ágyút itt hagytuk, segítse ez is harcukat. Az egyik napon bőrkabátos katona külsejű ember kért tőlünk vizet, szovjet ember volt. Azután is sokszor meglátogatott bennünket. Igyekeztünk segíteni munkájában. Megtudtuk, hol vannak a német agyuk, megmondtuk neki. A németek biztosan csodálkoztak azon, hogyan tudták szétlőni nagy gonddal elrejtett állásaikat. Egy éjszaka szokatlan csend volt. Csak a szél zúgása és néha egy-egy gépfegyver kattogása hallatszott. Reggel valaki erősen megzörgette a pince ajtaját. Szovjet katona volt, örömtől könnyes szemmel fogadtuk. Soha nem fogom elfelejteni, Sztyeppánnak hívták. Kislányom ott feküdt a lócán. Odament hozzá, megölelte. Magyarázta, hogy neki is van kislánya. Megmutatta a fényképét is. Míg itt tartózkodott, minden nap hozott a gyerekeknek ennivalót, kenyeret, éz egyik nap egy szelet csokoládét. Mint minden szovjet ember, nagyon szerette a gyerekeket. Mikor a front „továbbment“, fájó szívvel búcsúztunk egymástól. Most, mikor közeledik a felszabadulás ünnepe, sokat gondolok azokra a hős szovjet katonákra, akik sok ezer kilométerről jöttek, harcolva, hogy elhozzák nekünk a szabadságot. Sokat gondolok azokra is, akik életüket áldozták azért, hogy mi most szabadon, békében építhessük szocializmust. A háborús uszítók, az amerikai és angol imperialisták arra törekednek, hogy újra lángtengerré változtassák az egész világot. Mi munkahelyünkön harcolunk a békéért. Április 4. tiszteletére azért fokoztam én is teljesítményemet 138 százalékra, hogy hazánk még erősebb legyen, hogy hozzájáruljak békénk, szabadságunk megvédéséhez. TREMBOCKI FERENC, a „tolcsvai „Béke“-tiszcs tagja: 1945. április 4-e a legnagyobb örömet hozta számunkra. A Szovjetunió hős harcosai vérük hullatásával, sokan életük árán felszabadítottak minket a súlyos rabságból. Felszabadulásunk évfordulója a legnagyobb nemzeti ünnepünk. A felszabadulás óta szeretett Rákosi elvtársunk vezetésével hatalmas forradalmi változás történt hazánkban. Már csak rossz álomnak tűnik előttünk az átkozott múlt rendszer. Pártunk vezetésével sikeresen hajtjuk végre azokat a terveket, amelyek dolgozó népünk anyagi és kulturális felemelkedését biztosítják. Forró hálánk száll a dicső Szovjet Hadsereg, a szovjet nép és a világ dolgozóinak lángeszű tanítója, Sztálin elvtárs felé! Éljen a szovjet és magyar nép örök barátsága! STIBER ISTVÁN, edelényi bányász: Pár nap választ el bennünket legnagyobb ünnepünk napjától, hazánk felszabadulása hetedik évfordulójától. Fiatal vagyok, de emlékezetemben tisztán él még az átkos Horthy rendszer. Édesapám hosszú évtizedekig volt bányász, sokszor panaszkodott, hogy a bányakapitalisták mennyire nem törődnek semmit azzal, hogy 14 gyermekének mit ad enni. Az már örömet jelentett a családban, ha apám egy hónap alatt 15 műszakot dolgozhatott. Édesanyám mosni járt a főszolgabíróhoz és a többi ,,úrhoz", hogy a sok éhes gyereknek ő is segítsen megkeresni a mindennapi kenyeret. 13 éves koromban cipészinasnak adtak, mesterem cselédként dolgoztatott, fizetésem az állandó verés, meg a szegényes poszt volt. Nyomorult életünket tengetve éltünk egyik napról a másikra. A felszabadulás nekem is új életet hozott. Ha visszagondolok az első szovjet katonára, aki a bunkerba bejött hozzánk, a meghatottság még mindig erőt vesz rajtam. Odament édesapámhoz. Mikor megtudta, hogy több apró gyermeke van s nincs mit ennünk, hirtelen elsietett. Kis idő múlva három üveg hallal és egy kenyérrel tért vissza. Mosolygó arccal pinált minket, biztatott, hogy fogyasszuk el egészséggel. Nemcsak azért, hogy adott, hanem abból, ahogyan adott, abban a percben éreztem: ezek a katonák más emberek, mint alakivel eddig találkoztam. Rögtön nagyon megszerettem őket. Figyelmesen hallgattam szavukat, amint magyarázták, hogy náluk nincsenek urak, a bányák nem az uraké, hanem azoké, akik benne dolgoznak. A mi bányánkban a felszabadulás után megváltozott a helyzet, a kapitalisták eltűntek, a bánya is a miénk lett, magunknak dolgozunk. Nem kell már rettegnie a bányásznak a munkanélküliségtől, nem kell már félni attól, hogy havonta csak műszakot dolgozhatunk. Én is megértettem, hogy más ma a bányász élete, mint a múltban volt. Apámat követve elmentem bányásznak. Először mint segédvájár, majd mint vájár dolgoztam. A múlt évben 164 százalékos átlageredményt értem el. Kiérdemeltem, hogy az elvtársak párttitkárnak választottak- Régi álmom is valóra vált, számomra is megnyílt a tanulás lehetősége. Diósgyőrbe kerültem pártiskolára, ahol még jobban megértettem, hogyan kell dolgoznom, hogy soha vissza ne térhessen a gyűlöletes múlt, azért, hogy még boldogabb legyen életünk-közeledik hazánk felszabadulásának hetedik évfordulója. Megígérem: munkámat mindenkor úgy végzem, hogy méltó módon sferezzem hálámat a Szövetuniónak és Pártunknak. DR. HORVÁTH ARNOLD Életem legnagyobb, felejthetetlen élménye felszabadulásom pillanata. 