Északmagyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)

1967-07-02 / 154. szám

'“/ ----------------------------­ Világ proletárjai, egyesüljetek! A MA­GYAR SZOCIALISTA MONK­ASP­ORT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIII. évfolyam, 154. szám. ARA: 80 FILLÉR Vasárnap, 1967. július 2. Kádár János elvtárs beszéde ! Tisztelt kogresszusi Kedves­­társak, elvtárs­­toők! Mindenekért, eleget téve megtisztelő kötelességemnek, átadom a kigresszus vendé­geinek, kültteinek, minden résztvevőjén, a Kommunista Ifjúsági Szökség és az Úttörő Szövetség vetőinek és tagsá­gának, haza ifjúságának, a Magyar Szólista Munkás­párt Közpoi Bizottságának üdvözletét jókívánságait. (Nagy taps). A beszámoaló benyúj­tott javaslakal alapve­­ ■> A Kommun Ifjúsági Szö­vetség feladnak alapvető meghatározói párt irány­vonala: az tevékenység, »melyet minisztályunk, né­pünk, társasunk jelenleg céljaink érden kifejt Eb­ből a szemből nézve azt gondolom, ha Kommunista Ifjúsági Szö­g tagságának munkássága biztosítva van az alapvető étel. Elsősor­ban arra hivmék­, hogy — ami a munk­ nélkülözhe­tetlen, és nem az ifjúság szövetségében a nem társadalmunk­ben — egész a társadal életét ve­zető párt ikája vilá­gos, szilán ve­tkezetes, törésmente már évek hosszú sor. Ez a po­litika kiál) gyakorlat próbáját, élményeket Nagyon j< az Ifjúsági Szövetség m­ szempont­jából, hogy «, politikával nemcsak a píág van tisz­tában, hanem­ másosztá­­lyunk, paraszk, értelmi­­ségünk, egés­zó népünk is érti, helye alapvetően támogatja. Eiagyarázha­­tó, hogy az­­ esztendők­ből nagy ervek szület­te­k.A munkás, a nép­­ egyetértésé megfogha­tó és eltető bizo­­nyítékiak. A párt török politikájá­nak lényegét stározta, a­­ tonika fő ten értelmez- 1 násaikban egyetértek. Úgy látom, hogy mindezek összhangban vannak a párt, munkásosztályunk és társa­dalmunk törekvéseivel, azok­kal a feladatokkal, amelyek ebből a Kommunista Ifjúsági­­ Szövetségre háramlanak. Az elhangzott felszólalások úgy hatottak rám, hogy akik itt beszéltek, nagy felelősség­­érzettel, a kérdések ismereté­ben tették és különösképpen arról szóltak, mit és hogyan kívánnak tenni a Kommunista Ifjúsági Szövetség feladatainak megoldásáért. te és szentesítette a közelmúlt IX. kongresszus. A kongresszust követően, mint a jelenlévők azt mind­nyájan tudják, lendületes mun­ka indult meg a társadalom különböző szféráiban, társa­dalmi életünk különböző terü­letein azért, hogy biztosítsuk a kongresszus irányvonalának még jobb megértését és meg­kezdjük annak gyakorlati meg­­valósítását. Nos ilyen nagy és rendkívül fan­eseménynek tekinthető, hogy a pártonkívüli szövetsé­geseinket is tömörítő Hazafias Népfront, a magyar szakszer­vezeti kongresszus, a termelő­szövetkezeti és SZÖVOSZ kongresszus, és mintegy ennek a folyamatnak betetőzéseként a választások során az egész nép, munkásosz­tályunk, parasztságunk jó­váhagyását adta erre a politikára, nemcsak sza­vakkal, hanem tettekkel is. Úgy gondolom, elmondhat­juk, hogy a most folyó ifjúsá­gi kongresszus ugyancsak azt fogja bizonyítani, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség, annak tagsága és az általa vezetett ifjú­ság érti, magáénak tekinti a párt politikáját és kész megvalósításáért dolgozni. Ez rendkívül fontos körül­mény, mert ennek figyelembe­vételével könnyebb meghatá­rozni az ifjúsági szövetség fel­adatait és tennivalóit, Iásuk módjaira és mozgó­sított megoldásukra, és ez fordulatot idézett elő a gazdasági munkában, ami ko­moly eredményekre vezetett. A pártnak és az ifjúsági szö­vetségnek tudnia kell, hogy a tömegek egyetértése, támoga­tása és bizalma a valóságban mélyebb és nagyobb, mint ahogyan mi értékeljük. Az el­múlt évtizedek harcai mind­ezt bebizonyították. Amikor a párt, vagy az ifjúsági szövet­ség egy adott kérdést világo­san, nyíltan feltárt és megje­lölte a feladatot, harci prog­ramot adott a tömegeknek, ak­kor a tömegek soraiban meg­szűntek a zavarok, bizalom­mal vállalták a munkát, a harcot, ami nagy társadalmi kérdések megoldásánál elen­gedhetetlen. Amikor a Kommunista If­júsági Szövetség saját terü­letén, saját feladatait mérle­geli, amint teszi itt VII. kong­resszusán, azzal a nyugodt és biztonságos érzéssel teheti, hogy pártunk politikája elvi politika, szilárd, követke­zetes és ennek a politiká­nak fő irányvonala a leg­közelebbi esztendőkben sem fog változni. (Nagy taps.) Először szeretnék szólni a nemzetközi helyzetről. A nem­zetközi helyzet alakulásának mérlegelésénél abból kell ki­indulnunk, hogy jelenleg a vi­lágpolitikában különböző ha­talmas erőik vannak jelen és hatnak. Jelenleg megkülönböz­­tethető módon legalábbis há­­rom fő erőt látunk.