Észak-Magyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-01 / 128. szám

Világ proletárjai egyesüljetek!r mmemmim A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIV■ évfolyam 128. szám Ara: 60 fillér 1958 június 1. vasárnap Juhász és a gazda Ahol a villamosenergia születik“ Karcolatok az egyetemről Törekvő emberek VI. A PIPA Köszöntjük a nevelőket! A mai napon az apák, az édesanyák és a gyermekek meleg sze­­£*■ retettel köszöntik a nevelőket. A pedagógusok munkája — a serdülő gyermekek nevelése — az egyik legszebb hivatás, amelyet ember elképzelhet magának. A pedagógus munkája egyben a leg­komplikáltabb és a legfelelősségteljesebb munka, hiszen ő nem gé­pet szerkeszt, nem anyagi javakat állít elő, hanem embert formál, embert nevel és készíti elő az életre. Embert, aki megismerve a tech­nikát,­ működésbe hozza azt, s anyagi javakat termel a gyárakban. — Embert, aki megismerve a biológia törvényeit s az agrotechnikát, me­zőgazdasági terményeket hoz létre. Embert, aki elsajátítva a tudo­mányt, új, nagyszerű tudományos felfedezésekkel gazdagítja életün­ket és viszi előre a társadalmi haladást. Embert, aki megismerve a művészetet, nagyszerű irodalmi, művészeti alkotásokat hoz létre dol­gozó népünk kulturáltságának növelésére. Embert nevel, aki elsajá­títva a pedagógiai ismereteket, jelenlegi tanítójának örökébe lép majd. A pedagóguson, a nevelőn éppen ezért rendkívüli felelősség nyugszik. Felelős azért, hogy milyen irányban befolyásolja a serdülő gyermekek gondolkodását, hogy dolgos, hazáját, népét szerető, szüleit és társait megbecsülő közösségi embert nevel-e, vagy pedig felelőtlen, könnyelmű, léha életre hajlamos, dologkerülő ember válik-e tanítvá­nyából. Épülő szocialista társadalmunknak tudatosan cselekvő, gon­dolkozni tudó, a szocializmus építésének ügyéhez, a dolgozó néphez hű ifjúságra van szüksége. Ilyen ifjúságot kell ma nevelni! Ha mérlegeljük a pedagógusok munkájának eredményeit, ame­lyeket a felszabadulás, de különösen az iskolák államosítása óta vív­tak ki, elismerésben kell részesíteni őket. Ifjúságunk döntő többsége ismeretekben, szellemi gondolkodásban és magatartásban messze fö­lötte áll a horthysta-rendszer iskoláiban, nevelkedett ifjúságnak. Tu­dományos ismeretei megalapozottabbak, politikai, elméleti szemlélete jórészt megváltozott, amely elsősorban annak a következménye, hogy nevelőink ma már nem a vad nacionalizmus, irredentizmus, indivi­dualizmus szellemében, hanem őszinte hazaszeretetre, haladó múltunk tiszteletére, s más­­ népeknek, és vívmányaiknak megbecsülésére, irántuk érzett barátságra nevelik őket. Pedagógusainknak nagy segítségére vannak ebben a munkában az általános iskolákban működő úttörő csapatok, s a középiskolákban működő KISZ-szervezetek. Tevékenységük alátámasztja a nevelők fáradságos munkáját. — Segítséget — bár nem kielégítő segítséget — kapnak a helyi államhatalmi szervektől, a tanácsoktól, a pártszerve­zetektől, a nőtanácsoktól és a KISZ-szervezetektől, amelyek főleg a gyermekek iskolán kívüli nevelésében töltenek be tevékeny szerepet, főleg azáltal, hog­y hatnak a szülőkre. E napon azonban nemcsak az eredményekről, de a negatívumok­ról is beszélni kell. 1956 októbere és novembere s az utána következő néhány hónap rávilágított iskolai munkánk és több nevelőnk munká­jának súlyos fogyatékosságára. Jóllehet, oktatási politikánkban, a tan­anyagok tartalmában előforduló hibák kihatottak az iskolai munkára, bizonytalanná tették a jószándékú nevelőket is, azonban az iskolá­k­­ban a gyermekek körében meglévő káros nézetek, káros