Észak-Magyarország, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-18 / 298. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Az elfogadtatás Lengyel grafikusművészek tárlata A LENGYEL művészeknek abban jutott úttörő szerep, hogy a modern grafika avangárd törekvései, és korízlés, korigény között vaalamelyest híd teremtődött, s ebben jó példaként előttünk járnak. Mert igaz ugyan, hogy a XX. század egymást egyre gyorsabb tempóban követő stíluspróbálkozásait és művészeti divatjait Nyugat-Európa termelte és termeli ki magából napjainkban is. Az azonban kétségbevonhatatlan, hogy mindt ezek az alkotások csak kevesek — és nem is mindig az értők — számára jelentenek elfogadott, illetőleg tartalmas, gondolatokat közvetítő művészetet, addig a grafikának ezek az új és legújabb hajtásai Lengyelországban nem nélkülözik a popularitást, s érvényesülésük elsősorban a reklámgrafikában a lengyel sokszorosító művészetet a világ élvonalába emelte. Ezért is tanulságos a VI. miskolci országos grafikai biennálén megvalósult, értékes elképzelés; az egyik legrangosabb lengyel grafikai centrum képviselői, a krakkói művészek alkotásainak bemutatója, élükön az iskola doyenjével, az egyik legtekintélyesebb lengyel grafikussal, Konrad Srzednickivel. Srzednicki professzor, a Krakkói Képzőművészeti Akadémia tanára fő szervezője a világhírűvé vált, krakkói nemzetközi grafikai biennáléknak, amelyeknek az utóbbi években Miskolcon élő grafikusaink is rendszeres kiállítói. Konrad Srzednicki visszatérő vendége Miskolcnak, hiszen 1955-ben már részt vett az országos képzőművészeti kiállításon. Újabb művei, elsősorban színes rézkarcai és vegyes technikával készült lapjai művészetének nem fáradó, termékeny, s megújulni képes erejéről győzik meg a nézőt. Huszonhét kiállított munkája közül szimultán szerkesztésű önarcképe, ironikus hangulatú Tavaszi árnyak című színes rézkarca, s drámai töltésű Éjszakai lovasa fogott meg. RAJTA KÍVÜL még 19 krakkói művész alkotásai kaptak helyet ezen a friss és vonzó bemutatón. Az opart jegyében fogant, különös hangulatú munkáktól az írás kezdetéhez visszanyúló jelrendszerbe ágyazott, ősi, epikus hangulatot idéző képvilágig a modern grafika szinte minden iránya, törekvése hangot kap itt. Danuta úttörői a biennálén Leszczynska-Kluzova japán kilfestményeket idéző, elegáns és dekoratív, impresszionisztikus rézkarcai. A Stanislaw Wejman agitatívexpresszionisztikus runkái, vagy Janina Kraupe régi hieroglif s ékírásos táblákra emlékező lapjai különösen tetszettek. Szépek, intellektuális töltésűek, s drámai atmoszférát sugároznak Jerzy Kuca litográfiái. Ugyancsak a litográfiában alkot figyelemreméltót Olga Peczenko- Srzednicka is. A Miskolci Képtár emeleti termeiben látható 88 grafikai lap különös értékét művészi rangjukon túl az adja, hogy a miskolci biennálék tizenkét éves történetében most első ízben nyílt alkalom külföldi művészek ilyen rangos csoportos részvételére. Az első lépés tehát ez a mostani azon az úton, amely remélhetőleg elvisz majd biennálé nemzetközi képző- a művészeti eseménnyé válásához. S ha elismerjük, hogy közép-európai országok képzőművészetében, grafikai művészetében úttörő szerepük van a lengyeleknek, úgy reméljük, hogy mostani úttörő bemutatkozásukat, részvételüket a következő miskolci