Észak-Magyarország, 1953. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-01 / 51. szám

ÉSZAKMAGYARORSZÁG Sztálin-város idwiéi nireres 20-té­­wriuis 4-1« „Feltzabadulási Hetet“ tártén*!' Teljes illemben régexxék a gepéttamaiok dolgozói a tavalyi mexegazdaségi munkái AZ MDP BORSOD-ABAUD-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA .Miskolc, 1953 március 1. vasárnap IX. évfolyam 51. sz­am Ára 50 fillér BORSOD BECSÜLETE A 1. alkotás lázában ég az ország. Ha­latlan méretű építkezéseink egyre több szenet, olajat, vasat, acélt, cementet, libát és kenyeret követelnek. Mind türel­metlenebbül és egyre több­ helyről csen­dül fel a követelés, amelyet maradéktala­nul ki kell elégíteni. Elszánt akaratra, ■bátor helytállásra, igaz hazafiasságra van s­zükség, hogy teljesíthessük kötelezett­ségünket. Szemere Bertalan és Kossuth megyéjére, a borsodi munkásokra és dolgozó parasz­tokra tekint most az ország, beléjük veti bizalmát. Nem is fog csalódni — a borsodiak a történelem minden megpróbáltatásában megállták helyüket. •»Ide csatolva küldünk édes hazánk se­gélyezésére mi is egy csekélyke összeget. Nehéz keresményünkből krajcáronként raktuk össze. Bár adhatnánk többet, de mi csak szegény, munkások vagyunk. Ám, ha vagyont nem adhatunk, felajánljuk a házának erős, edzett karjainkat és sza­badságért lángoló vérünket, elhatározván, hogy valamennyien beállunk honvédnek­“ Becses emlékként őrizzük a­ levelet, ame­­lyet az ózdi munkások írtak 1848 május 27 -én Kossuth lapjának. A megható sorok bizonyságai annak, hogy a haza minden­kor számíthatott a borsodiakra, a kérges kezük munkájára csak úgy mint áldoza­tukra, s ha kellett hősi vérükre. De a tenger sok áldozatért, vérért és szenvedésért az urak Magyarországa gya­lázatos módon, ököllel fizetett. Évről-évre nagyobb lett a borsodi dolgozók nyomo­rúsága, évről-évre kisebb lett a remény, hogy változtathatnak a sorsukon. Csak ak­kor gyűlt fel bennük a jövőbe vetett hit, amikor bányászaink, kohászaink, vasmun­kásaink megismerkedtek a szocialista esz­mékkel, a mezőkövesdi sommások kapcso­latba­ kerültek­ a munkásmozgalommal. Ezt a kapcsolatot semmiféle erő nem tu­d­ta többé széttépni, a reményt nem t­udta többé semmi kioltani — az átkos Horthy-fasiz­us 25 éve sem. L­ángoló szeretet fogadta Borsodban a hős szovjet katonákat, akik el­vi ráták népünknek a szabadság és béke új világát. Ők tették lehetővé, vérük hul­lájával, hogy embersége, becsülete legyen a dolgozóknak. Nekik köszönhetjük, hogy a népi hatalom segítségével földünk és­ kenyerünk van, megszűnt a munkanélküli­ség és a felszabadulás óta eltelt 8 év alatt sokezer boldog új otthon, iskola, kultúr­­ház, üzemek egész sora épült. Dolgos keze munkájának eredménye nem az urak, papok feneketlen zsebét tölti. Hanem a sajátjának érezheti, s amit a népi állam­nak ad százszorosan visszakapja. Erről beszélnek csinosodó bányatelepeink, mo­dern gépekkel felszerelt üzemeink, váro­saink és falvaink, amelyeknek határában­­ rektorok, nagyteljesítményű szovjet mező­­gazdasági gépek dolgoznak. Ha mindennek az, értékét összeszámoljuk, sokkal többet kaptunk, mint amennyit adtunk. Olyan adósság terheli a borsodiakat, amelynek letörlesztése mindannyiunk be­csületbeli ügye. A súlyát most különösen éreznünk kell. Borsod legfontosabb ipari üzemei , szénbányászata és vaskohászata csak­úgy mint mezőgazdasága, szégyen­szemre lemaradt tervének teljesítésével. Ezt a szégyent a borsodiak nem enged­hetik magukon száradni. Teljes erővel azon kell lennünk, hogy első negyedévi kötelezettségeinknek ma­radéktalanul eleget