ösztönök, amelyek kiütköztek az ellenforradalom alatt, nemcsak az előző idő­szak politikájának fogyatékosságai, hanem éles tükörképei voltak a pedagógusok egy része gondolkodásának is. Főként a sovinizmus, a nacionalizmus, s a fyurzsoá individualizmus maradványainak, csak örülni lehet annak, hogy pedagógusaink öntudatos része elhatárolta magát ezektől az emberektől. Az viszont kevésbé örvendetes, hogy — jóllehet, döntő többségük becsületesen dolgozik — a pedagógusok egy tekintélyes része még ma is távol tartja magát fontos politikai, eme­leti kérdésektől és néhány alapvető feladat megoldásától. Pártunk politikája az, hogy türelmesen vitatkozzunk velük, el­méleti, politik­ai vitákban tisztázzuk a nézetkülönbségeket, s így szót értve, vívjuk ki támogatásukat. A pedagógusok egy része azt sérelmezi, miért beszélünk mi ál­landóan az értelmiség — közöttük a pedagógusok — megnyeréséről Egyik feljegyzés, amely hozzánk érkezett, a következőket tartalmazza: „Az értelmiség nagy többsége egyetért a szocializmus céljaival és so­kan nem értik, miért akarják őket újból és újból megnyerni, mikor ők sokszor áldozatos erőfeszítéssel végzik mindennapos munkájukat, hogy minél előbb megvalósuljon a szocializmus hazánkban. Ebben a pártnak az értelmiség felé megnyilvánuló bizalmatlanságát látják Meg kell mondani: mi újból megnyerni azokat a pedagógusokat akar­juk közös ügyünk számára, akik ma passzívak és távoltartják magu­kat az alapvető feladatok megoldásától. De e munka elvégzésében ép­pen azokra kívánunk támaszkodni, akikről a fentebb idézett sorok azt mondják, hogy áldozatos erőfeszítéssel végzik mindennapos munkáju­kat, hogy létrejöjjön a szocializmus! A mai pedagógus nap alkalmából is azt kérjük pedagógusaink­tól, segítsenek nekünk nyugodt, higgadt vitákban, beszélgetésekben meggyőzni és tevékeny társadalmi munkához segíteni azokat az elvtár­saikat, kartársaikat, akik ma még passzív szemlélői az események­nek. Bizalomra bizalmat, segítő szándékra és tettekre segítő szándékot és tetteket várunk, mert meggyőződésünk, hogy csakis közös erőfeszí­téssel oldhatjuk meg nagy feladatainkat. Nem kérünk mást pedagógusainktól, mint azt, hogy hűen szol­gálják a népet, legyenek gyermekeinknek, de a felnőtt lakosságnak is igazi nevelői és tanítói. Tartsák szem előtt, hogy egy olyan világért dolgozunk, amelyben már nem olyan az élet, mint amilyet a kapita­lizmus korszakában népünk nagy költője, Ady Endre rajzolt: „Gyu­jtatott lelkek víg mécsesének. Ott, hol Sötét­ül várost és falut S hol eped fényért cellák milliója. Magyar sivatag magyar tanítója Rabok között a rabként senyvedt, aludt.” A felszabadulás, de különösen az iskolák államosítása, aminek 10. évfordulóját ünnepeljük most, gyökeres változáshoz vezetett az is­kolákban is, a nevelők helyzetében is. Jóllehet munkánkban voltak sú­lyos ellentmondások, tévedések és hibák, mégis büszkék lehetünk arra a történelmi tettre, amit 13 esztendő alatt e haza földjén népünk erő­feszítései árán végrehajtottunk. Becsüljük meg ezt a történelmi tettet! Az MSZMP megyei bizottságának, a megye felnőtt társa­dalmának és serdülő ifjúságának nevében meleg szeretettel köszöntjük az idei pedagógus nap alkalmából megyénk pedagógusait és kívánunk további munkájukhoz nagyon sok sikert! . Komszomol küldöttség Borsodban ifjúsági nagygyűlés a diósgyőri Szabadságkertben A hazánkban tartózkodó nyolc­­­­tagú Komszomol küldöttség, melyet A. N. Akszionov elv­társ, a Komszomol Központi Bizottságának titkára vezet, a napokban, megyéinkbe látogatott. A kétnapos látogatás so­rán