Észak-Magyarország, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-02 / 52. szám

.­vi) VILÁG PROLETÁRJA!. EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXII. évfolyam, 52. szám Ara: 80 fillér Kedd, 1970. március 2. Folytatta munkáját az SZKP XXV. kongresszusa UilMHUMIin Napirenden: Leonyid Brezsnyev vitazáró beszéde és Alekszej Koszigin gazdasági beszámolója Az SZKP XXV. kongresz­­szusa hétfőn délelőtt, mun­kájának 0. napján lezárta a kongresszus első két napi­rendi pontját. A mindössze félórás délelőtti ülésen Gyinmuhamed Kunajev, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja elnökölt­. Be­jelentette, hogy az első két napirendi ponttal, tehát a Központi Bizottság és a Köz­ponti Revíziós Bizottság­be­Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára hétfőn az SZKP XXV. kongresszusán az alábbi vitaösszefoglalót mondta el: Küldött Elvtársak! A Központi Bizottság be­számolójának megvitatásában részt vettek minden köztár­saságunk képviselői , a központi bizottságok titkárai, a területi pártbizottságok tit­kárai, felszólaltak a munká­sok, kolhozparasztok, értel­miségiek képviselői. A párt bel- és külpolitikája kérdé­seinek széles körét érintet­ték. Nem kétséges, hogy az új Központi Bizottság, ame­lyet­ majd megválasztunk, fi­gyelmesen tanulmányozni fogja az elhangzott észrevé­teleket, s azokat figyelembe veszi majd munkájában. Az általános vitáról szólva három mozzanatot szeretnék kiemelni, szerintem ezek a legfontosabbak. Mindenekelőtt nagy meg­elégedéssel állapítható meg, hogy a kongresszuson felszó­lalt valamennyi küldött egy­öntetűen helyeselte a Köz-,­ Ponti Bizottság politikai irányvonalát és gyakorlati tevékenységét. Teljes támo­gatást kapott a Központi Bi­zottság beszámolójában vá­zolt, jövőre vonatkozó irány­vonal is. Elvtársak, ez azt jelenti, h­ogy sok milliós pártunk b­számolóival kapcsolatban 139 delegátus jelentkezett szólás­ra, s 44 vitafelszólalás hang­zott el. Kunajev javaslatára a kongresszus megszavazta az első két napirendi pont vitájának lezárását. Ezután az elnök felkérte Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát, az első napirendi pont előadóját vitazáró be­szédének elmondására, amelynek akaratát mi itt ki­fejezésre juttatjuk — esz­meileg és politikailag össze­forrottan, egységesen fogad­ta a XXV. kongresszust. Ki kell emelni a vita rend­kívül konstruktív, tárgyszerű és elvszerű jellegét. Az el­múlt ötéves terv eredmé­nyeinek komoly elemzése, a párt és az ország jelenének és jövőjének átgondolása, fejlődésünk számos problé­májára vonatkozó értékes ja­vaslatok, saját tevékenysé­günk önkritikus, követelmé­nyeket támasztó megközelí­tése — ezek az itt elhang­zott beszédek legtöbb jellem­vonásai. Ez pedig azt jelenti, hogy a kongresszuson csakúgy, mint az egész pártban, a kommunistákhoz méltó, alko­tói munkastílus uralkodik. Egységesen és erőteljesen hallat­ják szavukat a prole­tár internacionalizmusról, a népek barátságáról és a bé­kéért vívott harcról. Ez a mi politikánk és ettől nem té­rünk el. Ki kell emelni a felszólalók nagy optimizmusát, magabiz­tos, céltudatos hangját. Mindez az ügyünk sikerébe, a terveink realitásába vetett szilárd meggyőződésnek és annak a felismerésnek az eredménye, hogy ha a párt kollektív bölcsességével ki­jelöli a célokat, kitűzi saját maga és az egész ország fel­adatait, akkor megvalósul­nak ezek a célok, megoldód­nak ezek a feladatok. Köszönetet mondok mind­azoknak az elvtársaknak, akik nagyra értékelték a be­számolót, s elismerő szavak­kal szóltak Központi Bizott­ságunkról, Politikai Bizottsá­gunkról, rólam és külföldi barátainkról. De az a helyes dolog, ha eddigi sikereinket úgy tekintjük, mint a párt vezető szervei, továbbá a pártbizottságok és az összes pártszervezet kollektív mun­kájának, egy­üttes erőfeszíté­sének eredményét. Mi akkor járunk el helye­sen, akkor járunk el a lenini módon, ha eredményeink tu­Ezt követően Viktor Gri­­sin, a KB Politikai Bizott­ságának tagja az első napi­rendi ponttal kapcsolatos ha­tározati javaslat előkészíté­sére szombaton alakított 110 tagú bizottság megbízásából felolvasta a határozati ja­vaslatot. A kongresszus mind ezt, mind a Központi Reví­ziós Bizottság beszámolóját jóváhagyó határozati javas­latot egyhangúlag, lelkes taps és éljenzés közepette elfogadta. „A Szovjetunió Kommu­nista Pártja XXV. kong­resszusa elhatározza":­­ Miután meghallgatta és megvitatta L. I. Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtit­kára előterjesztésében az SZKP Központi Bizottságá­nak beszámolóját, a párt so­ron levő bel- és külpolitikai feladatairól elhatározza: 1. Teljes egészében helyesli a párt Központi Bizottsága politikai irányvonalát és gya­korlati tevékenységét. 2. Jóváhagyja az SZKP KB beszámolóját és javasolja minden pártszervezetnek, hogy munkájában érvényesít­se azokat a tételeket és fel­adatokat, amelyeket ■ L. I. Brezsnyev vetett fel az SZKP datában, figyelmünket a még meglevő fogyatékossá­gokra, a megoldatlan felada­tokra összpontosítjuk. Úgy gondolom, a kong­resszus küldöttei egyetérte­nek azzal, hogy az ügy ilyen megközelítése mindennél job­ban elősegíti a kommunisták és egész népünk politikai ak­tivitásának és alkotó ener­giájának fokozódását. Engedjék meg, hogy en­nek jegyében zárjam szavai­mat. Úgy gondolom, hogy a Központi Bizottság beszámo­lójáról folytatott vita jelle­ge és tartalma mentesít a terjedelmesebb záróbeszéd­től. Központi Bizottsága beszá­molójában­ Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának póttagja, a Központi Bizottság titkára lépett ez­után a szónoki emelvényre, s felolvasott egy nyilatko­zattervezetet, amelyben az SZKP XXV. kongresszusa kegyelettel megemlékezik­ a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalom már­tírjairól, követeli mindazok­nak a kommunistáknak és egyéb haladó személyiségek­nek a szabadon bocsátását, akiket az imperializmus és a reakció a világ legkülön­bözőbb részeiben bebörtön­zött. Miután a kongresszus ezt az okmányt is egyhan­gúlag elfogadta, az elnök be­rekesztette a délelőtti ülést. A kongresszus hétfő dél­utáni ülésén rátért a harma­dik napirendi pontra, amelye­­­nek előadója — immár ha­­­­gyományosan — Alekszej Ko­­szigin, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagja, a Szovjetuni­ó M»»■», a zrgy taná­csának elnöke volt. (Folytatás a 2. oldalon.) Lenini Jaion Kongresszusi okmányok Csingiz Ajlmatov író, Kirgizia egyik kongresszusi küldött« társaival. Kádár János, szünetében az MS­7MP KB első titkára a kongresszor A Német Kommunista Párt vezetőségének meghí­vására 1976. február 21—26. között látogatást tett az NSZK-ban a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának küldöttsége Pullai Árpádnál­, a KB tit­kárának vezetésével. A de­legáció tagja volt Rumph Károly, a Központi Bizott­ság tagja, a Csepel Vas- és Fémművek mintakészítője és Jahoda Lajos, a KB mun­katársa. A magyar pártküldöttséget fogadta Herbert Mies, a Né­met Kommunista Párt elnö­ke. A találkozón az NKP ré­széről részt vettek: Karl Heinz Schröder, a vezetőség titkára és Ernst Buschmann, a vezetőség munkatársa. A megbeszélések során a Magyar Szocialista Munkás­párt és a Német Kommu­nista Párt képviselői kölcsö­nösen tájékoztatták egymást pártjaik helyzetéről, tevé­kenységéről, és véleménycse­rét folytattak a nemzetközi helyzet, valamint a kommu­nista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. A két párt képviselői alá­húzták a Szovjetunió, a szo­cialista országok szerepét, é­s valamennyi haladó erő hoz­zájárulását az enyhülési fo­lyamat erősítésében, tovább­fejlesztésében. A két párt képviselői meg­elégedéssel állapították meg, hogy a Német Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt kapcsolatai jók. A magyar pártküldöttség NSZK-beli látogatása hozzá­járult a magyar kommunis­ták és a Szövetségi Köztársa­ság kommunistái testvéri kapcsolatainak erősödéséhez. Megállapodtak a kölcsönösen gyümölcsöző együttműködés továbbfejlesztésének kérdé­seiben. Az elvtársi, baráti légkör­ben lefolytatott megbeszélé­sek megerősítették, hogy a Német Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Mun­káspárt között teljes a né­zetazonosság. A 66. nemzetközi nőnap Hazánk életének sajátos tartalmú és hangulatú ünne­pe a nemzetközi nőnap, hi­szen ,nálunk a nőkérdés meg­oldása a társadalom egészét átfogó, cselekvésben megnyil­vánuló akarattá lett. Már­cius 8-án a munkahelyeken több mint kétmillió lánynak, asszonynak nyújtják át a megbecsülés és tisztelet vi­rágait. A közelgő 66. nem­zetközi nőnap ünnepe egy­ben, mindenütt a mérlegké­szítés ideje: sorra megvizs­gálják, hogy milyen intéz­kedéseket hoztak a dolgozó nők hétköznapjainak meg­szépítésére, élet- és munka­­körülményeiknek javítására ? — erre kértünk választ Erdei Lászlóimtól, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnö­kétől. — Az ünnepen emlékezünk arra, hogy Magyarországon három évtizeddel ezelőtt tör­vénybe foglaltuk a női jogo­kat, és kimondtuk a női egyenjogúságot. Azzal is büszkélkedhetünk, hogy e törvény nem maradt meg­valósítatlan szabály. Nálunk a női egyenjogúság a tár­sadalom egészének ügye lett. Pártunk Központi Bizott­sága h­az évvel ezelőtt átfo­góan vizsgálta a nők hely­zetét, kijelölte a teljes egyen­jogúságért elvégzendő fel­adatokat. Megállapít­hatjuk, hogy a végrehajtás jó úton halad, az egész társadalom összefogásával munkálko­dunk a női egyenjogúság tel­jes kibontakoztatásán. A párt-, az állami és a társa­dalmi szervek, szervezetek azon vannak, hogy fokozot­tan, következetesen érvényt szerezzenek a nők egyenjo­gúságának az élet minden területén. Ám azzal is tisz­tában vagyunk — hangsú­lyozta Erdei Lászlóné —, hogy a tényleges egyenjogú­ság megteremtése érdekében még további gyakorlati in­tézkedésekre, és hatékonyabb tudatformálásra van szükség. Hírt adtunk már róla, hogy a párttagok, a szocialista brigádok kezdeményezésére az SZKP XXV. kongresszu­sának első napjaiban fel­ajánlások, soron kívüli mun­kavállalások születtek az edelényi Alkotmány Tsz­­ben. A lelkes tenniakarás el­ső igen szép, közös meg­mozdulása volt ebben a sok mindenben példát mutató,­ valóban szocialista közösség­gé fejlődött mezőgazdasági nagyüzemben a vasárnapi kongresszusi műszak. A kilenc szocialista bri­gád hívta ezen a pihenőna­pon „különmunkára”, egy soron kívüli tavaszi nagyta­karításra a tsz dolgozóit. Százhúsz résztvevőre számí­tottak a tavaszi munkák in­dítása előtti nagy rendcsi­nálásnál, s a lelkesedés ISO tsz-tagot és alkalmazottat hozott munkahelyére ezen a vasárnapi kongresszusi mű­szakon. Nem „mérték” forintban az­ elvégz­ett munka értékét. Mindenki a tőle telhető leg­többet tette, hogy délutánra szép, tiszta legyen a gazda­ság minden munkahelye. A szőlészeti brigád nődolgozói a gépműhelyt s az ott levő szociális létesítményeket ta­karították tisztára, a szere­lők a gépudvart és a kis sportpályát,­ a tejüzem dol­gozói az egész üzem terüle­tét hozták rendbe. A tároló­telep dolgozói­ az oda vezető utat is rendbehozták. Az irodisták a központ környé­kén takarítottak, s az állat­tenyésztés dolgozói vala­mennyi majorban elvégez­ték a tavaszi nagytakarítást. A gépkocsivezetők és a ra­kodók az összegyűjtött hul­ladékot, limlomot azonnal el is szállították. Még a tsz er­deiben is sor került a „rend­csinálásra”: a traktorosok több száz mázsa, a télen ki­termelt fát, rönköt szállítot­tak „haza” ezen a vasárna­pon. Az épülő damaki kul­­túrházb­ak is nyújtottak se­gítséget a kongresszusi mű­szakon: kavicsot szállítottak társadalmi munkában az éni+VoTCcU r*T . V

Next