tegyünk — a szégyen­letes adósság helyett sikereket halmoz­hassunk. Gerő elvtárs útmutatása nyomán meg kell fizetnünk szén-, vas-, acéladósságun­­kat­ A borsodiak jó munkájától is függ, hogyan és mikor valósít­­tatjuk meg gigan­tikus építkezéseinket, fejezzük be a Sztá­lin Vasmű és Sztálinváros, a kazincbar­cikai Békeváros építését, hogyan hajtjuk végre a diósgyőri kohászati üzem újjá­alakítását. Biztosítanunk kell mindezt körülmények között az ország exportköte­lezettségeinek maradéktalan teljesítését, hogy iparunkat nyersanyaggal elláthassuk és nagy építkezéseink számára olyan ipari felszerelést, gépeket kaphassunk, amelye­ket itthon még nem tudunk gyártani. Nehéz, de teljesen reális és megvalósít­ható a feladat — hangoztatta Gerő elv­­társ a szakszervezeti kongresszuson —, amelynek megvalósítása bányászaink és kohászaink, technikusaink, műszaki értel­miségünk egész munkásosztályunk számára becsület és dicsőség dolga. Ugyancsak idejében, a legjobb minőségben, maradék nélkül el kell végezni a tavaszi mezőgaz­dasági munkákat a még hátralévő szán­tást, a tavaszi vetést és a növényápolást is. Minden talpalatnyi földet gondos, szorgalmas munkával meg kell művelni, pótolni kell az ősszel elmulasztottakat. Gépállomásaink és állami gazdaságaink •traktorosai, termelőszövetkezeteink tagjai és az egyénileg dolgozó parasztok számára "XT,* feladat szent kötelesség a haza iránt. A borsodi munkások és parasztok egyre jobban, mélyebben átérzik kötelezettségüket. Felismerik helyüket abban a harcban, amely az egész világon a békéért folyik, a gyűlölt imperialisták ellen, akik nemcsak a régi jármot akar­ják visszahozni a nyakára, de még szögek­kel is szeretnék kiverni. Egyre inkább fel­ismerik a sztálini szavak legyőzhetetlen erejé­t a béke védelméről és munkahelyü­kön is őrt állnak családjuk, gyermekeik élete felett. Van már kézzelfogható eredménye, ton­nákkal mérhető hatása is a felismerésnek. Ezekben a napokban érték el a borsodi széntröszt üzemei, hogy teljesítették a havi tervet­ Hosszú idő óta először, pén­teken harcolták ki az ózdi kohászok, hogy valamennyi fontos gyárrészlegükben teljesítsék az előírást Élenjáró üzemeink sikereire árnyékot vet az összetorlódott adósság, de mennyi­vel súlyosabb a helyzet ott, ahol még mindig nem teljesítik napról-napra­ a tervet. A diósgyőri nagyolvasztók műszaki vezetői úgy látszik belenyugodtak abba, hogy Ózd messze elhagyja őket s abban a veszedelmes hitben ringatják magukat, hogy valami „csoda“ segít rajtuk lemara­dásuk behozásában. Igaz, hogy a diósgyőri acélmű pénteken ragyogó sikert ért el 113 százalékra teljesítette tervet, de még távolról sem tett eleget tervelőírásinak. Fokozni kell a munkát a diósgyőri durva­­hengerdében is. Elsősorban a műszaki vezetőket terheli a felelősség, hogy még mindig nem szüntették meg azokat a hibá­kat, szervezetlenségből, gondatlanságból fakadó nehézségeket, amelyek időről-időre visszavetik teljesítményüket. A fínom­­hengerbe dolgozói pénteken 129,7 százalé­kos napi tervteljesítéssel már csaknem letörlesztették adósságukat. Nagy tanul­ságot­ jelent számukra: milyen nehéz be­hozni a késést, ha az egyszer megtörtént­ Tovább kell fokozni erőfeszítésüket, hogy példát, mutathassanak a diósgyőri kohá­szoknak miként kell felvenni a harcot a lemaradás behozására. A felszabadulás ünnepére tett felajánlás, nem maradhat elrepült szó. Diósgyőrnek is eleget kell tennie vállalásának. Úgy, ahogy most megy a munka náluk, nem remélhetik, hogy javíthatnak eredményükön és szeplő­telenül megőrizhetik a kohász-becsületet. Legelső feladatuk