Észak-Magyarország, 1960. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-10 / 85. szám
Vasárnap, 1960. áprils 10. E SZAKMA CYARORSZÁG A Kilián-lakótelep építői között MÁR JÓ PÁR ÉVE, hogy megkezdődött a Kilián-lakótelep és az építkezés. Az üresen ásítozó területen megjelentek a mérnökök, elkészítették a terveket. ték a kőművesek, s a hatalmas térségen nőni kezdtek a falak. Már jó pár éve annak, hogy az első bérházak felépültek. Azóta az üres térség részben beépült, helyén többemeletes bérházak, üzletek, iskola terül el, másutt még mindig az építkezés nyomai láthatók. A Kildán -lakótelepi építésvezetőség irodájában egy nagy térkép függ a falon. Az építkezés tervrajza. A térképen sűrűn előforduló,, piros ceruzával besatírozott rajzok a már elkészült, a jelzés nélküli formák a még felépítésre váró épületeket jelölik meg. Talán nem is tudja felmérni a szemlélő, mennyi munkára volt szükség ahhoz, hogy egy-egy rajz, ábra be-Muiuardio legyen, a mennyi meg a besatkozatlan terület? Sok, nagyon sok... A gyorsütemű munka azonban nem hagy időt a meditálásra. Arra sincs idő, hogy a Kilián-lakótelep építői egy épület elkészülésének befejezésével, azt szemlélgetve elidőzzenek. A terv ebben az évben is nagyon sokat követel: 169 lakás elkészítését, ami bizony nem kis dolog, s amellett ugyancsak a tervben szerepel egy 60 férőhelyes bölcsőde és egy 100 férőhelyes óvoda felépítése, amelyet a határidő mellett egyre jobban „sürgetnek” az új lakótelep legifjabb lakói. A KILIÁN-LAKÓTELEP építési tervének nagyobb része még hátra van. Mihelyt a lakótelep északi része beépül, sor kerül a déli beépítési terv megvalósítására. Általában kevés szó esik az építőkről. Az épületek elkészülnek, átnőjék a lakóknak. A merészívelésű épületek falai azután „eltakarják** építőiket, s kevés szó esik róluk. Csak akkor említik őket, ha valami rossz, vagy elromlott, mert ugye, rosszul csinálták meg,a felelősség őket terheli... Tévedés ne essék, nem célom az építőiparban a hibát elkövetőket tisztára mosni. Nincs szándékomban ez építőiparban dolgozókról általánosságban konklúziót levonni. A Kilián-lakótelepi építkezésen az a közvélemény, hogy a legjobb brigád a Zovcsák Mihály vezette munkacsapat. Becsületes, lelkiismeretes munkájukkal vívták ki ezt a megtisztelő jelzőt.Régi, tapasztalt szakemberek, akik értik a „csíziót”. Amint az emberek beszélik, még a szocialista munkabrigád címért folyó vetélkedésbe is beneveztek. Amikor kint jártam, a 47-es bérház vakolásán dolgoztak. — Vállaltuk, hogy április 4-re átt adjuk ezt a lakóházat. Már csak a vakolás hiányzik. Jó ütemben haladunk. Ezt a déli fekvésű homlokzatot ma kezdtük el vakolni, s amint láthatja, nagyjából már készen is vagyunk. Sokat számít a kedvező idő is. Lehetővé teszi, hogy az energia nagyobb részét a kőművesmunkára fordítsuk, ne pedig a munkához való feltételek kialkdásához. S ezt értékelni igazán csak az építőiparban dolgozók tudják. — Jobban is keres az ember, nagyobb a teljesítmény, több a fizetés. Az állványon dolgozók közül többen odafigyelnek. — Nem, mintha nagy lenne a különbség — kapcsolódtak a beszélgetésbe —, azonban 100—200 forint is pénzember alkotja a Zovcsák-brigádot. Aki ebben a brigádban akar dolgozni, annak át kell esni a „felvételi vizsgán”, amelynek a követelményei — úgy kell dolgozni, hogy a beköltöző lakók se tudjanak rossz véleményt mondani a munkánkról — felelte szigorú arccal Zovcsák elvtárs. S hogy mit tesznek ennek érdekében? SZIGORÚ ALAPOSSÁGGAL törekszenek a jó minőségű