Északmagyarország, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

A­ MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA' XXI. évfolyam, 1. szám Ára: 80 fillér Péntek, 1965. január 1 Az ötödik év sikeréért B­oldog új évet — mond­juk és írjuk ezekben a napokban hozzátar­tozóinknak, baráta­inknak, kívánjuk is­meretlen honfitársainknak és minden népnek egyaránt. Bol­dog új évet — milyen régi és régóta ismétlődő szavak, de mennyire változó tartalom­mal! Az idősebb és középkorú nemzedék emlékszik: mit ér­tettünk boldog új év alatt ke­rek húsz esztendővel ezelőtt, amikor a szovjet hadsereg az utolsó csapásokat mérte Magyarországot bitorló német­­ és magyar fasiszta hordákra. Aztán a következő években, amikor megindult az újjáéle­dés a romokból és kibontako­zott társadalmunk átalakulása a szocializmus útján. Hosszú lenne felsorolni e köszöntés tartalmának változását. Ma nemzetünk szabad, nem nyom bennünket a társadalmi osztályok heves érdekellentéte, törvényes rendben élünk, az egyes ember megbecsülésének alapja többé nem a régi privi­légium, a családfa, a szárma­zás, hanem az odaadóan vég­zett munka és magatartás. A boldogabb életben a ma­gyar munkásnak nem kell megütköznie a tőkéssel, a dol­gozó paraszt sem tart ki szipo­­lyozóitól. Magunk formáljuk életünket, országunk gazdag­ságát gyarapítjuk, a társadalmi haladást támogatjuk az egész világon és harcolunk a béké­ért. Az elmúlt évek tapasztala­­tai azt mutatják, hogy a ki­tűzött gazdasági feladatok he­lyesek, a gazdasági fejlődés számottevő, ami életünk úgy­­szólván minden területén, érez­hető. Ezt bizonyítja gazdasági fejlődésünk egésze. Az ipari termelés mennyisége négy év alatt 40 százalékkal emelke­dett. A mezőgazdasági terme­lés — egyes évek kedvezőtlen időjárása ellenére — négy év alatt kb 10 százalékkal emel­kedett. Erősödtek termelőszö­vetkezeteink. Jelentősen emelkedett a la­kosság életszínvonala, amely megközelíti az ötéves tervidő­szak végére előirányzott mér­téket. Feltűnő a bérek és kü­lönösen a béren felüli juttatá­sok gyors növekedése. A ki­fizetett nyugdíjak összege pél­dául 1960-ban 4,5 milliárd fo­rint volt, 1964-ben 7 milliárd. A parasztság jövedelme meg­közelíti az ötéves terv végére tervezett színvonalat, bár a mezőgazdasági termelés a ter­vezettnél lassabban emelke­dett. Ebben az időszakban va­lósult meg a parasztság állami egészségügyi ellátása, új szo­cialista eleme a paraszti élet­formának, a nyugdíjellátás is. R­endszeresen bővül a lakosság kulturális ellátása, műveltsége, emelkedik Szocia­lista rendszerünk ma­­gasabbrendűsége nyilvánul meg abban is, hogy nálunk a munkaképes korú fiatalok na­gyobb hányada tanul közép­iskolákban, szakiskolákban és egyetemeken, mint a fejlet­tebb iparral és mezőgazdaság­gal rendelkező kapitalista or­szágokban. 1964-ben 60 száza­lékkal többen érettségiztek, mint­­ négy évvel ezelőtt. Az egyetemi és főiskolai hallga­tók száma majdnem megkét­szereződött. A televízió elő­fizetők száma 1960-ban 103 ezer volt. Most több mint 600 ezer. A megtermelt javak elosz­tása pártunk politikájának megfelelően úgy történt, hogy rendszeresen emelkedjék az életszínvonal és ugyanakkor ne feledkezzünk meg a terme­lés bővítéséhez szükséges be­ruházásokról sem. Az elmúlt négy évben sok létesítménnyel gazdagodtunk. Sok milliárd fo­rint értékű berendezés és gén üzembeállítása tette könnyeb­bé, er­edményesebbbé a mun­kát. Az iparban az egy mun­kásra