Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-01 / 256. szám

Világ­ proletárjai egyesüljetek. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Xlll. évfolyam 256. szám Ara 50 fillér 1957 november 1. péntek Vasárnap délelőtt leplezik le az újdiósgyőri emlékművet Az év elején határozták el az újdiósgyőri dolgozók, kommunisták és pártonkívüliek, hogy az ellen­for­rad­alomban hősi halált halt szovjet és magyar mártírok emlé­kére társadalmi munkával hősi em­lékművet létesítenek. Az emlék­mű építése befejeződött és novem­­ber 3-án, vasárnap délelőtt 10 óra­kor leplezik le ünnepélyesen. A Dunai Vasmű nyerte a kohászati vállalatok harmadik negyedévi versenyét Az öt kohászati üzem: a csepeli, az ózdi, a diósgyőri, a borsodnádasdi és a sztálinvárosi üzemek közötti ver­senyt negyedévenként értékelik. A harmadik negyedévben mind az öt kohászati vállalat túlteljesítette­­ ön­­költségcsökkentési tervét. A selejt — Ózd kivételével — vállalati szinten jóval alacsonyabb a múlt évinél. A termelékenység mindenütt növeke­dett, az egy főre eső termelés — még az utolsó helyezettnél is — megha­ladta a 103,8 százalékot. A kohászati vállalatok között a harmadik negyedévi versenyt a Du­nai Vasmű nyerte. Második Ózd, har­madik Diósgyőr, negyedik Csepel ötödik Borsodnádasd. A nagyolvasztóművek versenyé­ben: 1. Diósgyőr, 2. Dunai Vasmű, Ózd dolgozói. A martin-acélműveknél a követ­kező sorrend alakult ki: 1. Diósgyőr, 2. Dunai Vasmű, 3. Ózd, 4. Csepel. Az elektro-acélművek versenyé­ben: 1. Borsodnádasd, 2. Diósgyőr, 3 Csepel. A hengerművek közötti verseny­ben: 1. Borsodnádasd, 2. Ózd, Dióskor, 4. Csepel. A versenyértékelést szakmánként külön tapasztalatcsere követte. (MTI) A táj termelési adottságainak megfelelő nö­vény­féleségek­re kötnek termelési szerződést Borsodban Borsod megyében megkezdődött a dolgozó parasztokkal a növényterme­lési szerződések kötése. Különösen étkezési fajtaborsó iránt nagy az ér­deklődés. Ebből mintegy 1800 holdra a szerződést is megkötötték. Az aprómagvak közül a szarvaskerepre szerződnek szívesen. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján olajlenre csak állami gazdaságokkal és termelőszö­vetkezetekkel kötnek szerződést, mert a nagy, ös­s­zefüggő táblákon tudják leginkább biztosítani a meg­felelő művelést és a jó termést. A homokos talajú ricsei részeken 80 holdon termelnek konyhai köményt A putnoki járás savanyú talajain a gazdák elsősorban csillag f­­űrt terme­lési szerződés iránt érdeklődnek. Ez évben első alkalommal kötnek szer­ződést hibrid kukorica termesztésére A tervelő szerint tavaszra mintegy 16 ezer holdra kötnek termelési szerző­dést — elsősorban a táj jellegének megfelelő -növényféleségekre. Mintegy 700 mázsa famagot gyűjtenek össze a Blikkben A szendrői erdőgazdasággal csak­nem 120.000 holdra növekedett kelet­­bükki állami erdőgazdaságban az el­következő évek fásításának biztosítá­sára a következő hetekben mintegy 500 mázsa tölgymakkot, több mint 100 mázsa csermakkot gyűjtenek ösz­­sze, különösen a mocsolyási, a mis­kolci, valamint­­a bányabükki erdé­szet területén. Emellett a Bükk kü­lönleges és kevésbé elterjedt erdő­­állományának felújítására és szapo­rítására mintegy 20 mázsára tehető az a magmennyiség, melyet a juhar, hárs, körösfák terméséből kerül ösz­­szegyűjtésre. Az összegyűjtésre kerülő mintegy 700 mázsa magot az erdőgazdaság csemetekertjeiben részint csemete­nevelésre, részint pedig közvetlen erdősítésre használják fel. Az elkö­vetkező hetekben kezdik meg — fő­ként Jávorkút környékén — a fenyő­tobozok gyűjtését. A tobozokat a gaz­daság saját pergetőüzemeiben tisz­títják, s használják fel majd a karsz­tosodó kopár hegyoldalakon fenyő­­ültetvények telepítésére. Különös gondot fordítanak a vad­gesztenye termésének összegyűjtésé­re, melyet a téli hónapokban a Bükk vadállományának etetésére használ­nak fel. Átadták a tiszaparti újváros hetedik lakóházát Tiszaszederkény község határában­­— a tiszapalkonyai hőerőmű és a vegyikombinát munkásai részére — új szocialista