Északmagyarország, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-03 / 280. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXV. évfolyam, 280. szám Ara: 1 forint Szerda, 1969. december 3. Miskolc: az ifjúság ÍRTA: VAJDA GÁBOR Hejőcsabától Diósgyőrig — új épületeivel és lakónegyedeivel, egyetemi városával, megújult gyáraival és azóta született üzemeivel — nemcsak nagyobb, hanem egészen más is a mai Miskolc, mint a negyedszázad előtti. A felszabadulás huszonötödik évfordulóját megelőző napokban néhány órát tölthettem csak falai között, de ennyi is elég volt hozzá, hogy fejemet kapkodva a csodálkozástól, megállapítsam, mennyire más, mint volt, mennyi új vonással, színnel gazdagodott. Előzőleg tizenkét éve jártam itt utoljára. Akkor ezrekkel együtt, a temetőbe vezetett az utam, Szabó Lajos ezredesnek adtuk meg a végtisztességet. Az utca névavató ünnepségén Fekete Mihály leplezte le az emléktáblát, amely Szabó őrmesternek, a leventékből lett, 1944-es ifjú nemzetőrök parancsnokának emlékét örökíti meg. Az Avason pedig, ahol akkor még nem nyúlt az ég felé a tv-torony, az azóta szintén meghalt Kubányi Jenő bácsi emlékeztetett egy baklövésre: huszonöt év előtt, novemberben nem osztottuk el az illegális plakát betűit. Mi lett volna, ha megtalálják a németek? Szerencsére, nem találtak rá, megértük a felszabadulást, de azért később is jobb lett volna vigyázni, megakadályozni baklövést, tévútra lépést, ügyelni, hogy töretlenül haladjunk előre utunkon. Huszonöt esztendő alatt sok mindent megszépít és elkoptat az emlékezet, részletek elhalványulnak, régi epizódok újabbaknak adnak helyet, arcok, nevek, városképek összekeverednek. 1944 óta Sátoraljaújhelytől Kaposvárig és Győrtől Békéscsabáig bejártam az országot, Jokohamától Belfastig két földrész sok városát, egy azonban elhomályosíthatatlanul világos maradt: Miskolc volt az ifjúság. Világos, pedig villany sem volt, amikor a Széchenyi utca és az Erzsébet tér sarkán, az édességboltban kézinyomda gumibetűiből készítettük Nemes Évával az első MOKAN-röpcédulákat, november elején. Petróleumlámpa mellett szó végeztük a direktívákat és felhívásokat Rácz Zoltánék Toronyalja utcai lakásán. Szabados Gizi lábbal hajtotta a kis tégelysajtót a Werbőczi utcai nyomdában (a történelmi igazságszolgáltatás adta azután Dózsa György nevét az utcának), ahol az első, igazi nyomtatott röplapok készültek. Amikor pedig egész íves, nagy plakáton adtuk hírül a városnak, hogy elérték Diósgyőrt az első szovjet katonák, nyomdászok egész csapata vállalta a kockázatot, és kéziszedők is segítettek hajítani a nyomógép nagy kerekét. A Szabad Magyarország elődei voltak a röplapok, mint ahogyan decemberben két és négy oldalon, olykor csomagolópapíron vagy rózsaszín, sárga, zöld, plakátpapíron megjelenő lap a jelenlegi Észak-Magyarország elődje volt. Fel sem szabadult még a gyertyafénynél város, amikor körmöltem papírra az első szám vezércikkét (a lap címét kapta címéül vagy fordítva: a vezércikk címe döntötte el az újság címéről folytatott vitát?) egy avasi barlangban, és másnap már a szovjet csapatok parancsnokságának a város lakosságához intézett felhívása került mellé, az első szám első oldalára. Villany még mindig nem volt, a nagy nyomdagépet még mindig kézierővel hajtották (most már, mert ezt is történelmi igazságszolgáltatásnak tartottuk: letartóztatott nyilasok), de lapunk — úgy éreztük — minden villanynál erősebb fényt áraszthat a fejekbe. Nyomdászok, diósgyőri vasasok, nemzetőrök, az ellenállás vezetői és résztvevői, tekintet nélkül éveik számára, mind ifjúi lelkesedéssel vállalták a veszélyt az előző hetekben, és nem ismertek fáradságot a következő időszakban sem. Az ifjúság, az új élet kezdete volt az az idő mindannyiunknak. Sokan nincsenek már közöttünk akkori bajtársaink, elvtárs aFerenc ink közül. A Barbai életét kioltó golyó megkeserítette a szabadság első napját, Szabó Lajost ellenforradalmárok ölték meg 1956-ban. Meghalt Urbancsok Mihály, akinek lakásán a nyomda őreiül kijelölt nemzetőrök találkoztak Fekete Pállal, és meghalt Fekete Pál is, aki rendelkezésünkre bocsátotta a vezetése alatt álló nyomdát. A télen temettük el Naményi Gézát, aki rádióhírekből szerkesztette a Szabad Magyarország első számaiba a beszámolót a végéhez közeledő háború csatáiról és a világ más eseményeiről. Büszkén és szeretettel őrizzük emléküket, de ne soroljuk tovább a halottak nevét, mint ahogyan az élők sem nevük emlegetésében, hanem az ország, a nép sorsában akarják látni tetteik jutalmát. Huszonöt év göröngyös útjain az a tudat tartott meg bennünket hűségben és helytállásban, mellőzésben és megbecsülésben egyaránt, hogy