Észak-Magyarország, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-22 / 68. szám

1973. márc. 22., csütörtök Dr. Bodnár Ferenc felszólalása (Folytatás a 2. oldalról.) A megvalósítási idők lerö­vidítésével kapcsolatban arra is szeretném felhívni a fi­gyelmet, hogy a beruházási egyensúly globális megterem­tése önmagában még nem teljes megoldás. Ahhoz még párosítani kellene a beru­házások szétaprózottságának megszüntetését is. A kormánynak minden le­hetséges eszközzel azon kel­lene munkálkodni, hogy egyrészt a mainál kevesebb számú beruházás megvalósí­tása legyen egyszerre folya­matban, másrészt az építő­ipari és szerelőipari kapaci­tások növelésével, ésszerű át­csoportosításával a beruházá­si folyamatok szervezési színvonalának emelésével. A kivitelezés jobb koordinálá­sával a beruházások átfutási ideje valóban rövidíthető le­gyen. A borsodi lakáshelyzetről Növekvő az a közismert gond, hogy a vállalatok ön­finanszírozó képessége — kü­lönösen az eszközigényes, alapanyagtermelő ágazatok­ban — nem tekinthető meg­felelőnek. Ezt mi Borsodban fokozottabban érzékeljük. Gyakran mind a dinamikus szintentartási, mind a pótlá­si igények kielégítése jelen­tős problémákat okoz, úgy látjuk, hogy az alapanyag­­termelő területek jelentős részén a ma érvényben levő önfinanszírozási rendszer to­vábbfejlesztésre szorul. Szeretném itt azt is elmon­dani, hogy a kormánynak az utóbbi időben a beruházások érdekében hozott intézkedé­sei Borsod megyében is eny­hítették a feszültségeket. Ez elsősorban a nagyberuházá­soknál tapasztalható. A kor­mányszervek további dönté­seitől, a beruházó, a tervező és a kivitelező vállalatok és saját javuló munkánktól azt reméljük, és várjuk, hogy a még meglevő feszültségek to­vább csökkennek és beruhá­zási feladataink megoldását hatékonyabban szervezhet­jük. A­­ kormány elnökének be­számolója részletesen foglal­kozik a lakásépítési célok megvalósulásával. Azokkal az erőfeszítésekkel, amelyeket a kormány a lakáshelyzet ja­vítása érdekében az utóbbi időben tett. E kérdéseknél engedjék meg, hogy röviden szóvá tegyem a megye, kü­lönösen Miskolc város lakás­építésének helyzetét. A IV. ötéves terv Borsod megyében mintegy harminc­­kétezer — ebből Miskolcon tizennégyezer — lakás építé­sét irányozta elő. Több mint fele állami célcsoportos be­ruházásként valósulna meg. A számok azt tükrözik, hogy a központi szervek messzemenően figyelembe vették, hogy megyénk lakos­sága — elsősorban munkás városainkban — nem rendel­kezik megfelelő lakással és nagyon sok jogos lakásigény kielégítetlen. Megyénkben a IV. ötéves terv induló évé­ben a száz lakásra jutó csa­ládok száma száztizenhat volt. A lakásépítési lehetősé­gek maradéktalan teljesítése esetén is az országosan vár­ható százöttel szemben, az említett lakásellátási mutató száztizennégy körül alakulna. Az elmúlt két év megyei tapasztalatai — az országos tendenciával megegyezőek. A megépült lakások száma összességében elérte a terve­zett szintet. Kedvező, hogy a magánlakások jelentős ré­sze — elsősorban a városok­ban — telepszerűen, több­szintes épületekben, társas­házak formájában valósul meg. Már jelenleg is nagy ér­deklődés tapasztalható­ a munkáslakás-építési akció iránt. Vállalataink, a kérdés politikai jelentőségét meg­értve , kedvezően foglaltak állást és egyre szélesedő kör­ben keresik az­ anyagi tá­mogatás konkrét lehetőségeit is. A magánlakásépítés kedve­ző tendenciája mellett azon­ban nagy gondunk, hogy az állami lakásépítésben jelen­tős — az országos átlagnál nagyobb — lemaradás ta­pasztalható. A megyében megvalósítható lakások szá­mát csökkenti az V. ötéves tervre való átmenet fedezet­­biztosításának hiánya is. A különböző kedvezőtlen tényezők együttes hatásaként a helyzetünk úgy alakul, hogy tervezetthez viszonyítva több ezer állami lakást nem tudunk megépíteni a IV. öt­éves terv időszakában, ha csak valamilyen hathatós in­tézkedésekkel nem sikerül