Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-11 / 8. szám

,410*99 S/7 ÉSZAKMAGYARORSZÁG B0S2^1§G|SS János elvtárs miniszterrel, a kohó- és gépipar feladatairól Miskolc­tól—Pek­ingig V..J Miskolc, 1955 január 11 kedd AZ MDP BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam 8. szám Ara 50 fillér atalószövetkezeteibben­''' készül az évi terv A most folyó tervkészítés a ter­melőszövetkezetek ezévi gazdálko­dása szempontjából döntő fontos­ságú. Az igaz, hogy a tervek nagy­részt ma még csak papíron vannak, de hogy mit és mennyit termelnek a jövő évben, azt már befolyásolja a mostani munka is. A termelőszövetkezetek gazdálko­dásában igen fontos példáid, hogy a kötelező kenyérgabonavetés után fennmaradó területet miként szán­dékoznak hasznosítani? Elsősorban arra szeretnénk felhívni a tervet ké­szítők figyelmét, hogy hasznos lenne ezeken a területeken munkai­ntenzív növényeket termeszteni. Megyénk mintegy 211 termelőszö­vetkezete közül 200 termelőszövetke­zet már elkészítette a tervet. Külö­nösen kitűntek ebben a munkában a nagycsécsi Békeharcos, a tisza­­dorogmai Kossuth, a harcsai Dózsa és a kesznyéteni Szabadság termelő­­szövetkezetek. Ezzel szemben a szik­szói Vörös Csillag termelőszövetke­zetről nem sok jót mondhatunk. Termelőirányzatait alacsonyra szabta s kihagyta belőlük például a kuko­ricát. Általános tapasztalat a többi termelőszövetkezetnél is, hogy vi­szonylag kevés kukoricaterületet terveznek bevetésre, holott ez a legelső feltétele annak, hogy a sovány állatértékesítést a sokkal jö­vedelmezőbb hizlalással váltsák fel. A hizlalás elhanyagolásával termé­szetesen eleve le kell mondaniok a feldolgozással járó haszonról is. A mezőcsáti járásban úgyszólván valamennyi termelőszövetkezet jól fejezte be­ az elmúlt esztendőt. Ez azt bizonyítja, hogy jó tervet készítet­tek. Nagycsécsen pedig, ha egész éven át szigorúan betartják a ter­veket, az év végén minden tag 36 forint 60 fillért kap munkaegysé­­genként. Súlyos és elég általánosnak mond­ható hiba azonban, hogy a terveket sokszor csak az agronómus, az elnök és egy-két brigádvezető állítja össze. Akadnak olyan termelőszövetkeze­tek is, ahol a könyvelő egyedül ké­szíti a tervet. Még nem késő e hibá­idat kijavítani. Vegyék elő újból a tervet és gondosan vizsgálják meg. A főagronómus, a mezőgazdászok, ha kell még a minisztériummal is beszéljék meg és csak azután ter­jesszék a dolgozók elé. A gyakorlati emberek és a szakmai vezetők ez­után majd együtt határozzák meg, miként váltják valóra évközben elő­irányzatukat. Jóvátehetetlen veszteségek okozói az olyan hanyag járási tanácsok, amelyeknek illetékes dolgozói nem mennek ki a tervüket készítő ter­melőszövetkezethez és a terveket csak akkor látják, amikor azokat már nem lehet kijavítani. Különö­sen káros a termelőszövetkezetek magárahagyása az anyag, és be­ruházási tervek készítésénél, mert segítség nélkül ezekben a kérdések­ben ismerik ki magukat, legkevésbé. Itt is ki lehet még javítani a hiba­időt, a mulasztásokat. Ne feledjük­ el: a jó terv fél siker. Bizonyára minden termelőszövetke­zeti tag még több, nagyobb jövedel­met akar, éppen ezért legyen szív­­ü­gye mindenkinek a tervkészítés. Tegyenek szóvá minden hibát és a borsodi termelőszövetkezetek tag­ságának bírálata, észrevétele és ja­vaslata, sokoldalú meglátása alap­ján olyanná, formálódjék a terv, melynek végrehajtása mindannyiunk hasznát, javát szolgálja. V.