jutó gépek értéke négy év alatt átlagosan 26 százalék­kal növekedett. Gazdasági eredményeink te­hát számottevőek, és a jövőt tekintve is biztonságérzet tölt­het el bennünket. Gyáraink, szövetkezeteink, közigazgatási irányító szerveink tevékeny­sége azonban nem mentes fo­gyatékosságoktól, hibáktól sem. Melyek ezek?, — A munka termelékeny­sége nem emelkedik tervsze­rűen, sok helyen nem kielégí­tő a termelés szervezettsége és a munkafegyelem. — A termékek önköltségé­nek csökkentése lassúbb a ter­vezettnél. — A takarékosság elve a gyakorlatban megcsorbul, sok a pazarló építkezés és az egyéb költekezés. — A műszaki haladás elma­rad a követelményektől, sok termékünk minősége kifogá­solható. Az új esztendő egyben öt­éves tervünk utolsó éve. Az ötéves terv időszakában nép­gazdaságunk töretlenül és je­lentősen fejlődött. 1965-ben, mint eddig pártunk gyakorlat­ban kipróbált, és bevált poli­tikáját folytatjuk a gazdasági munkában is. Folytatjuk az öt­éves tervben kitűzött felada­tok végrehajtását. Emeli­ük az anyagi javak termelését, de nagyobb gondot fordítunk a termékek korszerűségére, mi­nőségére, a munka termelé­kenységének emelésére és a termékek önköltségének csök­kentésére, a takarékosság el­veinek betartására. Egyszóval, ahogy mondani szokás, javít­juk a gazdasági tevékenység hatásfokát. Tehát: — Megszilárdítjuk és kis­mértékben tovább emeljük a lakosság eddig elért életszín­vonalát, még több erőfeszítést teszünk a megfelelő áruellátás biztosítására. — Gondolunk a jövőre is, ennek megfelelően tovább építjük az országot. Bővülnek a meglévő termelőüzemek, az építők és szerelők szorgos munkája révén új gyárak kez­dik meg a termelést. Új lakó­telepek, középületek, utak könnyítik és szépítik az életet. — Fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat a testvéri szo­cialista országokkal. És válto­zatlanul törekszünk gazdasági kapcsolataink szélesítésére a nem szocialista országokkal. z ipari termelés men­­­nyiségét a terv sze­rint 4,5 százalékkal kell emelnünk. Az el­múlt évnél kisebb mértékben, noha általában a termelés növelésének ennél gyorsabb ütemére törekszünk. Most mégis az „inkább keve­sebbet, de jobbat” elvét kell elsősorban hangsúlyoznunk. Vagyis a kitűzött mennyiségi feladat mellett, kedvezőbb fel­tételek teremthetők a termé­kek minőségének javítására, a termelékenység emelésére, az önköltség csökkentésre. Mindezt figyelembe véve ipari dolgozóink feladata 1965- ben nem lazább, hanem fesze­sebb. Egyes iparágakban, üze­mekben pedig a termelés mennyiségét is jelentősen, 8—10 százalékkal, vagy na­gyobb mértékben kell emelni, különösen az export­termé­kekben. Az ipari termelés növelését úgy kell megvalósítanunk, hogy a dolgozók létszáma­­ az elmúlt évekhez mérten lassab­ban emelkedjék s a termelé­kenység fokozásából származ­zon a termelés növekedésének nagyobb része, mintegy 70 százaléka. Ez a cél kemény munkát igényel. Ilyen ered­ményt az ipar még egyetlen évben sem ért el. A munka termelékenység növelését „frontálisan” kell előmozdíta­nunk: kulturáltabbá tenni a termelés szervezettségét­, előre­­lépni a műszaki haladás útján, fokozni a munkateljesít­­ményt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ugyanazért a keresetért nyújtott munkatel­jesítmények nagyon különbö­zők. Itt az ideje a teljesít­ménynormák felülvizsgálatá­nak és megszigorításának ott, ahol azt az elmúlt években elhanyagolták. Egyes munka­­területen