mérsékelni, ellensúlyozni a kedvezőtlen tényezőket. lag A lakásépítésre központi­biztosított célcsoportos előirányzatot tanácsaink át­csoportosítással mintegy fél­­milliárd forinttal megemel­ték. Meg kell azonban emlí­teni, hogy az átcsoportosítá­sok több fontos, a megye fejlődését érintő beruházás visszatartását eredményezték. Mégis úgy ítéljük meg, hogy a lakásépítés olyan politikai kérdés a megyében, amely­nek megoldása érdekében az átcsoportosítást meg kell tennünk. A Központi Bizottság no­vemberi határozata, a kor­mányzati szervek egyik fon­tos áradataként jelölte meg Budapest és az öt nagy­vá­ros állami lakásépítési elő­­­­irányzatának arányos­ meg­valósítását. Ez a határozat megyénket, különösen Mis­kolcot jelentős mértékben érinti. Meggyőződésem, hogy ak­kor járunk el helyesen, ha a Miskolc városban meglevő feszültségek mérséklését ki­emelt­ feladatnak tekintjük. Eddigi tárgyalásaink, amit a főhatóságokkal folytattunk , azt mutatják, hogy törek­véseinket támogatják. Felmértük lehetőségeinket. Erőnk és lehetőségeink is­meretében bízunk benne, hogy sikeresen megvalósít­juk a Központi Bizottság ha­tározatából adódó feladato­kat. Ehhez azonban szüksé­gesnek tartjuk, hogy az ará­nyos lakásépítési cél, a kor­mány által még az első fél­évben meghatározásra kerül­jön. Bízunk abban is, hogy a KB-határozat és a kedvező kormánydöntés alapján népgazdasági tervben számí­a­tásba vett lakásépítési célki­tűzések — ha más összeté­telben is — de lényegében Borsod megyében is megva­lósulnak. A­ mezőgazdaságról Tisztelt Országgyűlés! A beszámolónak a mező­­gazdaságról szóló megállapí­tásaival egyetértve, a továb­biakban megyénk egyik nagy gondjáról: a kedvezőt­len termőhelyi adottságú ter­melőszövetkezetek helyzeté­ről szeretnék szólni. Megyénk százkilencven­­négy termelőszövetkezete kö­zül százhuszonegy kedvezőt­len termőhelyi adottságok között, többségük lejtős, bel­vizes területeken működik. Ezeket a szövetkezeteket a megalakulásuktól kezdve a gazdálkodásban, a fejlesztés­ben saját erőből meg nem oldható problémák kísérik. Az itt gazdálkodó üzemek a főbb növényi kultúrák teri­­mésátlagában — az országos­hoz képest egyébként is ala­csonyabb megyei átlagtól — huszonöt-harminc százalék­kal, az állattenyésztési hoza­mokat tekintve pedig 10—15 százalékkal elmaradnak. Vi­szont e területeken, az egy­ségnyi termelési érték előál­lításához mintegy tizenöt­­húsz százalékkal magasabb költségráfordítás szükséges. Vagyoni helyzetük, eszköz­­ellátottságuk is kedvezőtlen. Csak a központi döntéseken alapuló üzemviteli megkülönböztetett támogatással ér­hető el minimális nyereség, amely nem nyújt kellő fe­dezetet a további fejlesztés­re. A személyes jövedelem több mint huszonöt százalék­kal elmarad a megye terme­lőszövetkezeteinek átlagától, nem éri el az évi tizennégy­ezer forintot. A kedvezőtlen termelőhe­lyi adottságú üzemek gond­jainak megoldása érdekében a megyében hosszú távú fej­lesztési programot dolgoztunk ki, amely egybeesik a gaz­daságpolitikai célkitűzések­kel. Elsődleges követelmény­nek tartjuk a jelenlegi ter­melési szerkezet megváltoz­tatását, a racionális terület­hasznosítást, a művelési ágak átrendezését, valamint az ésszerű foglalkoztatottság megvalósítását úgy, hogy a jövedelmezőbb termelés ha­tására a megkülönböztetett központi támogatási igény mérséklődjék. A megkülönböztetett tá­mogatás rendszerében a fej­lesztésre központosított pénzt elsősorban egy meghatáro­zott követelményrendszernek eleget tevő olyan üzemek ki­alakítására kívánjuk fordíta­ni, amelyek követendő pél­dául is szolgálhatnak. Ezek­re az üzemekre tervezzük koncentrálni azokat az egyéb fejlesztési beruházásokat is (meliorráció célcsoportos be­ruházás, kiemelt szarvasmar­ha ágazatfejlesztési hozzájá­rulás), amelyekkel a célki­tűzések megvalósítása gyor­sítható. Segítség a kormánynak Elgondolásaink megvalósí­tását nehezíti, hogy a műve­lési ágak változtatásával kapcsolatos