___________________| FELHÍVÁS A MEGYE FRONTBRIGÁDJAIHOZ borsodi bányászok nevéről“ „Törüljük le a Borsodi bányászok! Másfél esztendeje szégyenkezünk. 1954-ben többszázezer tonnára nőtt szénadósságunk. Ez év első dekádjá­­ban mintegy 7000 tonnával emelke­dett tovább a tartozás, amelyért minket, borsodi frontbrigádokat is komoly felelősség terhel. Hazánk felszabadulásának 10. év­fordulójára készül népünk. Itt az alkalom, hogy pontot tegyünk le­maradásunk végére. A tatabányai szénbányász elvtársak nagyszerű kezdeményezéssel fordultak az or­szág valamennyi bányászához. E tettükkel tanújelét adták hazasze­retetüknek, mert szilárd elhatáro­zásuk, hogy hazánk felszabadulásá­nak 10. évfordulója tiszteletére so­ha nem látott munkagyőzelmeket érjenek el. Bennünket borsodi bányászokat is a dicsőséges szovjet hadsereg szabadított fel. Nem kevesebbet köszönhetünk a hős szovjet kato­náknak, mint a tatabányaiak. Ezért szégyenfoltot a felhívással fordulok hozzátok bor­sodi frontbrigádok! Egy emberként csatlakozzunk Handler elvtárs ta­tabányai frontmester felhívásához, töröljük le a szégyenfoltot az any­­ngi dicsőséget szerzett borsodi bá­nyászok nevéről! Terveink valóra váltása érdeké­ben kérem az illetékes szerveket, tegyék lehetővé, hogy a borsodi frontbrigádok mielőbb összeüljenek és értekezletet tartsanak. Ezen akarjuk megvitatni lemaradásunk okát, ezen akarunk harcba hívni minden borsodi frontbrigádot a jobb munkára, az adósság törlesz­tésére. Az értekezleten szemtől­­szembe feltárjuk mindazokat a problémákat, nehézségeket, ame­lyek fékezték a munkát. Ez az ér­tekezlet mutasson világos utat: mit tegyünk, hogyan dolgozzunk, hogy régi hírnevü­nket visszaszerezzük, mert ehhez van erőnk, harcos aka­ratunk, s ki tudjuk köszörülni a becsületünkön esett csorbát. Ez a felhívás legyen egyben vá­lasz Handler elvtársnak is. Ne fe­ledje el egyetlen tatabányai bá­nyász sem, hogy az ország észak­keleti sarkán is magyar bányászok dolgoznak. Nem akarjuk megsér­teni Handler elvtársékat, de kere­ken kimondjuk: lehet, hogy ma jobban állnak nálunk, de leszünk mi olyanok és még jobbak is, mint a tatabányaiak. Ismeretes, hogy a Borsodi Szén­bányászati Tröszt termelésének a felét a frontbrigádok adják. Ha mi, frontosok valamennyien összefo­gunk, akkor a tröszt soha nem marad el­kötelezettsége teljesítésé­ben. Hiszen egyetlen egy hely sincs a bányában, ahol annyi rejtett tar­talék lenne, mint a frontokon. Sen­ki nem tudja jobban feltárni, ki­használni a rejtett tartalékot, mint a frontbrigád, mi tudjuk igazán, hol a szén. Felhívásomban a műszaki veze­tőkhöz is fordulok. Műszaki elvtár­sak! Ha mi összefogunk, nagyobb követelmények elé állítjuk a veze­tőséget. Azt kérjük minden mű­szaki vezetőt­ől, hogy támogasson minket szívvel-lélekkel és a munka elvégzéséhez a lehető legjobb felté­teleket biztosítsa nekünk. Csak így tudunk többet termelni, több sze­net adni a hazának, csak a műsza­ki és fizikai dolgozók alkotó f* együttműködésével arathatunk győzelmet