a munkaidő kihasz­nálása, a munka intenzitása, a teljesítménybérben dolgozók munkája kielégítő, de a gyár eredményét mégis lerontja a szükségtelenül nagy segéd­üzemi és adminisztratív lét­szám. Ezek felülvizsgálatát a vállalatoknak ebben az évben el kell végezniük. A felesleges létszámot olyan helyre kell átcsoportosítani, ahol erre a népgazdaságnak szüksége van. Naponta láthatjuk ezt a fo­nákságot, hogy amíg az egyik üzemben létszámhiány miatt akadozik a termelés, másutt „szociális” okokra hivatkozva pazarolják a munkát. A ter­melékenység emelése, a fegye­lem javítása megkövetel né­hány munkajogi intézkedést. Például a munkahelyeket in­dokolatlanul gyakran változta­tóktól meg kell vonni bizo­nyos kedvezményeket és egy időre megtiltani, hogy az új munkahelyen magasabb bért kaphassanak. Hatásosabb in­tézkedések bevezetése is in­dokolt: a fegyelmezetlenek, a hanyagul dolgozók, a selejt­­gyártók alacsonyabb munka­körbe helyezése, esetleges el­bocsátása a közösség érdeke. Ezek a munkáját rendszabályok — a lelkiismeretesen végző nagy többség igazság­érzete és akarata alapján — a fegyelmezetlen és hanyag emberek nevelésére és bünte­tésére szolgálnak. Ugyanakkor anyagilag és erkölcsileg job­ban becsüljük meg a jól és hosszú időn át egy helyben dolgozókat. Az önköltség csökkentése, a termékek minőségének javí­tása a vezető beosztásban és a munkapad m­ellett dolgozók közös erőfeszítésével valósít­ható meg. Ma már az önkölt­ségcsökkentés terén nem az egész százalékokért, hanem a tizedszázalékokért folyik a kemény fizikai és szellemi munka. Egytizedszázalék költ­ségmegtakarítás az iparban ma már meghaladja a kétszáz millió forintot, 1965-ben az ipar önköltségcsökkentési fel­adata 0,6 százalék, ami több mint egy milliárd forintos megtakarításnak felel meg. A lakosság jövedelmé­nek színvonala 1965 végén kissé­­ megha­ladja az ötéves terv vonalát. végére kitűzött szín­Ugyanakkor az ön­költségcsökkentés feladatát, a munka termelékenység emelé­sét, a mezőgazdaság termelési feladatát hiánytalanul még nem teljesítettük. Jelenleg ez­ért nem tűzhető ki a jövedel­mek további jelentős növe­lése, hanem azok megszilárdí­tása és kismértékű emelése reális. N­em erőltetjük a beru­házások növelését sem, itt is az elért színvonalat stabilizál­juk. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az elmúlt években a lakosság fogyasztá­sának biztosítása, a beruházá­sok megvalósítása céljából igénybe vettünk bizonyos nép­­gazdasági tartalékokat, ami csak átmenetileg engedhető meg. Fő feladatunk tehát a ter­melés mennyiségének olyan növelése, amely együttjár a gazdaságosság javulásával. Enélkül az anyagi javak fel­­használása — az elért élet­­színvonal megszilárdítása­­ és emelése, a beruházási felada­tok megvalósítása — nem le­het megalapozott. Bálint József, az MSZMP KB államgazdasági osztályának helyettes vezetője Az új esztendő küszöbén A Pravda vezércikke a csütörtöki Pravda vezér­cikket szentelt azoknak az újabb eredményeknek, ame­lyeket a Szovjetunió 1964-ben ért el. A vezércikk megálla­pítja: az SZKP októberi és novemberi , plénumhatározatai lehetővé teszik a szovjet em­bereknek, hogy kezdeménye­­zőleg és tevőlegesen részt ve­­gyenek az állami ügyek inté­zésében, a gazdasági és a kul­turális építésben. Az SZKP pártosan, bátran és határozot­tan, a fogyatékosságokkal szemben könyörtelenséggel küzd a pártélet és a pártve­zetés lenini normáinak tiszta­ságáér. A