Északmagyarország, 1964. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

Világ protet A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XX. évfolyam, 101. szám Ara: 80 fillér Péntek, 1964. május 1. V­irágot bontott a május. Pezsdül, újul, pompázik a természet, földre szór­ja aranyát a Nap, hogy bera­gyogja a májusi zászlókat, amelyek alatt ma már százmil­liók menetelnek. A százmilliók között ott halad a magyar munkásosztály, az egész ma­gyar nép, köztük a borsodi dol­­­gozók diadalmas serege. Immár hetvenötödször ünne­peljük május elsejét, munkásosztály harcos ünnepét. ” 1889-ben, a II. Internacionálé alakuló kongresszusa határoza­tot hozott, hogy: „Egy bizonyos időpontban nagy nemzetközi tüntetést kell szervezni... egy­idejüleg minden országban és minden városban__” Május elseje, az 1890-es első harcos munkástüntetés hatására, azóta is elevenen ható, hagyományos ünneppé vált. Felvonulásokkal és tüntetésekkel, gyakran véres utcai harcok árán, minden év­ben mind több városban és or­szágban egyre nagyobb töme­gek fejezik ki jelszavaikban osztályharcos követeléseiket munkások és velük mindazok, akik ébredő együtt öntu­dattal keltek harcra a nemzet­közi monopolszervezetekbe tö­mörülő tőkések és a földes­­urak zsarnoki hatalma, az em­bertelen kizsákmányolás ellen. Világszerte évről-évre sok tíz­ezres tömegek tüntettek az In­­ternacionálét énekelve vörös zászlók és harci jelszavakat hirdető táblák alatt, küzdve a közvetlen célokért és a távo­­liakért, az egész emberiség szebb életéért. A hetvenötödik vörös május, a világ dolgozói összefogásá­nak újabb bizonyítéka az im­perializmus ellen, a békéért, a demokráciáért, a szocializmus­ért vívott harcban, amely kö­zös harci frontba tömöríti szocialista tábort, a fejlett k­­a­pitalista országok, a gazdasági­lag elmaradt országok dolgo­zóit, a még gyarmati sorban lévő népeket, a nemzeti felsza­badító mozgalom erőit. A vö­rös májusok története meggyő­­zően bizonyítja: a kizsákmá­nyolás, a reakció ellen a mun­kások, dolgozók fegyvere az egység­ legerősebb Még in­kább így van ez ma, amikor az erőviszonyoknak a szocializmus javára végbement eltolódásá­val kedvező feltételek jöttek létre a béke megvédéséhez. A Szovjetunió következetes béke­politikája kemény küzdelem­ben visszaszorítja a hideghá­ború erőit. Az elmúlt esztendő nagy eredményeket mutat fel a béke megőrzéséért folytatott harcban. Bizonyság erre a moszkvai atomcsend-egyez­­mény, a hasadóanyagok világ­űrbe juttatásának eltiltásáról szóló szovjet—amerikai egyez­mény, a katonai célokat szol­gáló hasadó anyagok termelé­sének csökkentéséről szóló szovjet és amerikai nyilatkozat. A történelem kitörölhetetlen arany betűkkel jegyezte fel az első május 1. megünneplését. Azóta ezeken az ünnepeken a vörös lobogó alá gyülekező pro­letároknak, az elnyomottak és kizsákmányoltak harcrakész tö­megeinek legfőbb jelszava min­dig a Kommunista Kiáltvány­ban megfogalmazott internacio­nalista gondolat volt: Világ proletárjai, egyesüljetek! Ami­dőn most újból május elsejét köszöntjük, emlékezetünkben sorra felidéződnek a hazai má­jusok is. A több évtizedes ne­héz harcok között ünneplők száma mindig gyarapodott, nö­vekedtek és izmosodtak a for­radalmi erők. A legfel­emel­őbb a érzés először akkor töltötte el magyar népet, amikor az 1919-es Tanácsköztársaság lét­rejötte után első alkalommal ünnepelhette szabadon­­ május elsejét, az első magyar mun­kás—paraszt hatalmat, a Ta­nácsköztársaságot. Örömteli, emlékezetes nap volt 1919. má­jus 1-e, melynek erőt, bátorsá­got adó harci sérte a frontra szelleme ellen­a hősiesen küzdő vöröskatonákat. Akkor, 1919-ben a belső és külső el­lenség roppant túlereje még felül tudott kerekedni a pro­letárdiktatúra fenntartásáért önfeláldozóan küzdő munkások és parasztok után nálunk hadseregén. Ez­25 évig csak legkegyetlenebb elnyomás kö­­­rülményei között kerülhetett sor a május elsejei tüntetések­re és felvonulásokra. 1945-ben azonban újra az 1919-es sza­bad május ünnepi hangulata árasztotta el országunkat, mert megnyílt a lehetősége annak, hogy ezúttal véglegesen győz­zön hazánkban a munkásosz­tály vezette dolgozó tömegek­nek a proletár hatalomért ví­vott hősi küzdelme. Népünk ez évben huszadszor ünnepli szabadon a nemzetközi proletárszolidaritás nagy nap­ját. S velünk együtt szabadon ünnepelnek még tizenhárom ország dolgozói, az egész szo­cialista világrendszer sok száz­ milliós népe. Azé a világrend­­szeré, amely a kommunista pártok, a nemzetközi munkás­­mozgalom, a néptömegek sok évtizedes hősi harcának legna­gyobb vívmányaként jött létre, és amelynek népei az emberi­ség felemelkedéséért küzdők élvonalában haladnak. M­ájus elseje azonban nem­csak a vidámság, a szó­rakozás