Észak-Magyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-01 / 1. szám
mmmmsLm AZ MDP. BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSAGANA ' A’f uS JS5 w A Xli. évfolyam 1 szám A Magyar Dolgozók Pártjának bölcs vezetése a DISZ erejének forrása! Miskolc, 1956 január 1. vasárnap Boldog új esztendőt, jó munkát elvtársak! Tizenegy esztendeje elmúlt az a világ, amikor apáink — midőn az éj derekán az óra mutatója elhagyta a tizenkettest — így sóhajtottak: „Na, ez az év is elmúlt! Vajon mit hoz az új esztendő?“ S ilyenkor bánat töltötte el a szívüket: hát mi jót is hozhat a szegény ember számára? A szürke hétköznapok megszokott gondját-botját, az örömtelen ünnepeken a jobb falat utáni sóvárgást, az egész esztendőben céltalan robotot, munkanélküliséget... Amikor egy évtizeddel ezelőtt odébbhajtottuk a naptárt, s nemcsak egy évet, hanem egy új életet is köszöntöttünk, s egyszerre pontot tettünk a sóhajtkeltő szilveszteri éjszakák végére. ... És ma éjfélkor, amidőn összekoccantottuk poharainkat, s megcsókoltuk kedveseinket, arcunkat a boldogság pírja öntötte el, s bátran néztünk az új esztendő elé, mert tudtuk: minden okunk és jogunk megvan arra, hogy boldog új esztendőt kívánjunk. Hiszen a pohárköszöntőkor nemcsak az 1956-os esztendőt üdvözöltük, hanem egyben a magyar nép boldogulását szolgáló második ötéves terv első esztendejét. Szokássá vált már nálunk, hogy az újév küszöbén nem azt kérdezzük, mit hoz a holnap. Ezt mi tudjuk azokból a nagyszer■. programokból, amiket a magyar nép forrón szeretett pártja bocsátott a dolgozók elé. Mi ilyenkor inkább azt szoktuk számbavenni, mit tettünk az elmúlt évben, s mit cselekszünk az új esztendőben — egyszóval számadást adunkönmagunknak életünk folyásáról. Az ó-esztendő gazdag, tartalmas év volt, politikailag és gazdaságilag egyaránt. Nagyjelentőségű volt — s a sikerek sorozatával együttjárt — a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének március 4-i és ezt követő határozatai. Világraszóló siker volt, hogy barátunk, pártfogónk és segítőnk, a hatalmas, s az emberiség ügyéért bátran kiálló Szovjetunió következetes harca folytán végre népidemokratikus országunk is tagja lett az ENSZ-nek! A győzelmek és országos sikerek részese volt hazánk földjének e borsodi darabja is. Láttuk és éreztük a szocializmus építésének áldásos hatását, az új létesítmények építése, a technikai berendezések korszerűsítése s a közellátás megjavítása formájában. Sok, nagyon sok példát kellene felsorolni, hogy számbavegyük: mi újat, mi jót, mi boldogítót hozott az 1955-ös esztendő. S az új év melynek most küszöbén állunk, még reménytkeltőbb, még gazdagabb. Minden újév egyre boldogítóbb s ez természetes, a szocializmus építésének törvényszerűsége. Ez évben újabb és nagyszerű terveink vannak. Nem kell messzire mennünk, néhány megyei vonatkozású példa is szemléltetően igazolja e nagyszerű ígéreteket. Ez évben megkezdjük egy új épületanyag-gyár építését, amely a Lenin Kohászati Művek kohósalakjából állít elő téglákat; a Kilián-gimnázium környékén 480 férőhelyes 8 emeletes kórházat emelünk, a kórház rendelőintézete naponta 2000 beteg kezelését zavartalanul ellátja; a Selyemréten 9 emeletes irodaház emelkedik nemsokára a magasba; Ózdon húsfeldolgozó, új üzemi konyha; Sajószentpéteren lisztraktár, Nyékládházán pedig kenyérraktár épül, továbbfejlesztjük a kazincbarcikai, rudabányai és tiszapalkonyai építkezéseket. Beszélő és sokat igérő tervek ezek! Mindannyian tudjuk azonban, hogy semmiből alkotni