Észak-Magyarország, 1960. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-01 / 232. szám

Új kormányfő nagyjelentőségű javaslata újabb Hruscsov—Eisenhofwer találkozóra — Felszólalások a kősérülés péntek délelőtti ülésén Pénteken délelőtt — magyar idő szernt 15.56 órakor — összeült az ENSZ-közgyűlés plenáris ülése, hogy folytassa a nemzetközi helyzet álta­lános vitáját. A ta­láalott 11 ülésen a válás­. Jogán­zottságának első titkára, a lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, a Lengyel ENSZ-küldöttség vezetője kért szót. MacMillan angol miniszterelnök csütörtöki közgyűlési beszédére vá­laszolva Gomulka bevezetőül rámu­tatott, hogy MacMillan egyetlen tényt sem cáfolt meg, amelyet ő (Gomulka) Nyugat-Németországgal kapcsolatban, mindenekelőtt pedig a nyugatnémet revans-követelésekről a közgyűlés elé tárt A lengyel kül­döttség vezetője MacMillan maga­tartását a néhai Chamberlain politi­kájához hasonlította, majd rámuta­tott: amikor a bonni állam vezetői „egyenjogúságot” követelnek a fegy­verkezés terén és Nyugat-Németor­­szág mai szövetségesei lépésről-lé­­pésre meghátrálnak az ilyen követe­lések előtt, azzal próbálnak érvelni, hogy nem lehet egy nagy nemzetet másokkal szemben hátrányos felté­telek közé kényszeríteni. Gomulka ezzel kapcsolatban emlékeztetett Churchillnek egy 1933-ban elhang­zott kijelentésére, amely szerint, ha Németország katonailag ugyanolyan erős, mint szomszé­dai, akkor ezek a szomszédok nyomban a háború küszöbén ta­lálják magukat. Ma ellenben az ilyen figyelmeztetést kommu­n hangoztatta Gomulka. A lengyel küldöttség vezetője a továbbiakban hangsúlyozta, hogy mind a lengyel kormány, mind pe­dig Lengyelország szövetségesei is­mételten megállapították, a jelenlegi lengyel határok véglegesek és azok­ról nem lehet vitatkozni. Egyértelmű a háborús propagandával az, ha va­laki területi követeléseket hangoztat Lengyelországgal szemben. A következő felszólaló Ahmed Sukeiri, Szaúd-Arábia képviselője, javasolta, hogy semleges országok vezetőinek részvételével tartsanak szovjet­­amerikai csúcstalálkozót. A szaúd-arábiai küldött hangsú­lyozta, hogy,,a franciák a genfi kon­venció rendelkezéseinek megszegésé­vel gyarmati háborút viselnek Algé­ria ellen és rámutatott, az angolok harckocsikkal, lökhajtásos repülő­gépekkel és ágyúkkal igyekeznek el­nyomni a függetlenségért harcoló ománi népet. Sukeiri hangsúlyozta, meg kell en­gedni, hogy Kongó maga határozza meg jövőjét. Ugyanakkor szükséges­nek mondotta az ENSZ-haderők kon­gói jelenlétét és elismerő szavakkal emlékezett meg Eisenhower elnök úgynevezett afrikai gazdasági segély­programjáról. Lukeiri felhívta a küldöttek figyel­mét arra, hogy a közgyűlés munkája kedvezőtlen körülmények között fo­lyik. New York nem bizonyult ideá­lis székhelynek az ENSZ számára — mondotta. Figyelmeztetett arra, hogy ha nem szűnik meg a megkülönböz­tetésnek, a félrevezetésnek és az igazság elferdítésének a kampánya, akkor az ENSZ kénytelen lesz mene­déket keresni ott, ahol biztosítják számára a szabadságot és az igazsá­gosságot. Szaúd-Arábia képviselője ezután nagy elismeréssel beszélt Hruscsov­­ról, a szovjet Minisztertanács elnö­kéről, a szovjet küldöttség vezetőjé­ről. Hruscsov miniszterelnök