a felszabadulási munka­versenyben. Borsodi bányászok! Frontbrigá­dok! Műszaki vezetők! A becsületről van szó, a becsület megvédéséről! Arról, hogy le akar­juk törölni a szégyenfoltot nevünk­ről. Ez egyben a műszaki vezetők becsületét is helyreállítja. Dolgoz­zunk hát úgy, ahogy a párt, az or­szág elvárja tőlünk. Az alberttelepi frontbrigádok nevében: LOY ÁRPÁD sztahanovista frontmester. A szuhakállóiak nagyszerű példájára A Borsodi Szénbányászati Tröszt az új évet súlyos adóssággal kezdte. Eb­ben az évben minden nap azzal az el­határozással szállt le minden borsodi bányász a tárnába, hogy köréig két éven át történt lemaradását ez évben csökkenti, visszaszerzi régi hírnevét. Az első dekád eredménye azonban nem a legjobb. A tröszt január 9-ig tervét mindössze 69,1 százalékra tel­jesítette, máris 7000 tonna, lemaradása van. A bányaüzemek közül egyedül a szuhakállói üzem teljesíti tervét. Ja­nuár 9-ig 100,3 százalékra tett eleget az előírásnak. A többi bányaüzem mind 100 százalék alatt termelt. Ahhoz, hogy a lemaradást behozzuk, a műszaki vezetőknek, valamint a párt- és szakszervezet vezetőségének többet kell foglalkoznia a munkaver­seny szervezésével; biztosítani kell a munkafeltételeket is. Fel kell hasz­nálni a dolgozók javaslatait. Mind­ezeket a feladatokat értekezleteken kellene megbeszélni és ismertetni. A borsodi bányászok az elmúlt tíz év alatt már sokszor bebizonyították hűségüket pártunk és kormányunk iránt. Most minden bányász tegye magáévá a Rákosi Mátyás Művek fel­hívását és harcoljon a terv naponkinti túlteljesítéséért. KOVÁCS GÁBOR a Borsodi Szénbányászati Tröszt versenyf­elelőse 43.498 CSILLÉVEL KEVESEBBET KELLETT VOLN­A KISZÁLLÍTANI BÁ­NYÁINKBÓL HA?51 JÚLIUSÁBAN, HA MINDEN CSILLÉRE CSAK 3 LAPÁTTAL TÖBB SZENET RAKTAK VOLNA Az ózdi széntröszt frontbrigádjai is csatlakoztak a tatabányaiak versenyfelhívásához Az Ózdi Szénbányászati Tröszt üze­mei hétfőn reggelig előírt havi tervü­ket 91,5 százalékra teljesítették. Az utóbbi napokban a tröszt bányaüze­meinek termelése örvendetesen emel­kedett. Ebben különösen a somsályi üzem dolgozói mutattak példát. Kö­zöttük is kiválik példamutató teljesít­ményeivel Gulyás Sándor frontbri­gádja. A 10-es frontfejtésen három műszakban dolgozó 80 tagú frontbri­gád január első tíz napjára előírt tervét 138 százalékra teljesítette. Ez­zel a kimagasló eredményével jelen­tősen hozzájárult ahhoz, hogy a som­sályi bányaüzem — régi híréhez mél­tóan — január első tíz napjában ter­ven felül már több mint 800 tonna szén­ét küldött felszínre. A tatabányai Handler-brigád ver­senyfelhívásához is elsőnek Gulyás Sándor frontbrigádja csatlakozóit­­. A brigád vállalta: a somsályi bánya­üzem tervteljesítésének biztosítására a felszabadulási versenyben, április 4-ig, 2500 tonna szeneitt ad terven felül. Persze, a vállalás teljesítésének fel­tételei is vannak. Ilyenek például, hogy a brigád műszakváltó csapatai előkészített, lerobbantott frontfejtésen­ kezdjék a munkát, s hogy a kaparó­szalagok géphibái ne akadályozzák termelésüket. Ennek érdekében a Gu­lyás-brigád műszakváltói megígérték: minden műszakon lerobbantott szenet hagynak a felváltó csapatoknak. A front művelését úgy vezetik, hogy míg