Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-01 / 153. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! fammmmin. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIV- évfolyam 153. szám Ára 10 fillér 1958 július 1. kedd Új félév küszöbén AZ 1958-AS GAZDASÁGI Év felének a végére értünk. Számszerű adatok még nem állnak rendelkezésünkre, de megállapíthatóuk : megyénk ipara eleget tett féléves tervelőirányzatának. Legtöbb üzemünk, bányánk jóval a határidő előtt jelentette a sikeres tervteljesítést. A Borsodi Szénbányászati Tröszt például hat nappal előbb fejezte be a féléves tervelőirányzatát. Kiemelkedő eredménnyel büszkélkedhetnek megyénk építőipari üzemei. A Borsodmegyei Állami ÉpítőipariVállalat dolgozói az első félévben eredményes munkát végeztek. A legtöbb iskolát, amelyet szeptemberre kellett volna elkészíteniük, júliusban, augusztusban átadják. A mennyiségi tervteljesítés mellett komoly eredmények születtek az önköltség csökkentés területén is. Az Ózdi Kohászati Üzemek is szép eredménnyel büszkélkedhetnek. A takarékossági mozgalom is előbbre lépett az elmúlt félévben. Jelentősnek mondható az importanyag megtakarítás. Ebben elsősorban a December 4. Drótművek dolgozói mutattak példát. A félévi eredmények azonban nem tehetik el bizakodottá megyénk ipari üzemeinek dolgozóit. Az első félévben elért szép eredményeket a második félévben újabb sikeres tervteljesítéssel kell betetézni. Az 1958-as terv maradéktalan teljesítése népgazdasági érdek. A hároméves terv első évét nem lehet máskép befejezni, mint a tervek maradéktalan teljesítésével. Ehhez azonban az elkövetkezendő félévben komoly erőfeszítéseket kell tenni. Mert megyénk ipari üzemeiben még bőven van tennivaló. FÉtífeV'*089«íB®*i~' üzemeinknek nehéz tanácsot adni, hiszen minden gyárban, bányában »máshol szorít a cipő«.. Egy sor hasznos 'tanácsot' azonban nemárt, ha megfogadnak ipari üzemeink vezetői, dolgozói. A mennyiségi tervteljesítéssel általában nincs baj. Legtöbb üzemünk, bányánkbecsülettel teljesíti menynyiségii tervét. Nagyobb gondot okoz azonban az önköltség alakulása. Üzemeinknek, bányáinknak még nem sikerült jelentős fordulatot elérni a gazdaságosság területén. Még mindig igen drágán termelünk. Baj van a minőséggel is. Ezen a téren különösen kohászati üzemeinkben és bányáinkban van tennivaló. A borsodi szénmedence bányáiban a második félévben első és legfontosabb feladat: javítani a szén minőségén. Minden erővel arra kell törekedni, hogy a megadott kalóriaértékű szénnel tudják ellátni iparunkat. A Borsodi Szénbányászati Tröszt például az elmúlt időszakban 2990 kalória helyett 2970 kalóriaértékű szenet tudott a felszínre szállítani. Ennek oka a szén túlzott robbantásában keresendő. Nagyon magas a borsodi bányákban a robbanóanyag felhasználás. A második félévben a minőség terén komoly tennivalók várnak kohászati üzemeinkre. Arra kell törekednnök, hogy minden esetben ragaszkodjanak a programszerűséghez. Nem engedhető, meg a gyakori programétírás. EZ ÉV MÁSODIK FELÉBEN komoly tempó való vár ipari üzemeink dolgozóira. El kell végre érni, hogy ne csak beszéljünk a" takarékosságról, hanem cselekedjünk is. Helyes, ha ipari üzemeinkben felelevenítjük a régi, jól bevált takarékossági mozgalmakat. Gondolunk itt például az Ózdi Kohászati Üzemekben már nagy múltra visszatekintő »ezerszemű őrs« mozgalomra. Különösen takarékoskodni kell a drága importanyaggal. Bányaüzemeinkben még mindig roszszul szabdalják a drága