módszerek több vonatkozásban nők. A jelenlegi tisztázatla­gyakorlat nehézkes, s a felmerülő kér­dések jogi rendezése is sür­gető igény. Úgy vélem, hogy fejlesz­tési elgondolásaink központi minősítése, támogatása jelen­tős mértékben segítené a kor­mánynak azt a fáradozását, amely a gazdaságtalan tevé­kenységek csökkentésével, a gazdaságos termelés bővíté­sével összefüggő feladatok megoldására irányul. Mind­ez elősegíthetné közös gaz­daságaink nagy hányadában, de másutt is ennek a jelen­tős gondnak a véglegesebb megoldását. Ezért kérem Fock elvtár­sat, hogy a kormányzati szervek elé kerülő javaslata­inkat hathatósan támogassa. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy pártunk bevált, helyes poli­tikáját követve, a X. kongresszus határozatait eredményesen valósítjuk meg. Joggal lehetünk opti­misták­, még ha tanácskozá­sainkon gondok, a megol­dásra váró feladatok kerül­nek is előtérbe. De ez a poli­tika, amelyet pártunk több mint másfél évtizede folytat, bevált, kiállta a gyakorlat próbáját és népünk további felemelkedésének, jobb éle­tének reális programját tar­talmazza. Célunk, a népgaz­daság alapjainak további erősítése, az életszínvonal emelése, a szocialista társa­dalom teljes felépítése, amely már emberileg kiszámítható időn belül megvalósul. A további jó és eredmé­nyes munkához, a nemzetkö­zi és belpolitikai feltételek adottak. Továbbra is azon kell fá­radoznunk, Borsod megyében is, hogy a X. kongres­­­szus határozatait, a negye­dik ötéves terv célkitűzéseit minél eredményesebben va­lósítsuk meg. A kormány munkájáról szóló beszámolót elfogadom, azt a tisztelt országgyűlésnek elfogadásra javaslom. . .Dr. Bíró József külkeres­kedelmi miniszter felszólalá­sát követő vita után az ülést berekesztették. Az országgyű­lés ma délelőtt folytatja munkáját, ÉSZAK-MAGYARORSZÁG & Diósgyőrött, a 100-as számú Szakmunkásképző Intézetben jól felszerelt tanműhelyben ok­tatják a jövő szakmunkásait. A gyakorlati foglalkozásokon a tanulók modern gépeken is­merkednek a szakmával Fotó: Fojtán László Ülést tartott az SZMT Tegnap délelőtt 9 órai kez­dettel az SZMT elnöksége ülést tartott, amelyen részt vett Veres Sándor, a megyei párt-vb tagja, a megyei pártbizottság osztályvezető­je. A tanácskozáson — Tóth Józsefnek, az SZMT vezető titkárának elnökletével — a megye ipari üzemeiben vég­rehajtott bérintézkedések ta­pasztalatait vitatták meg. A párt múlt év novemberi határozata nyomán az állami iparban, az állami kivitele­ző tett építőiparban megvalósí­központi bérrendezés kihat Borsod ipari munká­sainak, művezetőinek, vala­mint a családtagok életszín­vonalának alakulására. A megyében foglalkoztatott 240 ezer emberből 154 ezer 300 dolgozó munkás, művezető. A központi bérintézkedés a dolgozók jelentős részét, mintegy 120 ezer ipari, épí­tőipari munkást, művezetőt érintett, s vonatkozik ez 77 vállalatra — ebből 22 taná­csi, s mintegy 30 országos vállalat megyénkben levő gyáregységére, üzemére. A nagyipari, építőipari munká­sok erkölcsi és anyagi meg­becsüléséről igen sokat mond az, hogy a 25 nagyvállalat­nál, építőipari szervezetben dolgozik a központi bérintéz­kedésre jogosult munkások, művezetők 88 százaléka. A központi bérfejlesztés­ből nagyvállalataink az ipa­ri átlag felett kaptak. Így például az LKM és az ÓKU 8,5 százalék helyett 9,1—9,2 a BVK és a TVK 7,6 száza­lék helyett 8 százalékot. A KB határozatának helyes ér­telmezését tükrözi, hogy az üzemek, építő szervezetek a saját forrásból történő bér­­fejlesztést is a munkás, al­kalmazotti bérek arányában osztották el. Figyelemmel voltak a nehéz fizikai mun­kát végzők fokozottabb anya­gi megbecsülésére. Differen­ciáltak a több műszakban, a folyamatos munkarendben dolgozók többletdíjazásának érdekében, a nők fokozottabb anyagi megbecsüléséért. Kü­lönösen vonatkozik ez a ki­emelt szakmákra, a kulcs­­fontosságú munkakörben dol­ elnöksége gázokra. Több vállalatnál , a szakmunkások