Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-15 / 63. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Brezsnyev katonai kitüntetéseket nyújtott át a Kremlben Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke kedden a Kremlben magas kitünteté­seket adott át szovjet ka­tonai vezetőknek. Közülük Moszkalenko marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi minisztere he­lyettesének a Lenin-rendet és másodszor az Arany Csilla­got, Jepisev hadseregtábor­noknak, a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta po­litikai főcsoportfőnökének a Szovjetunió Hőse kitüntető címet nyújtotta át Leonyid Brezsnyev. Pavlovszkij hadseregtábor­nokot, a szovjet szárazföldi hadsereg főparancs­nokát, Kutahov légi főmar­­sallt, a légierők főparancs­nokát, Corskov flottatenger­nagyot, a haditengerészeti flotta főparancsnokát, Batyi­­ Jáj marsallt és Kulikov mar­­sallt, a Varsói Szerződés tag­államai egyesített fegyveres erőinek főparancsnokát Le­­nin-renddel tüntették ki. Lenin-rendet kapott a Nagy Honvédő Háború csa­táinak veteránja, Csujkov marsall is. Szergej Szokolov, a honvédelmi miniszter első helyettese marsallá történt kinevezése kapcsán megkapta a marsall-csillagot. A kitüntetések átadásakor mondott beszédében Leonyid Brezsnyev emlékeztetett rá, hogy a közelmúltban emlé­keztek meg a dicső szovjet fegyveres erők megalakulá­sának 60. évfordulójáról. A személyi állomány politikai ismereteinek és harckészült­ségének magas szintje, a legkorszerűbb fegyverzet és a nagy tapasztalatokkal ren­delkező katonai vezetők irá­nyítása a szovjet nép biz­tonsága megbízható támaszá­vá, a népek békéje szilárd tényezőjévé avatja a szovjet fegyveres erőket — mutatott rá Leonyid Brezsnyev majd így folytatta: „A haza tudja és nagyra értékeli azoknak a tevékenységét, akik kivették részüket a soha el nem hal­ványuló győzelmekből, azok munkáját, akik hozzájárul­nak az ország védelmi ké­pességének megszilárdításá­hoz. Éppen ezért törvény­­szerű, hogy a szovjet had­sereg megalakulásának 60. évfordulója alkalmából a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége, az SZKP KB javaslatára kitüntetése­ket adományozott az ország katonai vezetőinek. Tiszte­lettel adózunk a háborúban aratott győzelmeik, hadvezé­ri bölcsességük, a csatákban tanúsított bátorságuk és hő­siességük előtt és elismeré­sünket fejezzük ki a Szov­jetunió megbízható védelmé­nek mai biztosításában szer­zett érdemeikért.” Leonyid Brezsnyev szívé­lyesen üdvözölte a kitünte­tetteket és kifejezte meg­győződését, hogy a jövőben is méltóképpen szolgálják a szocialista haza védelme és az egyetemes béke megszi­lárdításának ügyét Könyvek a tereokvajdai gyerekeknek Közel 20 ezer forint értékű könyvajándékot kapott a Szasznokvajdai iskolai könyv­tár. Dr. Molnár Béla, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának titkára adta át a népfront és a különböző könyvkiadó és könyvterjesztő vállalatok ajándékát a már­cius 15-i iskolai emlékező ünnepségen, amelyen ott volt Nagy Zoltán, az Encsi járási Pártbizottság első titkára és Bujdos János, a megyei ta­nács elnökhelyettese. Délután a Hazafias Népfront nagy­községi és körzeti képviselői­nek jelenlétében és részvéte­lével a nagyközség fejlődési lehetőségeiről folytattak be­szélgetést a résztvevők. Ezen a baráti beszélgetésen, ame­lyen az úthálózat fejlesztésé­ről, a nagyközség művelődési lehetőségéig sok mindenről szó került, részt vett Hegyi Imre, a HNF Borsod megyei titkára és Simaházi Sándor, a járási hivatal elnöke is. 1 rr­r r 1­üzelővasat árengedménnyel a TÜZÉP-telepeken Egyes hazai szénfajtákat mázsánként 11 forinttal, hazai briketteket mázsánként 10 forinttal olcsóbban árusítunk. Nemcsak készpénzért, hanem hitelakciós