munkára. Ellenőrzik egymás munkáját, ha valami nem felel meg a követelményeknek, azt azonnal kijavítják. Mindent a maga módján ... A brigád két tagja, a brigádvezető és Szévesek bácsi,, az építkezés megindulása óta itt dolgozik. S mintmondják, bizony kevés panasz érkezett a munkájukra. Szévcsek bácsi most megy nyugdíjba. Az állvány legmagasabb fokán dolgozik. Ahogy könnyedén igyekezett lefelé, tornászokat is megszégyenítő ügyességgel, nem tudtam megjegyzés nélkül megállni. — Nagyon fiatalosan mozog Szevcsek bácsi. Nem szédül? — Nálam fordítva van a dolog. Jó pár éve már annak, hogy szédültem. Fiatalabb koromban, egy-két évtizeddel ezelőtt, amikor még gyakran az üveg fenekére néztem, voltak ilyen tüneteim. A bizonytalanság, a munkanélküliség, a hányatott élet előli menekvés volt akkor az ital. Azonban ez már jóideje nincs így. Megváltoztak a körülmények, megváltozott az öreg kőműves, örömmel beszéltek a Kilián déli leépítési tervéről. Új eljárással készülnek majd itt az épületek, melyek tovább könnyítik munkájukat. Az előregyártott elemekkel való építkezés nem zárja a kőművesek munkáját. Továbbra is számítanak a brigádra, amely addig talán a szocialista munkabrigád megtisztelő cím tulajdonosa lesz. Addig bizony meg is fogyatkoznak... A brigád tagjai megválnak az „öreg kőművestől”, aki annyi tapasztalatot, jó tanácsot adott a fiataloknak. Az öreg szellemesen jegyzi meg: — Tudja, ha már nyugdíjba mentem, egyszer nyugodtan végigszemlélem én is, hogy mit építettem. Sorra bekopogtatok a lakóházak ajtaján, hogy meggyőződjem róla: „Jók-e a falak, s hol a hiba?” Mert az ember öreg korára sem tud meglenni munka nélkül... Kovács László Villanyt kapott Tárd Községünk kettős ünnepet ült április 2-án. Ezen a napon kapcsolták be a villanyt és ezen a napon ünnepeltük felszabadulásunk 19. évfordulóját is. Mondhatom, történelmi nevezetességű ez a nap Tárd lakóinak életében, amelyet soha nem fogunk elfelejteni. Az utóbbi években különösen nagyot fejlődött községünk. Épült többek között egy új, többtantermes iskola, rendbehozták a sáros, rossz utakat, ártézi kutat fúrtak és mozit is kaptunk. Mindebből is láthatjuk: államunk nemcsak ígér, hanem igyekszik ígéreteit valóra is váltani, mindent elkövet, hogy a falusi nép életszínvonala a kulturális fejlődés terén is elérje a városit. özv. Gáspár Pálné, Tord. 9 Az élvonalban.. A Miskolci Cementéruipari Vállalatnál eredményesen dolgoznak a szocialista brigád cím elnyeréséért küzdő brigádok. Virág Róbert brigádja társadalmi munkában húsz darab lapszállító kocsit készített a mozaiklapgyártó üzem részére. A 20 ezer forint értékű munkát határidő előtt elvégezték. A képen a javító részleg ifjú brigádja az elkészített kocsikkal. Középen az örökifjú Kővári bácsi, Virág Róbert brigádvezető, Bakik István KISZ-titkár, Smauzer Rezső, Sarvas László, Makranczi Gyula, I. Tóth István, II. Tóth István, Kiss András, Csoma Lajos, Szabó Béla, Szabó Pál és Kovács István. Versenyben a Borsodi Szénbányászati Tröszt munkásszállói A BORSODI SZÉNBÁNYÁSZATI TRÖSZT vezetői nagy gondot fordítanak arra, hogy a dolgozók a jól végzett munka után megfelelő környezetben és helyen pihenjenek, szórakozzanak. A tröszthöz tartozó munkásszállókban a legmesszebbmenőkig igyekeznek biztosítani a kulturált feltételeket. Természetesen ahhoz, hogy az igényeket mindenütt kielégíthessék, a dolgozók hozzájárulása is szükséges. Arról van szó, hogy egy-egy szállóban hogyan kímélik meg a berendezést, hogyan becsülik meg azt a