bányafát. A fokozott takarékossághoz tartozik a társadalmi tulajdonnal való törődés is. A »nem engedjük, hogy lopják, pazarolják a nép vagyonát« mozgalommal, amely megyénkből, a Lenin Kohászati Művekből indult ki, fokozottabb eredményeket kell elérni. A társadalmi tulajdon megvédése területén különösen sok a tennivaló a Borsodnádasdi Lemezgyárban, ahol az utóbbi hónapokban igen elharapódzott a lemezlopás. Most, az aratás idején komolyabb gondot kell fordítani az igazolatlan mulasztásra, a munkaidő jobb kihasználására. Üzemeinkben, de főleg bányáinkban nagyon sok a kétlaki dolffft is. MfrfiL lilffit ,» médiát, meg a kétlaki dolgozók se maradjanak igazolatlanul távol. ,,Ya.f* tehát bőven feladat a második félévben. Üzemeinkben, bányáinkban az elkövetkezendő napokban műszaki értekezleteken, termelési tanácskozásokon beszélik majd meg a részletes tennivalókat. Arra kell törekedni, hogy a műszaki és a fizikai dolgozók bátran mondják el az első félévben tapasztalt termelésgátló körülményeket. Tegyenek javaslataikat hogy a második félévben zökkenőmentesebben haladjon a munka. A vKISSf1 vezetők várják a dolgozók javaslatait s a műszaki tudás párosaival a dolgozók kezdeményezésével akarásával, sikerre viszik a második féléves tervet. ÖSSZE MŰSZAKI VEZETŐ! Pártmunkás, fizikai dolgozó egyaránt, hogy a legnagyobb összeforrottsággal, megértéssel és odaadással biztosítani tudjuk az 1958-as tervév sikerét. Erőpróba előtt a gépállomások HA HŰVÖSEK, SZESZÉLYESEK is a nappalok — megkezdődött az aratás! A gépállomások újabb erőpróba előtt állnak. Ezekben a napokban indulnak a gépek termelőszövetkezeti, állami gazdasági — s ahová jut belőlük és ahová kérték— egyéni gazdasági búzaföldekre, gabonaföldekre — aratni! Komoly és felelősségteljes munka! Traktorosaink becsületén, jóérzésén, munka- és ügyszeretetén múlik, hogy többet, vagy kevesebbet takarítunk-e be? Rajtuk múlik, hogy a termelőszövetkezeti paraszt, állami gazdasági dolgozó verejtékes munkájával földbe vetett és megmunkált magból érlelődött termést az utolsó szemig, vagy csak részben sikerül-e betakarítani. A traktoros lelkiismeretén múlik, hogy abba a táblába, amelybe gépével beállt, valóban szocialista vállalat szocialista munkájához méltóan dolgozzék! AZ ASZÁLY, IMITT-AMOTT pedig a jégverés sok kárt tett féltve őrzött vetéseinkben. Egyik-másik tábla, különösen az egyénieknél nagyon siralmasan néz ki. Kétszeresen, tízszeresen kell tehát ügyelnünk a szemveszteség mentes aratásra, a behordásra, cséplésre. Ezt az ügyet képviselte a megyei igazgatóságnak az a rendelkezése, hogy a gépállomások alaposan vizsgálják felül és javítsák meg gépeiket, hogy a helyszínen, munka közben a lehető legkisebb hibaponttal dolgozzanak. Ezt az ügyet szolgálta az az értekezlet is, amelyet a múlt hetekben hívtak össze a megye gépállomásainak vezetői részére, ahol külön és hangsúlyozottan felhívták figyelmüket a szemveszteség mentes aratásra. A traktorosok részéről már vannak követendő példák. Vasárnapi számunkban közöltük Lőrinc István vattai retoros felhívását, aki aratási versenyre hívta ki az ország valamennyi zetorosát. Kifejezte felhívásában, hogy zetoros társai — miként ő — ügyeljenek a szemveszteségre és ügyeljenek a gépre is, amelyen dolgoznak. Múlt nyáron a mezőn járva-kelve gyakran láttunk elromlott, álló gépet, amely két napja várt a pótalkatrészre. Közben a termény ért, ért... pergett, a tsz-tagok sopánkodtak, szidták a gépállomást. Idén ennek sehol, de sehol