napja, hanem a számvetésé is. Ez alkalom­mal is összevetjük a múltat a jelennel, mert a megtett út át­tekintése világosabbá teszi jövő feladatait, ragyogó távla­a­tait. A mögöttünk levő eszten­dők a dolgozó nép számára igen sokat jelentenek: leraktuk a szocializmus alapjait, és már a szocializmus teljes felépíté­sének időszakában vagyunk. Mindaz, amiért a felszabadulás előtt évtizedeken keresztül har­colt a munkásosztály, az el­múlt 19 év alatt megvalósult: megteremtettük a néphatalmat, s nemcsak megteremtettük, ha­nem pártunk vezetésével meg is szilárdítottuk. Május elsején, a munka ünnepén újból kifeje­zésre juttatjuk, hogy egyre szo­rosabbra tömörítve sorainkat, dolgozunk a gazdasági és kul­turális feladatok jó megoldá­sán, népgazdasági terveink ma­radéktalan teljesítésén, népünk szocialista tudatának formálá­sán. Megyénk üzemeiben, gyárai­­ban, mezőgazdaságában és in­tézményeiben egyaránt szorgos munka folyik. Egyre több ter­mék kerül a nemzeti és nem­zetközi piacra, a dolgozók asz­talára, amelyet megyénk dol­gozói állítanak elő. Az 1963-as gazdasági évben végzett mun­kája alapján 21 vállalat el­nyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös­­ vándorzászlaját, illetve az élüzem címet. Me­gyénk területén ma már több mint 40 ezer szocialista brigád dolgozik, szocialista mezőgaz­daságunk pedig bebizonyította, hogy a nagyüzemi termelés előnyösebb és népünk javát szolgálja. A világ mai helyzetében kü­lönösen nagy­ jelentősége van a szocialista országok, közöttük hazánk további eredményes építőmunkájának. További nagy feladatok várnak ipa­runkra és mezőgazdaságunkra. A gazdasági építőmunkában, a kulturális forradalom követke­zetes megvalósításában újabb tettekre van szükség. Saját ér­dekünk és a nemzetközi mun­kásmozgalom érdeke azt köve­teli meg, hogy az ünnepeket követő dolgos hétköznapokon­ ki-ki a maga posztján a májusi jelszavak szellemében munkál­kodjék. Úgyszintén nagy munka vár a második ötéves terv idei évre szóló feladatai­nak tejepítésében megyénk ipa­rára, mezőgazdaságára. Öröm­mel mondhatjuk el, hogy ipa­runk jobban felkészült, mint 1963-ban. A termelést rendelé­sekkel fedezték, vállalataink ellátása is megfelelőbb. De még az eddiginél­ is jobban meg kell szervezni a munkát az­ építőiparban, a kohászatban, a gépiparban, a közlekedésben és nagyobb gondot kell fordítani a bányászatban a munkásvéde­lemre. Termelőszövetkezeteink és állami gazdaságaink a késői kitavaszodás ellenére is jól ha­ladnak a legfontosabb tavaszi munkákkal, s ez biztosíték arra, hogy a pártunk Központi Bizottságának határozatába foglalt célkitűzéseknek eleget tegyünk. ...._! Jól tudjuk azonban, hogy a mindennapi termelő munkán kívül jelentékeny rész hárul megyénk dolgozóira a béke megőrzéséért vívott harcban is. Korunkban még nagyobb je­­­len­tőségre tett szert, mint va­­­laha is a munkásmozgalom tör­­­­ténetében a jelszó: Világ pro­­­­letárjai egyesüljetek! A fegyverek békéje nélküli nincs békés verseny,­ nincs szocialista felvi­­­rágzás. Harcunk célja tehát a­ teljes és általános béke. Ehhez az a harchoz pártunk töretlen po­­­­litikája, amelyet valamennyi­ becsületes magyar dolgozó kö­­­­vet, mutatja a helyes utat. Májusi jelsz­avainkban kife­­­jezésre juttatjuk azt az elhatá­­­­rozásunkat is, hogy híven a­ proletár szolidaritás eszméihez,­­ szilárdan kitartunk a népek­­ közötti barátság és együttmű­­­­ködés, a békés egymás melletti élés politikája mellett. Határo­­­zottan ellene vagyunk a hábo­­­rúnak és őszintén küzdünk­­ azért, hogy elkerüljük. Tudatá­­ban vagyunk annak, hogy a­ szocialista világrendszer gazda­­­sági eredményeivel gyakorol­­­hatja a legnagyobb hatást a­ nemzetközi fejlődésre. Az idei­ május elsejei ünnepségek vi­­­­lágszerte ismét a béke védel­­­mének jegyében zajlanak le. A­­ szocialista felvirágzásért vívott­­ harcunk egybefonódik az egész­­ emberiség közös érdekével. < mert minél vonzóbb, fejlettebb­ a szocialista világ, annál szi­lárdabb és reményteljesebb a­­ béke! A HUSZADIK SZABAD MÁJUS írtat MRÁZ FERENC, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke » Éljen május 1, munkásosztály nemzetközi, harci seregszemléje! MÁJUSNAK RÓZSÁJA Tüzekből született Májusnak rózsája, A színe acélkék, Hamuszürke szára, A hamu belepte, Befogta a rozsda, De a tűz esője Szép tisztára mosta, A mi virágunk nem Tej-arcú kertészek Babusgatták — ott nőtt Hol minden kiégett, Vasporos udvaron, Fekete vidéken, Hogy május napjára Kabátunkon égjen. Darázs Endre Ha kell, akkor szépség, Ha kell, szúrófegyver. Hogy rohamra indult Vele millió ember, Volt, mikor vöröslött, A vérünk színétől, Most már kék, mint acél. Ég színétől szépül. Éljen a világ népeinek barátsága! Békét a világnak !

Next