az legyen, hogy a szov­jet tapasztalatok felhasználásával, a fegye­lem megszilárdításával elérjék az első célt: 9 terv műszakról-műszakra, napról­­napra, dekádról - dekád­ni való teljesí t­es­­t ■ EP ennek a célnak az elérése egyál- t talán nem lehetetlen. Semmi kétség, .. ahol megteremtik a műsza­­ki előfeltételeket, az eredmény nem mara­d el. Több helyen a műszaki v­e­­zetők siránkoznak, „objektív” nehéz­ségekre hivatkoznak­ Fel kell ezt számolni! Tegyenek meg mindent, ami rajtuk múlik, biztosítsák a munka legjobb szervezését, a technológiai fe­gyelem betartását. Kétségtelen, hogy elsősorban mű­szaki vezetőinken múlik a terv jó tel­jesítése, őket terheli a felelősség mindenekelőtt ért adósság letörleszté­­séért. Ugyancsak nagy felelősség nyugszik a kommunisták vállán is. Példát kell mutatniok fegyelemben, a lelkiisme­retes munkában, éberen ügyelniük kell minden lazaságra és fáradhatatlanul mozgósítani kell a dolgozókat a nagy adósság megfizetésére. Az üzemi párt­­szervezeteknek fokozni kell a pártel­lenőrzést. Be kell számoltatniuk min­den kommunistát, hogyan állja meg helyét a munkaharc­ban. Egyre haté­konyabb segítséget kell nyújtaniuk a műszakiaknak, hogy elsajátíthassák a kommunista vezetés módszereit és se­gítsenek szétverni az objektív okokra hivatkozó megalkuvó szellemet, véget vetni a vénasszonyok siránkozásnak. Szakszervezeteinknek az eddiginél sokkal inkább gazdáivá kell lenniük a versenynek, jobban szívügyüknek kell tekinteniük a terv teljesítésére való mozgósítást. Azt a célt kell kitűznünk magunk elé, hogy március első napjaiban mű­­szakról-tanszakra, napról-napra, de­­k­ádról dekádra teljesítsük a­­ tervelő­­írást. Csak akkor láthatjuk biztosí­tottnak adott szavunk valóraváltását, ha már az első dekád­­ feladatainak eleget tettünk és gondoskodunk arról, h­ogy a késés soha többé i­ég ne , rá­­mét­lőttjék és egyenletesen emelkedő termeléssel megalapozhassuk az első negyedév sikerét. Jelesen fel kell­­ vennünk a harcot az ellenséggel,­ az üzemekben megbúvó szemforgató klerikális reak­cióval és a szociáldemokratizmus el­­(Folytatás a 3_ik oldalon.) A megyei pártbizottság vándorzászlót adományoz a legjobb járási pártbizottságnak, gépállomás, állami gazdaság, termelőszövetkezet és község pártszervezetének Induljon harcos vetélkedés a megy Ei évben a mezőgazdaságban igen nagy feladatot kell megoldanunk. Jó politikai szervező munkával, a párosverseny ki­szélesítésével és élővé való tételével növelnünk kell a terméshozamot! Le kell küzdenünk az elmúlt évi gyengébb termésből eredő hiányokat, valamint pótol­nunk kell az őszi munkában történt elmaradásokat. Küzdenünk kell népünk jobb ellátásáért, több és jobb nyersanyagot kell biztosítanunk könnyű, és élelmi­szeriparunknak ! Komoly­ csapást kell mérnünk népünk ellenségeire, akik megpróbálják fékezni népgazdasá­gunk egészséges fejlődését! Megnövekedett feladataink sikere,­, a megvalósításá­nak legfőbb eszköze a terméshozam növelése a mező­gazdaságban. Ennek érdekében a megyei pártbizott­ság vándorzászlót adományoz a legjobb járási pártbi­zottságnak, gépállomás, állami gazdaság, termelőszö­vetkezet és községi pártszervezetének. A verseny szempontjai:­­ A tavaszi mezőgazdasági munkák határidőre,­­ * illetve határidő előtti teljesítése. a) a talajmunkák határidő­ előtti, illetve határidőre való elvégzése (szántás, simitozás, kultivátorozás, fo­gasotás), b) a vetés határidő előtti, illetve határidőre való teljesítése; es pártbizottság candor zászló­jáért ; e) minden talpalatnyi KSW megművelése. A tavaszi mezőgazdasági munkáknál az agre­g­o­technikai eljárások széleskörű alkalmazása: a) a vetőmag mennyiségi és minőségi előkészítése (vetőmag tisztítás, csávázás,­ vetőmag, ja­rovizálás, me­legítés) ; b) keresztsoros, sztrfisoros, négyzetes vetés; c) trágyázási terv teljesítése (istállótrágya alá szántása, őszi kalászosok fejtrágyázása).