város épül. A Bányá­szati Építő Vállalat dolgozói ebben az évben már hat kocka alakú la­postetős — egyenként 12 lakásból álló — épületet adtak át rendelteté­sének. Húsz lakásban ideiglenesen fodrászüzletet, népboltot, eszpresszót, szabó- és cipészműhelyt, valamint iro­dáját rendeztek be, a többiben pedig nagyobbrészt az erőmű dolgozói ta­láltak otthonra. A bányászati építők jelenleg 400 új lakást építenek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójá­ra készülve vállalták, hogy az új város hetedik lakóházát a határ­időre elkészítik. A dolgozók állták szavukat és a 27 lakásból álló épü­letet csütörtökön adták át. Ebben a házban rövidesen húsból­­, tej­bolt és postahivatal kezdi meg működését. Ezenkívül az év végéig még 28 új la­kásba költözhetnek be a dolgozók, három épületet pedig — amelyekben 183 lakást létesítenek— tető alá hoz­nak, s mint ideiglenes munkásszál­lót hasznosítják. A többi lakások átadására a jövő évben kerül sor. Huszonhat előadást tartottak a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tudományos ülésszakán A Miskolci Ne Műszaki Egyetemen csütört.. . .efejeződött a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 40. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszak. Az egyetemi tanárok és tudományos munkatársaik — köztük három Kos­­suth-díjas professzor — összesen 26 előadást tartottak a bányászattal, a kohászattal, gépgyártással összefüg­gő különböző új szovjet tudományos eredményekről. A tudományos ülés­szak előadásait nagy érdeklődés jel­lemezte. Az egyetemi hallgatókon kívül a borsodi ipari üzemekből és bányákból számosan meghallgattak egy-egy új tudományos eredménye­ket ismertető előadást. Az egyetem vezetői külön örömmel látták, hogy a Miskolcon végzett fiatal mérnökök közül sokan felkeresték a tudomá­nyos ülésszak során volt egyetemü­ket. v­.. A ZS agy Októberi Forradalom és Kelet népei Levelek Borsodból A faekés mezőgazdaságtól a traktor és kombájn mezőgazdaságáig A derűs líra együttese Erősítsük tovább a párt és a tömegek kapcsolatát! A­egy­edm­­ill­ión tömeg­ előtt beszélt Marosán György a Köztársaság­ téren pengnek, zúgnak az utcák a Köztársaság tér kö­­rül. Nem szervezetten, nem menetoszlopokban — egyenként, tizével, de végül is ezrével és tízezrével vonulnak a pestiek a Rákóczi úton, a Kenyérmező utcán, a Népszínház utcán a tér felé, amely egy évvel ezelőtt a sötétség, a vér és a gyász tere volt. Fényszó­rók fehér és lila sugaraiban járáik a Köztársaság tér. Helyreállítva, ünnepi tisztaságban ragyog a pártbi­zottság épülete, amelyen 1956. október 30-a délelőtt­jén ablaknyi lyukakat vágtak az ágyúk. Előtte az emelvény fölött egyetlen jelszó: ..Erős, egységes párt­tal, szoros kapcsolatban a néppel, új sikerek felé!” Körös-körül alkalmi szavalókórusok hangja harsan hol itt, hol ott a tömegben — 1945—46-ból ismerős ki­áltások szűrődnek ki a kétszázezresnél nagyobb em­ber-tenger zsivajából: „Munkásököl vasököl, oda sújt, ahova kell!” — és egy új, amelyet már a friss tapasz­talatok szültek: ,,Munkás-paraszt hatalom — nem lesz burzsuj uralom!” Elfoglalta helyét az elnökség: Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György mellett a Politikai Bizottság két póttagja, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső és a bu­dapesti pártbizottság három titkára: Borka Attila, Csikesz Józsefné és Kelen Béla; s a Köztársaság tér négy nagy halottjának élettársa: Mező Imréné, Aszta­los Jánosné, Papp Józsefné, s Kállai Éva férje, Szántó Miklós. S ott ül hét harcos is, az elmúlt ősz harcaiban kitűnt hét férfi. Az „Éljen a párt!” kiáltás nem új és nem szokat­lan népgyűléseken. Ezen a helyen és szerda este még­is különös jelentőséggel csendül, hiszen a Köztársa­ság tér nem egyszerűen egy fegyveres támadás szín­­helye volt, hanem a párt megsemmisítésére indított legjelentősebb, összpontosított, páncélosokkal támoga­tott támadás. Erről a támadásról és a pártbizottság ostromának hőseiről, a megtiport és meggyalázott áldozatokról szólnak a bevezető szavak, amelyekkel Csikesz József­­né megnyitja csaknem negyedmillió budapesti gyűlés­­ét. Egyperces néma csend borul a térre, s ebben a csendben halkan, szinte észrevétlenül lehull a lepel a vártbizottság kapuja mellett a falba helyezett fehér márványtábláról. A reflektorok fényében csillognak az arany betűk: „örök emlékül a párthoz, a néphez hű harcosoknak, akik életüket áldozták a proletárhatalomért. 