Észak-Magyarország, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-01 / 26. szám

f-------------—-------------—^ V V. M. Molotov elvtárs beszélgetése W.R. He­rst és Kingsbury Smith amerikai újságírókkal Bányászaktiváink nagy feladatai az új bérezési rendszer bevezetésénél AZ MDP BORSOD-ABAÚJ -ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam 26. szám Ára 550 fillér Miskolc, 1965 február 1. kedd magyar sajtó ünnepe M m­­inden évben február 1-én — immár negyedszer — ünne­peljük hazánkban a magyar sajtó napját. Legszebb kötelességünket teljesítjük, amikor ezen a napon visszaemlékszünk népet szolgáló sajtóink dicső elődjeire, a demo­kratikus, a kommunista sajtó út­törőire. Valamennyien meghajtjuk fejünket előttük, s szivünk dobba­nása mond köszönetet nekik s for­ró szeretetünk öleli körül nevüket, emléküket, akik életüket áldozták, vérükkel öntözték a szabadsághoz vezető utat. Soha nem feledjük el Táncsics Mihályt, az 1848-ban megjelent ,Munkásújság" szerkesztőjét, író­ját. Köszönjük Frankel Leónak, hogy megmutatta nekünk a ma újságíróinak, milyennek kell len­nie a harcos újságnak. Az általa szerkesztett „Munkás Heti Kró­nika“ ezreknek adot erőt, biztatást. S van-e, ki elfeledte volna a ta­nácsköztársaság dicső „Vörös Új­ságát“? Milliók adták kézről-kézre, milliók szívét dobbantotta meg minden sora. Hiszen azt adta tud­tára mindenkinek: proletárok, tié­tek az ország, magatoknak dolgoz­tok! S az ellenforradalom éveiben „A kommun”, az „Új március“, a „Kommunista“, „A dolgozók lapja“ — adott újabb reményt a csügge­­dőknek, újabb erőt, újabb fegyvert a munkásökölbe. A­z 1942 február 1-én megjele­­nő illegális Szabad Nép pe­dig kézről kézre járt. Dugva, titok­ban olvasták. Hiszen akkor bör­tön járt ezért, és rendőrkopók ez­rei kutatták az újság íróit, szer­kesztőjét, Rózsa Ferencet. Rózsa Ferenc kommunista volt, igaz ha­zafi, félelmet nem ismerve harcolt tollával a népért, tűzön-vízen át. Rózsa Ferencet meggyilkolták a Horthy fasiszta bérencek. Rózsa Ferenc vérével írta fel a nevét a kommunista sajtóba. Népünk, a sajtó munkásai sohasem feledik el őt. Igazi kommunista újságíró volt, aki népe szabadságáért életét áldozta. Tíz esztendeje szívjuk magunkba a szabadság levegőjét. Tíz éve a föld méhe nekünk ontja kincsét, nekünk termi gyümölcsét. A sajtó ma a szocialista építés tevékeny részese, aktív munkása. S az újság minden száma nagyszerű híradás arról, hogyan változott meg az élet hazánkban. Soha újságírónak olyan magasztos feladat nem jutott osz­tályrészül, mint jut a mai újság­írónak. Az újságíró kis jegyzetfüzetével ott állt, amikor a kihűlt testű moz­donyokba új életet öntöttek mun­kásaink. Ott állt, amikor először vágták bele a csákányt a földbe Diósgyőrött, hogy óriáskohót, 180 tonnás martinkemencét, modern középhengersort építsenek. Ott állt, amikor az ózdi munkások hat és fél nap alatt kohót építettek át. Ott állt, amikor elsőnek lépett be a termelőszövetkezetbe a borsodi pa­raszt. S ott találjuk a színházban, az iskolában, hogy hírt adjon min­den nap népünk munkájáról, küz­delméről, győzelméről. S­zereti népünk az újságírót, s barátjaként üdvözli. Mert 1945-től mindig ott találta maga mellett, akkor, amikor a romok­ból kaparta ki a gépet s akkor, amikor a kitüntetését vette át. Júniustól új úton járunk. Közös célunk az új szakaszban az, hogy sokasodjanak örömeink, csökken­jenek