biennálékon mást szomszédos országok — Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia, Bulgária — ismert és elismert sokszorosító grafikusainak hasonló csoportos bemutatkozásai követik majd. Nemkülönben érdeklődésre tarthat számot a szovjet képzőművészek meghívása, részvétele a miskolci kiállításokon, amelyek azonban — megismételjük a hazai anyag kapcsán felvetett észrevételünket — a jelenlegi szűkös keretek között e jövőben nyilván tovább bővülő feladatukat nem teljesíthetik. A MISKOLCI grafikai biennálék rangja a jelenleginél méltóbb kiállító helyiségeket, jobb, tágasabb feltételeket érdemel. Papp Lajos Pávei Orszáib-Hvieztlislav (1849—1921) ÖTVEN ÉVVEL ezelőtt halt meg Pável Hviezdoslav, a szlovák irodalom klasszikusa, Petőfi, Arany, Madách, Ady Endre szlovák nyelvű tolmácsolója, az élet és ábráho kibékítésének költője. A távoli Árva vármegye kis falujában látott napvilágot, ahol a szántók sárgálló pántlikái fölött a fenyves komor zöldje simogatja a szemet, hegyek emelkednek. A levegő, s az Árva vize tiszta, de a vidék szegény. Hatalmas erőfeszítés teremti elő a sovány földekről a vidék lakóinak mindennapi kenyerét. Az ő országa a völgyből felnéző magános lélek benső élete. Az éji ég láttán tör fel e belülről élő emberből minden féltett titka, s a csillagok felé száll, így lesz Országh Pálból Hviezdoslav. Csillagdicsőítő. jár. Gimnáziumba Miskolcon is Rokonainál lakik. miskolci évek jelentősek életében. Itt ismerkedik Petőfivel, Arannyal, a magyar irodalom nagyjaival, akiknek rendkívüli becsülését az akkori magyar kormányzat túlkapásai közepette is megtartotta. Tévedhetetlenül tudja, hogy kit tiszteljen Petőfiben. „Legyen minden nemzet testvér” Magyarországon — írja Hviezdoslav, „uralkodjék az Igazság”. Kereste a magyar—szlovák megbékélést Amikor elolvassa Ady Magyar jakobinus dalát 1910-ben, azonnal válaszol: „Mert tényleg közös bánat tép bennünket, nyomorúságunknak csak neve más, mert ugyanaz az Iga töri hátunk s közös bilincs szorítja dúlt keblünket. Mert ha mi szenvedők egymásra nem találunk, kit váltson meg az üdvös akarás !** HALÁLÁNAK 50. évfordulóján arra a Hviezdoslavra emlékezünk, aki tiszta, indulatmentes emberséggel tudta hirdetni a nemzetiségi béke és egyenlőség gondolatát, s aki híd tudott lenni népe és Európa közt, s híd nemzete és a magyarság között. Kovács László a/ca/uj MOKKA kuLndege* kivékeny&cék A Magyar Édesipar Berek Katalin Nam Laszló-estje Az influenzajárvány egyszer már levétette műsorról Miskolcon, a Rónai Sándor Művelődési Központban Berek Katalin és Nagy László estjét. Csütörtökön este végre sor kerülhetett rá. Most sem izgalommentesen. A sűrű ködben ugyanis nagy késéssel érkezett az előadóművész és a költő Miskolcra, de a mintegy hatszáz főnyi közönség — többségben diákfiatal — érdeklődő kitartással várakozott. Megérte. Vajon mi újat adhat Berek Katalin estje még? — kérdezte előzőleg több kétkedő. Valóban, a kiváló előadóművész több műsora ismerős a költészet barátai előtt. Nagy László munkáiból válogatott összeállítását nemcsak televízióból, hanem egy korábbi, négy és fél év előtti miskolci szerepléséből ismerhetjük (legalább nagyobb részben). Mégis adhat és csütörtökön este be is bizonyította, hogy ad újat. Nemcsak azoknak az újabb, fiatalabb generációknak, amelyek most