1956. október 30-án az ellenforradalmi erők, a magyar nép ellenségei, galád támadást intéztek a budapesti pártbizottság elleni A proletárhatalom védelmében a harcok során e helyen hősi halált haltak .. Huszonöt név áll az arany betűk alatt: Mező Im­­réé, a pártbizottság titkáráé és Várkonyi György had­nagyé, Schultz László borbélyé és Lakatos Péter párt­­iskolai tanáré és a többieké. Marosán György beszéde Róluk szól az emlékező gyűlés szó­noka, a budapesti pártbizottság első titkára, Marosán György. — Nem gyászolni, hanem erőt me­ríteni jöttünk ma össze. Azért gyűl­tünk egybe, hogy megfogadjuk: de kell, tűzzel-vae»»!,­ ha kell, vérünk ontásával is megakadályozzuk, hogy október 23 szégyene, október 30 gya­lázata mégegyszer megismétlődjék. Esküszünk! Ennek az eskünek a hangulata ennek a néhány mondatnak a forró­sága nem tűnik el többé sem a be­szédből, sem a negyedmillió hallgató másfélórás egyre inkább összeková­csolódó tömegéből. Budapestiek hall­gatják a szavakat a kirabolt pártház előtt osztozkodó tuskólábáról és ban­dájáról, az amerikai fotóriporterek által premierplanba állított fosztoga­tókról, a pártházat védők egyszerű hősiességéről. Mező Imre egymonda­tos utasításáról: »Tartani kell ezt a házat, mert ez a párt háza.« És döb­bent csend — még egyéves távlat után is döbbent csend — fogadja az emlékezésnek azokat a keserű mon­datait, amelyek arról szólntak, hogy — bár amikor már napok­ óta várható volt az csűröm a pártépület ellen — a Nagy Imre-kormány, Kopácsi fő­kapitány egy lépést sem tett a táma­dás elhárítására, a párt budapesti erődjének megvédelmezésére. — Nagy Im­réék szörnyű árulása — mondja Marosán György — annál vérlázítóbb, mert volt erő, amely megvédte volna a budapesti párt­­bizottság épületét, megvédte volna a mun­káshatalmat Magyarországon. A kommunisták tízezrei jelentkez­tek fegyveres harcra, fegyvert és uta­sítást kértek, de nem kaptak. Tarto­zunk a történelmi igazságnak, a ma­gyar kommunisták és a magyar dol­gozó nép becsületének azzal, hogy világosan és nyíltan megmondjuk a nemzetközi munkásmozgalomnak, megmondjuk az egész világnak: ha október 23 után a párt és az állam felső vezetőségében nem Nagy Imre­­féle ámítok, nem Kopácsi Sándor és társaik döntöttek volna, hanem be­csületes emberek, akkor a magyar munkásosztály elsöpörte volna az ellenforradalom és a fasizmus szeny­­nyes áradatát. A hatalmas tér, a hadseregnyi bu­dapesti ember , akiknek döntő több­sége ebben a városban élte át a ne­héz napokat, a beszéd minden fon­du­­atát a történelmet együtt átéltek együttérző kiáltásaival, felháborodá­sával, vagy a közös öröm kifejezésé­vel kíséri. Mert nemcsak gyászülés ez, nemcsak emlékező nagygyűlés. V­­drosán György emlékeztet arra, hogy október 30 egyúttal a bekövet­kezett fordulat évfordulója is, mert ezzel a nappal kezdődött meg Buda­pesten és az egész országban a mun­kásosztályhoz, a dolgozó nép ügyé­­ret hű kommunisták erőinek össze­fogása és megszervezése. Emlékeztet a forradalmi munkás-paraszt kor­mány megalakulására, a párt újjá­szervezésére, a Szovjetunió segítsé­gére, a szocialista tábor testvérorszá­­gainak­ támogatására — és mindez már amellett hogy történelem, mai napjainkra is ható valóság, minden­­ kon­szolidációról van szó. A talp­­raállásról, amelyet nem lehetett szu­ronnyal, fegyverrel elérni! S nem kell hosszas magyarázat, hiszen a Té­ren itt állnak azok­, akiknek kezdeti ázásán-fázásán, szűkölködésén, de mégis összefogott munkáján felépült ez a konszolidáció. Napról napra nőtt azoknak az országépítő hazafiaknak a tábora, akik egyik kezükben fegy­­verrel sikeresen szembeszálltak min­den támadással, de a másik kezükkel már építettek...