Észak-Magyarország, 1960. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-10 / 85. szám

Vasárnap, 1960. áprils 10. E SZAKMA C­YARORSZÁG A Kilián-lakótelep építői között MÁR JÓ PÁR ÉVE, hogy megkezdődött a Kilián-lakótelep és az építkezés. Az üresen ásítozó területen meg­jelentek a mérnökök, elkészítették a terveket. ték a kőművesek, s a hatalmas térségen nőni kezdtek a falak. Már jó pár éve an­nak, hogy az első bér­házak felépültek. Az­óta az üres térség rész­ben beépült, helyén többemeletes bérházak, üzletek, iskola terül el, másutt még mindig az építkezés nyomai lát­hatók. A K­i­ld­án -lakótelepi építésvezetőség irodá­jában egy nagy térkép függ a falon. Az épít­kezés tervrajza. A tér­képen sűrűn előfordu­ló,, piros ceruzával be­satírozott rajzok a már elkészült, a jelzés nélküli formák a még felépítésre váró épüle­teket jelölik meg. Talán nem is tudja felmérni a szemlélő, mennyi munkára volt szükség ahhoz, hogy egy-egy rajz, ábra be-Muiuardio legyen, a mennyi meg a besatk­oza­tlan terület? Sok, nagyon sok... A gyorsütemű munka azonban nem hagy időt a meditál­ás­ra. Arra sincs idő, hogy a Kilián-lakótelep építői egy épület elkészülésének be­fejezésével, azt szemlélgetve elidőz­zenek. A terv ebben az évben is na­gyon sokat követel: 169 lakás elké­szítését, ami bizony nem kis dolog, s amellett ugyancsak a tervben sze­repel egy 60 férőhelyes bölcsőde és egy 100 férőhelyes óvoda felépítése, amelyet a határidő mellett egyre job­ban „sürgetnek” az új lakótelep leg­ifjabb lakói. A KILIÁN-LAKÓTELEP építési tervének nagyobb része még hátra van. Mihelyt a lakótelep északi ré­sze beépül, sor kerül a déli beépíté­si terv megvalósítására. Általában kevés szó esik az épí­tőkről. Az épületek elkészülnek, át­nőjék a lakóknak. A merészívelésű épületek falai azután „eltakarják** építőiket, s kevés szó esik róluk. Csak akkor említik őket, ha valami rossz, vagy elromlott, mert ugye, rosszul csinálták meg,­­a felelősség őket terheli... Tévedés ne essék, nem célom az építőiparban a hibát elkövetőket tisztára mosni. Nincs szándékomban ez építőiparban dolgozókról általá­nosságban konklúziót levonni. A Kilián-lakótelepi építkezésen az a közvélemény, hogy a legjobb bri­gád a Zovcsák Mihály vezette mun­kacsapat. Becsületes, lelkiismeretes munkájukkal vívták ki ezt a meg­tisztelő jelzőt.­Régi, tapasztalt szak­emberek, akik értik a „csíziót”. Amint az emberek beszélik, még a szocialista munkabrigád címért fo­lyó vetélkedésbe is beneveztek. Amikor kint jártam, a 47-es bér­ház vakolásán dolgoztak. — Vállaltuk, hogy április 4-re átt adjuk ezt a lakóházat. Már csak a vakolás hiányzik. Jó ütemben hala­dunk. Ezt a déli fekvésű homlokza­tot ma kezdtük el vakolni, s amint láthatja, nagyjából már készen is va­gyunk. Sokat számít a kedvező idő is. Lehetővé teszi, hogy az energia nagyobb részét a kőművesmunkára fordítsuk, ne pedig a munkához való feltételek kial­k­­dásához. S ezt ér­tékelni igazán csak az építőiparban dolgozók tudják. — Jobban is keres az ember, na­gyobb a teljesítmény, több a fizetés. Az állványon dolgozók közül töb­ben odafigyelnek. — Nem, mintha nagy lenne a kü­­lönbség — kapcsolódtak a beszélget­­ésbe —, azonban 100—200 forint is pénz­­ember alkotja a Zovcsák-brigádot. Aki ebben a brigádban akar dolgoz­ni, annak át kell esni a „felvételi vizsgán”, amelynek a követelményei — úgy kell dolgozni, hogy a be­költöző lakók se tudjanak rossz vé­leményt mondani a munkánkról — fe­lelte szigorú arccal Zovcsák elvtárs. S hogy mit tesznek ennek érdeké­ben? SZIGORÚ ALAPOSSÁGGAL tö­rekszenek a jó