Északmagyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)
1967-07-02 / 154. szám
'“/ ---------------------------- Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAGYAR SZOCIALISTA MONKASPORT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIII. évfolyam, 154. szám. ARA: 80 FILLÉR Vasárnap, 1967. július 2. Kádár János elvtárs beszéde ! Tisztelt kogresszusi Kedvestársak, elvtárstoők! Mindenekért, eleget téve megtisztelő kötelességemnek, átadom a kigresszus vendégeinek, kültteinek, minden résztvevőjén, a Kommunista Ifjúsági Szökség és az Úttörő Szövetség vetőinek és tagságának, haza ifjúságának, a Magyar Szólista Munkáspárt Közpoi Bizottságának üdvözletét jókívánságait. (Nagy taps). A beszámoaló benyújtott javaslakal alapve ■> A Kommun Ifjúsági Szövetség feladnak alapvető meghatározói párt irányvonala: az tevékenység, »melyet minisztályunk, népünk, társasunk jelenleg céljaink érden kifejt Ebből a szemből nézve azt gondolom, ha Kommunista Ifjúsági Szög tagságának munkássága biztosítva van az alapvető étel. Elsősorban arra hivmék, hogy — ami a munk nélkülözhetetlen, és nem az ifjúság szövetségében a nem társadalmunkben — egész a társadal életét vezető párt ikája világos, szilán vetkezetes, törésmente már évek hosszú sor. Ez a politika kiál) gyakorlat próbáját, élményeket Nagyon j< az Ifjúsági Szövetség m szempontjából, hogy «, politikával nemcsak a píág van tisztában, hanem másosztályunk, paraszk, értelmiségünk, egészó népünk is érti, helye alapvetően támogatja. Eiagyarázható, hogy az esztendőkből nagy ervek születtek.A munkás, a nép egyetértésé megfogható és eltető bizonyítékiak. A párt török politikájának lényegét stározta, a tonika fő ten értelmez- 1 násaikban egyetértek. Úgy látom, hogy mindezek összhangban vannak a párt, munkásosztályunk és társadalmunk törekvéseivel, azokkal a feladatokkal, amelyek ebből a Kommunista Ifjúsági Szövetségre háramlanak. Az elhangzott felszólalások úgy hatottak rám, hogy akik itt beszéltek, nagy felelősségérzettel, a kérdések ismeretében tették és különösképpen arról szóltak, mit és hogyan kívánnak tenni a Kommunista Ifjúsági Szövetség feladatainak megoldásáért. te és szentesítette a közelmúlt IX. kongresszus. A kongresszust követően, mint a jelenlévők azt mindnyájan tudják, lendületes munka indult meg a társadalom különböző szféráiban, társadalmi életünk különböző területein azért, hogy biztosítsuk a kongresszus irányvonalának még jobb megértését és megkezdjük annak gyakorlati megvalósítását. Nos ilyen nagy és rendkívül faneseménynek tekinthető, hogy a pártonkívüli szövetségeseinket is tömörítő Hazafias Népfront, a magyar szakszervezeti kongresszus, a termelőszövetkezeti és SZÖVOSZ kongresszus, és mintegy ennek a folyamatnak betetőzéseként a választások során az egész nép, munkásosztályunk, parasztságunk jóváhagyását adta erre a politikára, nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is. Úgy gondolom, elmondhatjuk, hogy a most folyó ifjúsági kongresszus ugyancsak azt fogja bizonyítani, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség, annak tagsága és az általa vezetett ifjúság érti, magáénak tekinti a párt politikáját és kész megvalósításáért dolgozni. Ez rendkívül fontos körülmény, mert ennek figyelembevételével könnyebb meghatározni az ifjúsági szövetség feladatait és tennivalóit, Iásuk módjaira és mozgósított megoldásukra, és ez fordulatot idézett elő a gazdasági munkában, ami komoly eredményekre vezetett. A pártnak és az ifjúsági szövetségnek tudnia kell, hogy a tömegek egyetértése, támogatása és bizalma a valóságban mélyebb és nagyobb, mint ahogyan mi értékeljük. Az elmúlt évtizedek harcai mindezt bebizonyították. Amikor a párt, vagy az ifjúsági szövetség egy adott kérdést világosan, nyíltan feltárt és megjelölte a feladatot, harci programot adott a tömegeknek, akkor a tömegek soraiban megszűntek a zavarok, bizalommal vállalták a munkát, a harcot, ami nagy társadalmi kérdések megoldásánál elengedhetetlen. Amikor a Kommunista Ifjúsági Szövetség saját területén, saját feladatait mérlegeli, amint