Észak-Magyarország, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-01 / 281. szám

17­90 ÉSZAKMAGYRORSZÁG ! D pártszervezetek feladatai MTH intézeteinkben Tíz perc az ózdi könyvtárban Az első békekölcsön húzásának nyeremény­listája AZ MDP BORSOD-ABRUD-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. évfolyam 281. szaza­sra 50 fillér Miskolc, 15­53 december 1. kedd 1 ". ÚJABB GOMBOS!®­ÁS BÁNYÁSZAIMUISi Szénbányászok ... vájárok ... Egész dolgozó népünk tisztelettel, megbecsüléssel beszél róluk. A szo­cialista építőmunka legelső vona­lában harcolnak ők. Szenet adnak a hazának. Szinte minden mozdu­latuk, minden csákányütés, minden lapát szén, melyet útnak indítanak a tárnák mélyéről — egy-egy szívdobbanását jelenti új éltünk­nek. Indulni kell a munkagépnek. Szén kell hozzá! Száguldania kell a vonatszerelvénynek. Szén kell hozzá! Villanyra van szüksége a falunak. Szén kell hozzá! Szén ... szén... és szén. Ej, felszabadult életünk első pillanatától hányszor hallottuk már e szinte szállóigévé vált mondatot: „Több szenet a hazának!“ Azt azonban mindnyá­jan tudjuk, hogy egy-egy ilyen felhívás sohasem talált közönyre bányászaink körében. Több szén kellett? Több szenet adtak. Vájá­rok, csillések, szállítómunkások minden nap azzal az elhatározás­sal szálltak alá a föld mélyébe: — ma többet kell termelnünk, mint tegnap. S elhatározásukat mindig tett követte. Hőstett! Egész dol­gozó népünk egyre inkább meg­tanulta becsülni a bányászokat. Szénbányászaink megbecsülése sohasem maradt csupán a szava­kon és érzéseken alapuló megbe­csülés. Pártunk, kormányunk — ahogy azt bányászaink tették a néppel, a hazával szemben — tet­tekben — az életszínvonal emelé­sében, a körültekintő emberi gon­doskodás állandó gyakorlásában — mondott köszönetet a szocia­lista építőmunka e­rős élharcosai­nak. A széncsata legkeményebb, leg­első harcosai, a vájárok ráa már azzal a megelégedett érzéssel száll­nak le munkahelyükre, hogy pár­tunk és kormányunk ismét tettek­ben, életszínvonaluk emelésében juttatta kifejezésre a szénbányá­szok iránti szeretetét, megbecsülé­sét. Mit jelent bányászainknak, a bányászcsaládoknak ez a megbe­csülés? Országos viszonylatban 1'' százalékkal emeli vájáraink kere­setét. Eddig csak a százon felül százalékért részesültek progresszs bérezésben vájáraink, normá­nfelü­l másfélszeres bérezésben. Az a premizálási rendszer azt jelenti hogy az alapszenet termelő üze­mek­nél 90, a nem alapszenet ter­melő üzemeknél 95 százaléktól fel­felé minden százalékért már két­szeres, a normánfelüli minden százalékért pedig háromszoros bé­rezést kapnak vájáraink. Ez az új bérezési rendszer arra ösztönzi bá­nyászainkat, hogy mind több és több szenet adjanak a hazának, mind magasabb és magasabb tel­jesítményt érjenek el. Ugyanak­kor új, korszerű bértarifát dolgoz­tak ki a kisegítőszemélyzet részé­re is. Ez átlagosan 15 százalékos béremelést jelent. Gondoskodik kormányunk arról is, hogy min­den bányaüzemben a legmegfele­lőbb műszaki feltételek álljanak bányászaink rendelkezésére, meg­szűnjenek a termelésre ma még zavarólag ható hiányosságok. Napjainkban pártunk és kormá­nyunk programja azt a felelősség­teljes