szovjet nép bízik a jövő­ben — folytatódik a vezér­cikk —, mert tudatában van erejének, ügye igazságának és legyőzhetetlenségének. Erős és hatalmas a szocialista ál­lam, védelmi ereje megbízha­tó. A Szovjetunió erejét nem­csak az adja meg, amit maga alkotott és vívott ki. Erejét gyarapítják a szocialista vi­lágrendszer népei is. Az ame­rikai kontinens első szocialis­ta országa: a Kubai Köztársa­ság. A Szovjetunió erejét az egész dolgozó emberiség ro­­konszenve és támogatása nö­veli. A békéért, a demokrá­ciáért, a nemzeti független­ségért és a szocializmusért, a boldogabb jövőért a Szovjet­unióval vállvetve küzd öt vi­lágrész sok millió embere. Előttünk világos cél vilá­gít — a kommunizmus. Utun­kon e cél felé a lenini irány­vonal vezet, amely az SZKP XX., XXI. és XXII. kongres­­­szusain, pártunk programjá­ban lett meghatározva. Nincs olyan erő, amely letéríthet minket erről az irányvonal­ról, nincs olyan erő, amely letérítheti a Szovjetuniót a lenini útról. Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütör­tökön ülést tartott. A külügy­miniszter beszámolt az ENSZ 19. ülésszakának eddigi ese­ményeiről és a magyar kül­döttség tevékenységéről. kormány a beszámolót jóvá­­­hagyólag tudomásul vette. A művelődésügyi minisz­ter tájékoztatta a kormányt a Moszkvában aláírt magyar— szovjet kulturális munkaterv­ről és kulturális kapcsola­taink 1965. évi fejlődéséről. A Minisztertanács a tájékozta­tót tudomásul vette. A kormány — az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezető­jének nevezte előterjesztésére — ki­a vízügyi törvény alapján működő tárcaközi Országos Vízgazdálkodási Bi­zottság tagjait, majd napi ügyeket tárgyalt. Magyar államférfiak üdvözlő távirata Kuba nemzeti ünnepe alkalmából Dobi István, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Kádár János, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke, Péter János külügyminiszter a Kubai Köztársaság nagy ün­nepe, a kubai forradalom 6. évfordulója alkalmából né­pünk nevében legforróbb üd­vözletüket és jókívánságaikat küldik a kubai népnek, dr. Osvaldo Dorticos Torradónak, a Kubai Köztársaság elnökét­nek, dr. Fidel Castro Ruznak a Kubai Köztársaság forra­dalmi kormánya elnökének dr. Raul Roa kubai külügymi­niszternek. Választások Nigériában Nigériában szerdán feszült légkörben bonyolították le a parlamenti választásokat. A választások eredményei még nem­­­ ismer­etesek. Jelentés az ENSZ közgyűléséről Az Egyesült Nemzetek közgyűlésének 19. ülésszaka szerdán a késő esti órákban úgy döntött, hogy ülésezését 1965. január 18-ig elnapolja. A plenáris záróülésen a közgyűlés egyhangúlag jóvá­hagyta azt a határozati ja­vaslatot, amelynek értelmé­ben a közgyűlés szervének nyilvánítja az ENSZ kereske­delmi és fejlesztési kérdések­kel foglalkozó értekezletét. A közgyűlés felhatalmazta U Thant főtitkárt, hogy a világ­­szervezet rendes költségveté­sének a jövő évben történő elfogadásáig az ENSZ kiadá­sait január 1-től kezdve az 1964. évi költségvetés szintjén tartsa. Ezzel kapcsolatban Fedo­renko, a Szovjetunió képvise­lője kijelentette, hogy a Szov­jetunió 1965-ben sem járul hozzá anyagilag az ENSZ kö­zép-keleti és kongói művele­teinek fedezéséhez. Fedoren­ko hangoztatta, hogy a szov­jet küldöttség nem ellenzi az U Thant főtitkárnak ideigle­nes intézkedésként adandó felhatalmazást, amelynek ér­telmében a világszervezet ki­adásait 1964. évi szinten tart­ják.

Next