Észak-Magyarország, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-31 / 25. szám
1973. jan. 31., szerda Fiatalok felelős posztokon Pártmunka az ÉMÁSZ sárospataki üzemigazgatóságán A nagyüzemi sellemos energiaipar nálunk a fiatal iparágak közé számít, fejlődési irama is hasonló rugalmas, fiatal szervezetéhez. Az iparágban sok a fiatal szakember, akiknek itt bőséges lehetőségük nyílik felelős posztokon bizonyítaniuk hivatásukra való rátermettségüket, vezetési készségüket. Minden célszerű új iránt fokozott a fogékonyságuk. A korszerű üzem- és munkaszervezésben is kezdeményezők. Az iparágon belül pedig éppen az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat vállalta az új szervezeti és irányítási forma — az üzemigazgatósági hálózat — bevezetését, kipróbálását, amely az itteni jó tapasztalatok után vált országos gyakorlattá. Ebben az új szervezeti formában fejlődött jelentős gazdasági és társadalmi tényezővé az ÉMÁSZ sárospataki üzemigazgatósága, s vált nem csupán székhelye új városi arculatának egyik meghatározójává, hanem az egész nagy kiterjedésű működési körzetében is a korszerű igényeik gerjesztőjévé, kielégítőjévé. A Hernádtól a tszáig nyúló, tágas területen kell gondoskodnia az üzemigazgatóságnak arról, hogy a különféle ipari, mezőgazdasági üzemekbe, egészségügyi, oktatási, közművelődési intézményekbe, s a családi otthonok tízezreibe zavartalanul eljusson a sokféle gépet, eszközt, kényelmi és kulturális berendezést működtető, világosságot gyújtó áram. Az üzemigazgatóság pártszervezetére szintén a fiatalosság a jellemző: az életkori átlagban, a látásmódban, s a tettrekészségben egyaránt. A párttagok többsége jócskán innét van még a negyvenedik évén. A pártvezetőséget is a legdinamikusabb évjáratúakból választotta a tagság. Fiatal mérnök Jordán Ferenc, a párttitkár. A friss problémalátásra legjellemzőbb példa: a gazadasági és a társadalmi tényezők szoros kölcsönhatásának elemzése késztette a pártszervezetet, hogy az üzemigazgatóság sajátos helyzetének legjobban megfelelő társadalmi együttműködési gyakorlat kezdeményezője legyen. Az a tény, hogy az elektromosenergia-ipar egyúttal elsőrendű fontosságú szolgáltató vállalat — s ebben a minőségében körzete minden gazdasági szervével, s szinte valamennyi lakosával közvetlen kapcsolatban van — szükségessé teszi, hogy „emberközelből” ismertesse meg az érdekelteket ennek a speciálisan bonyolult munkaszervezetnek az eredményeivel, s a gondjaival is. Ezért vált rendszeressé, hogy az üzemigazgatóságnál rendezett szabad pártnapokra meghívják más vállalatok, intézmények képviselőit, s a kirendeltségi körzetekben a különféle új műszaki, szolgálati létesítmények avatása, üzembe helyezése is jó alkalom a széles körű társadalmi tájékoztatásra. Jelentőségéhez mérten esett szó erről a társadalmi méretű pártmunkáról az üzemigazgatóság pártszervezetének egyévi tevékenységét értékelő taggyűlésén. A közügyek érdekében való tettrekészséget tanúsítja, hogy a párttagok a leghatásosabb érvvel, saját példamutatásukkal agitáltak a „Dolgozz egy napot városodért!” mozgalomban való részvételre, ők fényezték a vietnami kezdőnép megsegítésére szervezett műszakokat, a kommunista vasárnapokat. Széles körű összefüggéseibe illesztve hatékonyabban lehetett az üzemigazgatóság belső munkáját is szervezni. Ebben sokat segített a pártvezetőség