teszi itt VII. kongresszusán, azzal a nyugodt és biztonságos érzéssel teheti, hogy pártunk politikája elvi politika, szilárd, következetes és ennek a politikának fő irányvonala a legközelebbi esztendőkben sem fog változni. (Nagy taps.) Először szeretnék szólni a nemzetközi helyzetről. A nemzetközi helyzet alakulásának mérlegelésénél abból kell kiindulnunk, hogy jelenleg a világpolitikában különböző hatalmas erőik vannak jelen és hatnak. Jelenleg megkülönböztethető módon legalábbis három fő erőt látunk. ] A párt politikája világi, szilárd, következetes Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára fel» szólalt a KISZ kongresszusán. Anyar nép helyesli 'árt politikáját Gyakran erre, hogy a párt tevékeny az egyik legfontosabb éözhetetlen tényezőjúvak és a lettek egységű lennie. Gondolom, a értelmezésben elmen hogy ez most így vanhogy így van: a pártot megvan a szavak és egysége. Ehhez mindig szeretném fűzni azt társadalmunk alafeztályainak; a mánk a parasztság, az él és most itt illő és höhet fűzni — a magyg tömegeinek magat cselekedetei arról tak, hogy a magyar s csak szavakban 1 párt politikáját, ttekbe Azt hiszen Vikinek ’emlékezetében irőszak — 1963 végéra hónapjaira gond amikor a munka hirdetein, gazdasági fejlő olyan pontra jutotta, általános előrehaladáson belül ellentmondások jelentkeztek. Nem arról van szó, hogy megtörték, vagy megszakították volna a fejlődést, de mindenképpen fékezték és az emberek azt kérdezték, helyes úton járunk-e? Hivatkoznom kell a párt Központi Bizottságának 1964. decemberi határozatára, mely a fejlődés alapvető egészséges vonásait hangsúlyozva rámutatott bizonyos megtorpanásokra is, felhívott és mozgósított ezek kiküszöbölésére. Egész gazdasági fejlődésünk strukturális, szerkezeti problémáit — amelyek összefüggnek az örökséggel, amelyet a hatalomra lépő munkásosztály és a nép kapott a múlt uraitól, valamint a fejlődés kezdeti évtizedeinek nehézségeivel is — nem lehetséges egy-két esztendő alatt megoldani. De a párt a nehézségek előtt nem hunyta be szemét, hanem szembenézett velük, rámutatott orvos- •.mil—»»»«.»tu«»»» 19»«* A nemzetközi helyzetről az első, amelynek meghatározó szerepe van a világ fejlődésében, a szocialista világrendszer, a szocialista forradalom, a világ kommunista mozgalmának ereje. A második és jelenlegi állapotában ezt külön kell kezelnünk, mert megvan a maga sajátossága — az úgynevezett harmadik világ erőcsoportja, amely a maga módján ugyancsak meghatározó szerepet játszik a nemzetközi élet alakulásában. A harmadik, meghatározott erővel és szereppel rendelkező tényező az imperializmus. A szocializmus, a szocialista világrendszer, a kommunizmus nemzetközi erői következetes harcot és küzdelmet folytatnak a társadalmi haladásért általában, a szocializmus eszméinek előretöréséért különösképpen és minden erejükkel támogatják a nemzeti függetlenségi törekvéseket. Támogatják a nemzetközi jog tiszteletben tartását, fellépnek az agresszió ellen, küzdenek a világháború kirobbanásának megakadályozásáért, a tartós béke megteremtéséért. Az úgynevezett harmadik világon belül természetesen országonként, népenként, világrészenként eltérőek a törekvések, de közös és alapvető jellemvonásuk, hogy a gyarmati rendszer megsemmisítéséért a neokolonializmus ellen, az önálló és független nemzeti létért, az adott országok társadalmának belső fejlődéséért küzdenek. A szocializmus és a harmadik világ erőit összeköti annak az alapvető ténynek a felismerése, hogy az ellenség, az imperializmus, közös, és szükségszerű, hogy teljes egységben lépjenek fel ellene. Ugyanaz az imperializmus, amely minden erővel meg akarja akadályozni az egykor gyarmati elnyomás alatt sínylődött népek önálló nemzeti törekvéseit, meg akarja akadályozni a szocialista világrendszer fejlődését, és azt, hogy újabb népek és országok is a szocialista fejlődés útját válasszák. Az imperialisták, ha tehetnék, szeretnék visszarabolni a szocialista országok népeitől is elért vívmányaikat, önállóságukat, függetlenségüket és szabadságukat. A harmadik nagy erőcsoport, az