nem lehet! Szorgos kezekre, tervszerű termelésre, okos gazdálkodásra és állampolgári fegyelemre van szükség — falun és városon egyaránt. Mindezek szempontjából rendkívüli jelentőségűek pártunk határozatai. S hogy e határozatok a gyakorlatban érvényesüljenek, a kommunisták tehetnek — és kell, hogy tegyenek! — az érdekében. Feltétlenül szükséges, hogy minden egyes dolgozó lássa a saját feladatát, részekre bontva. Az eddigieknél sokkal többet és jobban kell propagálnunk a technika fokozottabb kihasználását, köteleznünk mindenkit a takarékosságra, erre az eddig eléggé ki nem használt, sokszor az udvaron heverő tartalékerőre, a műszaki utasítások betartására és serkenteni az újításokra. Külön ki kell hangsúlyozni a megyei párt-végrehajtó bizottságnak azt a határozatát, amely az egynapos előretartásról szól. Sokan még nem is ismerik e határozatot, azok meg, akik ismerik, sokszor így nyilatkoznak: »Szinte felbecsülhetetlen értéke van az egynapos előretartásnak!« Rosszul fejezik ki magukat ezek az elvtársak! Nagyon is felbecsülhető ez az érték! S éppen ezt kell látnia minden dolgozónak. Ne sajnálják a kommunisták a fáradságot, vegyenek papírt és ceruzát a kezükbe, s számolják ki munkatársaiknak, mit jelent forintban, vagy más értékben az üzem egynapos előretartása. Be kell bizonyítani minden dolgozónak, mit jelent az, ha megelőzi önmagát, ha mindig egy nappal a saját tervteljesítése előtt jár, mit jelent ez neki, az üzemnek és az országnak. Hasonló értéke van a jó munkamódszereknek, a már bevált versenymozgalmaknak, amelyekről sajnálatosképpen az utóbbi időben csaknem megfeledkeztek a borsodi üzemek és bányák dolgozói. Borsod dolgozó parasztsága, a termelőszövetkezetek tagsága, a gépállomás traktoristái, az állami gazdaságok munkásai is most, amikor a földek pihennek és több idő jut falun a beszélgetésre, vitassák meg a nagyüzemi gazdálkodás előnyét és fölényét. Munkálkodjanak azon, hogy az új esztendőben még szilárdabb legyen a proletárdiktatúra alapja, a megbonthatatlan munkás—paraszt szövetség. Borsod egyénileg dolgozó parasztsága pedig mindig a pártra, a munkásosztályra hallgasson, amely azt akarja, hogy e vér áztatta magyar földön, az egykor elnyomott és annyi sokat szenvedett parasztság a felemelkedés útjára lépve, emberhez méltó új, boldog életet éljen. Hogy az új esztendő feladataira méltóképpen készüljünk, komoly feladatok megoldására hivatottak az új pártvezetőségek. És hogy az új pártvezetőségek képesek lesznek-e e feladat betöltésére , az a kommunisták alapos, megfontolt, körültekintő választásától függ. Az új esztendő első napjaiban megkezdődnek a vezetőségválasztó taggyűlések. E taggyűlésektől nagyon sok függ abban a vonatkozásban, hogy mit hoz számunkra az új év. Csaknem azt mondhatnánk, hogy a kommunisták ezeken a taggyűléseken kovácsolják a boldog újesztendő sorsát. Ezért nem lehet közömbös egyetlen kommunista sem a vezetőségválasztó taggyűléssel szemben s ezért kötelezi őt a párt arra, hogy meglátásai ismertetésével s kritikus felszólalásával segítse — a jelentősége nagyságához mérten — magasra emelni a vezetőségválasztó taggyűlések színvonalát. Szükséges, hogy az új év kezdetén megválasztott pártvezetőségek a párt határozatainak szellemében kezdjék meg politikai munkájukat. Tegyék a politikai munkát tervszerűvé, céltudatossá. Ne elvont, ne frázisokkal teli legyen ez a politikai munka, hanem váljon a tömegek között anyagi erővé! Helyre vonatkozó és személyhez szóló legyen. Nap ne múljék anélkül, hogy a