gondjaink. S az újság a ho­gyanra ad választ nap,nap után. Vezércikkében írja meg, riportjá­ban közli: így dolgozz! ezt tedd! így érünk célt! Soha annyian nem olvastak új­ságot, mint ma. De vajon milliók kenyerévé vált-e már a sajtó? Még nem. Nélkülözhetetlen társa-e már? Még nem egészen. Miért? Mert még sajtónk nem került egé­szen közel népünkhöz. Mert még mindig sok az általánosság. Még sok a hangzatos szólam, még gyak­ran a hivatalos közlönyhöz hason­lít, s szavai paragrafusízűek. Né­pünk eleven, életerős hangot kér. Azt kívánja a sajtó munkásaitól, hogy írjanak bátran, s minden írós­juk igazi beszélgetés legyen az ol­vasóval. Legyenek jó krónikásai, kommunista krónikásai népünk harcának, a hétköznap munkájá­nak. Mutasson rá bátran a hibák­ra. Nyújtson többet, jobbat, s hi­­vebb hírmondója legyen életünk­nek. Tárja fel erőteljesebben a távlatokat, a jövőt és lelkesítse tíz küzdelmes évü­nk nagyszerű ered­ményeivel újabb alkotásokra, újabb győzelemre. Vonja szoro­sabbra kapcsolatát a dolgozókkal. Szélesítse ki jobban a levelezők táborát. Hiszen „az ezerszemű" nép látni segít az újságírónak. R­endszerünk mélységes demo­­**­kratizmusa nyilvánul meg abban, hogy sajtónkban mind erő­sebb a bírálat. Élesen teszi szóvá a hibát, amely a fejlődést gátolja, békeharcunkat gyengíti. S ma er­re méginkább szükség van. Új há­borúk tüzét csiholják nyugaton. A békeharcosok összefogására soha annyira nem volt szükség, mint ma. S hazánknak a békeharcban sziklaszilárd bástyája kell, hogy le­gyen. Aki pedig e bástyán rést akar ütni, mutassa meg a sajtó, kik azok, hogy népünk haragja el­söpörje az útból! Ezért legyen a sajtó még élesebb! Ezért jelezze még gyorsabban, ha valahol el­térnek a párt és kormány határo­zataitól. A nyugati imperialisták az erő politikájával ijesztgetik a békéért harcoló milliókat. Írd hát, meg új­ságíró: ha minden hazafi többet, jobbat, szebbet alkot, ha a bányá­szok több szenet adnak, s a kohá­szok több acélt, s mindenki helyt­áll a munka frontján,­­ ak­kor az erő nyelvén válaszolunk vissza. S ez a válasz egyáltalán nincs ínyé­re a Nyugatnak. Vonja hát joggal felelősségre népünk azt, ki napo­kat mulaszt a munkából, mert munkája s terméke hiányzik. Ha a megfeszített izmok között csak egyetlen egy elernyed, az erő meg­rendül, a fogás meggyengül. Békés életünk ellen fordul akarva vagy akaratlanul az az ember, aki ma nem áll helyt a munka frontján, aki lóg, lop, csal! Anyák! Ti tudjátok igazán, mi jelent a háború. Az elmúlt világ­háborúban millió és millió édes­anya kiáltott az égre: „Hát ezért melengettem magzatom szívem alatt, hogy most a tűz elpusztítsa!” Anyák, Ti szóljatok, Ti, akik új életet adtok, a Ti szavatok intse rendre, fegyelemre a rendbontót, a lustát — a béke érdekében. F­ebruár 1 a magyar sajtó­­ napja. E napon a sajtó munkásai összegezik eddigi mun­kájukat. Szilárd elhatározásunk, hogy Kossuth, Táncsics, Ady, Ró­zsa példáját követjük. Hogy igazi krónikásaivá váljunk felszabadult életünknek. Hogy világosan, egy­szerűen írjunk, úgy ahogy azt a szovjet sajtótól tanultuk. A ma­gyar sajtó büszke úttörői arra kö­teleznek bennünket, a sajtó mun­kásait, hogy az újság eszmei, publicisztikai, újságírói színvonalát mind magasabbra emeljük. És még hatékonyabban szolgáljuk népün­ket, a felemelkedés ügyét, a béke ügyét, a szocializmust. Krommunisták az élen , a DIM­A VÁG