feladatot bízta ránk, hogy a nehézipar fejlesztését lelassítva, szilárdítsuk meg eddigi eredmé­nyeinket. Nem könnyű, de szép és felelősségteljes feladat ez. Ebben a munkában, harcban ismét szén­bányászainknak kell elfoglalniuk az első vonalakat. Sok és jó szénre van szüksége az üzemeknek, gyá­raknak, a vasútnak, egész dolgozó népünknek. Ez azt jelenti, hogy hazánk minden bányaüzemében ke­ményen meg kell ragadni a fejtő­gép indítókarját, a csákány nyelét. A műszakiak, mérnökök, vájárok és a kisegítőszemélyzet munkája között olyan egységet kell terem­teni, amely kizárja a termelés csökkenésének legkisebb lehetősé­gét is. Megyénk számos bányaüze­me kövesse Máriabánya, Somsály példáját, hogy a terv maradékta­lan teljesítésével, túlteljesítésével biztosítsa nehéz- és könnyűiparunk zavartalan szénellátását, eredmé­nyes munkáját. Bányászok! Vájárok! Adjatok méltó feleletet pártunk, kormá­nyunk szerető gondoskodására! } MI TÖRTÉNIK BORSODBAN II megye legjobb­ kohász üzeme az ózdi martin Ózd-Diósgyőr kohászati üzemei­nek versenyében a legjobb ered­ményt az ózdi martinászok érték el. November 20-án 102,1, novem­ber 29-én 105,4 százalékra teljesí­tették a napi tervet. A havi terv­ben is jóval 100 százalék felett áll­nak. Eredményük értékét növeli, hogy az ózdi martinkemencék azt gyártanak, amire a népgazdaság­nak szüksége van. Jó minőségű acélt adnak a kormányprogram megvalósításához. Továbbra is az Ózdi Szésibártyásza­i Tröszt vezet Az Ózdi és a Borsodi Szénbá­nyászati Tröszt hagyományos vetélkedésében, már hosszabb ideje az ózdiak vezetnek. Nap­jainkban tovább szilárdították első helyüket. Az ózdi tröszt no­vember 29-ig havi tervét 1001 százalékra teljesítette, a borsodi tröszt 15,9 százaléknál tart. Új népbolt a misk­ofíai Sztáin­ úton Néhány hete új népbolt nyílt a Sztá­lin úton, nem messze a régi vámtól. Bő­séges áruraktára a dolgozók igényeinek legmesszebbmenő kielégítését szolgálja. A Sztálin úti bérházak lakói köszönik az új, nagyszerű, tiszta népboltot. Munkagyőzelmek születnek Somsályon Egyre eredményesebben harcolnak az éves terv­atáridő előtti teljesítéséért a somsályi bányászok, különösen szép eredményt értek el a frontbrigádok.­ulyás Sándor brigádja 138 százalékra, Fogta János cigádja 110 százalékra teljesítette napi előirányzatát. A többi brigádok is mind 100 százalékon felül telje­­ítették napi tervüket. Vasárnap a somsályi bányászok öbb mint 850 tonna szenet hoztak a felszínre. Ha­ovábbra is így dolgoznak, minden esélyük megvan arra, hogy határidő előtt, december 21-re befejezik éves tervüket. A b­orsodnádasd­i Lemezgyár példája A Borsodnádasdi Lemezgyár dol­gozói joggal büszkék eredményeikre. November 29-ig az acélmű havi ter­vét 110 százalékra, a hengermű 101,7 százalékra teljesítette. Nagyszerű tet­tük méltó válasz a dolgozókról való fokozottabb gondoskodásra. A gönci földművesszövetkezetben (Tudósítónktól.) Szerte a megyében új belépőkkel erősödnek földművesszövetkezeteink. A gönci földmű vesszöve­kezet­be­n az elmúlt hónapban 9195 forint rész­jegyet fizettek be a dolgozó parasz­tok. Október hónapban csupán zo­máncozott tűzhelyből 36 darabot vá­sároltak a község lakói, emellett több rádiót és kerékpárt vettek a szövetkezet boltjában. A gönci dolgozó parasztok azt ké­rik a nagykereskedelmi vállalatok­tól, hogy a jövőben több csizmát és férfi esőkabátot szállítsanak a szö­vetkezetnek, mert ezekből a cikkek­ből még mindig kevés kapható a földművesszövetkezetben. FEHÉR FERENC Gönc. Aki Tornaszentandráson élenjár a beadásban Tornaszen­tand­rás köz­ségben az áldandó bizott­­ság elnöke Tóth Bertalan középpanaszt. 