nem egyszerűen államfő — mon­dotta —, ennél több. Tulajdon­képpen egy világot átfogó szo­ciális, politikai és gazdasági rend­szer megtestesítője. A mai hely­zetben az ENSZ nem teljesítheti maradéktalanul kötelességét, ha nem méri Hruscsov elébe a bé­kéhez vezető úton. A délelőtti ülés utolsó felszólalója Etiópia képviselője volt. Támogatta az ENSZ kongói akcióját, személy szerint pedig Hammarskjöld főtit­kárt. Rámutatott, hogy az újonnan függetlenné vált afrikai országok megjelenése megszilárdította az ENSZ-t és megismételte I. Hailé Sze­­lasszié császárnak a kollektív bizton­ság megteremtésére 1936-ban a Nép­­szövetséghez intézett felhívását. Az etiópiai küldött végül elítélte Franciaország algériai háborúját és sürgette, hogy tartsanak népszava­zást Algériában. A péntek délelőtti ülés magyar idő szerint 18.22 órakor ért véget. A dél­utáni ülés 20.00 órakor kezdődött. Ezen szólalt fel Sukarno indonéz köz­­társasági elnök. Mint az ADN jelenti, az ENSZ- közgyűlés 15. ülésszakán résztvevő öt magasrangú államférfi — Nkru­­mah ghánai elnök, Nehru indiai mi­niszterelnök, Sukarno Indonéz el­nök, Nasszer, az EAK elnöke és Tito jugoszláv elnök — határozati javas­latot terjesztett a közgyűlés elé, amelyben javasolja Hruscsov szov­jet miniszterelnök és Eisenhower amerikai elnök találkozóját. A határozati javaslat első része sürgős lépésként követeli, az Ameri­kai Egyesült Államok elnöke és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének miniszterelnöke állít­sa helyre nemrégen megszakadt sze­mélyes kapcsolatait, hogy ezzel vé­gül is kedvezően megvalósulhasson az a kinyilvánított készségük, hogy tárgyalások útján keresik a megol­datlan problémák rendezését" A határozati javaslat benyújtói — mint a Reuter jelenti — felkérték Roland közgyűlési elnököt, hogy jut­tassa el a javaslat szövegét az ENSZ valamennyi tagállamához. Mint meg­figyelők rámutatnak, szinte egyedülálló a diplomácia történetében az ilyen magasul­a­­tú együttes e küdeményul­­lo­trkintettel az el nem kötelezett országok jelentős befolyására, gyakorlatilag lehetetlen, hogy bármely küldöttség a határozati javaslat ellen szavazzon, sőt még a tartózkodás is kérdéses. Lehet­ségesnek tartják, hogy a határo­zati javaslat beterjesztői, vagy legalább is ketten közülük a közgyűlés szószékéről támogat­ják majd javaslatukat, ha sor ke­rül annak vitájára. Tájékozott körökben lehetségesnek tartják, hogy Roland kérni fogja a közgyűlést, biztosítson elsőbbséget a határozati javaslat vitájának. Az AFP jelentette, hogy Hruscsov szovjet miniszterelnök pénteken ebé­den látta vendégül a szocialista kül­döttségek vezetőit, valamint Tito el­nököt, Nasszert, Mulai Hasszán ma­rokkói trónörököst, Nehru indiai miniszterelnököt, Szalem libanoni miniszterelnököt, Koirala nepáli mi­niszterelnököt és Naim­ afgán minisz­­terelnök helyettest. Miért nem akarják egyesek a semleges országokat is beírni a leszerelési tárgyalásokba ? A TASZSZ szemleírójának cikke MOSZKVA ITASZSZJ N. Sz. Hruscsov a szovjet kormány nevében az ENSZ közgyűlésének 15. ülésszakán javasolta, hogy a rendkí­vül fontos leszerelési tárgyalásokba vonják be a semleges országok cso­portját is. India, Indonézia, az Egye­sült Arab Köztársaság, Ghána