pénteken délután ifjúsági nagy­gyűlésen találkoztál­, a diósgyőri nagyüzemek és megyénk fiataljaival. Nagyszámús fiatal jött el a nagygyű­lésre, hogy meghallgassa Komócsin Zoltán elvtársnak, az MSZMP Poli­tikai bizottsága póttagjának, a KISZ Központi Bizottsága első titkárának előadását, és Akszionov elvtárs fel­szólalását. A nagygyűlést megelőzően a Komszomol küldöttség tagjai ellő­két kérdésről szeretnék beszélni, — kezdte beszédét Komócsin elvtárs. — Az egyik: a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség jelenlegi helyzete. A másik: a szovjet—magyar ifjúsági kapcsolatok és ennek összefüggésé­ben természetesen a lenini Komszo­mol küldöttségének, a mi kedves ba­rátainknak magyarországi látogatá­sával.. Emlékezzünk csak, mi volt a hely­zet egy, egy és negyedévvel ezelőtt az ifjúságii fronton, a KISZ megala­kításakor. Abban az időben bizony, többen nem dicsértek bennünket kommunistákat. Akkor még elég so­kan és meglehetősen hangosan em­legettek nem is annyira bennünket, mint inkább az édesanyánkat. Gya­k­­ran eszünkbe juttatták a régi világ­ból, a felszabadulás előtti időkből származó történetet új változatban. A régi horthysta hadseregbe bevonul az egyszerű falusi fiú katonának. Pár hónap múlva szabadságot k­ap és hazamegy a szüleihez látogatóba. Az édesanyja nagy szeretettel érdeklő­dik a sorsa iránt: hogy megy a sorod, fiaim? Meglehetőse­n, — válaszolja a fiú. Megszo­ktak-e dicsérni? Nemige­n! Hát szidni szoktak-e? Nem mondha­tom, engem nem, de margát, édes­ Egymagában az, hogy szövetségünk kommunistának vallja magát, az egy és negyedévvel ezelőtti zűrzavarban, jó vízválasztónak bizonyult és ez lesz a jövőben is. És jelenleg már a szö­vetségünkhöz nem tartozó, becsüle­tes, tisztánlá­tó és­­gondolkodó fialta­lok is elismeréssel nyilatkoznak vilá­gos, nyílt beszédünkről, céljainkról. Egy év alatt gyakorlatilag eldőlt az vita, hogy támogatják-e, belép­nek-e a­ KISZ-be a fiatalok? Azt a legfontosabb célkitűzésünket, hogy elsősorban az üzemi munkásifjúság körében hozzuk létre szervezetein­ket, teljes mértékben meg­valósí­tot­­uk­ összes tagjainknak több mint egy­harmada ifjúmunkás és ipari ta­nuló. Mindez azt bizonyítja, hogy a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség alapjában egészségesen fejlő­dik. Azok az egy­­évvel ezelőtti ag­godalmak, hogy a párt az ifjúság lá­togattak a Lenin Kohászati Művekbe, ahol a párt- és a KISZ-szervezetek vezetői, valamint a fiatalok fogadták a kedves vendégeket. A tanácsterem­ben Valkó Márton elvtárs, a gyár Koss­uth-díjas igazgatója ismertette a diósgyőri gyárak jelentőségét, törté­netét, munkásmozgalmi jelentőségét. Járdán Ferenc elvtárs, a n­­agyüzemi KISZ-bizottság titkára a fiatalok munkájáról és életeiről beszélt a ven­dégeknek. Ezután a küldöttség tagjai gyárlátogatásra indultak. A nagygyű­lést délután fél háromkor Bialis Jó­zsef, a városi KISZ-bizo­ttság titkára nyitotta meg. Elsőnek Komócsin Zol­tán elvtárs emelkedett szólásra, anyám, sokszor emlegetik. — Mi is így voltunk. Sok becsületes, de meg­tévesztett ember, fiatal fiú és lány nyilatkozott rólunk nem éppen ked­vező hangnemben. Amikor napi­rendre került a KISZ megalakításá­nak gondolata, az akkori hangulat hatására még az elvtársak is vitat­koztak egy ideig: vajon helyes lesz-e kommunista elnevezésű ifjúsági szö­vetséget alakítani? Egy, egy és negyedévvel ezelőtt még nagy volt az eszmei, politikai zűrzavar, sok fiatal és felnőtt fejé­ben is. A nacionalista ellenforra­dalmi gőz még erősen gomoly­got­t. Abban a helyzet­ben jó elv­társak, kommunisták