helyes útra léptünk, amikor vállaltuk a fasizmus elleni harcot — népünkért, az emberiségért, magunkért. A kommunista párt felhívására, lelkiismeretünk szavára hallgatva vállaltuk, igaz, ifjúi lelkesedésünkben a valóságosnál közelibbnek és könnyebbéig elérhetőnek véltük a célt. A tapasztalatok, a sorsfordulók, hibák és tévedések, köztük saját hibáink ellenére negyedszázad története mégis, csak megerősít abban, hogy a célkitűzés helyes volt, a cél elérhető, ha nem is olyan gyorsan, nem is olyan könnyen, mint gondoltuk. Napjainkban, amikor visszahúzó, tévútra csábító a hatásokat leküzdve új gazdasági módszerekkel erősítjük a munkásoknak, és parasztoknak, a népnek Lenin tanítása szerint a demokratizmus maximumát biztosító szocialista társadalmi rendet, gyakran eszembe jut egy kérdés. Az öreg Gerevich, néhai miskolci újságíró és vívómester tette föl, amikor a Szabad Magyarország első vezércikkét olvasta a Pannónia kávéházban: — És mondd, ti igazán komolyan gondoljátok a demokráciát? — Nem él már ő sem, a Pannónia sem létezik már, de ha ma kérdezné, ugyanúgy hittel, s az akkorinál több tapasztalattal ugyanazt válaszolnám: igen, egészen komolyan gondoltuk. Annál inkább, mert eltávolítottuk azokat, akik nem komolyan gondolták, s mert sok és sokféle tapasztalat győzött meg róla, hogy másképp nem is lehet. Ez a tanulság — negyedszázad többi tapasztalatával és huszonöt esztendő minden alkotásával, megannyi eredményével együtt — szilárd alapja a mának és a holnapnak. Erőt, tudást ad ahhoz, hogy igazán élni tudjunk a szabadsággal, védjük és erősítsük, s az ifjúság megőrzött lendületével, akaraterejével teljesítsük kötelességünket. Békét, haladást felvirágzást akaró, ezért dolgozó és a testvéri népekkel együtt ezért küzdő népünk és a népek közösségében. Diósgyőri kohászok jubileumi vállalása a szocialista munka vállalata címért A Lenin Kohászati Művek vezérkara tegnap összesítette a dolgozók vállalásait, és a mai napon, 1969. december 3-án, Miskolc felszabadulásának negyedszázados évfordulóján jelenti be csatlakozását a jubileumi versenymozgalomhoz. Vállalatunk minden becsületes dolgozója — olvashatjuk a vállalásban — őszinte megelégedéssel és büszkeséggel nyugtázhatja azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt 25 év alatt elértünk. A párt, a HNF, a SZOT, a KISZ felhívása * nyomán felszabadulásunk negyedszázados, Lenin születésének 100. és a gyár 200. évfordulója alkalmából olyan vállalásokat tesznek, amelyek megvalósításával kiérdemelhetik „A szocialista munka vállalata” címet. Ennek érdekében 1970-ben az ideihez viszonyítva 20 ezer tonnával több nyersvasat, 50 ezer tonnával több acélt, 10 ezer tonnával több hengerelt készárut, 6 ezer tonnával több hidegen alakított terméket adnak. A hazai és a külföldi igények figyelembevételével javítják a gyártmányösszetételt. Megkülönböztetett figyelemmel kezelik az országos programokat, így például a járműprogramban részt vevő 12 nagyvállalattal szocialista szerződést kötöttek. A többlettermelést az országosan előírtnál nagyobb százalékban a termelékenységből akarják biztosítani. A gyárban jelentős műszaki fejlesztést, illetve nagy beruházásokat valósítanak meg. 1970-ben helyezik üzembe a Borsodi Ércelőkészítő második lépcsőjét, az új bugacsiszolót. Az automatikus berendezések megkönnyítik a dolgozók munkáját és egészségesebbé teszik azt. Ugyancsak a dolgozók munkájának megkönnyítése érdekében fokozzák a kisgépesítést. Az idén megkezdték az új nemesacélhengermű építését és jövőre törekszenek az építés idejének lerövidítésére. Számos intézkedést valósítanak meg a dolgozók egészségének védelme, a baleseti források csökkentésére, munkakörülmények javításáara. A jövő évben 110 millió forintot fordítanak dolgozók szociális, jóléti és egészségügyi igényeinek jobb kielégítésére, így többek között öltözőket építenek, bővítik a védőételek választékát, 40 hűtőgépet szereznek be a meleg munkahelyeken dolgozók friss ivóvízzel való ellátása érdekében. A lakáshelyzet javítására 45 lakást felújítanak, korszerűsítenek, segítik a magánépítkezőket. Az üzemi demokrácia továbbfejlesztése érdekében "továbbfejlesztik a gazdasági vezetés, valamint a dolgozók közötti szocialista viszonyt, valamint az emberi kapcsolatokat. Az egyszemélyi vezetés hatásköri növelésével párhuzamosan erősítik, szélesítik az üzemi demokráciát Egy óra Nógrádi Sándorral (3. oldal) A társadalom „megmozdul’ (4. oldal) Ott van a Nap (5. oldal) Ismét barátok között (3. oldal) Történelem a falakon (5. oldal) Ötvenezer orsó... (8. oldal) A második város (3. oldal) Az első vezércikk (6. oldal) Így készült a Szabad Magyarország (6. oldal)