nem szabad előfordulni! Inkább most, még egyszer nézzék át a gépeket, hogy ha egyszer megkezdték a munkát, fejezzék is be! S hadd tegyük hozzá: az is a traktoros lelkiismeretén múlik, hogy a gép üzemzavar nélkül működjön. Nem arról van szó, hogy rejtett hiba nem fordulhat elő, hanem arról, hogy sok hiba van a traktoros gondatlanságából. GÉPÁLLOMÁSAINK ÉVRŐLÉVRE fejlődnek, munkájuk mindjobban kiforr. Ez az év, a mostani aratás legyen egy újabb szakasz ebben a fejlődésben. (O. M.) r . Tűzvonalban Gyorslista a Békekölcsön húzásról Mai jegyzetünk Még eredményesebbé akarjuk tenni a népfrontmozgalmi munkát . Hazaérkezett Bulgáriából a magyar párt- és kormányküldöttség Vasárnap hazaérkezett Szófiából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának küldöttsége, amely baráti látogatást tett Bulgáriában. A párt- és kormányküldöttséget Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsága első titkára, államminiszter vezette. A küldöttség tagja volt Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Dögei Imre földművelésügyi miniszter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Péter János, a külügyminiszter első helyettese és Némethy Béla hazánk rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Bolgár Népköztársaságban . A magyar és bolgár zászlókkal, üdvözlő feliratokkal díszített repülőtéren a budapesti dolgozók ezrei gyűltek össze, akik forró lelkesedéssel köszöntötték Kádár Jánost és a delegáció többi tagját. A párt- és kormányküldöttség tagjait dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke köszöntötte. A párt- és kormányküldöttségek látogatása a baráti országokban rendkívül fontos formája a Szovjetunió vezette hatalmas béketábor tagjai között fennálló egyre jobban erősödő és egyre jobban megszilárduló testvéri viszony ápolásának. A mostani bulgáriai látogatás abban az időben történt, amikor a reakció, a nemzetközi impefelhasználva azt a jogos és igazságos ítéletet, amelyet bíróságaink a Kádár János beszéde elején ismertette azt a lelkes fogadtatást, amelyben a bolgár nép részesítette a magyar küldöttséget, majd tolmácsolta a bolgár dolgozók forró, testvéri üdvözletét. Kádár János ezután elmondotta, hogy a bolgár nép és a magyar nép között testvéri viszony van. Jó viszonyban vannak pártjaink is, még pedig teljesen érthető okból: azok a kommunista pártok, amelyek szilárdan a marxizmus—feninizmus elvei alapján állnak, mindig jóbarátok és mindig fegyvertársak. Beszédét így folytatta: — Egyetértünk a szocializmus építésének kérdésében és a béke együttes védelmének harci kérdésében. Harcában mindkét párt — bár a mienk súlyos és keserves tanulságok után — a tömegekre támaszkodik és sem a marxizmus eltorzítóival, sem a világimperializmussal, sem az osztályellenséggel megbékülni soha nem fogunk! (Nagy taps.) — A marxizmus—leninizmus egyfelől nagyon bonyolult tudomány: nem túl sok ember mondhatja, hogy már teljes mértékben elsajátította. Másfelől azonban rendkívül érthető tudomány, mert a marxizmus—leninizmus és a marxizmus—leBulgáriában győzött a szocialista társadalom, városon és falun szocialista alapja van a társadalom életének. Amikor azt mondom, hogy utol kell érni a bolgárokat, elsősorban arra gondolok, hogy nekünk is igyekeznünk kell, hogy mielőbb lerakjuk a szocialista társadalom alapjait, az élet minden területén. Az pedig elvtársak, hogy ez milyen gyorsan történik meg, vagy hogy meddig késlekedünk vele, a mi dolgozó népünk legöntudatosabb fiainak és