is akadtak, akik őszin­­tén aggódtak, hogy a Magyar Szo­cialista Munkáspárt elszigetelődik az ifjúság széles tömegeitől, ha Kom­munista Ifjúsági Szövetséget alakí­tunk. Amikor Kádár János elvtárs­­kezdeményezte a KISZ megalakítás­­át, két nézete állt egymással szem­ben. Az egyik, amit Kádár elvtárs vallott és azok,, akik vele egyetértet­tek,­­ a másik, a KISZ ellenzőinek a nézete. Az idő teljes mértékben és visszavonhatatlanul­ Kádár­­ elvtárs­inak és követőinek álláspontját co­lolta, meg ez elöl elszigetelődik, nem igazo­lódtak be. Ellenkezőleg: a KISZ po­litikai, befolyása, hatása, taglétszá­mánál lényegesen nagyobb ifjúsági tömegekre terjed ki. Ma már egészen nyilvánvaló, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kor­mány a népgazdasági feladatok: ter­melés, takarékoság és egyéb munka­­akciók, valamint az ellenforradalmá­­rok elleni eszmei, politikai harcban biztosan számíthat a KISZ-re. Mi a forrása a KISZ tagadhatatlan sike­reinek? Mindenekelőtt az MSZMP helyes politikája és gondoskodása az ifjúságról, a KISZ-ről. A párt a lakáskérdés kivételével megoldotta az ifjúság összes lényeges problé­máit. A KISZ tagjai csak megható­­dottsággal és büszkeséggel tudnak erre gondolni. Tényeink és céljaink, de ha bevon­juk őket a ma álmodozásainkba, megismertetjük velük az egy­éni bol­dogságról vallott nézeteinket, s ez­zel már fölkelthetjük érdeklődésüket. Álmodozni mindenki szeret, egyéni boldogságra minden fiatal vágyako­zik. Nekünk kommunista fiataloknak vannak álmaink, nagyok, merészek, megvalósíthatók. Ebbe a megvalósít­, ható, szívet-lelket gyönyörködtető ál­modozásba miért ne vonhatnák be a fiatalok nagyobb tömegeit, azokat is, akik ma üres, céltalan életet élnek. Ezeket a fiatalokat meg­­kell taní­tani élni tudni, helyesen, jól. Komócsin elvtárs befejezésül a Szovjetunió f­egy­vérbarátságáról, a lenini Komszomolról beszélt.­­ A Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség megalakulásának első percétől kezdve nyíltan hangoztatja, hogy a proletár internacionalizmus eszméi alapján áll, a magyar-szovjet barátságot vallja, a lenini Komszo­­molt tekinti példaképének, — mon­dotta. — A világ egyetlen más ifjú­sági szervezete sem tud olyan ered­ményeket felmutatni a fiatalok ne­velésében, munkára és harcra moz­gósításában, fiatal hősök tömegeinek kiképzésében, mint a lenini Komszo­mol. A­rra számunkra a lenini Kom­szomol követése ragaszkodás a marx­­izmus-len­inizmus eszméihez, a kom­munista párthoz való hűségben, az ifjúság milliós tömegeinek nevelésé-­­ben, munkára mozgósításában. Meg­fogadjuk: a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség úgy fog dolgozni, hogy kiérdemelje: ■ méltó követője nagy példaképének, a jenáná Kom­­szomolnak. — Engedjétek meg kedves lányokk és fiúk, kedves elvtársak, hogy a ti nevetekben is kifejezzem őszinte örömünket és megelégedésünket a lenini Komszomol küldöttsége vezető­jének, Akszionov elvtársnak, és­­a küldöttség minden tagjának azért,­­hogy ellátogattak hazánkba. Meg­győződésünk, hogy látogatásuk hoz­­­záj­árulás lesz a magyar és a szovjet ifjúság, a KISZ és a Komszomöl kö­­­zötti barátság erősítéséhez. Éljen a Magyar Kommunista Ifjú­­­sági Szövetség! Éljen a lenini Komszomol! Éljen a­ szovjet és magyar ifjúság örök és megbonthatatlan barátsága! Felejthetetlen élmények­kel hagyjuk itt orszá­gukat, — mondotta Akszionov elvtárs, a Komszomol KB titkára Lzomócsin elvtárs előadása után a­­' Komszomol küldöttség veze­tője, A. N. Akszionov elvtárs szólt az egybegyűltekhez. Bevezetőben kö­szönetet mondott a meleg