hallják e műsort először, hanem azoknak is, akik már ismerősként hallgatják, akik már várják az összeállítás ismert darabjait, akik feszülten figyelnek egy-egy ismert, újra hallani várt részletre. Úgy hallgatja az ember Berek Katalin előadásában Nagy László költeményeit, mint ahogyan a jól ismert zeneműveket, szimfóniákat, operákat is újra, meg újra élvezni tudja a jó előadó tolmácsolásában. Berek Katalin most sem okozott csalódást. * Mottóként a József Attila című verset mondta el Berek Katalin, majd igen meleg, baráti hangú bevezetőben szólt Nagy Lászlóról néhány mondatot. Aztán a versek beszéltek, vallottak a költőről és tehetségéről, tolmácsolójának szenvedélyes versszeretetéről, megjeleníteni tudásáról, légkörteremtő, színpadot betölteni tudó , készségéről. Az első ciklusban az ifjúkori versek néhánya szerepelt, majd egy rövid megszakítás után, amit Bartók-zene töltött ki, Papp Gábor zongoraművész, a Zeneművészeti Főiskola tanára tolmácsolásában, a jól ismert Rege a tűzről és a jácintról című nagyszabású költemény részletét hallottuk. Újabb zenei betét után következett a Halállal élek, nem kenyérrel, a Vérogató tündér, Himnusz minden időben, se a ciklus zárta a monumentális poéma, a Menyegző, majd befejezésként a Ki viszi át a szerelmet? Élmény, maradandó élméy volt mindenki számára Berek Katalin estje. Higgadt, értelemre törekvő előadásmód egyik versnél, izzó szenvedélyek érzékeltetése a másiknál. Sima, sötét ruhába állt a sötét körfüggöny előtt, s előadása nyomán mégis képek teremtek elénk. A Nagy László látta képek és történések álltak és villództak, látomások elevenedtek meg, s szinte vizuális élménnyé váltak a versek. Berek Katalin előadóművészetét már sokszor megdicsértük, sokszor tisztelegtünk előtte. Most is csak szuperlatívuszokat ismételhetnénk.. A közönség őszinte elismeréssel tapsolta meg előadását. Az est utolsó részében Nagy László Kossuth-díjas költő örvendeztette meg versbarátokat két új versének felolvasásával. A szép verseket szívesen fogadtuk. Örültünk Nagy László személyes jelenlétének. De talán jobb lett volna felolvasását nem a műsor végére, a Berek Katalin előadásától már szinte a forrpontig felizzított légkörbe iktatni, hanem előbbre. Hisszük, hogy legközelebb ezeket a verseket is az előadóművész tolmácsolásában halljuk. Éppen a költő iárnti tisztelet kívántatja ezt velünk. Egészében legszebb irodalmi élményeink közé kell besorolnunk a találkozást Nagy Lászlóval és Berek Katalinnal. (benedek) * * * Közületek szíves figyelmébe ajánljuk! Elektromos kézi csiszológép, elektromos asztali csiszológép, elektromos kétkarú kézi fúrógép, 15 és 23 mm-es, szerelő-csillag kulcskészletek, szerelő-villás kulcskészletek, festékszóró pisztoly 500 grammos, festékszóró pisztoly 700 grammos. Beszerezhető: a vas-szaküzletekben és a FÉMVILL Kereskedelmi Vállalat 1. számú közületi boltjában, Miskolc, Vásártéri ui. 13—15. 