és Mexikó például megfelelően képvi­selik azokat az országokat, amelyek nem csatlakoznak a két szemben­álló hatalmi csoport egyikéhez sem. Ellenvetések — úgy látszik — akadnak. A szovjet javaslat ugyanis vegyes fogadtatásra talált. Különösen az ázsiai, afrikai és la­tin-amerikai országok üdvözlik ezt a szovjet javaslatot. Úgy tekintik ezt a javaslatot, mint elismerést a gyarmati iga alól viszonylag nemrég felszabadult , új országok iránt. Másrészt sok diplomata és kommentátor egyet­ért abban, hogy állami érdekeik­nél és gazdag tapasztalataiknál fogva a semleges országok érté­kesen járulhatnak hozzá a le­szerelési tárgyalások sikeréhez. Ez az utóbbi érv uralkodik a szovjet javaslatra vonatkozó pozitív vissz­hangokban. A nyugati országok kormányainak hivatalos állásfoglalása még nem is­meretes. Nyilván Washington állás­­foglalását várják. „Az Egyesült Államok számára — írja a Washington Post and Times Herald — ez a javaslat « elfogadhatatlan, majdhogy­nem « ijesztő, de olyan itt a hangulat, « hogy ezt senki sem meri fenn- * hangon kimondani". « Számos nyugati lap és hírügynök-« ség tudósításaiból és kommentárjai­« ból kitűnik. Nyugaton irtóznak aj gondolattól is, hogy a semleges or­­­szágok hallatják majd hangjukat a­ leszerelési bizottságban. Stuart Hens­,­ley amerikai szemleíró azt állítja,­ hogy „a semlegesek bekapcsolása! nem segíti a nagyhatalmakat aj megegyezésben, sőt még jobban meg-! nehezíti a tárgyalásokat". Ugyan! miért? A New York Times elég vi-­ lágos választ ad erre a kérdésre, s­ azt írja, hogy a semleges országok! bevonása ellen emelt kifogásokat fő-! ként azzal az aggodalommal lehet­ megmagyarázni, hogy ezek az álla-! mok „a szovjet javaslatokat fogják­ támogatni". Ezek az országok, szocialista és semleges országok, együttvéve a föld­kerekség lakosságának túlnyomó többségét alkotják, s ez olyan tény, amelyet senki sem tud cáfolni. Ezek után lehet hinni a NATO-országok vezetőinek, amikor azt hajtogatják, hogy ők is akarják a leszerelést? A nyugati sajtó állásfoglalásaiból ítélve, a NATO-országok továbbra sem hajlandók komoly leszerelési tárgyalásokra. Másként nem lehet értelmezni a nyugati vezető körökben terjedő aggodalmat a semleges országoknak a leszerelési tárgyalásokba történő esetleges bevonása miatt. A semlege­sek kétségtelen megnehezítenék a leszerelés ellenzőinek mesterkedé­seit. (MTI) A helyi építőanyagok hasznosítása, a termelőszövetkezetek műszaki segítése, a belváros fásítása — a Hazafias Népfront műszaki csoportjának tervében A Hazafias Népfront Miskolc Vá­­rosi Bizottsága mellett működő mű­szaki csoport elkészítette munkater­vét, amely a jövő év nyaráig elvég­zendő feladatokat foglalja magába. A munkaterv értelmében már hozzá is láttak egy közlekedési munka­­bizottság kialakításához, amelynek sürgős feladata a hejőcsabai közle­kedéssel kapcsolatos megállóhely, tarifa és egyéb műszaki kérdések ki­vizsgálása. Egy komplex munkabri­gád foglalkozik majd a diósgyőri kettősvágányú villamosvasút építé­sének ellenőrzésével, majd közremű­ködik az átvételnél is, a városi ta­nács tervosztályát segítve. Ugyan­csak komplex munkabrigádok ala­kulnak a kerületi tanácsok építési osztályai mellett, ezek az utak építé­sének