minőségű munkára. Ellenőrzik egymás munkáját, ha va­lami nem felel meg a követelmé­nyeknek, azt azonnal kijavítják. Mindent a maga módján ... A brigád két tagja, a brigádvezető és Szévesek bácsi,, az építkezés meg­indulása óta itt dolgozik. S mint­­mondják, bizony kevés panasz érke­zett a munkájukra. Szévcsek bácsi most megy nyugdíjba. Az állvány legmagasabb fokán dolgozik. Ahogy könnyedén igyekezett lefelé, torná­szokat is megszégyenítő ügyességgel, nem tudtam megjegyzés nélkül meg­állni. — Nagyon fiatalosan mozog Szev­­csek bácsi. Nem szédül? — Nálam fordítva van a dolog. Jó pár éve már annak, hogy szédültem. Fiatalabb koromban, egy-két évtized­del ezelőtt, amikor még gyakran az üveg fenekére néztem, voltak ilyen tüneteim. A bizonytalanság, a mun­kanélküliség, a hányatott élet előli menekvés volt akkor az ital. Azonban ez már jóideje nincs így. Megváltoz­tak a körülmények, megváltozott az öreg kőműves, örömmel beszéltek a Kilián déli l­eépítési tervéről. Új eljárással ké­szülnek majd itt az épületek, me­lyek tovább könnyítik munkájukat. Az előregyártott elemekkel való épít­kezés nem zárja­­ a kőművesek munkáját. Továbbra is számítanak a brigádra, amely addig talán a szo­cialista munkabrigád megtisztelő cím tulajdonosa lesz. Addig bizony meg is fogyatkoznak... A brigád tagjai megválnak az „öreg kőművestől”, aki annyi tapasztalatot, jó tanácsot adott a fiataloknak. Az öreg szellemesen jegyzi meg: — Tudja, ha már nyugdíjba men­tem, egyszer nyugodtan végigszemlé­lem én is, hogy mit építettem. Sorra bekopogtatok a lakóházak ajtaján, hogy meggyőződjem róla: „Jók-e a falak, s hol a hiba?” Mert az em­ber öreg korára sem tud meglenni munka nélkül... Kovács László Villanyt kapott Tárd Községünk kettős ünnepet ült áp­rilis 2-án. Ezen a napon kapcsolták be a villanyt és ezen a napon ünne­peltük felszabadulásunk 19. évfordu­lóját is. Mondhatom, történelmi ne­vezetességű ez a nap Tárd lakóinak életében, amelyet soha nem fogunk elfelejteni. Az utóbbi években különösen na­gyot fejlődött községünk. Épült töb­­bek között egy új, többtantermes is­kola, rendbehozták a sáros, rossz uta­kat, ártézi­ kutat fúrtak és mozit is kaptunk. Mindebből is láthatjuk: ál­lamunk nemcsak ígér, hanem igyek­szik ígéreteit valóra is váltani, min­dent elkövet, hogy a falusi nép élet­­színvonala a kulturális fejlődés terén is elérje a városit. özv. Gáspár Pálné, Tord. 9 Az élvonalban.. A Miskolci Cementéruipari Válla­latnál eredményesen dolgoznak a szo­cialista brigád cím elnyeréséért küz­dő brigádok. Virág Róbert brigádja társadalmi munkában húsz da­rab lapszállító kocsit készített a mo­­zaiklapgyártó üzem részére. A 20 ezer forint értékű munkát határidő előtt elvégezték. A képen a javító­ részleg ifjú brigádja az elkészített kocsikkal. Középen az örökifjú Kővá­ri bácsi, Virág Róbert brigádvezető, Bakik István KISZ-titkár, Smauzer Rezső, Sarvas László, Makranczi Gyula, I. Tóth István, II. Tóth Ist­ván, Kiss András, Csom­a Lajos, Sza­bó Béla, Szabó Pál és Kovács István. Versenyben a Borsodi Szénbányászati Tröszt munkásszállói A BORSODI SZÉNBÁNYÁSZATI TRÖSZT vezetői nagy gondot fordí­tanak arra, hogy a dolgozók a jól végzett munka u­tán megfelelő kör­nyezetben és helyen pihenjenek, szó­rakozzanak. A tröszthöz tartozó munkásszállókban a legmesszebb­menőkig igyekeznek biztosítani a kulturált feltételeket. Természete­sen ahhoz, hogy az igényeket min­denütt kielégíthessék, a dolgozók hozzájárulása is szükséges. Arról van szó, hogy egy-egy szállóban ho­gyan kímélik meg a berendezést, ho­gyan becsülik meg azt a