« A kétszázezres tö­meg csendben, a jól végzett munka nyugalmával figyel: hallgatnak a munkásőrök, a katonák, a család­anyák — róluk beszélnek. — Kíméletlenül lesújtottunk az osztály­ellenségre, s mindenkor határo­zottan és keményen válaszoltunk az ellenség próbálkozásaira. Senki sem vethette a párt szemére, hogy szavai és tettei nincsenek összhangban egy­mással. Feltártuk a nehézségeket és a problémákat is, a dolgozó tömegek­kel tárgyaltuk meg a fontos kérdé­seket és velük együtt oldottuk meg legnagyobb gondjainkat. Minden erőfeszítést megtettünk, hogy a ko­rábbi vezetés múltban elkövetett hi­báit és bűneit felszámoljuk és a­hol­is folytatódik a jelentés. Arról, hogy október 23-án és a mai napon a budapesti üzemek jobb eredménye­ket értek el, mint a megelőző napok­ban; arról, hogy a párt és a nép az elszántság, fegyelem és felkészültség soha nem tapasztalt mag­as fokára emelkedett. Már a feladatokról szól Budapest párttitkára, arról, hogy a párt megvédi elvi, politikai és szer­vezeti egységét, leleplezi a revizio­nistákat és az árulókat, visszautasít minden szektás törek­vést, megjavítja a pártépítés módszereit, erősíti, szi­lárdítja a fegyelmet A beszéd összefoglalja október 33 tragikus eseményeinek történelmi tanulságait. A párt és a dolgozó tö­megek kapcsolatának fontosságát, a pártvezetés tekintélyének megőrzé­sét. A kommunista erkölcs erősítését, amely bátorságból, kiállásból, szor­galomból és a többi dolgozókhoz fű­ződő emberséges viszonyból és őszin­te barátságból áll, összefoglalja azo­kat a tanulságokat, amelyeket a ma­­gyarországi ellenforradalmi erők ak­tivizálódása és fellépése irt a felada­tok közé.­­ Hoztunk már intézkedések­et, s ha szükséges hozunk még tovább v­a­kinek összefügg a maga egyéni fel­­adataival, életével, s annak a nagy közösségnek a jövőjével is, amely itt lélegzik a fényszórók fényébe burkolt utcák lámpasoraival határolt,tér-kö­rül­gozó tömegek életszínvonalát az,.or­szág teherbíróképességéhez mérten felemeljük... A tér hallgatja a jelentést , amely mintha nem is csak a negyedmillió budapestinek szólna, bőszen­ a jelen­lévők tanúi mindannak, ami 1956 ősze óta történt. Ez a jelentés inkább a halottak emlékének szól.­ Papp Jó­zsefnek, Asztalos Jánosnak, Gajdán Imre sorkatonának és a többieknek. Jelentés arról, hogy »Magyarorszá­­gon megvédtük­ a proletariátus dikta­túráját, még keményebbé, edzettebbé tettük pártunk és a népi demokráciát a szocializmus harcosait, megvédtük a gyárat, a földet és a szellem, sza­badságát Magyarországon, a fasisz­­ták támadásával szemben. Leleplez­tük, szétzúztuk és elszigeteltük az ellenséget, s támadásban vagyunk most is. Gondoljanak a reakciósok és a fasiszták március 29-re, az első budapesti nagy tömeggy­űléseikre, gondoljanak a felejthetetlen május elsejei hatalmas seregszemlére és reszkessenek ettől a tömegtől is, amely ma itt, ezen a téren összeszo­rított ököllel emlékezik az ellenfor­­radalmárok hitangságaira,n­yt­kát is, hogy korlátozzuk az osztálya ellenség tevékenységét. Nem csinál­tunk és nem csinálunk titkot belőle, hogy osztálypolitikát folytatunk és fogunk folytatni­­— ez az osztály­politika azonban a milliók politikája, amelynek célja, hogy a dolgozó em­bereknek munkája, szabadsága és bé­kéje legyen, s mind kulturáltabban, jobban és szebben éljenek.?. November 7 közelgő ünnepéről, a világ képének óriási változásairól, a nemzetközi helyzetről, a gyarmatosí­tás rendszerének bomlásáról szólnak az egyszerű, világos mondatok. Az­után a szovjet mesterséges hold, a szputnyik óriási és egyben jelképes sikeréről beszél Marosán György, s találó mondata viharzó tapsot vált ki a téren hullámzó budapestiek ten­­geréből: »Büszkén tekintünk a mest ter­séges holdra — fénye a mié­nk­ árnyéka az imperialistáké!« — A budapesti pártbizottság most (Folytatás a 2. oldalon.) Keményen válaszoltunk az ellenség próbálkozásaira A párt megvédi elvi, politikai és szervezeti egységét

Next