hasonló feladatait látják el. A helyi építőanyagok fokozottabb feltárására és hasznosítására fontos javaslatokat dolgoz ki a műszaki csoport egy brigádja. A Görömböly északi településén kialakítandó víz­választó rendszerhez és a település szintezéséhez segítséget kér a mű­szaki csoport a Nehézipari Műszaki Egyetemtől, és együtt fog működni az egyetem geológiai tanszékével. Külön munkabizottságok alakulnak a tsz-ek megsegítésére, bekötőutakat, gazdasági épületeket, csatornázási és öntözési rendszereket terveznek — ez egész évben folyamatosan történ A város lakossága számára oly fontos parkosítás és fásítás egyik legfőbb feladatként szerepel a mű­szaki csoport tervében. Ellenőrzik, hogy a belvárosban elültetett fák kellő védelemben részesültek-e, a talajviszonyok megfeleltek-e a köve­telményeknek, majd a fásítás és par­kosítás hiányosságainak megszünte­tésére, s a járdamenti parkosítás to­vábbi menetére javaslatokat dolgoz­nak ki. Kerületenként és lakótele­penként bizottságok alakulnak a Ha­zafias Népfront aktíváiból. A nehézségek ellenére az év végéig maradéktalanul teljesítik lakásátadási tervüket a borsodi építők A Borsod megyei Építőipari Válla­lat dolgozóinak az idén a tavalyinál jóval több, szám szerint 1120 lakás építését kell befejezniük. A műszaki és fizikai dolgozók a nagyarányú la­kásépítkezésekre még az elmúlt év­ben felkészültek és tavasszal, a munka folyamatos biztosítására egyenletes lakásátadási tervet dol­goztak ki. Ennek az eredménye, hogy május 31-ig — a vállalat fennállása óta először — a határidő előtt 164 lakásba költözhettek be a családok. A meleg nyári hónapokban, ami­kor — a saját maguk által készített ütemterv szerint — a legtöbb lakást kellett volna átadniuk, nem várt aka­dályok nehezítették meg a termelést így — többek között — számos lakó­házat egyedi tervek alapján építenek. Ezeken a munkahelyeken gyakoriak a tervmódosítások, valamint a rész­­letterv hiányok. Ezek az okok is je­lentősen lassítják az építés ütemét Ugyanakkor egyes építési anyagok hiánya, valamint a szakipari és be­­ruházó vállalatok felkészületlensége is megnehezítette a munkát Miskol­con például 96 lakást azért nem tud­nak átadni, mert a Kőfaragó Válla­lat a rábízott munkát még nem vé­gezte el. A Kont utcai szövetkezeti házak 70 lakásába pedig azért nem költözhetnek be, mert a beruházó a szükséges közműveket nem ren­delte meg időben, Ózden sem jobb a helyzet. Csaknem 50 lakás áll készen, de átadni nem tudják őket, mivel az erkélyrácsokat és a lépcsőházi korlá­tokat az illetékes vállalat még nem szállította le. Ilyen hiányosságok idézték elő, hogy a borsodi építők szeptember közepéig mintegy 250 új­­lakást nem tudtak átadni a szerző­­­désben előírt határidőre. . A borsodi építkezéseken az utóbbi hetekben javult az anyagellátás. Rö­­­vid idő alatt a minisztériumtól 1500,­s a budapesti 22-es Építőipari Válla­lattól pedig kölcsönképpen ezer­­négyzetméter állványszerkezetet kap­­­tak. Ezekkel az állványokkal a kö­­­zeli napokban több lakóház külső [homlokzati vakolását végzik el. Az [anyagellátás javulásával egyidőben a [műszakiak és a dolgozók közösen új [átadási ütemtervet készítettek. A terv szerint októberben 182, novem­berben 180, decemberben pedig 