­­ A párt politikai és szervező munkájának foko­zása. a) a párttagok személyes példamutatása, aktori­zálása; b) a népnevelő hálózat kiszélesítése és arctivizá­lása; c) a versenyagrtáció fokozása és a verseny szélss körű megszervezésének elősegítése. A megyei pártbizottság a versenyt havonta két­szer értékeli. A járási pártbizottságok, a szocialista szektor és a községek pártszervezetei a párt politikai és szervező munkájának fokozásával, a­ tanácsok hathatósabb se­gítésével induljanak harcba a tavaszi mezőgazdasági munkák határidő előtti elvégzéséért, a minőség foko­zásáért, a terméshozam növeléséért. ­Az ózdi kohászok beváltják szavukat. Pénteken minden üzem túlteljesítette napi tervét Az ózdi kohászati üzemekben csü­törtökön a kommunisták harcos, tag­, gyűléseken elhatározták, hogy behoz­zák lemaradásukat. „Az ózdi kohá­szok nem maradnak adósai a h­azá­­nak“ jelszóval indultak harcba. A taggyűlések után a párt-és­­ szak­szervezeti aktívák még lendületesebb munkához fogtak, hogy vezetőik se­gítségével, kiváló teljesítményekkel köszöntsék a szakszervezetek XVIII. kongresszusát. A nagyolvasztó m­ár­­ csütörtökön behozta februári lemaradását. Szombaton reggelre már 117,3 százalékos eredménnyel 220 ton­­na nyersvasat hoztak l­e a ja­nuári lemaradásból. A legkiválóbb eredményt az ,,Ápri­lis 4. kohó érte el, amely napi ter­­vét 132 százalékra teljesítette. Ezzel az „Április 4.“ kohó február havi tervteljesítése 101.6 százalékra emel­kedett. Az „Április 4.“ kohó dolgozói február elején a kohók közötti ver­senyben az utolsók voltak. A kohók versenyében a legutóbbi értékelések szerint az „Április 4.“ kohó most a második helyen áll. A IV-es kohó dolgozói 123.2, a III as kohó dolgozó 111.4 és az I-es kohó dolgozói 108,4 százalékra telje­­sítették legutóbbi napi tervüket. A kohó nagyszerű munkája ma­gával ragadta a lobbi üzemek dolgo­zóit is. Ennek eredményeképpen az acélműben 60 százalékra emelték a betét nyersvasrészesedését. Enyhült a hulladékellátás problémája. Ezen a napon 26 adag kikészítésével a£ acélmű dolgozói­ 7 00,3 százalékra tel­­jesítették pénteki tervüket. A terv teljesítése mellett lénye­gesen javítottak a minőségen is. A lecsapolt 26 adagból mindössze kettő nem felelt meg az előírásnak. A diósgyőri martinacélmű dolgo­zói a szakszervezetek XVIII. kon­gresszusának tiszteletére felajánlot­ták, hogy tervüket naponként telje­sítik. Február 27.én a martinacélmű dolgozói 113,6 százalékos terv­telje­sítést értek el. Különösen kitűnt a munkában a VIII-as kemence „C”. műszakján dolgozó Egerszegi István, aki 121 százalékra tett eleget napi tervfeladatának. A IX-es számú ke­mence ,­A“ műszakján Oláh József 117 százalékos tervteljesítést ért el. A IX-es kemence „C“ műszakján Nyikos Imre 108 százalékra teljesí­tette tervelőirányzatát. E szép eredmény elérésében nagy segítséget nyújtott Kiss Pál üzem­vezető elvtárs, aki előre meghat.­A durvahengermű dolgozói lól,­ a finomhengermű dolgozói pedig 113,7 százalékos napi tervteljesítés­­sel köszöntötték a szakszer­vezetek XVIII. kongresszusát. Az ózdi kohászok beváltották sza­vukat, még lelkesebben harcolna azért, hogy teljesítsék április 4-re tett fogadalmukat. Diósgyőri kohó szók! Kövessétek az ózdiak példáját, hozzátok be a lemaradást, teljesítsé­tek jól !