1971. dec. 18., szombat Tisztelet a névadónak Mi együtt, a Herman! — Nem gondoltuk, hogy ilyen sokan jelentkeztek a vetélkedőre. Ezért kénytelenek vagyunk politikai fotóval eldönteni, ki is üljön be a versenyzők számára fenntartott nyolc székbe. Szerda délután ezekkel szavakkal indították a Heraman Gimnázium diákjainak politikai vetélkedőjét. diákok válaszoltak a kérdésekre Nem volt könnyű dolguk, egyik-másik kérdés még a politikában otthonosan mozgók számára is fejtörést okozott. De a diákok készültek. Csak nagyon kevés kérdés maradt megválaszolatlanul. Így azután gazdára találtak a Tibi-csokik, amelyeket a villámkérdések megfejtéséért ajánlottak fel, s izgalmas, érdekes vetélkedőnek voltak szem- és fültanúi az érdeklődő diákok. íjat is adni! Dr. Tenk Béláné, a Herman Ottó Gimnázium igazgatónője lelkesen, nagy szeretettel beszélt a Hermanemlékhét műsoráról. Érthető, hiszen tanár, diák együtt dolgozott, közös feladatnak érezte, hogy méltóan tisztelegjenek a nagy névadó emlékének. — Csodálatosan szép volt az emlékhét kezdése. Körbeálltuk az udvaron a Herman- szobrot. Hétszázan voltunk ott. Mindössze öt perc volt a koszorúzás, de hangulatában, élményadásában sokkal több. — Mi volt a céljuk e hét megrendezésével ? — Adózni akartunk ennek a nagy szellemnek, az utolsó magyar polihisztornak. A gyerekeket is vonzotta a tudós széles körű tudása, szenvedélyes kutatóvágya, meg nem alkuvó igazságkeresése. És azt is meg akartuk mutatni, hogy mire vagyunk képesek. Mi együtt, a Herman! Bemutató tanítások, irodalmi összeállítások, ünnepélyes szakkörülések kaptak helyet a programban. — A biológiai szakkör kedden tartotta ünnepi ülését. Meghatóan szép volt, ahogy a nagy tudósról megemlékeztek, szóban, képben és zenében. Tudtak újat adni még annak is, aki egyébként jól ismeri Herman Ottó munkásságát. Ezen a szakköri ülésen egyébként soron kívüli bejelentés is elhangzott: most érkezett meg ugyanis a Magyar Mezőgazdasági Múzeum által hirdetett Mezőgazdaság diák szemmel című pályázat eredménye. A Herman Gimnáziumból tizennégyen értek el helyezést. Tiszlavicz László és Bujnóczki Éva , Dulovics Zsuzsanna dolgozata első díjat kapott. Ezenkívül három második és két harmadik helyezést értek el az iskola tanulói. Megjelent a Herman-inlájc? Az emlékhét nagy eseménye volt a Herman-újság megjelenése. Régi terv, régi álom teljesült ezzel. Az iskola diákjai régóta kérték már, hogy egyszer újságot indíthassanak, újságot, melyben életükről, terveikről, vágyaikról, eredményeikről és gondjaikról vallanak. — Sokan írtak az újságba, nem is került bele minden cikk. — mondotta dr. Tenk Béláné. De a legközelebbiben ismét elmondhatják majd a véleményüket. — Lesz következő újság? — Valószínűleg. Úgy tervezzük, hogy március 15-én, az ifjúsági napon ismét megjelenik a Herman. Kapui nyílni A nemcsak Herman-emlékhéten olyan rendezvényekre került sor a gimnáziumban, melyek az iskola diákjait érdekelhették. Több találkozót is rendeztek. Ellátogattak a gimnáziumba például a miskolci 34. számú Általános Iskola tanulói, a miskolci általános iskolák tanárai, s mindazok, akiket érdekelt egy-egy esemény. — Azt szerettük volna elérni, hogy mi, akik az ifjúsággal foglalkozunk, — tanítsunk akár gimnáziumban, akár általános iskolában —, fogjunk össze. Ismerjük meg egymás gondjait, örömeit, s a közös feladatokról közösen beszéljünk. Az általános iskolások pedig pillantsanak be egy gimnázium életébe. Csak hasznos lehet számukra. Kaput nyitott a Herman. Ez a kapunyitás persze képletes. Hiszen nemcsak kifelé történt, hanem befelé is. Új tehetségeket hozott felszínre, szinte mondhatni, hogy új fejezetet nyitott a gimnázium életében. Csutorás Annamária