238 [lakás építését fejezik be. A cél, hogy [december közepéig az idei lakásépít­kezéseket befejezzék és karácsonyig az utolsó lakásokba is beköltözhesse­­­nek a dolgozók. Gondolatok a Lenin-kohónál ilyen szavakat is ember, amikor először néz szédítő közelről a fortyogó, kavargó, sis­tergő vasba. S a gátak közé szorított rabszol­ga fölött milliárdnyi apró csillagocska pat­tog, áttetsző tejútfá­­tyolt borítva a tüzes patak fölött, el-elkáp­­ráztatva, s valami má­gikus erővel vonzva magához a csodálkozó tekintetet. A kohócsar­nok vörös és fehér füsttől, gáztól, felleb­­benő portól tömény le­vegője gyermekko­runk pokolmeséit hoz­va hihetetlen közelség­be, hogy szinte meg­borzadok egy pillanat­ra, s kezem félve a tűzvédő-kabátos, ka­lapos ember felé moz­dul. Majd régen ta­nult vulkánok embe­reket riasztó lávafolya­­mai jelennek meg fel­lelte­­tődve a sokszínű, hullámzó lepel alatt. De itt szilárd nyuga­lommal áll az ember, s vaskapocsként fonó­dik karja a próbát merítő hosszú vaska­riáira. S arrébb össze­kapcsolt kezekkel a mellén áll, mintha ha­talmasságának szug­­gesztív erejével irá­nyítaná a folyékony ércet. Valahol, talán éppen Kanada egyik ehhez hasonló kohócsarno­­kában, s ebben a perc­ben ugyanúgy áll, mellrefont kezekkel, s csodálatos, megirha­­tatlan nyugalommal az arcán, egy másik em­ber, egy másik kohász. S a hatalmas üstbe ömlő vas ezernyi csil­lagszórója fölött meg­mozdul a két kéz, s a vasmarkák roppant erővel szorítják át egy­mást, s a kohó dob­hártyát szorító zúgá­sán áttör egy Moszk­vától New Yorkig földet rezdító „Nem. Mert most arról vi­táznak, traktorokat, szerszámgépeket, vas­úti kocsikat formálja­nak-e a fehéren izzó fémből, vagy szuro­nyokat, tankokat, atomágyúkat. Arról: embereket szállítsa­nak-e a rakéták kar­csú érctestei új, isme­retlen területek felé, a világűrbe, vagy atom-, esetleg hidrogén-tölte­tet, borzalmat és pusz­tulást, fajokat és könnyeket, s pillana­tok alatt népeket sem­misítve meg, döntve pusztulásba. S a két összeforrott kéz fölé újabb és újabb kezek emelkednek, feketék és sárgák, bronzszinű­­ek és fehérek, nemze­tiségre való tekintet nélkül, egyetlen szótól acélosan, s mindent el­­tompító zúgássá erősö­dik a „Nemz, dübö­rög, fortyog és kava­rog, villódzik, fénylik és szikrázik, mint itt, most a kohócsarnok­­ban a vas. Éles füttyszó harsan, felbúg a dugaszológép motorja. Már csak a magasból fényüket szerteszóró izzók vilá­gítják meg a hatalmas csarnokot, de a füst, gáz még itt kavarog, s az emberek már a kö­vetkező csapolásról beszélnek, a holnapról. Tölgy Imre ­ Mégsem Bormann­é az A­rgentinában őrizetbe vett német • Néhány napja nagy érdeklődést­­ keltett az a nyugati sajtóban meg­jelent hír, hogy Argentína egyik vá­­­rosában elfogták az annak idején ti­tokzatos körülmények között eltűnt­­Martin Bormannt, Hitler rettegett­­helyettesíté­s. Az­ AP h ügynökség jól tájékozott­­körökre hivatkozva közli, az argen­tin hatóságok megállapították, hogy ‘a Zarate városában letartóztatott né­­­met — feltűnő hasonlatossága elle­­­nére — nem azonos Martin Borman­­nnal.­­ A Reuter tudósítója szerint a Bor­­gmannak vélt ember Walter Eleger,­­aki 1930-ban vándorolt ki Chilébe,­­majd onnan átköltözött Argentínából

Next