Észak-Magyarország, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-20 / 91. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJ­ETEKI A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXX. évfolyam, 91. szám Ara: *0 fillér Szombat, 1974. április 20. A Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének varsói ülésén elfogadott nyilatkozatok Mint a csütörtökön nyilvá­­nlésének részvevői három nosságra hozott közlemény nyilatkozatot fogadtak el. A már hírül adta, a Varsói nyilatkozatok szó szerinti szó­ Szerződés tagállamai Politi­­vege a következőképpen kat Tanácskozó Testületé hangzik: A közel-keleti tartós és igazságos békéért A Varsói Szerződés tagál­lamai Politikai Tanácskozó Testületének varsói ülésén a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köz­társaság, a Lengyel Népköz­­társaság, a Román Szocialis­ta Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kép­viselői megállapítják, hogy a Közel-Kelet továbbra is a nemzetközi feszültség veszé­lyes tűzfészke. A külső im­perialista erők támogatását élvező Izrael folytatja ag­resszív politikáját, makacsul elutasítja az ENSZ-határoza­­tok végrehajtását, az elfog­lalt arab területek visszaadá­sát, durván semmibe veszi az arab népek törvényes nemzeti jogait. A háborús cselekmények fellobbanása 1973 októberé­ben ismét megmutatta e tér­ség helyzetének teljes rob­banásveszélyességét, amely állandó fenyegetést jelent az egész világ békéjére. Ezek­nek az eseményeknek a so­rán bebizonyosodott az arab államok és a szocialista kö­zösség országai közötti ba­rátság és együttműködés el­vi fontossága. Az ülés részvevői rámu­tatnak a genfi közel-keleti békekonferencia jelentőségé­re, minden közvetlenül ér­dekelt állam, valamint a Pa­lesztinai arab nép képvise­lői részvételének szükséges­ségére és úgy vélik, hogy munkájának további folyta­tása mindenekelőtt a közel­­keleti rendezés kulcskérdé­seinek megoldásához, az ös­­­szes megszállt arab terüle­tekről az izraeli csapatok ki­vonásához, a Palesztinai arab nép törvényes jogainak nem­zeti törekvéseivel összhang­ban történő biztosításához, e térség valamennyi állama biztonságának, területi épsé­gének és szuverenitásának garantálásához kell, hogy ve­zessen. A tanácskozáson részt vett tagállamok készek erősíteni tevékenységüket, hogy elő­mozdítsák a konfliktus poli­tikai rendezését és felhív­nak minden államot, járul­janak hozzá az igazságos és tartós béke megteremtéséhez a Közel-Keleten. Megvizsgál­va a csapatszétválasztásról létrejött megállapodást, mint az első, előzetes lépést a kö­zel-keleti probléma általános rendezésének útján, az ülés részvevői úgy vélik, hogy ezt feltétlenül további lépések­nek kell követniük, amelyek a Biztonsági Tanács 1967. no­vember 22-i és 1973. október 22-i határozatai valamennyi rendelkezésének végrehajtá­sára irányulnak. Az ENSZ rendkívüli erőinek jelenléte pozitívan járul hozzá a bé­ke fenntartásához ebben a térségben. A tanácskozáson részt vett szocialista államok szilárdan és változatlanul támogatják az arab népek harcát az ag­resszió imperialista politiká­ja ellen, az igazságos és tar­tós békéért, szabad fejlődé­sük biztosításáért, a társa­dalmi és gazdasági hala­dásért. A társadalmi fejlő­dés e fontos céljainak eléré­se elválaszthatatlanul össze­kapcsolódik azon erők elleni harccal, amelyek igyekeznek az arab népeket a haladás útjáról letéríteni, ismét az imperialista erőktől való po­litikai és gazdasági függő­ség helyzetébe hozni. A szocialista országok az arab népek hű barátai, akik mellettük álltak és állnak mind a békés építés idején, mind a szabadságuk és füg­getlenségük veszélyes pilla­nataiban. A szocialista álla­mok politikája az arab vi­lág országai irányában kö­vetkezetes és elvi, nemzeti törekvéseik és társadalmi­gazdasági fejlődésük problé­máinak mély megértésén alapszik, nincs kitéve kon­junkturális ingadozásoknak. A tanácskozáson részt vett államok továbbra is fejlesz­teni kívánják barátságukat és együttműködésüket az arab országokkal a közös cé­lok alapján, az imperializ­mus és a neokolonializmus ellen, a békéért, a népek szabadságáért és a társadal­mi haladásért folyó harc­ban. (Folytatás a 2. oldalon) Mai szántónkból ■tiiiiiimiiHiiiiiiiimiiiiiii A béke csatája (2. oldal) Szeptemberben elsősök (4. oldal) Jegyzetek a faluból (5. oldal) Sport 6. oldal) Értekezlet a Belügyminisztériumb­an Pénteken országos parancs­noki értekezletet tartottak a Belügyminisztériumban. Benkei András belügymi­niszter értékelte az 1973-ban végzett munkát és megha­tározta a belügyi állomány előtt álló feladatokat. Az ér­tekezleten részt vett és fel­szólalt Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Borbándi Já­nos, az MSZMP KB tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese és Varga Péter, az MSZMP KB osztályvezető­helyettese. Kádár János vezetésével hazaérkezett Vars­ói a magyar párt- és kormányküldöttség Pénteken délelőtt hazaér­kezett