és a gazdaságvezetés mindig elvszerű kapcsolata. Indokoltan állapíthatta meg a taggyűlési beszámoló, hogy az ÉMÁSZ sárospataki üzemigazgatóságánál a kollektív vezetés és az egyszemélyi felelősség hatékonyan érvényesül. A gazdasági vezetésnek nem egyedül a párttitkár, hanem a teljes taggyűlés ad elvtársi segítséget. — Éltünk a szervezeti szabályzatban rögzített jogunkkal és kötelességünkkel, a gazdasági vezetés beszámoltatásával — hangzott el taggyűlésen. — A pártszerv vezet az egyszemélyi vezetőt, az igazgatót beszámoltatta munkájáról. A pártszervezet propaganda- és agitációs munkájában azokat a kérdéseket állította előtérbe, amelyek az üzem valamennyi dolgozóját érintik. Ezek a kérdések főként a termelékenység növelésére, a takarékosságra, a gazdaságos üzemszervezésre, a szocialista versenymozgalom erősítésére vonatkoznak. A pártvezetőség, s a párttagok — Engi Andorné, Radványi Ferencné, Karmanóczki Jánosné, Cser Miklósné, Székely Béla, Maradó Ferenc, Hoffmann László és elvtársaik — saját munkahelyükön végzett, felelősségtől áthatott tevékenysége kihat az egész üzemre. A munkahelyi beszélgetésekben, a termelési tanácskozásokon, műszaki konferenciákon foganatja van megfontolt véleményüknek. Ők buzgólkodnak a legtöbbet az üzemi demokrácia terebélyesítésén. Olyan légkört teremtenek maguk körül, amelyben fenntartás nélkül érvényesülhet a megokolt bírálat, a közérdekű véleménynyilvánítás. B. J. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az Ózdi Kohászati Üzemek öntőcsarnokában Fotó: Mizerák Ierván Kukoricából fehérje Jelenleg évente 50—60 millió dollár értékben importálunk fehérjedús takarmányokat, a valóban jó ellátáshoz azonban mintegy 350 millió dolláros importra lenne szükség. A magyar kutatók máris több sikeres kísérletet végeztek a fehérjének különféle alapanyagokból való előállítására. A legjelentősebbnek — a gyakorlati megvalósítás szempontjából — a kukoricán alapuló fehérjetermelés ígérkezik. Kukoricatermesztésünk néhány év múlva teljesen ellátja majd a hazai szükségleteket, sőt, bizonyos mennyiségű többletre is számítani lehet. E többletből feltétlenül érdemes fehérjét gyártani. A technológia lényege: a kukoricát először elcukrosítják, majd élesztővel beoltják, s a cukrot az élesztő fehérjévé alakítja.Így a 8 százalékos fehérjetartalmú kukoricából 30—40 százalékos fehérjetartalmú takarmány lesz. JUBILEUM — Most mit érez, mire gondol? A kérdés, mint a bedobott kő a tó tiszta tükrén, nagy érzéshullámokat vet. A szép, bánatos arcú görög asszony szemének pillantásában egyszerre öröm, elégedettség, s fájdalom érzései hullámzanak. — Jólesik, hogy a jubileumon név szerint is köszöntöttek. Nagyon jó itt, a diósgyőri kohászatban. Jó a vezető, a csoportvezető, jók a munkatársak. Jó a férjem, aki szintén görög. A bányában villanyszerelő. Van két fiúnk: az egyik raktáros, a másik elektroműszerész. Magyarországon megadtak minden kényelmet nekünk, de — elcsuklik a hangja — legalább egyszer szeretnék hazamenni. Legalább látogatóba ! Nem engednek... Andonapulu Frakszulunak a görög rezsim szemében nagy bűne van. Az egykori diáklány partizánként vett részt a görög nép szabadságáért vívott küzdelemben. A gyilkos ellenfél kioltotta egyik testvérének életét, másik testvért Taskentbe sodorta a sors. Egy testvére otthon maradt szüleivel, a kis görög faluban. — Apuka