­­ ] A párt politikája világi, szilárd, következetes Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára f­el­» szólalt a KISZ kongresszusán. Anyar nép helyesli 'árt politikáját Gyakran erre, hogy a párt tevékeny az egyik legfontosabb é­özhetet­len tényezőjúvak és a lettek egységű lennie. Gondolom, a értelme­zésben elmen hogy ez most így vanhogy így van: a pártot megvan a szavak és­­ egysége. Ehhez mindi­g szeret­ném fűzni azt társa­dalmunk alafeztályai­­nak; a mánk a pa­rasztság, az él és most itt illő és höhet fűz­ni — a magyg töme­geinek magat c­seleke­­detei arról tak, hogy a magyar s csak szavakban 1 párt politikáját, ttek­be Azt hiszen Vikinek ’emlékezetében irőszak — 1963 végéra hó­napjaira gond amikor a munka hird­etein, gazdasági fejlő olyan pontra jutotta, ál­talános előrehaladáson belül ellentmondások jelentkeztek. Nem arról van szó, hogy meg­törték, vagy megszakították volna a fejlődést, de minden­képpen fékezték és az embe­rek azt kérdezték, helyes úton járunk-e? Hivatkoznom kell a párt Központi Bizottságának 1964. decemberi határozatára, mely a fejlődés alapvető egészséges vonásait hangsúlyozva rámu­tatott bizonyos megtorpanások­ra is, felhívott és mozgósított ezek kiküszöbölésére. Egész gazdasági fejlődésünk struktu­rális, szerkezeti problémáit — amelyek összefüggnek az örök­séggel, amelyet a hata­lomra lépő munkásosztály és a nép kapott a múlt uraitól, va­lamint a fejlődés kezdeti év­tizedeinek nehézségeivel is — nem lehetséges egy-két esz­tendő alatt megoldani. De a párt a nehézségek előtt nem hunyta be sze­mét, hanem szembenézett velük, rámutatott orvos- •.mil­­—»»»«.»tu«»»» 19»«* A nemzetközi helyzetről az első, amelynek meghatá­rozó szerepe van a világ fej­lődésében, a szocialista világ­­rendszer, a szocialista forra­dalom, a világ kommunista mozgalmának ereje. A máso­dik és jelenlegi állapotában ezt külön kell kezelnünk, mert megvan a maga sajátossága — az úgynevezett harmadik világ erőcsoportja, amely a maga módján ugyancsak meghatá­rozó szerepet játszik a nem­zetközi élet alakulásában. A harmadik, meghatározott erő­vel és szereppel rendelkező té­nyező az imperializmus. A szocializmus, a szocialis­ta világrendszer, a kommuniz­mus nemzetközi erői követke­zetes harcot és küzdelmet foly­tatnak a társadalmi haladás­ért általában, a szocializmus eszméinek előretöréséért kü­lönösképpen és minden ere­jükkel támogatják a nemzeti függetlenségi törekvéseket. Tá­mogatják a nemzetközi jog tiszteletben tartását, fellépnek az agresszió ellen, küzdenek a világháború kirobbanásának mega­kadályozásáért, a tartós béke megteremtéséért. Az úgynevezett harmadik világon belül természetesen országonként, népenként, vi­lágrészenként eltérőek a törek­vések, de közös és alapvető jellemvonásuk, hogy a gyarmati rendszer meg­semmisítéséért a neokolo­­nializmus ellen, az önálló és független nemzeti lét­ért, az adott országok­ tár­sadalmának belső fejlődé­séért küzdenek. A szocializmus és a harmadik világ erőit összeköti annak az alapvető ténynek a felismeré­se, hogy az ellenség, az impe­rializmus, közös, és szükség­­szerű, hogy teljes egységben lépjenek fel ellene. Ugyanaz az imperializmus, amely minden erővel meg akarja akadályozni az egykor gyarmati elnyomás alatt síny­lődött népek önálló nemzeti törekvéseit, meg akarja aka­dályozni a szocialista világ­rendszer fejlődését, és azt, hogy újabb népek és orszá­gok is a szocialista fejlődés útját válasszák. Az imperia­listák, ha tehetnék, szeretnék visszarabolni a szocialista or­szágok népeitől is elért vív­mányaikat, önállóságukat, füg­getlenségüket és szabadságu­kat. A harmadik nagy erőcso­port, az imperializmus, tekin­tettel