1944 októberében Ungvár közelében már 25 napja bujdostunk. Megszöktünk a századtól és egy tetővel fedett nagy szénakazal tetejére húzódtunk. A tanyán szegény parasztcsalád lakott, tőlük kaptunk élelmet. A front ezen a helyen igen sokáig tartott. Körös-körül német csapatok voltak, s mi állandó életveszélyben figyeltük búvóhelyünkről az eseményeket. Végre az egyre közeledő erős aknatűz után egyszerre csend lett. A tető hasadékán át láttuk, hogy futnak a fasiszták. A másik oldalon megpillantottuk a széles laza rajvonalban, nyakukban géppisztollyal közeledő hős szovjet katonákat. Egyik pillanatról a másikra megszabadultunk minden halálveszélytől, a fasiszta lidércnyomástól, a szolgaságtól, amiben eddig éltünk. Akkor még nem értettem egészen a dolgok összefüggését, csak azt tudtam, hogy tőlük, a szovjet katonáktól kapták a szabadságot, az életet. Azóta a Párt megtanított arra, hogy megértsem a történelem mozgató erőit, az események belső összefüggését. Felismertem, hogyan jött létre a fasizmus, mi célja volt vele az imperialistáknak. Látom az amerikai imperialisták igazi arcát, látom, hogy Koreában az anyák, a gyermekek, az öregek gyakolásával ugyanazt teszik, amit a náci fasiszták tettek, amikor elpusztították feleségemet, öreg édesanyámat, hároméves kisfiamat, sőt a baktériumfegyver alkalmazásával még túl is tesznek a hitleri hordák gyalázatosságain. A Párt vezetésével szocializmust építő népi demokráciánk megadta számomra azt a lehetőséget, hogy mint orvos képességeimnek megfelelően dolgozhaton és munkám alapján megbecsült tagja lehetek a még boldogabb jövőt, a szocializmust építő társadalmunknak. G. NAGY JÁNOS, * 11 edelényi dolgozó paraszt: 1944. decemberében feleségemmel és gyermekemmel a szőlőhegyen a pincébe:’ húzódtunk meg, mert a faluban — kitakarodásuk előtt — a németek garázdálkodtak. December 13-án hatalmas robbanás hangja töltötte be a községet, a németek tehetetlen dühükben, aljas módon fölrobbantották a hidat. Vasárnapra virradóra kopogtattak a pince ajtaján. Kicsit félve mentem kinyitni az ajtót. Nagyon megörülten, amikor láttam, hogy két szovjet katona áll a bejáratnál. Mosolygós arccal, barátságosan beléptek hozzánk. Beszélni nem tudtam velük, de annyit megértettem, hogy nyugodtan visszamehetünk lakásunkba. Estére szovjet katonák jöttek hozzánk szállást kérni. Amikor meglátták, hogy hatodmagammal lakom, tovább mentek. Másnap azonban fölkerestek, akadt közöttük, aki magyarul is tudott beszélni. 11 napig voltak a községben, rendszeresen jártak hozzánk, nagyon sokszor hoztak kenyeret és ennivalót a gyerekeknek. . Azóta 7 év telt el, de most is úgy emlékszem vissza, mintha tegnap történt volna. Nem is lehet soha elfelejteni azt a napot, amikor elhozták nekünk a szabad boldog életet, nekik köszönhetem hat hold földemet is. Most, hogy közeledik felszabadulásunk ünnepének évfordulója, ígérem, úgy fogok dolgozni, hogy jó munkámmal elősegítsem ötéves tervünk megvalósítását, a szocializmus építését. Nem nyilatkozhatnak az ENSZ-ben az angol-amerikai szavazógép tagjai a baktériumháborúról Newyork (TASZSZ) Március 28-án az ENSZ leszerelési bizottsága ülésén Malik elvtárs, a Szovjetunió képviselője bebizonyította, a francia munkaterv, épp úgy, mint az amerikai , arra irányul, hogy igazolja a fegyverkezési versenyt az Egyesült Államokban és leplezze, hogy az Egyesült Államok uralkodó körei nem hajlandók eltiltani az atomfegyvert és csökkenteni a fegyverzetet és a fegyveres erőket. Különösen felhívta a bizottság tagjainak figyelmet arra a tényre, hogy sem az amerikai, sem a francia munkaterv egyáltalában nem írja elő a baktériumfegyver alkalmazása kérdésének megvitatását. A továbbiakban Malik elvtárs emlékeztet arra, hogy az amerikai küldött nemcsak hogy nem tagadta, de a bizottság március 26-i ülésén mondott nyilatkozatában lényegében megerősítette, hogy az Egyesült Államokban mindenfajta tömegpusztító fegyver, köztük baktériumfegyvert is gyártanak. Johnson kanadai küldött, a bizottság elnöke, az amerikai küldöts érdekében sietett határozatot benyújtani, amely megtiltja a küldötteknek, hogy nyilatkozatot tegyenek és tényeket soroljanak fel arról, hogy az Egyesült Államok baktériumháborút folytat Koreában és Kínában. Az amerikai—angol tömb engedelmes szavazógépe azonnal megerősítette ezt a gyalázatos határozatot.