két hónapja halt meg. Ezért van rajtam a gyászruha. Még a temetésére sem engedték be ... A fájdalmat csak az enyhíti, hogy itt a kis család. A munkáért a tekercsekben megbecsülik. Tavaly kiváló dolgozó kitüntetést kapott, s most, a 25 évi munka után jubileumi jutalmat. — Az apám nyomdász volt. Ezt a szakmát választottam. Apám a Tanácsköztársaság idején direktóriumi tag volt, így természetes, hogy amikor a 30-as években Debrecenben nyomdászsztrájk volt, ezt anyagilag is támogattam. S nem véletlen, hogy 40-ben internáltak — beszél önmagáról egy másik jubiláló, Veres Béla, a könyvkötészet vezetője. — 1938-ban jöttem a kohászatba. Az ad örömet, hogy az egykori kis nyomda naggyá fejlődött. S ebben nekem is részem van. Az ad örömet, hogy megkaptam a Felszabadulási emlékérmet, s háromszor a kiváló dolgozó kitüntetést. Itt az LKM-ben dolgozik a lányom is. Anyagkönyvelő. S van két kisunokám. Veres Béla most az élet második nagy pillanata előtt áll. ba . Február 2-án nyugdíjmegyek... Nem fogok pihenni. Beugróként akarok továbbra is segíteni. Burai Sándor már túl van e nagy pillanaton. — Január 1-én mentem nyugdíjba. Kicsit pihenek, aztán bőven találok, keresek elfoglaltságot. a Burai 1929-ben kezdte meg lakatosságát, s 1936-ban jött a diósgyőri kohászatba. Az olyan öntudatos dolgozók közé tartozik, akit gyakran szólított különféle feladatokra a pártmegbízatás. Volt gépállomás-igazgató Mezőkövesden, megyei igazgató Egerben, dolgozott üzemvezetőként az LKM-ben, s lelkiismereteben nevelte a fiatalokat. — Mire emlékszem legszívesebben? Arra a sok nehéz órára, napra, hétre, hónapra, amikor rendet kellett teremtenünk az országban, megkezdtük jövőnk építését. Nem a fáradtságra, hanem az eredményekre emlékszem. Jó látni, érezni, hogy küzdelmünk, munkánk gazdag eredményt hozott. Szabó János éppen negyed századdal ezelőtt indult el Szirmáról, hogy szerencsét próbál a kohászatban. Több helyen dolgozott, s végül az acélolvasztás nehéz, de igen szép mestersége nyerte meg a tetszését . Végigjártam az utat Próbahordóként kezdtem, a martinacélmű pódiumán. 1967-ben lettem olvasztár. Szeretem ezt a munkát. Nagyon megkedveltem. Mik a terveim? Itt akarok a nyugdíjazásig dolgozni, s épp olyan hűségesen, mint ahogy eddig is dolgoztam... Igen, van egy fiam. Ő más szakmát választott. Gépkocsivezető az ÉPFU-nál. • Szakálas Béla, az elektroacélmű darusa műszakból jött ki a gyár vendégházába, a jubileumi ünnepségre. Alig ér véget a hivatalos aktus, már indul is vissza. Ügy futólag, egyetlen mondattal fejezi ki munkája lényegét, értelmét. • Mi csak segítünk, de ha megáll a gép ... akkor tudják, mit is ér a mi munkánk. Frimmel Jenő, normatechnológus is negyedszázada jött a Lenin Kohászati Művekbe. — Elszaladt az idő... Olyan területen dolgozom, ami igen fontos, de még ma is népszerűtlen. Ha a norma szót hallják, az emberek csak a bérre, csak a saját zsebükre gondolnak. Pedig itt többről van szó. S lelkesen magyaráz, hogy a norma a szervezés alapja, az anyagfelhasználás módja. A diósgyőri kohászatban minden hónapban egyszer összehívják azokat, akik éppen ekkor töltik be a gyári munkában a 25, 40 évet, nyugdíjba mentek, nyugdíjba mennek. Tavaly 654 embernek 1,6 millió forint jutalmat adtak át. 1973 első havában — január 29-én — 36 embernek szólt a 85 420 forinttal kiegészített: köszönöm. Csorba Barnabás