gondosko­dást, amit népi államunk és a tröszt vezetősége nyújt. Ilyen értelemben indítottak versenyt a Borsodi Szén­­bányászati Tröszthöz tartozó mun­kásszállók között. Természetesen nem mindenütt egyformák a feltéte­lek. Éppen ezért, a szállókat két cso­portra osztották. A verseny feltéte­lei mindkét csoportban azonosak, csupán az értékelésnél van eltérés. Miről van szó? Az a cél, hogy ál­landóvá tegyék a rend és tisztaság megteremtését, valamint azt, hogy az épület környéke és maga a szálló otthonos legyen. Törekednek arra, hogy megszilárduljon a munkafegye­lem, ami úgy értendő, hogy a szálló­ban lakóknak egyetlen műszak mu­­lasztása sem lehet. Nagy gondot for­dítanak arra is, hogy a szállóban se legyen fegyelmezetlenség, megszünte­­tik a szándékos, vagy gondatlanság­ból okozott rongálásokat, gondot for­dítanak a kulturális munkára, ugyanakkor hatékonyabbá teszik az önkormányzati bizottság tevékenysé­gét is. A VERSENY ÉRTÉKELÉSÉT a tröszt igazgatóságából és a szakszer­vezeti bizottságból alakult bizottság ez év decemberében végzi el. Ugyan­akkor kerül sor a jutalmak kiosztá­sára is. A verseny értékelése márci­ustól novemberrel bezárólag, folya­matosan történik. Ez év júliusában az első négy hónap alapján végzett munkát a bizottság értékeli és a leg­jobb eredményt elért szállókat ju­talmazza. AZ ÉVVÉGI ÉRTÉKELÉS jutal­mai a következők: az első csoportba tartozó szállóknál első díjként egy televíziót adnak, és minden szobába bevezetik a vezetékes rádiót. Ha má­sodik helyezést ér el, akkor egy te­levíziót kap. A harmadik díj egy 200 kötetes könyvtár könyvszekrénnyel. A második csoportba tartozó szállók­nál az első díj vezetékes rádió min­den szobába. Második dij-Ar­t egy 200 kötetes könyvtárt ad szek­rénnyel, harmadik díjkén­t 100 kötetes könyvtárt szekrén , vala­mint egy röplabdafelszerelést. Ha e díjak közül bármelyik szállóban már valamelyik megvan, akkor azzal egyenértékű, a szálló lakói által kért díjat kapnak. Jutalmazzák a szálló gondnokait is. Ha a szálló eléri az el­ső helyezést, a gondnok mindkét cso­portban 1000 forint jutalmat, a má­sodik helyezésnél 500, a harmadik helyezésnél pedig 200 forint jutalmat kap. Az a szálló, amelyik első helye­zést ér el, ott az önkormányzati bi­zottság tagjai mindkét csoportban egy-egy töltőtollat, s ezekben a szál­lókban a versenyben legaktívabban dolgozók közül 10-10-en könyvju­talmat kapnak. főm­unkásaink, szakembereink kö­­zött gyakran esik szó az ipar előtt álló feladatokról. Ismeretes, 1960-ban, a 3 éves terv utolsó évé­ben, megnövekedett és az 5 éves terv sikereit megalapozó, jelentős, az ed­digieknél is nagyobb gazdasági ter­veket kell megvalósítani. A múlt év eredményei, gazdag tapasztalatai le­hetővé teszik, hogy ebben az évben még jelentősebb sikereket érjünk el az ipar minden ágában. A tervek feszítettek, de az adottságok is meg­vannak, talán jobban, mint évekkel ezelőtt. Egész gazdasági munkánkat, ipari termelésünket a hibák, a túlzá­sok megszüntetésével sikerült meg­javítani, s már ez maga is biztosíték, hogy sikerrel fejezzük be a 3 éves népgazdasági tervet. S elöl­járóban talán annyit: műszaki vezetőink, ipa­ri munkásaink közös erőfeszítése eredményezte azokat a jelentős vál­tozásokat, melyeket a Párt és a kor­mány feladatul tűzött iparunk elé, elsősorban a termelékenység emelé­sében. Joggal mondhatjuk, olyan gazdasági eredményeket, mint az el­lenforradalom óta és különösen 1959- ben, még sohasem értünk el. Így van ez Borsod megyében is, mely az or­szág ipara szempontjából oly jelen­tős és egyre jelentősebb terület. S