kommunisták ne magyaráznák az építés, az életszínvonal további emelésének feltételeit. Nem szócséplésről, hanem konkrét, serkentő agitációról van szó. Napról napra győzzük meg a dolgozókat alkotómunkánk nagyságáról és jelentőségéről, növeljük a tömegek öntudatát s értessük meg velük, hogy saját kezükben van a sorsuk és önmaguktól függ, hogy esztendőről esztendőre boldogabban hagyják maguk mögött az ó évet. Legyen ez az új esztendő a serény munka éve! Legyen ez az év minden borsodi dolgozó dicsőségének és hírnevének öregbítője! Legyen 1956 a béke és boldogság továbbvívője! E gondolatok közepett kíván a megyei pártbizottság lapja boldog újévet és jó egészséget valamennyi borsodi kommunistának, dolgozónak! AT?A 50 FTT.T,ftR Dobi István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének újévi rátkéssósata Kedves Barátaim! Kedves Elvtársak! — Most, amikor szerte az országban összecsendülő poharakkal köszöntik az új esztendőt, engedjék meg, hogy a rádión keresztül szívélyes jókívánságaimmal üdvözöljem önöket, szeretett hazánk minden becsületes dolgozóját. Városon és falun, üzemi klubokban, termelőszövetkezeti kultúrházakban, szórakozóhelyeken és családi otthon vidáman búcsúzik az egész ország dolgozói esztendőtől. Jogos örömmel pillantunk vissza elmúlt évekre, hiszen erőfeszítéseink, összhangban a világ valamennyi békeszerető népeinek törekvéseivel eredményesek voltak, sikerült megőriznünk a békét. Ebben az évben tovább sokasodtak a béke hívei, s nemcsak az egyszerű emberek százmilliói, hanem hivatalos személyiségek is mind nagyobb számban álltak ki határozottan a béke ügye mellett- Jogos örömmel tölti el népünket, hogy világméretekben látja megvalósulni azokat a béketörekvéseket, amelyeket felszabadulásunk óta magáénak vall és minden nemzetközi fórumon képvisel. Egyre inkább valóra válnak azok a célkitűzések, amelyekért tíz esztendő óta a Szovjetunió oldalán, a Szovjetunió vezetésével a népek immár többszáz milliós táborában küzd. Vidáman és megelégedéssel búcsúzhatunk az ó-esztendőtől azért is, mert a jó gazda büszkeségével nézhetünk végig saját portánkon. Az 6-esztendő eredményes esztendő volt s ezek az eredmények feljogosítanak arra, hogy magabiztosan lépjük át az új év küszöbét. Magabiztosan, mert tudjuk, hogy jó úton járunk. Ebben az ünnepi pillanatban bátran állíthatom, hogy népünknek minden oka megvan a bizakodásra, hiszen a Szilveszter éjszakai jókívánság olyan esztendőt köszönt, amelyben világosan állnak egész népünk előtt pártunk és kormányunk lelkesítő célkitűzései. A párt és a kormány biztos abban, hogy szocializmust építő dolgos népünk, hazánk minden becsületes polgára azzal az energiával, melyről az elmúlt tíz esztendő alatt oly sokszor bizonyságot tett, megvalósítja a második ötéves terv első évének feladatait is. Az új esztendővel hazánk szabad életének második évtizedébe léptünk. Ilyen pillanatokban szokásos a számvetés. S ha az elmúlt évtized eredményeit tesszük a mérlegre, maradhat-e kétség afelől, hogy vállaljuk s el is végezzük azt a munkát, amely az 1956-os évben vár reánk? Tudjuk, hogy ez a munka nem lesz nehézségektől mentes, de szilárd egységben a párt és a kormány vezetésével, mint már annyiszor, népünk most is győzelmet arat. Ezekben a percekben, amikor milliók ürítik poharaikat az új év sikereire, azt kívánom hazánk minden becsületes polgárának, legyen ez az új esztendő meg nagyobb munkasikerek esztendeje. Kívánom, legyen ez az év a munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri szövetsége további erősödésének, a dolgozó nép, a párt és a kormány egysége további szilárdulásának éve. Legyen ez az új esztendő hazánk gazdasági ereje és védelmi képessége növekedésének, minden magyar dolgozó anyagi és kulturális jóléte emelkedésének esztendeje. Legyen ez az esztendő a béke világtábora további erősödésének esztendeje. Fejlődjék és erősödjék tovább barátságunk a nagy Szovjetunióval, a béketábor országaival, a világ minden becsületes dolgozójával, a népek közötti tartós béke érdekében. Sikerekben, erőben és egészségben gazdag, boldog újévet kívánok. (MTI)----------------- ----------------------- ÉVVÉGISZÁMVETÉS A gyerekek már fekszenek. Felesége a konyak n ... lrdezi, őpedig az asztalnál ül. Előszedi táskájából a füzeteket, jegyzeteket. Tanulni kellene, de valahogy nem megy. Hiába, ilyenkor az év utolsó napján más az ember hangulata. Visszagondol az elmúlt hónapokra, arra, hogy mit végzett ő és mit adott számára a mögötte lévő év, — számvetést készít magában. A szőke, csontos, nagydarab fiatalember, Tóth Elek a Borsodvidéki Gépgyár DISZ-titkára — hosszan nézi a maga elé készített füzeteket s a megtett utat idézi emlékezetébe. Elég göröngyös, nehéz volt ez az út idáig. Június közepén bízta meg a párt, hogy teremtsen rendet az üzemi DISZ-szervezet portáján. Ha most az első napok küzdelmeire gondol, már mosolyog, pedig nem volt könnyű dolga. Száztíz tagja volt papíron a DISZ-szervezetnek, de mikor jobban szétnézett, kiderült, hogy csak hetven egynéhány tag van s azok is húzódoznak minden megbízatástól, feladattól. Habár nehezen, de végül sikerült jó vezetőséget létrehozni, a DISZ-kollektívát összekovácsolni. Megkezdődött a munka, s ma már ott tartanak, hogy befejezték a tagösszeírást s eddig 135 fiatalt tartanak nyilván. A Petőfi-iskola munkája is elég jól halad. Hanem a termelés, igaz a fiatalok sokkal jobban dolgoznak, mint azelőtt, de még mindig nagy az öntödei selejt. Augusztusban még 35—10 ifjúmunkás nem teljesítette normáját. Egyenkint felkereste őket s megmagyarázta, hogy ha nem dolgoznak gondosabban, kevesebbet keresnek. neevesebb jut a családnak, maguknak és az ország is megérzi a kárt. Még most is emlékszik arra, hogy a kis Bene Károllyal milyen nehéz volt boldogulni. — Nézze szaki — válaszolta az érvelésre — engem nem érdekel a pénz. Akár 800 forintot, akár 600-at viszek haza, a mutter akkor is 50 forint zsebpénzt ad. A végén lehívatta Bene Károly édesanyját, aki azzal kezdte mondókáját: — Jó, hogy hivatott elvtárs, valami nincs rendben azzal a fiúval. Három-négyszáz forinttal kevesebbet hoz haza havonta. Időbe telt, míg megmagyarázta, hogy az alacsony keresete okát az alacsony teljesítményben kell keresni. Bene néni nagyon restelkedett a fia miatt és szó nélkül távozott. Hanem a Karcsi gyerek egy-két nap múlva »rákapcsolt« a munkára s feltornázta magát a jól dolgozók közé. Kollár András esete is hasonló volt. Igaz, ő még most sem érte el a 100 százalékot, csak 98-nál tart, de ügyes fiú és ha akar, tud dolgozni. Most megmutathatja képességeit az új esztendőben. A fiatalok gyenge eredményeiben ludasak voltak az üzemvezetők is. Sokszor a leghálátlanabb, legroszszabbul fizető munkákat adták nekik, azzal, hogy nincs családjuk, nem érzik meg annyira a gyengébb keresetet. Mennyit veszekedett, harcolt, míg végül sikerült elérnie, hogy a fiatalok olyan munkát kaptak, amely elősegíti szakmai fejlődésüket! Mert ebben van talán a legtöbb hiba: a szakmai felkészülésben. Ennek növelésére szervezték meg az