Göncruszkai beszélgetés Eredmények és tervek a Dobó István Tsz-ben Már felkészültek az öntözésre Göncruszkán, a Dobó István Tsz-ben már elkészült az elmúlt év mérlege, s hamarosan a zárszámadó közgyűlés értékeli, vitatja meg az 1972-es év gazdálkodásának tapasztalatait. Czentnár Györgytől, a tsz elnökétől, aki éppen beszámolóján, a tagság elé terjesztendő jelentésen dolgozott, aziránt érdeklődtünk, hogy milyen változásokat hozott az elmúlt gazdasági év a tsz életében? — Zárszámadó közgyűlésünk jónak ígérkezik — jegyezte meg örömmel az elnök —, mert eredményjavulásról adhatunk számot. Különösen növénytermesztésünk és a 201 holdas kajszibarackos ért el jó eredményeket, túlteljesítette a tervét. A gyümölcsös csaknem egymillió forintnyi pluszbevétellel zárta az évet. Ez annak is köszönhető, hogy rekordidő, 16 nap alatt sikerült leszedni és értékesíteni a 42 vagonos termést. A növénytermesztés 600 000 forintos többletbevétellel zárt. Elsősorban kalászosokból sikerült magas termésátlagokat elérni. Búzából például holdanként 20,3 mázsás átlagtermést arattunk. — Mi a helyzet az állattenyésztésben? — Az eredmények itt is jobbak, mint az előző évben. Tehenenként 200—250 literrel növekedett a tejtermelés, s törzskönyvezett tehénállományunk hozama már a 3000 liter felett jár. A hizlalás költségeit is sikerült csökkenteni. Ez nemcsak a jobb technológiának köszönhető. Előbbre léptünk abban is, hogy mi magunk termeljük meg és olcsóbban, az állatállomány abrak- és tömegtakarmány-szükségletét. — Az idén továbbfejlesztjük az állattenyészetet — tette hozzá Czentnár György. — 43 nagyon szép előhasi üszőt vásároltunk, s az év végére a 306 férőhelyes tehenészet minden férőhelyét feltöltjük. — Hogyan dolgozott a tsz melléküzemága, a nagy szeszfőzde? — A szeszfőzde is teljesítette tervét. Közel 110 000 liter pálinka lőtt le a nagy üstökben. Nemcsak a saját gyümölcsösünkből származó cefrét sikerült lefőzni, de a környék sok más gazdaságának is segítséget nyújthattunk. A krasznokvajdai tsz részére például 30 vagon, a Léhi Állami Gazdaság részére 8 vagon gyümölcscefréből főztünk pálinkát. — Hogyan alakul a Dobó István Tsz tagságának jövedelme? — Négy százalékkal tudtuk növelni a tagok, a dolgozók átlagkeresetét. Az egy tagra jutó éves átlagkereset gazdaságunkban már a 20 000 forint közelében jár. Az előző évben minden tízórás munkanap értéke 92 forint 12 fillér volt. 1972-ben ez 95 forintra növekedett. Az idei tervekre, az esetleges további fejlesztésre vonatkozóan miről lesz szó a zárszámadáson? — Szeretnénk egy-egy lépéssel ismét előbbre kerülni. További, fokozottabb gépesítésre van szükségünk, mert a tagság kiöregedése, sajnos, egyre nagyobb mértékű. Pénzügyileg biztosított, megalapozott terveink között szerepel egy szárítótorony építése. Erre és új gépekre mintegy 1,2 millió forintot költünk az idén — Egy rendkívüli feladatra is idejében felkészültünk — jegyezte meg búcsúzóul az elnök. — Vidékünkön súlyos a csapadékhiány. Ezért öntözőberendezéseinket a lehető legjobban igyekszünk hasznosítani. A 3 hordozható berendezéssel mintegy 500 holdat tudunk öntözni. A gépeket, a berendezéseket már kijavítottuk, hogy a földek felengedése után azonnal megkezdhessük a rétek és legelők öntözését. Nagyon kora tavasszal megkezdjük már a kalászosok és a pillangósok tároló jellegű öntözését is. (Pl.)