mindjárt tegyük hozzá: az eredmé­nyek nem csupán a reális terveknek köszönhetők. A VII. pártkongresszus után az ipar minden területen inten­­zívebben, perspektivikusabban kap­csolódott be a munkába, szem előtt tartva a legfontosabb célt: a szocia­lizmus építésének meggyorsítását. Az eredmények hűen mutatják munkás­osztályunk megnövekedett politikai öntudatát, tenniakarását, áldozat­­készségét. A kongresszusi és a felsza­badulási verseny olyan eredmények elérését tette lehetővé, melyekre ta­lán nem is számítottunk.. A borsodi ipar szinte minden terü­leten túlteljesítette tervét. Sokszáz­millió forintos megtakarítással tör­öleltünk, kielégítően emeltük a mű­szaki színvonalat a termelékenysé­get — nagyobb beruházások nélkül. A jó munka eredményeként me­gyénkben 48 üzem és vállalat nyerte el a Minisztertanács és a SZOT ván­­dorzászlajét és az élüzem címet. A kohó és gépipar különösen kiemel­kedő sikerei, a szénbányászat javuló termelése, mind azt mutatják: vég­rehajtjuk a VII. pártkongresszus ipa­ri vonatkozású határozatait A bor­sodi szénmedence bányászai példá­ul 2,3 százalékkal tel­jesí­tették túl éves tervüket, terven felül több mint 100 ezer tonna szenet termeltek. S mindezt nem a beruházások, hanem a teljesítmény növelésével érték el. 1960-ban 4 millió 232 ezer tonna sze­net kell termelniök, s ez is nagy fel­adatot jelent. A nyereségrészesedés összege is azt mutatja, hogy jól dol­goztunk, s ha még ésszerűbben, terv­szerűbben, gondosabban munkálko­dunk, elérjük a célt, az életszínvo­nal emelését, népünk jólétének foko­zását. A népgazdaság, az ipar köz­­ponti kérdése ma a 3 éves terv sikeres befejezése. Növekvő felada­tok várnak a műszaki értelmiségre. Emelni, állandóan javítani kell a műszaki színvonalat. Ez az elsődle­ges. Jobb kooperációt kell teremteni az üzemek és így a műszaki vezetők és a munkások között. Példák ezrei bizonyítják: annak a syámak dolgo­zói,­­ amelynek műszaki vezetői is i­­mertetik, megbeszélik a terveket a munkásokkal, nagyobb és tartósabb eredmények elérésére képesek. A megyében már sokfelé így van ez. Műszaki szakembereink jobban, lel­kiismeretesebben foglalkoznak az üzemi kérdésekkel, s maguk is felis­merték a fizikai munkásokban levő erőt, lelkesedést, éppen ezért meré­szebben támaszkodnak a dolgozók véleményére, sokéves tapasztalataira. Ez pedig annak köszönhető, hogy ezen a területen is megszűntek a ko­rábbi hibák. Sajnos azonban — s ezt sem szabad elhallgatni —, fellelhető még az intrika, az elvtelen harc, a személyeskedés egy-két üzemben és vállalatnál. Ez pedig akadályozza a munkát. Valóban itt az ideje, hogy meg­szüntessük az ilyen káros, termelést­­gátló körülményeket, a pártszerveze­teknek kell e téren sürgősen rendet teremteniük. Szakembereink előtt ismeretesek az aktuális gazdasági kérdések. Még­is, mire kell a fő figyelmet fordíta­ni ebben az évben? A tervek minő­ségi teljesítése mellett legfontosabb a gazdaságosság megjavítása, a tar­talékok feltárása. Üzemeinkben ne a perifériális kérdésekkel, hanem a termelés napi és legfontosabb fel­adataival foglalkozzunk. Természe­tesen szem előtt tartva a gazdasági összefüggéseket, a beruházások és a műszaki színvonal, az önköltség, va­lamint a termelékenység emelésének összefüggését. Nem utolsó sorban, éppen az egyén anyagi érdekeltsége miatt rendszeresen ismertessük a dolgozókkal az üzem termelési mu­tatóit, az eredményeket a felada­tokat és a jelentkező hibákat A VII. pártkongresszuson Fock Jenő elvtárs a műszaki értelmiségnek évekre szó­ló útmutatást adott referátumában. Különös hangsúllyal