leányainak elhatározásán múlik. Ha népünk egységesen tömörül, ha a párt mindig jól vezet, akkor ez meggyorsulhat. Ez annál is inkább fontos, mert szocialista társadalomban dolgozni más, mint olyan társadalomban, amilyen a mienk, ahol még mindig az átmenet állapota uralkodik. Beszéltünk bolgár parasztokkalk A delegáció fogadtatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint Komócsin Zoltán és Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagjai, valamint az MSZMP Központi Bizottságának, a kormánynak számos, tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet; sok vezető személyi,sége. Részt vett a fogadtatáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja, hazaáruló Nagy Imre és bűntársai fölött kimondták. Beszéde további részébenkitért a magyar és a bolgár párt- éskormánydelegáció tanácskozásaira. Egész népünk figyelemmel kisérte a delegáció munkáját — mondotta — és örömmel vette tudomásul azt, hogy közöttünk szilárd, megbonthatatlan elvi egység van és hűségünk is törhetetlen a szocialista tábor nagy vezetőjéhez, felszabadítónkhoz, a Szovjetunióhoz. (Nagy éljenzés és ütemes taps. Felkiáltások: Magyar— szovjet barátság!) — Engedjék meg elvtársak, hogy mindnyájunk nevében, pártunk, kormányunk és az önök nevében szeretettel üdvözöljem Kádár elvtársat és a küldöttség tagjait. (Lelkes éljennés • - taps, - ütemes felkuátásért«Éljen a párt.) Beszéde után Kádár János emelkedett szólásra, Cinizmus vezette munkásmozgalmunk és pártunk célja a dolgozó ember életének megjavítása. A mi elméletünk azért van, hogy a dolgozó ember szabad, kiegyenesedett emberként és jólétben éljen, ez a marxizmus—leninizmus célja. (Taps.) — Elvtársak! A bolgár nép harcát és munkáját a Bolgár Kommunista Párt vezeti, amely a marxizmus— leninizmus alapján áll és cselekszik. Nálunk, Magyarországon valószínűleg sokan úgy gondolják, hogy mi fejlettebbek vagyunk, mint a Bolgár Népköztársaság. Nem egészen így van. Mint a küldöttség tagja és mint kommunista Bulgáriában több ízben mondottam — és teljes hittel és meggyőződéssel mondottam —, hogy a Magyar Népköztársaságnak ma sok tekintetben utot kell érnie a bolgár népet és a Bolgár Népköztársaságot. (Nagy taps.) Amíg ugyanis a mi pártunk és népünk különböző elhajlásokkal, kilengésekkel, kitérésekkel, a különböző módon gáncsoskodókkal, a hibát elkövetőikkel és az árulókkal viaskodott és küzdött, hogy visszaverekedje magát az egyenes útra, azalatt az idő alatt a bolgár nép szilárd kommunista pártja vezetése alatt megállás nélkül haladt előre. tudják, hogy minden egyes kapavágásuk egy marék föld arra a halomra, amelyet az egész világon szívesen púpoznának föl a dolgozó emberek ezer méter magasra a kapitalizmus sírja fölött. (Derültség, nagy taps.) A bolgárok annak idején harcoltak mint partizánok. Megvívták a politikai harcot és felülkerekedtek a dolgozó osztályok. Most már ott tartanak, hogy elmondhatják, népük már nemcsek építi, hanem élvezni is elkezdte a szocializmust. — A bolgár nép már megízlelte mi az: szocializmusban élni és dolgozni. A bolgárokon is úgy láttam, hogy ez nem lehet rossz dolog, mert jó a hangulatuk, gyönyörűen dolgoznak és jól élnek. (Taps.) Iparuk van! Szinte leírhatatlan, hogy a bolgár ipar az utolsó 12—13 esztendő alatt mit fejlődött. Mezőgazdaságukat öröm nézni. Építkeznek, elvtársak. — Jártunk Várnában. Ott sok üdülőt építettek, részben a dolgozók számára, részben idegenforgalmi meggondolásból. Mi is megnéztünk vagy öt hatalmas