az egyik szárnyat átszerelik, ad­dig a másik szárnyon termelnek, s mikor az kerül szerelésre , az előző munkahelyen már ismét kezdhetik a robbantást. Hogy a gé­pi szállítóberen­dezésekkel se legyen baj, megállapod­tak a gépkarbantartókkal, hogy a ka­parószalagokat a szállítási szünetek­­ben átvizsgálják s az esetleges hibá­kat azonnal kijavítják, így csökkentik a termeléskiesést műszak közben. Csatlakoztak a tatabányaiak ver­senyfelhívásához a Péch Antal-tárós bánya hires DISZ frontfejtésének ifjú­­munkásai is. A DISZ-front nemcsak az ózdi széntröszt bányaüzemeinek, de az ország ifjúmunkás bányászainak is példát mutatott. Fehér Lajos, Fükő Imre és Kónya Imre brigádjának lelkes DISZ-bányászai megfogadták: a felszabadulási versenyben sem hoz­nak szégyent üzemükre, s bebizonyít­ják: méltó követői a sok győzelmes széncsatát megvívott­ „öregbányászok­nak“. Az Ózdi Szénbányászati Tröszt leg­jobb brigádjainak példáját követve, reméljük megtalálják az egercsehi frontbrigádok is a módját, hogy a felszabadulási versenyhez csatlakozva lendítsék elő a termelést. Most, január első tíz napján tervüket alig 76 száza­lékra teljesítették. Ha ez jobb is, mint a múlt hónapok hasonló időszakának telje®­eménye, mégis kevés, mert vb új, vastagtelepi frontfejtés jobb ered­mények elérését is lehetővé teszi. Nem kis részben az egercsehi bányászokon­­múlik, hogy a többi frontbrigád erő­feszítése ne legyen hiábavaló s az Ózdi Szénbányászati Tröszt esedékes terve teljesítésével ünnepelje hazánk felszabadulásának 10. évfordulóját. (K. L.) iiiiiiiiiiiiiiniiiiimiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiimi iniiimiiiiiiiminiiiiitniiiniiiiitiiiiiKiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinMitiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniuiiiiiiiinliiiiiiiiniiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiNiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiuiniiiiiniiiiHiniiiumnininNiHiiiiiMiiHiriiiimiiniiMiinniiiiiiniiminimiirf» \ 12 fős MSZT fej­ ^­tési csapatnak va­gyok a vezetője Márta­­bányán. Kötelességem­nek tartom, hogy la­punkban ismertessem azokat a hibákat, amelyek a múlt év utolsó ne­gyedévében akadályozták tervünk 100 százalékos teljesítését. Legnagyobb baj szerintem az, hogy sem az üzemvezetőség, sem a párt- és a szakszervezet nem adott megfelelő politikai segítséget a nagy feladathoz. Figyelmen kívül hagyták a dolgozók­nak mind a taggyűléseken, mind a termelési és műszaki értekezleteken elhangzott értékes ja­vaslatait. Igen nagy hiba volt, hogy 1954. harmadik ne­gyedévében elhanyagoltuk a versenymozgalmat, a brigádok szakaszonkénti teljesítésének értéke­lését. A ciklusos termelést sem vezettük be. Pe­dig ha a III-as déli siklón levő csapatok munká­ját úgy­­szerveztük volna meg, hogy míg az ott telepített csapatok fele szenei, a másik fele elő­készíti a munkahelyet a szenelésre, s ha a csil­­leparkot gazdaságosabban ki tudtuk volna hasz­nálni — a termelés folyamatossá vált volna. Az elmúlt évben elhanyagoltuk üzemünknél a „Ne­velj új bányászt!’’­mozgalom népszerűsítését is. Az újonnan felvett, szénre telepített új dolgozók­kal nem foglalkoztunk megfelelően.