gondoskodást, amit népi államunk és a tröszt vezetősége nyújt. Ilyen értelemben indítottak versenyt a Borsodi Szénbányászati Tröszthöz tartozó munkásszállók között. Természetesen nem mindenütt egyformák a feltételek. Éppen ezért, a szállókat két csoportra osztották. A verseny feltételei mindkét csoportban azonosak, csupán az értékelésnél van eltérés. Miről van szó? Az a cél, hogy állandóvá tegyék a rend és tisztaság megteremtését, valamint azt, hogy az épület környéke és maga a szálló otthonos legyen. Törekednek arra, hogy megszilárduljon a munkafegyelem, ami úgy értendő, hogy a szállóban lakóknak egyetlen műszak mulasztása sem lehet. Nagy gondot fordítanak arra is, hogy a szállóban se legyen fegyelmezetlenség, megszüntetik a szándékos, vagy gondatlanságból okozott rongálásokat, gondot fordítanak a kulturális munkára, ugyanakkor hatékonyabbá teszik az önkormányzati bizottság tevékenységét is. A VERSENY ÉRTÉKELÉSÉT a tröszt igazgatóságából és a szakszervezeti bizottságból alakult bizottság ez év decemberében végzi el. Ugyanakkor kerül sor a jutalmak kiosztására is. A verseny értékelése márciustól novemberrel bezárólag, folyamatosan történik. Ez év júliusában az első négy hónap alapján végzett munkát a bizottság értékeli és a legjobb eredményt elért szállókat jutalmazza. AZ ÉVVÉGI ÉRTÉKELÉS jutalmai a következők: az első csoportba tartozó szállóknál első díjként egy televíziót adnak, és minden szobába bevezetik a vezetékes rádiót. Ha második helyezést ér el, akkor egy televíziót kap. A harmadik díj egy 200 kötetes könyvtár könyvszekrénnyel. A második csoportba tartozó szállóknál az első díj vezetékes rádió minden szobába. Második dij-Art egy 200 kötetes könyvtárt ad szekrénnyel, harmadik díjként 100 kötetes könyvtárt szekrén , valamint egy röplabdafelszerelést. Ha e díjak közül bármelyik szállóban már valamelyik megvan, akkor azzal egyenértékű, a szálló lakói által kért díjat kapnak. Jutalmazzák a szálló gondnokait is. Ha a szálló eléri az első helyezést, a gondnok mindkét csoportban 1000 forint jutalmat, a második helyezésnél 500, a harmadik helyezésnél pedig 200 forint jutalmat kap. Az a szálló, amelyik első helyezést ér el, ott az önkormányzati bizottság tagjai mindkét csoportban egy-egy töltőtollat, s ezekben a szállókban a versenyben legaktívabban dolgozók közül 10-10-en könyvjutalmat kapnak. főmunkásaink, szakembereink között gyakran esik szó az ipar előtt álló feladatokról. Ismeretes, 1960-ban, a 3 éves terv utolsó évében, megnövekedett és az 5 éves terv sikereit megalapozó, jelentős, az eddigieknél is nagyobb gazdasági terveket kell megvalósítani. A múlt év eredményei, gazdag tapasztalatai lehetővé teszik, hogy ebben az évben még jelentősebb sikereket érjünk el az ipar minden ágában. A tervek feszítettek, de az adottságok is megvannak, talán jobban, mint évekkel ezelőtt. Egész gazdasági munkánkat, ipari termelésünket a hibák, a túlzások megszüntetésével sikerült megjavítani, s már ez maga is biztosíték, hogy sikerrel fejezzük be a 3 éves népgazdasági tervet. S elöljáróban talán annyit: műszaki vezetőink, ipari munkásaink közös erőfeszítése eredményezte azokat a jelentős változásokat, melyeket a Párt és a kormány feladatul tűzött iparunk elé, elsősorban a termelékenység emelésében. Joggal mondhatjuk, olyan gazdasági eredményeket, mint az ellenforradalom óta és különösen 1959- ben, még sohasem értünk el. Így van ez Borsod megyében is, mely az ország ipara szempontjából oly jelentős és egyre jelentősebb terület. S