Gépgyár versenyében A DIM­A VÁG Gépgyár üzemeiben a felszabadulási verseny során nap­­ról-napra újabb és újabb eredmé­nyek születnek. A rugóüzemben Mé­száros Gyula párttag, a gépipar ki­váló dolgozója rugóköszörülési mű­veleten, a munkaidő jó kihasználá­sával, selejtmentes munkát végez, s előző havi 226 százalékos eredmé­­nyét 300 százalékra emelte. Miklós Antal és Molnár András kovácsok 180 százalé­kra teljesítették tervelőirányzatukat. A szerszám és készüléküzemben Moszlek Béla párttag menetjáró kö­szörülésen 150 százalékot ért el. A reszelővágó üzemben Tamás Piroska párttag szintén jó munkát végez. Toboz Béla 215 százalékos ered­ménnyel zárta a hónapot. Schim­­nautz Tivadar brigádja a kerék­csap sajtolásánál 5 darabbal teljesí­tette túl vállalását. Előre az éliszen címért, a felszabadulási serlegért! I.. 111.11-.. . '■ 11 "■ I II ■—p.­­I­I || A megyei pártvégrehajtóbizottság vándorzászla­jának győztesei Az Északmagyarország 1954 december 1-i számában közöltek alapján a megyei párt-végrehajtóbizottság megvizsgálta a különböző iparágak üzemeinek december havi, az önköltségcsökkentés terén pedig negyedik negyedévi munkáját. A felhívásban közölt célkitűzések végrehajtásában együttesen a legjobb eredményt a sajókazinci bányaüzem, az Ózdi Kohászati Üze­mek, a Miskolci Acéldrót- és Drótkötélgyár és a Borsodmegyei Álla­mi Építőipari Vállalat érte el. Az eredmények alapján a megyei párt­végrehajtó bizottság által adományozott vándorzászlókat az említett vál­­lalatok nyerték el. MEGYEI PÁRTVÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁG. Selejtesük kerítéssel fokozzák eredményeiket a diósgyőri kohászok A Lenin Kohászati Művek dolgo­zói fokozott lendülettel harcolnak a minőség megjavításáért, a selejt csökkentéséért. A martinacélműben 5 tagú mű­szaki vezetőkből álló minőségi bri­gád alakult, melynek tagjai az ön­tőcsarnoki dolgozóknak átadják fej­lett munkamódszereiket. Ennek eredménye máris megmutatkozik. A Junkerselejt a múlt év negyedik negyedévi 3,67 százalékához képest január hónapban 1,95 százalékra csökkent. A vasöntödében ugyancsak ke­mény harc folyik a selejt csökkenté­séért, a selejtező brigád felülvizs­gálja a legyártott anyagokat és a hibás öntvényeket gyártó dolgozók­nak útmutatást, műszaki tanácsot ad a hibák megszüntetésére. A Lenin Kohászati Művek vala­mennyi dolgozója egyemberként harcol a felszabadulási versenyben elsők akarnak lenni régi verseny­társaikkal, az ózdi kohászokkal szemben. LINKESCH ÉVA 4200 konyhaberendezést készít el az ifjén a sátorshelyi bútorgyár A sátoraljaújhelyi bútorgyár az idén már teljes mértékben áttért a konyhabútorok gyártására. Míg a kis gyár a múltban csak a közü­lés­ek részére készített ládaárukat , most minden erejével a lakos­ság megnövekedett­ bútorszükségle­­teit igyekszik kielégíteni. Ez év elejétől már csaknem 300 konyha­berendezést küldött a bútorüzle­tekbe. A fiatal házasok és házasulandók nagy örömére a gyárban új típus­konyha-garnitúra mintapéldányát készítették el. Az új, igen olcsó , 1000 forintos áron forgalomba ke­rülő típuskonyha igen ízléses és tartós konyhaszekrényből, asztal­ból, két ülőkéből és szenes, illetve fás, valamint szemetes ládából áll. A gyár dolgozói vállalták, hogy április 4-ig 500 típuskonyaberen­le­­zést küldenek az üzletekbe. A bútorgyár dolgozói lelkesen ve­szik ki részüket a felszabadulási versenyből. Már