­­­n­em népszerűsítette az üzemvezetőség az­­ olyan új, jól bevált munkamódszereket mint a Kóta-féle űrfojtásos robbantást, a szak­szerű telepítést, a fejtőcsapatok által végrehajt­ható fejtéstakarítást. Szikszói üzemvezető elvtárs nem kapta meg a kellő támogatást a homok­­résekőgép kikísérletezéséhez annak ellenére, hogy azzal már komoly kezdeti eredményeket ért el. Rontotta a szén minőségét egyes elővárosi csapa­toknál a vizes szén felrakása is. Szivattyú hiá­nyában ugyanis a csapatok kénytelenek voltak a lerobbantott szénnel együtt a munkahelyeken összegyülemlett vizet is felrakni, ami az osztá­lyozó rostarendszerében okozott hosszabb-rövidebb üzemzavart. Erősen fékezte múltévi tervünk tel­jesítését az amúgy is eléggé szegényes csillepark rendszertelen szétosztása. Ezen úgy segítettünk, hogy 48 új csillét helyeztünk üzembe. Súlyos hi­ba volt az is, hogy egyes csapatok feleslegesen tárolták az üres csilléket. Akadályozta a terv tel­jesítését a sorozatos ventillátor és szivattyúhiány. A III-as és a II-es északi mezőkben Tóth István és Krech István csapatai bokáig érő vízben, gyak­ran rossz levegőben dolgoztak. Fúrógépparkunk a múlt év utolsó negyedévé­ben 70 százalékban használhatatlan állapotban volt. 4—5 fúrógép állandóan állt. A műszak és kereset reklamálások üzemünknél már szinte ha­gyományossá váltak. Volt olyan hónap, amikor a dolgozók összbérének 5 százalékát reklamálni kellett. Ez erősen rontotta a bányászok munka­kedvét. A decemberi pártvezetőségi és műszaki ér­­tekezleten megvitattuk a hiányosságokat és javaslatokat tettünk azok kijavítására. Leszö­geztük, hogy nekünk, kommunista vájároknak, csapatvezetőknek, műszaki kádereknek, szállító és kiszolgáló személyzetnek 1955. első napjaiban nem lehet fontosabb és sürgősebb feladatunk, mint szénadósságunk tel­jes letörlesztése. Erre a nemes és fontos célra kell mozgósítani minden becsületes mártabányai dolgozót. Azt kívántuk, hogy az üzemvezetőség és a műhelyrészleg te­gyen vállalást a műszaki feltételek biztosítására, a munkafegyelem megszilárdítására. Megvan minden alap ahhoz, hogy Márta­bá­nya dolgozói tervüket az új esztendő első ne­gyedévében teljesítsék, illetve túlteljesítsék. Megvannak bennünk azok az erények, melyek segítségével le tudjuk törleszteni szénadósságun­kat. Csak az kell ehhez, hogy az új szakasz politiká­ja szerint dolgozzunk, bánni tudjunk a ránk bízott emberekkel. Hogy törődjünk jobban a dolgozók­kal, támogassuk javaslataikat, fejlesszük jó mun­kamódszereiket, ne fukarkodjunk a becsületes, szorgalmas dolgozók megdicsérésével. Merjük bí­rálni a rosszul dolgozókat bármilyen poszton is vannak. Mutassunk rá azokra, akik magatartá­sukkal, viselkedésükkel ártanak célkitűzéseink­nek, a termelésnek. Hassunk oda, hogy maguk a dolgozók mondjanak bírálatot a lógósok, az álbe­tegek, a bérdemagógok fölött. Szüntessük meg az anyagpazarlást. Gyakrabban kérjük ki a brigád­­vezetők véleményét a problémák megoldásában. És nem utolsósorban: nyújtson nagyobb segítsé­get ez évben a termelés emeléséhez a párt- és a szakszervezet. Ha ez mind megvalósul, akkor üzemünk 1955. első negyedévében ismét ott lesz az elsők között a termelés frontján. OLÁH LÁSZLÓ MSZT brigádvezetés Csak így lehetünk az elsők

Next