12 holdon gazdálkodik, földjét pél­dásan megműveli. Gondos, hozzáértő gazda, akihez sokan elmennek tanács­ért. Jó hírneve eljut mesz­­ny­ire,­­túl a község hatá­rán. A kapások beadását ez évben is egyidőben kezdte meg a betakarítás­sal. Nem okoz már gon­dot neki a tojás, baromfi és egyéb termék b­eadása, mert az utolsó dekáig rendezte már kötelezett­ségét. Példamutatásával ser­­kemtőleg hat a falu többi dolgozó parasztjaim. Tóth Bertalan nemcsak a begyűjtési tervek teljes hitelében jár elől, hanem példát mutat az őszi mimikában is. Tudja, hogy a korai vetéssel, a föld jó megművelésével jövőre is bő termé­st takaríthat be és továbbra is példásan teljesítheti beadási köte­lezettségét. Munkagy­űizelem Putnokon A­­putnoki bámyaüzem fenntartási csapata, a Béke-sikló alatti fővonal ki­bővítését, a vállalt december 1ő. he­lyeit, november 25-re befejezte. Ezzel megkönnyítették a Béke-sik­ló i­vescsil­­lével­ való ellátásait. A Lászka-brigád nagyszerű példát mutatott, hogyan kell harcolni, a jólét programja megvaló­sításáért. Új áruféleségek a mezőcsáti járás szövetkezeti boltjaiban Még ebben az évben három új szö­vetkezeti bolt nyílik a mezőcsáti já­rásban: egy Mezőcsáton, egy­ Igrici­ben, egy pedig a keselyűhalmi álla­mi gazdaságban. Azonban nemcsak a boltok száma, hanem a választék is nőtt. Több olyan közszükségleti cikket és vasárut is lehet kapni a mezőcsáti boltokban, amelyeket ez­­idáig nem árusítottak. Például rizst, kocsitengelyt, olcsó kartonárut. Hiá­nyolják azonban a dolgozó parasz­tok, hogy a kocsitengelyt csak páro­sával árusítják. Ezt a bürokratikus eljárást a MESZÖV haladéktalanul szüntesse meg. Családi házakat építenek termelőszövetkezeteink tagjai Az aszalói Szabadság termelőcsoportban 18, a szikszói Vörös Csillagban 29, a léhi Vörös Fény tszcs­­ben 12, a kázsmárki Szabadságban 10, az ongai Új Ba­rázda tszcs­ben 11, a rásonysápberencsi Szabadság ter­melőcsoportban pedig 11 tag épít új családi házat. Ezek a tények mind azt igazolják, hogy a terme­lőszövetkezeti tagok jómódban élnek, pártunk és kor­mányunk támogatásával bizakodva néznek a jövőbe. ÜZEMI LAPJAINK ÍRJÁK IWUWUWWWI GÉPGYÁRI MUNKÁS A lap november 26-i számában az első oldalon közli, hogy a DIMÁVAG Gépgyár rugóüzeme 113,4 százalékra teljesítette a novemberi második de­kád tervét. A dolgozók vállalták, hogy a Wilhelm Pieck gyár részére december 31-én leszállítják a meg­rendelt rugókat. Vállalásukat októ­ber 30-ra becsülettel teljesítették. Az üzem dolgozói most elhatározták, hogy december 15-ig elkészítik azt a 230 kocsihoz szükséges rugót, amit december 31-re ígértek meg. DIÓSGYŐRI KOHÁSZ A Lenin Kohászati Művek üzemi lapja örömmel jelenti, hogy a III. negyedévben 130 dolgozó nyerte el a sztahanovista kitüntetést, vagy okle­velet, 10 dolgozó pedig sztahanovista­­jelvényt kapott. ÓZDI VASAS Az Ózdi Kohászati Üzemek újság­ja .,Eredmények sorokban" című cik­kében példaképül állítja a gyár dol­gozói elé Bredár József hengerész­brigádját. A durvahengerdében dol­gozó brigád már több mint 127 szá­zaléknál tart terve teljesítésében.