és nyugdíjas utalványra is, amíg a készlet tart. Észak-magyarországi TÜZÉP V. Miskolc Sarlós István, az MSZMP KB tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára fogadta a Palesztinai Felsza­­badítási Szervezet hazánkban tartózkodó küldöttségét. A ké­pen: Sarlós István és Faruk Kaddumi, a PFSZ politikai osz­tályának vezetője. A képviselőcsoport ülésének napirendjén m­egyénk teletel­ h­elyzete Lázár György az ülés után Diósgyőrbe látogatott (Folytatás az 1. oldalról) dolgozók révén — eléggé magas, a terv, az elképzelés azonban már adott a kép­zésre, a szükséges ismeretek megszerzésére. A munkakö­rülmények ugyancsak sok helyütt kedvezőtlenek. Fel­tétlenül szükséges felfigyel­ni arra, amit ezzel kapcso­latosan a kereskedelmi osz­tályvezető mondott: sokan nem is az alacsony fizetés, hanem a rossz körülmények miatt mennek el a kereske­delemből. Ezen a helyzeten nyilván a megfelelő anyagi alapok megteremtésével, és ismét a kellő építőipari ka­pacitás biztosításával lehet változtatni. A képviselőcsoport ülése után Lázár György Diós­győrbe, választókerületébe látogatott, ahol a Gy­őri ka­pui szolgáltatóházban levő párthelyiségben találkozott a III. kerületben munkálkodó pártalapszervezetek titkárai­val, titkárhelyetteseivel, a nőfelelősökkel, a népfront­bizottságok vezetőivel. A ta­lálkozón jelen volt dr. Bod­nár Ferenc, Drótos László, Rózsa Kálmán is. A vendé­geket Rácz János, a III. ke­rületi pártvezetőség titkára köszöntötte. Hosszan tartó beszélgetés kezdődött, ami érthető is, hiszen ez a kerület minden vonatkozásban rendkívül vál­tozatos. Nagyüzemek, gyá­rak, új városrészek, perem­területek találhatók itt. A pártalapszervezetek tagjai közül sokan már 1945 előtt is tagjai voltak a pártnak, több százan közvetlenül a felszabadulás után léptek be, ugyancsak többen közü­lük tagjai a partizánszövet­ségnek is. Legtöbbjük — és azok is, akiket a tegnapi be­szélgetés résztvevői képvisel­tek — itt született, itt dol­gozott Diósgyőrben. Mind­­ahányan szeretik közvetlen környezetüket és ma is tel­jes odaadással munkálkod­nak az eredményekért, a si­kerekért. A tegnapi beszélgetésen beszámoltak a pártalapszer­vezetek, a népfrontbizottsá­gok, a Vöröskereszt munká­járól, eredményeiről, a gon­dokról, a tennivalókról. Mindezt rendkívül gazdag ismeretanyagnak a tükrében, az évtizedekkel ezelőtti vá­rosrésznek, pontosabban fa­lunak, az akkori gondok, tennivalók, problémák isme­retében. Talán az egyik fel­szólaló fejezte ki legjellem­zőbben ezeknek s a ma is so­kat vállaló, dolgozó embe­reknek a lelkiállapotát: „Az a baj, hogy nem most kezd­jük a munkát! Mennyi min­dent tudnánk még elvégez­ni!” A beszélgetés a késő dél­utáni órákban ért véget. A miskolci járás eredményeiről A miskolci járás községei­nek tanácselnökei és vb-tit­­kárai részére értekezletet tartott tegnap a Miskolci já­rási Hivatal. A tanácskozá­son a részvevők értékelték az elmúlt évi gazdálkodási tevékenységet és meghatároz­ták az idei feladatokat Az elmúlt évben a mis­kolci járásban több mint 4 millió forintot használtak fel az utak és a hidak korszerű­sítésére. Fontos feladatként jelölték meg a járás vala­mennyi községében a parkok létesítését; e célra mintegy 800 ezer forint állt rendel­kezésre. A parkfelület több mint kilencezer négyzetmé­terrel nőtt, ám a megyei át­laghoz viszonyítva ez elég kevés. Ebben az évben hát célszerűbb tevékenységre lesz szükség a miskolci já­rás területén a parkosítás­ban A községi tanácsok jelen­tősen emelték a lakosság el­látásának színvonalát. Több mint három kilométerrel nőtt az utak hossza; az út­hálózaton belül jelentősen emelkedett a modern közle­kedési igényeket kielégítő­­ aszfalt- és betonburkolatú­­ utak aránya. Az elmúlt év­ben