Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-01 / 256. szám
Világ proletárjai egyesüljetek. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Xlll. évfolyam 256. szám Ara 50 fillér 1957 november 1. péntek Vasárnap délelőtt leplezik le az újdiósgyőri emlékművet Az év elején határozták el az újdiósgyőri dolgozók, kommunisták és pártonkívüliek, hogy az ellenforradalomban hősi halált halt szovjet és magyar mártírok emlékére társadalmi munkával hősi emlékművet létesítenek. Az emlékmű építése befejeződött és november 3-án, vasárnap délelőtt 10 órakor leplezik le ünnepélyesen. A Dunai Vasmű nyerte a kohászati vállalatok harmadik negyedévi versenyét Az öt kohászati üzem: a csepeli, az ózdi, a diósgyőri, a borsodnádasdi és a sztálinvárosi üzemek közötti versenyt negyedévenként értékelik. A harmadik negyedévben mind az öt kohászati vállalat túlteljesítette önköltségcsökkentési tervét. A selejt — Ózd kivételével — vállalati szinten jóval alacsonyabb a múlt évinél. A termelékenység mindenütt növekedett, az egy főre eső termelés — még az utolsó helyezettnél is — meghaladta a 103,8 százalékot. A kohászati vállalatok között a harmadik negyedévi versenyt a Dunai Vasmű nyerte. Második Ózd, harmadik Diósgyőr, negyedik Csepel ötödik Borsodnádasd. A nagyolvasztóművek versenyében: 1. Diósgyőr, 2. Dunai Vasmű, Ózd dolgozói. A martin-acélműveknél a következő sorrend alakult ki: 1. Diósgyőr, 2. Dunai Vasmű, 3. Ózd, 4. Csepel. Az elektro-acélművek versenyében: 1. Borsodnádasd, 2. Diósgyőr, 3 Csepel. A hengerművek közötti versenyben: 1. Borsodnádasd, 2. Ózd, Dióskor, 4. Csepel. A versenyértékelést szakmánként külön tapasztalatcsere követte. (MTI) A táj termelési adottságainak megfelelő növényféleségekre kötnek termelési szerződést Borsodban Borsod megyében megkezdődött a dolgozó parasztokkal a növénytermelési szerződések kötése. Különösen étkezési fajtaborsó iránt nagy az érdeklődés. Ebből mintegy 1800 holdra a szerződést is megkötötték. Az aprómagvak közül a szarvaskerepre szerződnek szívesen. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján olajlenre csak állami gazdaságokkal és termelőszövetkezetekkel kötnek szerződést, mert a nagy, összefüggő táblákon tudják leginkább biztosítani a megfelelő művelést és a jó termést. A homokos talajú ricsei részeken 80 holdon termelnek konyhai köményt A putnoki járás savanyú talajain a gazdák elsősorban csillag fűrt termelési szerződés iránt érdeklődnek. Ez évben első alkalommal kötnek szerződést hibrid kukorica termesztésére A tervelő szerint tavaszra mintegy 16 ezer holdra kötnek termelési szerződést — elsősorban a táj jellegének megfelelő -növényféleségekre. Mintegy 700 mázsa famagot gyűjtenek össze a Blikkben A szendrői erdőgazdasággal csaknem 120.000 holdra növekedett keletbükki állami erdőgazdaságban az elkövetkező évek fásításának biztosítására a következő hetekben mintegy 500 mázsa tölgymakkot, több mint 100 mázsa csermakkot gyűjtenek öszsze, különösen a mocsolyási, a miskolci, valaminta bányabükki erdészet területén. Emellett a Bükk különleges és kevésbé elterjedt erdőállományának felújítására és szaporítására mintegy 20 mázsára tehető az a magmennyiség, melyet a juhar, hárs, körösfák terméséből kerül öszszegyűjtésre. Az összegyűjtésre kerülő mintegy 700 mázsa magot az erdőgazdaság csemetekertjeiben részint csemetenevelésre, részint pedig közvetlen erdősítésre használják fel. Az elkövetkező hetekben kezdik meg — főként Jávorkút környékén — a fenyőtobozok gyűjtését. A tobozokat a gazdaság saját pergetőüzemeiben tisztítják, s használják fel majd a karsztosodó kopár hegyoldalakon fenyőültetvények telepítésére. Különös gondot fordítanak a vadgesztenye termésének összegyűjtésére, melyet a téli hónapokban a Bükk vadállományának etetésére használnak fel. Átadták a tiszaparti újváros hetedik lakóházát Tiszaszederkény község határában— a tiszapalkonyai hőerőmű és a vegyikombinát munkásai részére — új szocialista város épül. A Bányászati Építő Vállalat dolgozói ebben az évben már hat kocka alakú lapostetős — egyenként 12 lakásból álló — épületet adtak át rendeltetésének. Húsz lakásban ideiglenesen fodrászüzletet, népboltot, eszpresszót, szabó- és cipészműhelyt, valamint irodáját rendeztek be, a többiben pedig nagyobbrészt az erőmű dolgozói találtak otthonra. A bányászati építők jelenleg 400 új lakást építenek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára készülve vállalták, hogy az új város hetedik lakóházát a határidőre elkészítik. A dolgozók állták szavukat és a 27 lakásból álló épületet csütörtökön adták át. Ebben a házban rövidesen húsból, tejbolt és postahivatal kezdi meg működését. Ezenkívül az év végéig még 28 új lakásba költözhetnek be a dolgozók, három épületet pedig — amelyekben 183 lakást létesítenek— tető alá hoznak, s mint ideiglenes munkásszállót hasznosítják. A többi lakások átadására a jövő évben kerül sor. Huszonhat előadást tartottak a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tudományos ülésszakán A Miskolci Ne Műszaki Egyetemen csütört.. . .efejeződött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszak. Az egyetemi tanárok és tudományos munkatársaik — köztük három Kossuth-díjas professzor — összesen 26 előadást tartottak a bányászattal, a kohászattal, gépgyártással összefüggő különböző új szovjet tudományos eredményekről. A tudományos ülésszak előadásait nagy érdeklődés jellemezte. Az egyetemi hallgatókon kívül a borsodi ipari üzemekből és bányákból számosan meghallgattak egy-egy új tudományos eredményeket ismertető előadást. Az egyetem vezetői külön örömmel látták, hogy a Miskolcon végzett fiatal mérnökök közül sokan felkeresték a tudományos ülésszak során volt egyetemüket. v.. A ZS agy Októberi Forradalom és Kelet népei Levelek Borsodból A faekés mezőgazdaságtól a traktor és kombájn mezőgazdaságáig A derűs líra együttese Erősítsük tovább a párt és a tömegek kapcsolatát! Aegyedmillión tömeg előtt beszélt Marosán György a Köztársaság téren pengnek, zúgnak az utcák a Köztársaság tér körül. Nem szervezetten, nem menetoszlopokban — egyenként, tizével, de végül is ezrével és tízezrével vonulnak a pestiek a Rákóczi úton, a Kenyérmező utcán, a Népszínház utcán a tér felé, amely egy évvel ezelőtt a sötétség, a vér és a gyász tere volt. Fényszórók fehér és lila sugaraiban járáik a Köztársaság tér. Helyreállítva, ünnepi tisztaságban ragyog a pártbizottság épülete, amelyen 1956. október 30-a délelőttjén ablaknyi lyukakat vágtak az ágyúk. Előtte az emelvény fölött egyetlen jelszó: ..Erős, egységes párttal, szoros kapcsolatban a néppel, új sikerek felé!” Körös-körül alkalmi szavalókórusok hangja harsan hol itt, hol ott a tömegben — 1945—46-ból ismerős kiáltások szűrődnek ki a kétszázezresnél nagyobb ember-tenger zsivajából: „Munkásököl vasököl, oda sújt, ahova kell!” — és egy új, amelyet már a friss tapasztalatok szültek: ,,Munkás-paraszt hatalom — nem lesz burzsuj uralom!” Elfoglalta helyét az elnökség: Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György mellett a Politikai Bizottság két póttagja, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső és a budapesti pártbizottság három titkára: Borka Attila, Csikesz Józsefné és Kelen Béla; s a Köztársaság tér négy nagy halottjának élettársa: Mező Imréné, Asztalos Jánosné, Papp Józsefné, s Kállai Éva férje, Szántó Miklós. S ott ül hét harcos is, az elmúlt ősz harcaiban kitűnt hét férfi. Az „Éljen a párt!” kiáltás nem új és nem szokatlan népgyűléseken. Ezen a helyen és szerda este mégis különös jelentőséggel csendül, hiszen a Köztársaság tér nem egyszerűen egy fegyveres támadás színhelye volt, hanem a párt megsemmisítésére indított legjelentősebb, összpontosított, páncélosokkal támogatott támadás. Erről a támadásról és a pártbizottság ostromának hőseiről, a megtiport és meggyalázott áldozatokról szólnak a bevezető szavak, amelyekkel Csikesz Józsefné megnyitja csaknem negyedmillió budapesti gyűlését. Egyperces néma csend borul a térre, s ebben a csendben halkan, szinte észrevétlenül lehull a lepel a vártbizottság kapuja mellett a falba helyezett fehér márványtábláról. A reflektorok fényében csillognak az arany betűk: „örök emlékül a párthoz, a néphez hű harcosoknak, akik életüket áldozták a proletárhatalomért. 