a szocialista világ­­rendszer erejére , úgy tűnik, kerüli a fő erők közvetlen összecsapását, mert nem tekinti a hely­zetet kedvezőnek ahhoz, hogy világháborút rob­banthasson ki. Ehhez azonban hozzátartozik, hogy ugyanez az imperializmus — számításba véve azt is, hogy a szocialista világ és a harmadik világ nem akar háborút — tudatosan és tervszerűen provokációkat és támadásokat szervez, egy-egy országra mért csapásokkal próbálja megakadályozni társadalmi fejlődést, vagy el­n­érni a gyarmati rendszer vis­­­szaállítását. Az imperializmus általános stratégiájához és taktikájához tartozik, hogy anyagi befolyá­sát, katonai eszközeit minden reakciós erőnek rendelkezésé­re bocsátja, s mivel ez az im­perializmus természetével, vi­lágnézetével is összefér, nem riad vissza puccsok és hason­lók szervezésétől sem. A görögországi puccs bizo­nyító erejű ténye annak, hogy milyen a kapitalista világ de­mokráciája a valóságban. A terror, a puccs, a gyilkosság ősi fegyver a társadalmi hala­dással szemben. Mindez pilla­natnyilag súlyos csapás arra a népre, amely ezektől szenved, de a történelem fejlődését nem lehet feltartóztatni. Hajdanában a kapitalisták propagandistái Moszkvát, a kommunistákat igyekeztek úgy ábrázolni, hogy az éjsza­ka leple alatt, titokban, kö­peny alá rejtett tőrrel össze­esküvéseket szerveznek. Néz­zék meg, hová jutott most az imperialista kapitalizmus. Gö­rögországban a hatalom a burzsoázia kezében volt, az országra döntő befolyása volt a NATO-nak, de voltak bizo­nyos demokratikus intézmé­nyek, választásokra készül­­és polgári baloldali elé­réssel lehetett számolni, természetesen még rendkívül messze volt mi­denféle kommunizmustól, proletárdiktatúrától. Ez n olyan ijesztő perspektíva­­ a görög burzsoázia, a re-ak, s a NATO hangadói számára­, hogy már ezzel szemben is szükségesnek tartottak katonai puccsot szervezni, rendkívüli állapotot és a legkegyetlenebb terrort bevezetni. Az imperialisták célja Az imperialisták tudják, hogy a jelen történelmi viszonyok között a világ­háború pusztulásukat je­lenti, de békében sem tudnak élni, s úgy látszik, tudatosan irányt vettek úgynevezett helyi há­borúk kirobbantására. Ezek közül kettőről szeretnék szól­ni, a vietnami és a közel­­keleti háborúról. Jóleső érzéssel tapasztal­tam, hogy a magyar ifjúság legöntudatosabb képviselői a kongresszuson helyesen, pon­tosan, a párt állásfoglalásá­val, a szocialista országok, a világ minden haladó emberé­nek véleményével összhang­ban minősítették az amerikai agresszorok vietnami háború­ját, s megfelelő módon szóltak arról a segítségről, amelyet a saját lehetőségeik szerint a magyar fiatalok is nyújtottak a harcoló vietnami népnek és arról is, hogy ezt a támoga­tást és segítséget folytatni fogják. Az Egyesült Államok Dél-Vietnamban klasszikus gyarmatosító háborút foly­tat, területet akar befolyása alatt tartani és az ott található leg­­reakciósabb erőkkel szövet­keztek, hogy a legkönyörtele­nebb eszközökkel eltiporják Dél-Vietnam népét, semmivel sem enyhébb, s minden nem­zetközi jogot sértő agresszió­, folytatnak a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság, egy szu­verén ország ellen, bombáz­zák városait és a legkülönbö­zőbb természetű háborús cse­lekményeket követik el az or­szág és népe ellen. Vietnam tovább folytatja hősi harcát A hős vietnami nép im­már két és fél esztendeje nyílt háborúban, hősiesen és eredményesen áll szem­­­­ben és harcol a világ­reakció amerikai fő erejével, az agresszorokkal. • Mindnyájan hallottuk tegnap vietnami testvéreink, a vietnami fiatalok képvise­lőit. A háború eddigi menete és története bizonyítja, hogy vietnami elvtársaink szavára biztonsággal építhetünk, vietnami nép a testvéri szo­­­cialista országok támogatását ,hős harcát és meg fogja hiú­sítani az amerikai imperalis­­ták minden tervét A nyugatiak időszakonként szónokolnak arról, hogy nem akarják folytatni a­z­ik­nami háborút, így,­­ amúgy hajlandók lennének a háborút befejezni Ezeket a szólamokat a valóság tényei leleplezték már. Biztosak le­hetünk abban, hogy az ame­rikai agresszor akkor fog meghátrálni, amikor a viet­nami nép és a haladó embe­

Next