a Varsói Szerződés Po­litikai Tanácskozó Testüle­tének ülésén részt vett ma­gyar párt- és kormánykül­döttség. A küldöttséget Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára ve­zette, tagjai voltak: Foc­c Jenő, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács el­nöke és Pója Frigyes, a Köz­ponti Bizottság tagja, kül­ügyminiszter. A párt- és kormánykül­döttséget a Ferihegyi repülő­téren Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, Aczél György, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese, a Po­litikai Bizottság tagja, Pa­llai Árpád, a Központi Bizott­ság titkára, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi mi­niszter, Gyenes András és Katona István, a Központi Bizottság osztályvezetői és Roska István külügyminisz­ter-helyettes fogadta. Jelen volt a fogadtatásnál Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Nép­­köztársaság budapesti nagy­követe. Németh Károly üdvözli Kádár Jánost a Ferihegyi repülőté­ren. I kubai külpolitika győzelme Havannában a következe­tes kubai külpolitika ered­ményeként és a földrész an­­tiimperialista erőinek győ­zelmeként értékelik azt a tényt, hogy a latin-amerikai országok meg kívánják hívni Kubát legközelebbi külügy­miniszteri értekezletükre Buenos Airesbe. Erről csü­törtökön döntött a kontinens Washingtonban ülésező kül­ügyminiszteri csúcsa, mivel a következő tanácskozást az Amerikai Államok Szerveze­tének keretein kívül tart­ják. Meg nem erősített hí­rek szerint­­ Kuba elfogad­ja a meghívást. A földrész első szocialista állama tehát 12 év után újból elfoglalhat­ja őt megillető helyét a la­tin-amerikai asztalnál... A Pravda pénteki száma „A Kuba-ellenes imperialista vonal veresége” szalagcím­mel közölt cikkében rámu­tat : meghátrálásra kénysze­rültek azok az erők, amelyek a szigetország forradalmi rendszerét meg akarták foj­tani. Edward Kennedy amerikai szenátor és felesége a szovjet fővárosba érkezett. Willy Brandt nyugatnémet kancellár közel-keleti körút­jának első állomására, Algír­ba érkezett pénteken, ahol megkezdte tárgyalásait Bu­­m­edien elnökkel. Franciaországban pénteken hivatalosan is megnyílt az elnökválasztási kampány 12 jelölt részvételével. Francois Mitterrand a baloldal jelölt­je. Munkásnagygyűlés a Diósgyőri Gépgyárban Tegnap, pénteken délután munkásnagygyűlést tartottak a Diósgyőri Gépgyárban. A gyár tízezres kollektíváját több mint 400 küldött — közöttük 300 szocialista bri­gádvezető — képviselte. A nagygyűlés részvevői megfo­galmazták a XI. pártkong­resszus és hazánk felszabadu­lásának 30. évfordulója tisz­teletére tett szocialista mun­kaverseny-felajánlásaikat A munkásnagygyűlésen el­határozták, hogy ma, szom­baton délelőtt a DIGÉP va­lamennyi munkahelyén szo­cialista brigádértekezleteket tartanak, ezeken megvitatják a nagygyűlés által vállalt célkitűzéseket, és a brigádok is konkrét felajánlásokat tesznek a közös célok telje­sítésének elősegítésére. Dél-amerikai felismerés A latin nemzetekre jellem­ző könnyedség, szónoki szó­­virágok határozták meg a most véget ért kétnapos wa­shingtoni külügyminiszteri értekezlet alaphangját. A részt vevő 24 latin-amerikai és Karib-tengeri ország dip­lomáciai életének vezetője, valamint Kissinger, amerikai külügyminiszter társaságában Nixon elnök „új barátságra”, az új párbeszédre emelte po­harát. A felületes szemlélő­­dőnek úgy tűnhet, hogy az Amerika közi rendszer ég­boltjáról egyszerre eltűntek a felhők. Az „új párbeszéd” meghirdetése valóban orvo­solni tudná Észak- és Dél- Amerika egy évtizedes feszült viszonyát? Latin-Amerika tartós elhanyagolása nem maradt hatástalan. A dél­amerikai országokban mind­inkább megerősödött a felis­merés, hogy a nagy észak­amerikai monopóliumok ki­zsákmányolását csak akkor tudják csökkenteni, ha egy­­­ségesen lépnek fel ellenük. A hivatalos Washington egé­szen a múlt év végéig nem vette figyelembe déli szövet­ségeseinek panaszait. Idén februárban azonban mintha egyszerre minden megválto­zott volna. A mexikói kül­ügyminiszteri értekezleten Kissinger „már barátságos"’ volt, alkalmazkodott latin kollégái beszédstílusához. Minek tulajdonítható a változás? Nyilvánvaló, hogy nem Nixon, vagy Kissinger érzelmei változtak meg. A nemzetközi erőviszonyok mó­dosultak és ez készteti Wa­shingtont latin-amerikai po­litikájának bizonyos átérté­kelésére. A nemzetközi energiavál­ság közepette egyszerre meg­növekedett a venezuelai kő­olaj, a bolíviai ón, a chilei réz jelentősége. Kissinger ezért pendített meg békülé­­kenyebb húrokat. Az új pár­beszéd eredményességét azonban alapvetően kérdője­lezi meg az a körülmény, hogy a dialógusra a régi partnerek között kerül sor a gazdasági és a politikai ön­állóságuk kivívásáért küzdő latin-amerikai országok és a kizsákmányolást tartósítani kívánó Egyesült Államok kö­zött. S ez az ellentét beár­nyékolja az Amerikai Álla­mok Szervezetének ülését, amely Atalantában pénteken kezdődött meg.

Next