1956. október 30-án az ellenforradalmi erők, a magyar nép ellenségei, galád támadást intéztek a budapesti pártbizottság elleni A proletárhatalom védelmében a harcok során e helyen hősi halált haltak .. Huszonöt név áll az arany betűk alatt: Mező Imréé, a pártbizottság titkáráé és Várkonyi György hadnagyé, Schultz László borbélyé és Lakatos Péter pártiskolai tanáré és a többieké. Marosán György beszéde Róluk szól az emlékező gyűlés szónoka, a budapesti pártbizottság első titkára, Marosán György. — Nem gyászolni, hanem erőt meríteni jöttünk ma össze. Azért gyűltünk egybe, hogy megfogadjuk: de kell, tűzzel-vae»»!, ha kell, vérünk ontásával is megakadályozzuk, hogy október 23 szégyene, október 30 gyalázata mégegyszer megismétlődjék. Esküszünk! Ennek az eskünek a hangulata ennek a néhány mondatnak a forrósága nem tűnik el többé sem a beszédből, sem a negyedmillió hallgató másfélórás egyre inkább összekovácsolódó tömegéből. Budapestiek hallgatják a szavakat a kirabolt pártház előtt osztozkodó tuskólábáról és bandájáról, az amerikai fotóriporterek által premierplanba állított fosztogatókról, a pártházat védők egyszerű hősiességéről. Mező Imre egymondatos utasításáról: »Tartani kell ezt a házat, mert ez a párt háza.« És döbbent csend — még egyéves távlat után is döbbent csend — fogadja az emlékezésnek azokat a keserű mondatait, amelyek arról szólntak, hogy — bár amikor már napok óta várható volt az csűröm a pártépület ellen — a Nagy Imre-kormány, Kopácsi főkapitány egy lépést sem tett a támadás elhárítására, a párt budapesti erődjének megvédelmezésére. — Nagy Imréék szörnyű árulása — mondja Marosán György — annál vérlázítóbb, mert volt erő, amely megvédte volna a budapesti pártbizottság épületét, megvédte volna a munkáshatalmat Magyarországon. A kommunisták tízezrei jelentkeztek fegyveres harcra, fegyvert és utasítást kértek, de nem kaptak. Tartozunk a történelmi igazságnak, a magyar kommunisták és a magyar dolgozó nép becsületének azzal, hogy világosan és nyíltan megmondjuk a nemzetközi munkásmozgalomnak, megmondjuk az egész világnak: ha október 23 után a párt és az állam felső vezetőségében nem Nagy Imreféle ámítok, nem Kopácsi Sándor és társaik döntöttek volna, hanem becsületes emberek, akkor a magyar munkásosztály elsöpörte volna az ellenforradalom és a fasizmus szenynyes áradatát. A hatalmas tér, a hadseregnyi budapesti ember , akiknek döntő többsége ebben a városban élte át a nehéz napokat, a beszéd minden fonduatát a történelmet együtt átéltek együttérző kiáltásaival, felháborodásával, vagy a közös öröm kifejezésével kíséri. Mert nemcsak gyászülés ez, nemcsak emlékező nagygyűlés. Vdrosán György emlékeztet arra, hogy október 30 egyúttal a bekövetkezett fordulat évfordulója is, mert ezzel a nappal kezdődött meg Budapesten és az egész országban a munkásosztályhoz, a dolgozó nép ügyéret hű kommunisták erőinek összefogása és megszervezése. Emlékeztet a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulására, a párt újjászervezésére, a Szovjetunió segítségére, a szocialista tábor testvérországainak támogatására — és mindez már amellett hogy történelem, mai napjainkra is ható valóság, minden konszolidációról van szó. A talpraállásról, amelyet nem lehetett szuronnyal, fegyverrel elérni! S nem kell hosszas magyarázat, hiszen a Téren itt állnak azok, akiknek kezdeti ázásán-fázásán, szűkölködésén, de mégis összefogott munkáján felépült ez a konszolidáció. Napról napra nőtt azoknak az országépítő hazafiaknak a tábora, akik egyik kezükben fegyverrel sikeresen szembeszálltak minden támadással, de a másik kezükkel már építettek...