a központi­ és vállalati bérfejlesztésnél nagyobb arányú bérfejlesz­tésben részesültek. Az LKM- ben a 13,1 százalékkal szem­ben 14, a DIGÉP-ben a 11,4 százalékkal szemben 13 szá­zalékkal növelték a szak­munkások bérét. A vállalatoknál általában széles körben ismertették a KB-határozat szellemében végrehajtandó intézkedést. Több üzemben — az LKM- ben, a DTGÉP-ben, a BÉM- ben — a béremelések végre­hajtásához személyekre szó­ló, tételes jegyzék készült, s ezeket az üzemekben ki is függesztették. A vállalatok többségében a bérintézkedés­sel kapcsolatos agitációt fel­használták a feladatokra va­ló mozgósításra, az üzem- és munkaszervezés javítására, a hatékonyság növelésére. Ezek a kezdeményezések már most éreztetik előnyös hatásukat­. Az elnökségi ülésen meg­vitatták az üdültetés elmúlt évi tapasztalatait, s az ese­dékes tennivalókat is. Tettekkel segíteni! A jelölő gyűlések krónikájából Közügyeket, egy egész város vagy falu gond­ját és feladatait elemző, értékelő felszólalások, a megoldáshoz vezető utat jelző észrevételek és javaslatok — mindez együtt adja a most zajló jelölő gyűléseken az április 15-én tartandó ta­nácsválasztásra való felkészülés lényegét, mon­danivalóját és szerepét. Okosan és otthonosan, a szűkebb pátriát szerető, a fejlődéssel lépést tartani akaró választók nemcsak igényeket tá­masztanak, hanem tettekkel segítenek. Ez derül ki a számvetésekből, erre utalnak a jelöltnek adott bizalom megnyilvánulásai is. A bizalom légkörében min­denütt nagy felelősséggel folynak a tanácstagi jelölő­gyűlések. A községeket, „szűkebb pátriát” érintő kér­­­désekben sokan kértek szót a szerencsi járásban is. Rát­­kán például a községi vízve­­zetékrendszer társulásos ala­pon való megszervezését sürgették. A hozzászólások — „nagy és kis” dolgokban egy­aránt — elsősorban köz­ügyekben emeltek szót, ugyanakkor sok helyen vál­laltak és vállalnak társadal­mi munkát egy-egy feladat megoldására. Ebben a köz­ségben például — mint Ruszkai József vb-titkár el­mondta — 1,5 kilométer jár­da építését tervezik társa­dalmi munkában. Új gondok is adódnak, öt házban még nincs villany, további tizenkét ház építése pedig még tart. A lakók 3—3 ezer forinttal járulnak hozzá a villanyhálózat fej­lesztéséhez. Mint azt a jelö­lő gyűléseken kifejtették: az oszlopok helyének kiásásába „besegítenek”. Vannak persze olyan ja­vaslatok és észrevételek is, amelyek csak hosszabb távon oldhatók meg. Ilyen a Mező utca korszerűsítése, felújítá­sa. A munkálatok megkez­déséhez 1,5 millió forint kel­lene, de ilyen összeggel egye­lőre nem rendelkezik a ta­nács. Könnyebb a helyzet viszont az új autóbuszmeg­állót illetően. A Tállyán, a jelölő gyűlése­ken zömében a kedvezőtlen útviszonyokat hozták szóba. Hegedűs Ferenc vb-titkár el­mondta: ismerik, jogosnak tartják a kifogásokat, de a tanács erőforrásainak túl­nyomó részét jelenleg a köz­ségi vízmű építésére fordít­­ják. Több felszólaló foglalko­zott az utak, terek tisztítá­sával, a közkutakkal és a közvilágítással is. Az utak állapotával kapcsolatosan a község vezetői tárgyalásokat kezdenek a bányával és az AKÖV-vel, a több mint más­fél kilométeres út használa­tából eredő költséghozzájáru­lásról. Mádon többen is szóvá tet­ték a község úthálózatának problémáit, valamint a víz­­műtársulás létrehozását. Eb­ben a községben eddig a több mint 30 jelölő gyűlésen mintegy 300 hozzászóló — többek között — szóvá tette: a falu elhanyagolt útjain tár­sadalmi munkát eddig csak a lakók végeztek, holott a sa­ját tulajdonban levő utakat több üzem, a Borkombinát, ásványbánya, a szakszövet­kezet is használja. A nehéz járműveknek is része van az utak elhasználódásában. Az üzemek azonban mindeddig egyáltalán nem segítettek rendben tartásukban. * A jelölő gyűlések tapasz­talatai alapján elmondható: mindenütt őszintén, nagy fe­lelősségtudattal foglalkoztak a gondokkal, a problémák­kal, s tettek javaslatokat azok megoldására. H. G.

Next