hívta fel a fi­gyelmet a műszaki színvonal emelé­sére, s az újítómozgalom feladataira, mely e téren a legjelentősebb segít­séget adhatja az üzemeknek. B­­üszkén beszélhetünk arról, hogy Borsod megye az ország egyik legjelentősebb ipari bázisa. Me­gyénk ipara ma már felmérhetetlen jelentőségű a népgazdaság fejlődése szempontjából. S a jövőben, a máso­dik 5 éves tervben még inkább azzá lesz. Fejlesztjük szénbányászatunkat, külfejtési bányáinkat, a nehézipart, s ami a leglényegesebb, a vegyipart. Az 5 éves tervben a vegyipari beru­házás összegének 60 százalékát Bor­sod megye kapja. Bővítjük a Borsodi Vegyikombinátot, szomszédságában új gyárakat, üzemeket építünk. Ti­­szapalkonyán még ez évben megkez­di működését Közép-Európa legmo­dernebb lakkfesték gyára. Épül a ha­talmas vegyiművek. Palkonyán lesz a borsodi ipar centruma. Megyénk egész területén űzőnek új sora épül. S mit jelent mindez? Több lesz a fel­adat, jobb munkára lesz szükség, több lesz a gond, a problémát, hiszen a második 5 éves tervben szinte megváltozik megyénk iparának egész arculata. A tervek teljesítése, a tartalékok feltárása, felhasználása, a gazdasá­gosság állandó javítása, az új üze­mek beindítása azonban mást is je­lent, más feladatot is állít a műszaki vezetők elé. Még közelebb kell ke­­rülniök a fizikai dolgozókhoz. Kép­zett, minden nehézséget leküzdő kol­lektívákat kell létrehozni üzemeink­ben. A szocialista brigádok jó példát mutatnak erre. S ott, ahol a vezetők, mérnökök nem zárják be a párnázott ajtókat a munkások előtt, hanem szeretettel fogadják őket, figyelmesen hallgatják véleményüket, s a párt­szervezetek segítségével gyorsan megoldják a felmerült kérdéseket, feltétlenül javulni fog a termelő­munka. A hírneves Szerencsi Cukor­gyárban is sikerült ezt elérni. A mű­szaki vezetők és a fizikai munkások szinte barátokká lettek, egyetlen nagy családként élnek, s mi lett en­nek az eredménye? Az ország 11 cu­korgyára közül Szerencsen érik el a legjobb termelési eredményeket. Je­lentős beruházások nélkül gazdasá­gosan termelnek, emelik a termelés színvonalát, csökkentik az önköltsé­get, s mindennek elsősorban ők lát­ják hasznát. A jó munka jutalmául 150 ezer forintot osztottak szét a gyár dolgozói között. A második 5 éves tervből lerak­­tuk a szocializmus építésének fontos gazdasági alapjait. A terme­lésre, a szállításra, a gépesítésre és a tervszerű, gazdaságos munkára irá­nyuló törekvésünket minden iparág­ban gyorsítani kell. Enélkül nem le­hetünk még erősebbek, nem emel­kedhet életszínvonalunk, nem fejlőd­het tovább szocialista iparunk, és tehetünk eleget a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa kereté­ben megszabott kötelezettségünknek. A szocialista tábor ipara gazdasági versenyben áll a kapitalista világ iparával, s ebben a nemzetközi mé­retekben folyó versenyben nem kis jelentőségű a borsodi ipar dolgozói­nak eredménye. Ezért is fontos, hogy a 3 éves terv utolsó esztendeje jó eredményekkel alapozza meg a nagy horderejű második 5 éves tervet. Bízhatunk a sikerekben, van biz­tosíték! Megyénkben sok tízezer jól­­képzett, öntudatos ipari munkás és komoly tudású műszaki gárda tevé­kenykedik. És nőm akárhogyan. Cél­tudatosan. A párt és a kormány, a minisztériumok, egész népünk bízik megyénk munkásaiban, műszaki ér­telmiségében. Ez a bizalom a jelen időszakban is még jobb munkára kö­telez. S ha azt akarjuk, hogy a bor­sodi ipar ii "velem remél­tóan öregbít­­'•? Wrr'*» van tennivaló — és nem szegedi László Van tennivalónk — és nem is kevés! Gondolatok megyénk ipari feladatairól

Next