szállodát. Valaki közülünk, aki járt a híres francia Riviérán, azt mondotta, ott nincs olyan magas kultúra, mint sezekben az üdülőházakban. És ami a legtöbbet mond: egy-két évvel ezelőtt ott csak homok volt. Most pedig saját szemünkkel láttuk azokat a 3—4 emeletes,, gyönyörűen berendezett szállodákat, amelyekben üdülnek a dolgozók és amelyek valutát hoznak az országnak. — Nekünk van Balatonunk, van Mátránk és még sok mindenünk. Mi is tehetnénk egyet, s mást, hogy dolgozóink egy kicsit jobban pihenjenek és jövedelmet is szerezzünk az országnak. Vegyük át a jó példát, de ne másoljunk — Elvtársak! Nem kell szégyélnünk, hogy bolgár elvtársaink egyben, s másban megelőztek bennünket. Megmondottuk a bolgár elvtársaknak, hogy most utol fogjuk őket érni, versenyezni is akarunk velük, úgy mint 10 évvel ezelőtt, s azután majd meglátjuk, hogy ki építi jobban a szocializmust. Gondoljunk úgy a Bolgár Népköztársaságra, mint amelytől mi is rengeteget tanulhatunk anélkül azonban, hogy bármit gépiesen lemásolnánk. A bolgár elvtársaik helyesen alkalmazzák a marxizmus—leninizmust a bulgáriai viszonyokra, erejük egyik forrásra A XX. kongresszus után egy-két héttel talán még emlékeznek rá — elhangzott nálunk az a szerencsétlen megállapítás, hogy ..a XX. kongresszus mindenben minket igazolt k’. Akkoriban azokat az ismert hibákat akarták ezzel elkenni, amelyekről nem akart tudni egyik-másik „érdemes” felelős. Bulgáriában nem is voltak olyan súlyos hibák, mint Magyarországon, de a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága nekiült és a XX. kongresszus fényénél átvizsgálta egész munkáját. Találtak igazítani valót és kiigazították. Elmondták, hogy soha olyan lelkesedéssel a nép nem tömörült a párt körül, mint azóta, hogy ehhez a munkához hozzáláttak. Azt hiszem, ilyen körülmények között a Bolgár Népköztársaság, a bolgár párt és maga a bolgár nép sok tekintetben példa lehet számunkra. A jelen szakaszban olyan tapasztalatokat adhat nekünk, amelyek nekünk hiányoznak. Küldöttségünk azonkívül, hogy megnézte az országot, elvégezte a párt- és kormányküldöttségek szokásos munkáját. Számos kérdést megtárgyaltunk. Az a véleményünk, hogy utunk eredményes volt, mert kiszélesítettük az együttműködést nagyon sok tekintetben, pártvonalon, állami, gazdasági és kulturális vonalon és ami legfontosabb, elvi egyetértésünk még szilárdabb és a bolgár—magyar barátság még erősebb lett. (Nagy taps.) Állíthatjuk, hogy a szocialista tábor egysége és ereje is növekedett a mostani bolgár—magyar találkozó révén. Ez fontos dolog, mert a szocializmus ügyének és a béke megőrzésének jelenleg leghatásosabb ereje a szocialista tábor egysége. Aki ezt erősíti, az erősíti a szocializmust és védelmezi a békét; aki pedig ezt bomlasztja, vagy robbantani akarja, az a szocializmus ellen lép fel és a békét veszélyezteti, akár tudatosan teszi ezt, akár nem. (Nagy taps.) Megköszönöm Münnich elvtárs elvtársi, baráti szavait. Egy dologra szeretnék válaszolni, a Nagy Imreügyben hozott ítélet ügyére. Következetegek voltunk, vagyunk, teszünk Elvtársak! Aki nekivágott november 4-nek, vagyis a szocialista forradalmi ellentámadásnak, annak végig kell mennie ezen az úton, mert különben nincs értelme. (Viharos taps és felkiáltások: Éljen a párt!) Emlékezzenek vissza, hogyan volt (Folytatás a 3. oldalon.) Dr. Münnich Ferenc elvtárs üdvözölte a küldöttséget A küldöttség nevében Kádár János elvtárs válaszolt Bulgáriában a szocialista társadalom az élet alapja