­­ Megelőzték páros versenytársukat, a Benus-brigádot. A finomhengerdé­­ben Sípos Ferenc brigádja vezet a sorozatok közötti versenyben. ÓZDI BÁNYÁSZ Az Ózdi Szénbányászati Tröszt üzemeinek lapja arról ad hírt, hogy decemberben beköltözhetnek a dol­gozók a Királdon épült új munkás­­lakásokba. A napokban fejezik be 9 családi ház építését, s december 20-án már átad­ják boldog tulajdono­­saiknak. A vidékről bejáró dolgo­zók legnagyobb örömére tavasszal 100 személyes munkásszálló építését kezdik meg. TERHELJ MA TÖBBET, MINT TEGNAP A Borsodi Szénbányászati Tröszt dolgozóinak lapja legutóbbi számá­ban „Várjon ki lesz a győztes" cím­mel Ormosbánya és a diósgyőri bá­nya nemes párosversenyéről ír. A diósgyőriek november 29-ig 108,7 százalékra teljesítették havi tervü­ket, az ormosbányaiak 101,3 százalé­kot értek el. Ormosbánya lelkes dol­gozói elhatározták, hogy december 12-re befejezik évi tervüket. Csütörtök. Délután 3 óra. Az öntőcsarnok előtt lovaskocsi. Két ló, vígan lakmározik nagy csomó szénából. A kocsiból téglát pakolnak. Valahonnét erős k­olompolás hang­zik. Hirtelen tűzpirosra változik a szürkés levegő, a diósgyőri martin végén csapolnak. Középütt az öntőcsarnokban óriási üst himbá­lódzik. Miskolc . . . kicsit . . . még . . . sok. Vissza. Jó. Jó — hangzik egyszerre több helyről is a figyel­meztető?. Fent a darukosárból nem­ sokat lát a da­rus. Mégis pontosan ráilleszti az üstöt a kokillákra. Mindezt a pódium öntőcsarnok felőli részéről fi­gyeltük. Azután tovább siettünk. Az I. kemencénél nagy a sürgés-forgás. Átépí­tik a kemencét. Sok ember dolgozik itt. Az egyik csapat félig elégett téglákat adogat kifelé, a másik már az újakat építi be. Sietnek­ a I .­ előtt hatalmas, félelmetes bera­sx hemPUCCn kadaruk nyugodt lassúsággal mozognak. Biztoskezű emberek irányítják őket. Jobbra, balra feliratok tarkítják a falakat. A pódium elején nagy plakát: Diósgyőri mar­tinászok, meddig tűritek, hogy az ózdiak vezesse­nek! A festés friss, nemrég tették ki. Meg is állnak előtte sokan. Van, aki fejebubjára tolja sapkáját, némelyik megvakarja a nyakát. Mindenki a maga módján fejezi ki: ez sehogyan nincs rendjén. Másodiknak lenni, annyi dicső elsőség után. Nem járja. November 26-án a jelentés 98,2 százalé­kos havi teljesítményről számol be. Az ózdiak jóval előbbre vannak, 101 százalék. Lehet,, hogy már en­nél is több. Figyelem, figyelem! — szólal meg hirtelen a hangosbeszélő. — Az ügyeletes villanyszerelők azon­nal menjenek az öntőcsarnokba. A II. öntődaru el­romlott. Nem tudja az adagot leönteni. Nagy a futkosás. Az acél az üstben hamar ki­­hal. Ezrek megmentéséről van szó. Alig telik el pár perc, a hangszóró újból je­lentkezik: — Figyelem, figyelem! Az ügyeletes lakatosok azonnal menjenek a III. kemencéhez. — No, mára kijutott az üzemzavarból — jegyzik meg a közelben állók. — Ez bizony nem jó jel. A­­ kevés az üzemzavar. Tervszerűbb a vszuon karbantartás. Meg is van az eredmé­nye, ők vezetnek ! A Sallai-kemencénél Lakos elvtárs brigádja dolgozik. — Szabadság Lakos elvtársi­a!