baráti fo­gadtatásért. — Nagyon örülünk, hogy ezen a napfényes szép napon az egész szov­jet ifjúság nevében átadhatjuk üd­vözletünket, — mondotta többek kö­zött. — Mi rajtotok keresztül az­gész magyar ifjúságnak szeretnénk átadni üdvözletünket, szeretnénk­ minden magyar fiatallal kezet szorí­tani. Bennünket, a Komszomoll köz­ponti bizottságának küldötteit meg­hatottak azok a szavak, amiket Ko­mócsin elvtárs mondott a szovjet if­júságról és népünkről. Tudjuk, hogy ez a baráti fogadtatás nemcsak ne­künk szól, hanem az egész szovjet ifjúságnak. Mi őszintén mondhatjuk, hogy a szovjet ifjúság igaz barátjá­nak érzi a magyar if­júságot. A Komszomol központi bizottságá­nak küldöttsége, a KISZ központi vezetősége meghívására látogatott el Magyarországra, hogy jobban meg­ismerkedjék a KISZ-szel, a magyar ifjúsággal. Ezt a meghívást mi ki­tüntetésinek vettük. A látogatás fo­lyamán meggyőződtünk arról, hogy a mi barátságunkat semmilyen ellen­ség nem tudja megbontani. Szívünk tele van felejthetetlen élményekkel. Nehéz szavakban kifejezni és elmon­dani mindazt az élményt, amiben városaitokban, falvai­tokban részünk volt. Sohasem felejtjük el e nagy­szerű találkozást. Meggyőződtünk, ar­ról, milyen lelkesedéssel, akarással (Folytatás a 2. oldalon.) A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség jelenlegi helyzetéről A KISZ politikai befolyása, hatása a taglétszámnál lényegesen nagyobb ifjúsági tömegekre terjed ki Nekünk magunknak kell az eredmények számba­vételével újra és újra bírálat alá vetni fogy­a­tékosság­ain­kat Az előadó beszélt a továbbiakban az idős kommunisták, a baráti or­szágok ifjúságának segítségéről is, a KISZ mai problémáiról, nehézségei­ről.­­ Nem szabad megfeledkeznünk az 1956-os ellenforradalomról, — hangsúlyozta — különösen két szem­pontból. Az egyik: engesztelhetetle­nül gyűlölnünk kell a proletárdikta­túra, a szocializmus, a párt, a prole­tár internacionalizmus belső és külső ellenségeit. A másik: nincs jogunk szemet hunyni a szocializmus építésé­ben jelentkező, az ifjúság körében fellelhető megoldásra váró problé­mák felett. Nekünk magunknak kell az eredmények számbavételével együtt újra és újra vizsgálat, bírálat alá venni fogyatékosságainkat. Én most csak egy eléggé általános problémáról, beszélek, amely a mi­­ munkánk KISZ tevékenységének lelégtelenségét­­ mutatja. .Közöttünk meglehetős nagy szám­ban élnek olyan fiatalok, akik politikailag pas­szívak. Ha jobban megnézzük őket, ak­kor legalábbis egy részükre inkább illik az a jellemzés, hogy cél és tar­talom nélküli életet élő, a jövőt nem -''látó, arra nem is gondoló, gyáva fia­talembereikről van szó. Ezek a mun­kájukat gépiesen végzik, különösebb érdeklődés, lelkesedés nélkül, mert pénzt kapnak érte. A politika őket nem érdeklő, könyv, színház, film, a szakmai ismeretek szélesítése hide­gen hagyják.. »-így is megkeresem a magamét« — mondják. Valamilyen érdeklődést csak akkor mutatnak, ha táncról, esetleg ivásról esik szó. Szá­maimat keltő figurák az ilyen kora­vén, se sava, se borsa f­iatalemberkék. Nem hiszem, hogy a mai lányok ilyennek képzelnék álmaik lovagját, ha ezek egyike-más­ika még oly ve­szettül is rángatja magát, amikor a szaxofon hangjára vonaglik. A mi dolgunk — mivel nem az irgalmas testvérek gyülekezete vagyunk, ha­nem a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség — nem a szánakozás, hanem a segí­tségnyú­j­t­ás. iVelsM, kommunista fiataloknak vannak álmu­ink, nagyok, merészek, megvalósíthatók Ezeket a koravén, se hús se hal fiatalokat nemigen érdeklik a mi esz­

Next