öntödei selejt csökkentéséről szóló előadásokat, a fiatal műszakiak, mérnökök rajzismertető előadásait, az idősebb szakmunkások ezért segítik a fiatalabbakat. A Baráth-brigád elnyerte a sztahanovista címet és a Hacsafi-brigád is közel áll ehhez a kitüntetéshez, így összegezve, évi munkája eredményesnek mondható, de Tóth Elek mégsem elégedett vele. Jövő ilyenkorra sokkal többről akar számot adni. Az előtte fekvő papíron sorra feljegyzi a jövő év terveit. A Hacsa ifi-brigád tagjai a gyűrűshenger készítéséről áttérnek új munkadara■ bök gyártására. Ez évben úgy kell dolgozniok, hogy sztahanovista brigád legyenek. A Szerrvín-brigád az Ikarusz-gyárnak készíti a 8 tonnás emelőket. Ezenkívül még két ifi- brigádot szerveznek, mert az 1956- os év feladataiból a fiataloknak is ki kell venni a részüket. A gyárban már mindenütt olvashatók azok a feliratok, amelyek a dolgozók tudtára adják, mennyivel kell többet gyártaniuk 1956-ban. Az esztergályosoknak például óránként 3,52 forinttal kell több értéket termelniök. Ugyanígy pontosan megállapították minden szakmában, mennyivel kell növelni a termelést. Megszervezik a gépek közötti versenyt, a szakma legjobb ifjúmunkása címéért folyó küzdelembe pedig valamennyi fiatalt be fogják vonni. Gondoskodni kell a fiatalok szórakozásáról is. Feljegyzi: Heten- kint kétszer klubesteket tartunk, elolvassuk az Avasi partizánok című könyvet, a pamutfonoda DISZ fiataljaival közösen kultúrműsorokat rendezünk, s általában az eddiginél jobb, egészségesebb DISZ- életet teremtünk. Tóth elvtárs belemerül a tervezésbe, a jövő évi tervekkel csakhamar megtelik a nagy kockás papír. KECSKÉSNÉ N. A. BU Payin elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének nyilatkozata Ch. Shruttnak, a Telenews televíziós és filmhíradótársaság washingtoni irodája vezetőjének Moszkva (TASZSZ) N. A. Bulganyin a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke válaszolt Ch. Shuttnak, a Telenews televíziós és filmhíradótársaság washingtoni irodája vezetőjének kérdéseire. Több kérdés után arra a kérdésre: Milyenek az ön véleménye szerint az új évben a béke perspektívái? N. A. Bulganyin a következőket válaszolta: Az elmúlt évet azoknak az erőknek a komoly sikerei jellemezték, amelyek következetesen és tevékenyen küzdöttek a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a béke és a népek közötti barátság megerősítéséért. Sokan azok közül, akik korábban kételkedtek ebben, most világosan látják, hogy korunkban a nemzetközi együttműködés és bizalom teljesen megvalósítható cél. Nem kétséges, hogy ha a világ kormányai és elsősorban a nagy-hatalmak kormányai a népek leküzd- hetetlen békevágyával törődve, tettekkel fognak a nemzetközi feszültség további enyhítésére és az államok közötti bizalom megerősítésére törekedni, akkor 1956 a »hidegháború« megszüntetéséért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért, az államok közötti bizalom megteremtéséért vívott harc új sikereinek tanúja lesz.Arra a kérdésre, kíván-e a világ népeihez, főleg az amerikai néphez valamilyen üzenetet intézni? — N. A. Bulganyin ezt válaszolta: Szeretném felhasználni ezt az alkalmat, hogy az amerikai néphez eljuttassam szívélyes üdvözletemet és újévi jókívánságaimat. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy országaink népei békében és barátságban élhetnek. Az Amerikai Egyesült Államok, és a Szovjetunió közötti baráti kölcsönös megértés fejlődése és megerősödése az általános béke megszilárdításának ügyét sokkal vinné előre. (MTI)