­ — Szabadság!­­— Az ózdiak nagyon »hegyesnek« , szúrjuk közbe rögtön. Kicsit elgondolkozik, aztán válaszol is. — Na, majd a negyedév végén eldől. — Többet nem is szól. Nem ér rá, no meg kedve sincs. Ha az ózdiak nevét említik a diósgyőri mar­tinban, az emberek arca elkomorodik. ózd . . . ózd . . . ózd . . . mit özd! — robban­nak ki többen is. Most ózd, de nemsokára Diósgyőr vezet. Tovább sétálunk. Két nappal ezelőtt az ózdi mar­tinban voltunk, most figyeljük a különbséget. Van különbség. Ózdon ma nyugodt, a munka. Az jön ki a ke­mencéből, amit a program előír, amire az ország­nak szüksége van. Az egyik kemencénél hosszasan figyeltük a be­rakást. Ózdon nem így raknak be. De nem ám! Ott szépen elrendezik a kanalakban a hulladékot. Nem nyomják be az ajtót, falat, mint a­ diósgyőriek. No, meg a berakókanalak is igen megtépázotak. Néhány lyukas, hiányzik az oldala. Talán, mint hul­ladék , jobb szolgálatot tenne. Arról ne is beszéljünk, hogyan rakják meg itt a kanalakat. Szénaboglya az egész.­­Nem vágják a hulladékot. Ha lehetne­ egy egész hídroncsot beledugnán­­k a kemencébe. Meg is próbálják. A Sallai­­kemencénél jó­­z percet kínlódott a­ berakódarus, míg benyomott belőle egy kétméteres darabot. Hát igen, Ózdon rendesebb a munka. A diósgyőri raarlin­isz a tóbbi napokban javí­­tott. Eredményei már biztatób­­bak. Most már csak az kell, hogy kevesebb üzem­zavar legyen, kevesebbet figyelmeztessen a hang­szóró, mindenki becsülettel dolgozzék a maga posztján. Aztán rajta, visszaszerezni az elveszett, elsőséget! Olyan olvasztárok dolgoznak itt, mint Riovszki, Oláh, Jenei, Sziliman Tódor és a többiek. Akik kiválóan értik szakmájukat, csak jól kell őket vezetni. Sötét lett, de a diósgyőri martinászok szemében biztató fény csillog. Nem hagyják magukat. — Idefigyeljen elvtársi — ragadja meg a karo­mat hirtelen valaki. — Cipóra vertük az angolok száját labdarúgásban! 6:3 érti? ! — s úgy megráz, hogy alig jutok lélegzethez. Majd így folytatja: — Tudja, amikor a rádió mellett ültem és vége lett a közvetítésnek, megfogadtam, hogy . . . aztán hir­telen elhallgat. — De különben is figyelje meg majd a martin termelési eredményét. —­ Megbiccen­­tette kalapját és otthagyott, haladt pár lépést, újból visszafordult. — Most Ózd javára 1:0 — mutatja kezével. —­­De lövünk mi még ebben a negyedévben gólt, nem is egyet, többet­ ózdi láb nem fog közbenyúlni. Amikor magunkra maradtunk, azon töpreng­tünk, hogy mit fognak szólni ehhez az ózdiak, mert a magyar labdarúgók világraszóló sikere ott is új munkagyőzelmek forrásává vált, s­­ hogy a finisben ki tud­i Md­jd meglátjuk, el­üsíteni. Óz­d. vagy Diós­győr? Mire a tió leesik, az év vége is eljön, s vá­laszt kapunk. BODA ISTVÁN :­CA diósgyőri ma miiiiiiiniiuiiiiiiiiHiiimimiiiiiiiiimmiimiiiiiiiiiiiNnmiimiiinminiiimiiiiiiiimiimiiimniiMmimiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiminiiiiniiimiiiim

Next