most is azzal a ritka, szép eredménnyel büszkél­kedhetnek, hogy nincsen egyetlen 100 százalékon alul teljesítő mun­kájuk sem. A gyár dolgozói átla­gosan 137 százalékra teljesítik ter­vüket. A sátoraljaújhelyi bútorgyár dol­gozóinak jó munkája biztosíték ar­ra, hogy az idén elkészítik a terv­be vett, összesen 4200 teljes konyha­bútorgarnitúrát. A felszabadulási verseny árváli harcosa Kollár László a miskolci acéldrót­­gyár sztahanovista dróthúzója tervét állandóan 160—170 százalékra telje­síti. A felszabadulási versenyben, teljesítményének további fokozását vállalta. Új villamos mozdonyszállítás a lyukói bányaüzemben A Borsodi Szénbányászati Tröszt lyukói bányaüzemében termelt szenet a diósgyőri Lenin Kohászati Művese gázgenerátoraiban használják fel. A kénben szegény lyukói szénből elő­állított generátorgázzal fűtött martin, kemencékben az acél kevésbé szennye­­ződik. A lyukói bányaüzem Adriányi-szint­­jén a termelés mellett nagyarányú feltárásokat is végeznek. Mintegy 40 esztendőre elegendő szénvagyon van itt. Az Adriányi-szinten lévő fejtések­ből kikerülő szenet eddig nagy kerü­lővel szállították a kasos­ akná­ig. Nyo­­másos bányamezőben, többszöri törés­sel működő kötélvontatásos szállító­­berendezés továbbította a csilléket többszáz méter hosszú vágaton, ami so­k esetben üzemzavart­, a bánya ter­melésében fennakadást okozott. Ez a szállítási módszer­ különben is elég­telennek bizonyult a felfejlődő bánya­üzem termelésének szállítására. Ezért vették tervbe, hogy 1955-ben villamos­­szállításra térnek át az üzemben. Első lépésként a villamos szállításra szolgáló 1200 méteres vágatot kifalaz­ták. A munkálatok határidő előtt tör­tént, elvégzése lehetővé tette, hogy a tröszt a villamosításra vonatkozó ez­­évre előirányzott beruházását előbbre hozza, így már a múlt évben megkez­dődtek a szállítóvágatban a villamos mozdonyszállításhoz szükséges szere­lési munkálatok. A felszínre szállító kasos akna és a bányarész termelését összegyűjtő sikló közötti 1200 méteres pályán két villa­mos mozdony szállítja majd a csillé­ket. Egy-e­gy mozdony egyszerre 35 csillét szállít. A csilleforduló meggyor­­sításával nagymértékben megjavul a csapatok üres csilleellátása is. A pálya mellett földalatti mozdonyszint is ki­építettek. Ezt javításhoz szükséges gépi berendezésekkel is felszerelték. A lyukói villamos vontatású szállító, berendezés határidő előtt mintegy fél­­esztendővel, január végére­­ elkészült. A próbajáratok után, hétfőn a bánya­­rendészet jelenlétében még egyszer felülvizsgálták bányabiztonsági szem­pontból a berendezést é­s a bánya­rendészet megadta az engedélyt az üzemeltetésre. Az új villamos mozdony szállítással a lyukói bányaüzem Adriányi szint­jén naponta mintegy 15 főt szabadí­tottak fel a szállítástól és a fenntar­tástól szenelő munkára. Az új villamos szállítóberendezés üzemeltetésével az Adriányi-szint bá­nyászai jelentős segítséget kaptak a felszabadulási versenyben vállalt fel­ajánlásuk teljesítéséhez. A villamos mozdonyszállítás üzembe, állításával az Adriányi szint felfej­lesztési munkájának első szakasza be­­fejeződött. A további beruházások so­rán még ez évben újabb, jelentős gépe­sítéseket hajtanak végre. (K. L.) ---------- Hu­asi Csipkéskút A Bükkhegység gyönyörű festői vidékért a szilvásvárad­ állami gaz­daság méntelepet létesített. ntrdudy János letétele.)­i

Next