« A kétszázezres tömeg csendben, a jól végzett munka nyugalmával figyel: hallgatnak a munkásőrök, a katonák, a családanyák — róluk beszélnek. — Kíméletlenül lesújtottunk az osztályellenségre, s mindenkor határozottan és keményen válaszoltunk az ellenség próbálkozásaira. Senki sem vethette a párt szemére, hogy szavai és tettei nincsenek összhangban egymással. Feltártuk a nehézségeket és a problémákat is, a dolgozó tömegekkel tárgyaltuk meg a fontos kérdéseket és velük együtt oldottuk meg legnagyobb gondjainkat. Minden erőfeszítést megtettünk, hogy a korábbi vezetés múltban elkövetett hibáit és bűneit felszámoljuk és aholis folytatódik a jelentés. Arról, hogy október 23-án és a mai napon a budapesti üzemek jobb eredményeket értek el, mint a megelőző napokban; arról, hogy a párt és a nép az elszántság, fegyelem és felkészültség soha nem tapasztalt magas fokára emelkedett. Már a feladatokról szól Budapest párttitkára, arról, hogy a párt megvédi elvi, politikai és szervezeti egységét, leleplezi a revizionistákat és az árulókat, visszautasít minden szektás törekvést, megjavítja a pártépítés módszereit, erősíti, szilárdítja a fegyelmet A beszéd összefoglalja október 33 tragikus eseményeinek történelmi tanulságait. A párt és a dolgozó tömegek kapcsolatának fontosságát, a pártvezetés tekintélyének megőrzését. A kommunista erkölcs erősítését, amely bátorságból, kiállásból, szorgalomból és a többi dolgozókhoz fűződő emberséges viszonyból és őszinte barátságból áll, összefoglalja azokat a tanulságokat, amelyeket a magyarországi ellenforradalmi erők aktivizálódása és fellépése irt a feladatok közé. Hoztunk már intézkedéseket, s ha szükséges hozunk még tovább vakinek összefügg a maga egyéni feladataival, életével, s annak a nagy közösségnek a jövőjével is, amely itt lélegzik a fényszórók fényébe burkolt utcák lámpasoraival határolt,tér-körülgozó tömegek életszínvonalát az,.ország teherbíróképességéhez mérten felemeljük... A tér hallgatja a jelentést , amely mintha nem is csak a negyedmillió budapestinek szólna, bőszen a jelenlévők tanúi mindannak, ami 1956 ősze óta történt. Ez a jelentés inkább a halottak emlékének szól. Papp Józsefnek, Asztalos Jánosnak, Gajdán Imre sorkatonának és a többieknek. Jelentés arról, hogy »Magyarországon megvédtük a proletariátus diktatúráját, még keményebbé, edzettebbé tettük pártunk és a népi demokráciát a szocializmus harcosait, megvédtük a gyárat, a földet és a szellem, szabadságát Magyarországon, a fasiszták támadásával szemben. Lelepleztük, szétzúztuk és elszigeteltük az ellenséget, s támadásban vagyunk most is. Gondoljanak a reakciósok és a fasiszták március 29-re, az első budapesti nagy tömeggyűléseikre, gondoljanak a felejthetetlen május elsejei hatalmas seregszemlére és reszkessenek ettől a tömegtől is, amely ma itt, ezen a téren összeszorított ököllel emlékezik az ellenforradalmárok hitangságaira,nytkát is, hogy korlátozzuk az osztálya ellenség tevékenységét. Nem csináltunk és nem csinálunk titkot belőle, hogy osztálypolitikát folytatunk és fogunk folytatni— ez az osztálypolitika azonban a milliók politikája, amelynek célja, hogy a dolgozó embereknek munkája, szabadsága és békéje legyen, s mind kulturáltabban, jobban és szebben éljenek.?. November 7 közelgő ünnepéről, a világ képének óriási változásairól, a nemzetközi helyzetről, a gyarmatosítás rendszerének bomlásáról szólnak az egyszerű, világos mondatok. Azután a szovjet mesterséges hold, a szputnyik óriási és egyben jelképes sikeréről beszél Marosán György, s találó mondata viharzó tapsot vált ki a téren hullámzó budapestiek tengeréből: »Büszkén tekintünk a mest terséges holdra — fénye a miénk árnyéka az imperialistáké!« — A budapesti pártbizottság most (Folytatás a 2. oldalon.) Keményen válaszoltunk az ellenség próbálkozásaira A párt megvédi elvi, politikai és szervezeti egységét