mindjárt tegyük hozzá: az eredmények nem csupán a reális terveknek köszönhetők. A VII. pártkongresszus után az ipar minden területen intenzívebben, perspektivikusabban kapcsolódott be a munkába, szem előtt tartva a legfontosabb célt: a szocializmus építésének meggyorsítását. Az eredmények hűen mutatják munkásosztályunk megnövekedett politikai öntudatát, tenniakarását, áldozatkészségét. A kongresszusi és a felszabadulási verseny olyan eredmények elérését tette lehetővé, melyekre talán nem is számítottunk.. A borsodi ipar szinte minden területen túlteljesítette tervét. Sokszázmillió forintos megtakarítással töröleltünk, kielégítően emeltük a műszaki színvonalat a termelékenységet — nagyobb beruházások nélkül. A jó munka eredményeként megyénkben 48 üzem és vállalat nyerte el a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajét és az élüzem címet. A kohó és gépipar különösen kiemelkedő sikerei, a szénbányászat javuló termelése, mind azt mutatják: végrehajtjuk a VII. pártkongresszus ipari vonatkozású határozatait A borsodi szénmedence bányászai például 2,3 százalékkal teljesítették túl éves tervüket, terven felül több mint 100 ezer tonna szenet termeltek. S mindezt nem a beruházások, hanem a teljesítmény növelésével érték el. 1960-ban 4 millió 232 ezer tonna szenet kell termelniök, s ez is nagy feladatot jelent. A nyereségrészesedés összege is azt mutatja, hogy jól dolgoztunk, s ha még ésszerűbben, tervszerűbben, gondosabban munkálkodunk, elérjük a célt, az életszínvonal emelését, népünk jólétének fokozását. A népgazdaság, az ipar központi kérdése ma a 3 éves terv sikeres befejezése. Növekvő feladatok várnak a műszaki értelmiségre. Emelni, állandóan javítani kell a műszaki színvonalat. Ez az elsődleges. Jobb kooperációt kell teremteni az üzemek és így a műszaki vezetők és a munkások között. Példák ezrei bizonyítják: annak a syámak dolgozói, amelynek műszaki vezetői is imertetik, megbeszélik a terveket a munkásokkal, nagyobb és tartósabb eredmények elérésére képesek. A megyében már sokfelé így van ez. Műszaki szakembereink jobban, lelkiismeretesebben foglalkoznak az üzemi kérdésekkel, s maguk is felismerték a fizikai munkásokban levő erőt, lelkesedést, éppen ezért merészebben támaszkodnak a dolgozók véleményére, sokéves tapasztalataira. Ez pedig annak köszönhető, hogy ezen a területen is megszűntek a korábbi hibák. Sajnos azonban — s ezt sem szabad elhallgatni —, fellelhető még az intrika, az elvtelen harc, a személyeskedés egy-két üzemben és vállalatnál. Ez pedig akadályozza a munkát. Valóban itt az ideje, hogy megszüntessük az ilyen káros, termeléstgátló körülményeket, a pártszervezeteknek kell e téren sürgősen rendet teremteniük. Szakembereink előtt ismeretesek az aktuális gazdasági kérdések. Mégis, mire kell a fő figyelmet fordítani ebben az évben? A tervek minőségi teljesítése mellett legfontosabb a gazdaságosság megjavítása, a tartalékok feltárása. Üzemeinkben ne a perifériális kérdésekkel, hanem a termelés napi és legfontosabb feladataival foglalkozzunk. Természetesen szem előtt tartva a gazdasági összefüggéseket, a beruházások és a műszaki színvonal, az önköltség, valamint a termelékenység emelésének összefüggését. Nem utolsó sorban, éppen az egyén anyagi érdekeltsége miatt rendszeresen ismertessük a dolgozókkal az üzem termelési mutatóit, az eredményeket a feladatokat és a jelentkező hibákat A VII. pártkongresszuson Fock Jenő elvtárs a műszaki értelmiségnek évekre szóló útmutatást adott referátumában. Különös