imperializmus, tekintettel a szocialista világrendszer erejére , úgy tűnik, kerüli a fő erők közvetlen összecsapását, mert nem tekinti a helyzetet kedvezőnek ahhoz, hogy világháborút robbanthasson ki. Ehhez azonban hozzátartozik, hogy ugyanez az imperializmus — számításba véve azt is, hogy a szocialista világ és a harmadik világ nem akar háborút — tudatosan és tervszerűen provokációkat és támadásokat szervez, egy-egy országra mért csapásokkal próbálja megakadályozni társadalmi fejlődést, vagy elnérni a gyarmati rendszer visszaállítását. Az imperializmus általános stratégiájához és taktikájához tartozik, hogy anyagi befolyását, katonai eszközeit minden reakciós erőnek rendelkezésére bocsátja, s mivel ez az imperializmus természetével, világnézetével is összefér, nem riad vissza puccsok és hasonlók szervezésétől sem. A görögországi puccs bizonyító erejű ténye annak, hogy milyen a kapitalista világ demokráciája a valóságban. A terror, a puccs, a gyilkosság ősi fegyver a társadalmi haladással szemben. Mindez pillanatnyilag súlyos csapás arra a népre, amely ezektől szenved, de a történelem fejlődését nem lehet feltartóztatni. Hajdanában a kapitalisták propagandistái Moszkvát, a kommunistákat igyekeztek úgy ábrázolni, hogy az éjszaka leple alatt, titokban, köpeny alá rejtett tőrrel összeesküvéseket szerveznek. Nézzék meg, hová jutott most az imperialista kapitalizmus. Görögországban a hatalom a burzsoázia kezében volt, az országra döntő befolyása volt a NATO-nak, de voltak bizonyos demokratikus intézmények, választásokra készülés polgári baloldali eléréssel lehetett számolni, természetesen még rendkívül messze volt midenféle kommunizmustól, proletárdiktatúrától. Ez n olyan ijesztő perspektíva a görög burzsoázia, a re-ak, s a NATO hangadói számára, hogy már ezzel szemben is szükségesnek tartottak katonai puccsot szervezni, rendkívüli állapotot és a legkegyetlenebb terrort bevezetni. Az imperialisták célja Az imperialisták tudják, hogy a jelen történelmi viszonyok között a világháború pusztulásukat jelenti, de békében sem tudnak élni, s úgy látszik, tudatosan irányt vettek úgynevezett helyi háborúk kirobbantására. Ezek közül kettőről szeretnék szólni, a vietnami és a közelkeleti háborúról. Jóleső érzéssel tapasztaltam, hogy a magyar ifjúság legöntudatosabb képviselői a kongresszuson helyesen, pontosan, a párt állásfoglalásával, a szocialista országok, a világ minden haladó emberének véleményével összhangban minősítették az amerikai agresszorok vietnami háborúját, s megfelelő módon szóltak arról a segítségről, amelyet a saját lehetőségeik szerint a magyar fiatalok is nyújtottak a harcoló vietnami népnek és arról is, hogy ezt a támogatást és segítséget folytatni fogják. Az Egyesült Államok Dél-Vietnamban klasszikus gyarmatosító háborút folytat, területet akar befolyása alatt tartani és az ott található legreakciósabb erőkkel szövetkeztek, hogy a legkönyörtelenebb eszközökkel eltiporják Dél-Vietnam népét, semmivel sem enyhébb, s minden nemzetközi jogot sértő agresszió, folytatnak a Vietnami Demokratikus Köztársaság, egy szuverén ország ellen, bombázzák városait és a legkülönbözőbb természetű háborús cselekményeket követik el az ország és népe ellen. Vietnam tovább folytatja hősi harcát A hős vietnami nép immár két és fél esztendeje nyílt háborúban, hősiesen és eredményesen áll szemben és harcol a világreakció amerikai fő erejével, az agresszorokkal. • Mindnyájan hallottuk tegnap vietnami testvéreink, a vietnami fiatalok képviselőit. A háború eddigi menete és története bizonyítja, hogy vietnami elvtársaink szavára biztonsággal építhetünk, vietnami nép a testvéri szocialista országok támogatását ,hős harcát és meg fogja hiúsítani az amerikai imperalisták minden tervét A nyugatiak időszakonként szónokolnak arról, hogy nem akarják folytatni aziknami háborút, így, amúgy hajlandók lennének a háborút befejezni Ezeket a szólamokat a valóság tényei leleplezték már. Biztosak lehetünk abban, hogy az amerikai agresszor akkor fog meghátrálni, amikor a vietnami nép és a haladó embe