ó tervet' rozta a csapolások idejét. A graft­­­kon szerinti üzemeltetés ezen a na­pon csaknem 100 százalékos volt. Az acélgyártó mesterek megbeszélték az előző műszak tapasztalatait s azokat a következő műszakon igyekeztek hasznosítani, a rendelkezésre álló­ anyaggal jól gazdálkodtak. A prog­­ramszerűség­ ezen a napon szintén­ csaknem 100 százalékos volt. A párt­bizottság, valamint az üzemi bizott­ság konkrét segítséget adott. Min­den brigád ereje legjavát, adta. Jó volt az anyag biztosítása is. A mű­szaki vezetők napy gondot, fordítot­tak a műszaki feltételek biztosításá­ra. A csapolásokhoz szükséges üstö­köt megfelelően előkészítették, a ko­­killákat tisztán tartották A diósgyőri martinban Kiss Pál üzemvezető példát mutat a terv teljesítéséért vívott harcban Ai borsodi szénbányászati tröszt 1037 százalékra teljesítette napi tervét A borsodi szénbányászati tröszt a pénteken reggelig tartó három mű­szak alatt 103,7 százalékra teljesí­tette napi tervét. Két bányavállalat kivételével a tröszthöz tartozó bá­nyaüzemek, vállalatok mind 100 szá­zalék felett termeltek. Az egyik elmaradó a sajószentpé­­teri vállalat csak 98,4 százalékot ért el, noha eddig kiválóan termelt. Be­­hozták januári lemaradásukat, feb­ruár 27 ig előírt havi tervüket 104,6 százalékra teljesítették. Az elért eredmények után azonban úgy lát­­szik a sajószentpéteri bányászok azt gondolják, megpihenhetnek határai­kon. Teljesíthette volna napi tervét pén­tekre virradóan a h­urityáni bánya, üzem is, ha a műszaki vezetők előbbrelátóak. A termelést úgy kel­lett volna irányítaniuk, hogy a két nagyteljesítményű frontfejtés­e ne egyszerre fogyjon ki, ne egyszerre kelljen elvégezni az átszerelést, ami termeléskieséssel jár. Kimagaslóan túlteljesítette napi tervét a herbolyai Terv­tár­ó, a két Donbasz kombájnnal dolgozó Székely József, Görzsöny István és a brigá­dok tagjai, már csütörtökön is 62 tonna szenet termeltek napi­ tervü­­kön felül. Seif­rich Gyula, a vállalat főmérnöke biztosította a gépek za­­vartalan működtetésének előfeltéte­­leit. Péntekre virradóan a brigádok tovább fokozták előző napi eredmé­­nyüket, s terven felül­­128 tonna­­sze­­net szállítottak a felszínre, így két nap alatt 190 tonna szenet termett kk, előirányzatukon felül. Elnyerte a minisztertanács és a SZO­ vándorzászlajat, 250 ezer forint pénzjutalomban részesül a borsodi szénbányászati tröszt A minisztertanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnök­­sége — a miniszterek az illetékes szakszervezetek elnökségeivel egyetértésben előterjesztett javaslatára — az 1932. évi terv határidő előtti befejezéséért indított szocialista munkav­er­sen­y eredményét az alábbiakban állapítja meg. A bányászatban és energiatermelésben a mu­nkaverseny győztese, a minisztertanács és a Szakszervezetek Or­­szágos Tanácsának elnöksége vándorzászlajának nyertese a borsodi szén­bányásza­ti tröszt és a bányagyutacs gyár. A borsodi szénbányászati tröszt éves termelési tervét 101,8 száza­lékra teljesítette. Az igazolatlan mulasztásokat a II. félévben jelentősen csökkentette. A borsodi szénbányászati tröszt dolgozói kétszázötven ezer forint pénzjutalomban részesülnek. A közlekedésben a munkaverseny győztese és a vánd­orzászló nyertese az 1. sz. Buda­pesti Teherautófuvarozási vállalat. A verseny második helyezettje a MÁV miskolci fűtőhház. A MÁV miskolci fű­tőház mozdony-kilométer teljesítményi tervét éves átlagban 117,6 százalékra teljesítette. A MÁV miskolci fű­tőház dolgozói hatvanezer forint pénzjutalomban és dicsérő elismerésben részesülnek.

Next