hangsúllyal hívta fel a figyelmet a műszaki színvonal emelésére, s az újítómozgalom feladataira, mely e téren a legjelentősebb segítséget adhatja az üzemeknek. Büszkén beszélhetünk arról, hogy Borsod megye az ország egyik legjelentősebb ipari bázisa. Megyénk ipara ma már felmérhetetlen jelentőségű a népgazdaság fejlődése szempontjából. S a jövőben, a második 5 éves tervben még inkább azzá lesz. Fejlesztjük szénbányászatunkat, külfejtési bányáinkat, a nehézipart, s ami a leglényegesebb, a vegyipart. Az 5 éves tervben a vegyipari beruházás összegének 60 százalékát Borsod megye kapja. Bővítjük a Borsodi Vegyikombinátot, szomszédságában új gyárakat, üzemeket építünk. Tiszapalkonyán még ez évben megkezdi működését Közép-Európa legmodernebb lakkfesték gyára. Épül a hatalmas vegyiművek. Palkonyán lesz a borsodi ipar centruma. Megyénk egész területén űzőnek új sora épül. S mit jelent mindez? Több lesz a feladat, jobb munkára lesz szükség, több lesz a gond, a problémát, hiszen a második 5 éves tervben szinte megváltozik megyénk iparának egész arculata. A tervek teljesítése, a tartalékok feltárása, felhasználása, a gazdaságosság állandó javítása, az új üzemek beindítása azonban mást is jelent, más feladatot is állít a műszaki vezetők elé. Még közelebb kell kerülniök a fizikai dolgozókhoz. Képzett, minden nehézséget leküzdő kollektívákat kell létrehozni üzemeinkben. A szocialista brigádok jó példát mutatnak erre. S ott, ahol a vezetők, mérnökök nem zárják be a párnázott ajtókat a munkások előtt, hanem szeretettel fogadják őket, figyelmesen hallgatják véleményüket, s a pártszervezetek segítségével gyorsan megoldják a felmerült kérdéseket, feltétlenül javulni fog a termelőmunka. A hírneves Szerencsi Cukorgyárban is sikerült ezt elérni. A műszaki vezetők és a fizikai munkások szinte barátokká lettek, egyetlen nagy családként élnek, s mi lett ennek az eredménye? Az ország 11 cukorgyára közül Szerencsen érik el a legjobb termelési eredményeket. Jelentős beruházások nélkül gazdaságosan termelnek, emelik a termelés színvonalát, csökkentik az önköltséget, s mindennek elsősorban ők látják hasznát. A jó munka jutalmául 150 ezer forintot osztottak szét a gyár dolgozói között. A második 5 éves tervből leraktuk a szocializmus építésének fontos gazdasági alapjait. A termelésre, a szállításra, a gépesítésre és a tervszerű, gazdaságos munkára irányuló törekvésünket minden iparágban gyorsítani kell. Enélkül nem lehetünk még erősebbek, nem emelkedhet életszínvonalunk, nem fejlődhet tovább szocialista iparunk, és tehetünk eleget a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében megszabott kötelezettségünknek. A szocialista tábor ipara gazdasági versenyben áll a kapitalista világ iparával, s ebben a nemzetközi méretekben folyó versenyben nem kis jelentőségű a borsodi ipar dolgozóinak eredménye. Ezért is fontos, hogy a 3 éves terv utolsó esztendeje jó eredményekkel alapozza meg a nagy horderejű második 5 éves tervet. Bízhatunk a sikerekben, van biztosíték! Megyénkben sok tízezer jólképzett, öntudatos ipari munkás és komoly tudású műszaki gárda tevékenykedik. És nőm akárhogyan. Céltudatosan. A párt és a kormány, a minisztériumok, egész népünk bízik megyénk munkásaiban, műszaki értelmiségében. Ez a bizalom a jelen időszakban is még jobb munkára kötelez. S ha azt akarjuk, hogy a borsodi ipar ii "velem reméltóan öregbít'•? Wrr'*» van tennivaló — és nem szegedi László Van tennivalónk — és nem is kevés! Gondolatok megyénk ipari feladatairól