ezen kívül több mint 22 ezer négyzetméter járdát épí­tettek meg a járás községei­ben. Fejlődött a közvilágítás is: Alsózsolca, Felsőzsolca, Mályi és Nyékládháza jelen­tős összeget fordított tavaly a közvilágítás korszerűsíté­sére. Az elmúlt évben 81 cél­­csoportos lakást adtak át — ebből Sajószentpéteren 68 épült meg. Szeptember else­jétől tizenkét tanteremmel bővültek a járás iskolái, s ugyancsak jelentősen javult az óvodai ellátottság. Alsó­­zsolcán 100, Szirmabesenyőn 50 Parasznyán pedig 25 fé­rőhelyes óvodát adtak át ta­valy. Alsózsolcán pedig meg­épült a miskolci járás első iskolai úszómedencéje. Az idei év feladatai kö­zött szerepel többek között a nyékládházi 12 tantermes iskola átadása, amelynek építése ez évben több mint 6 millió forintba kerül. Sajó­­hídvégen és Sajóládon 50 fé­rőhelyes, Sajókeresztúron pe­dig 25 személyes óvodát épí­tenek. A tervek között sze­repel többek között a bükk­­szentkereszti úttörőtábor és a sajószentpéteri GELKA-szer­­viz építése is. 1978. március 15., szerda törtelm­i nevezete napja M­árcius 15-én a magyar történelem egyik leg­szebb, legdicsőségesebb napjára emlékezünk. Arra a 130 évvel ezelőtti napra, ami­kor az Európán végigsöprő forradalmi hullám Pestre is elért, Petőfire és a márciusi if­jakra emlékezünk, akik ma­gasra emelték a szabadság és a függetlenség lobogóját. A magyar szabadságharc zász­laja alá sereglettek az elnyo­mott nemzetek legjobb fiai is. Kossuth, Petőfi, Vasvári és Táncsics mellett ott volt a lengyel Bem és Dembinszky. De fegyvert fogtak a magyar szabadságért a szerb, olasz, osztrák és német hazafiak is, mint ahogy a magyar forra­dalmárok ott harcoltak Gari­baldi seregében, s ott voltak a haladásért küzdő erők tá­borában a világ legkülönbö­zőbb pontjain. 1848. március 15-e forra­dalmában a pesti nép a nemzeti történelem szereplő­jévé, sőt szerzőjévé lépett elő és eldöntötte: lesz polgári Magyarország. Igaz, a már­cius 15-én megmozduló húsz­ezer ember csak a főváros lakosságához képest jelentett hatalmas tömeget, s az is bi­zonyos, hogy a fővárosban le­játszódó eseményeknek a mi elmaradott agrárországunk­ban nem lehetett akkora sze­repük, mint a már iparoso­dott Nyugaton, de a pesti so­­kadalomban összetalálkozó és a forradalmi megmozdulásba bekapcsolódó parasztok és vidéki értelmiségiek követei lettek a pesti forradalomnak. Napok alatt elvitték az or­szág minden részébe a for­radalom győzelmének hírét és mozgásba hozták az or­szág egész lakosságát. Az események bekapcsolták a politikai küzdelembe az ép­pen megjelenő és kialakuló­ban levő magyar proletariá­tust is. A magyar munkások akkor mutatták meg először történelmünk során, hogy a nemzet ügyének legjobb har­­­osai. Petőfiék érdeme a törté­nelmi pillanat felismerésével kezdődik, azzal, amikor elha­tározták, hogy már másnap cselekedni fognak és nem az eredeti terv szerint. Felis­merték: a pillanatnyi helyzet nemcsak arra ad alkalmat, hogy a tömegek útján gyako­roljanak nyomást az ország­­gyűlésre és a hatalom birto­kosaira, hanem annak lehe­tőségét is kínálja, hogy ma­guk avatkozzanak az esemé­nyek menetébe, kész helyzet elé állítsák a már alkura kényszerített, de még kato­nai és politikai pozíciókkal rendelkező feudális államha­talmat. Magyarország történetének első győztes forradalma, a pesti néptömegek forradalma egyetlen nap leforgása alatt kidöntötte a feudális rend alappilléreit. Első ízben és azonnal, roppant sorsfordító erővel lépett a közvetlen po­litikai cselekvés útjára a ki­semmizettek tömege. „Március 15-e eredményei olyanok, amelyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben. Ese­mények folytatásának ez kö­zönséges volna, de tekintve annak, ami volt, kezdetnek nagyszerű, dicső. Nehezebb a gyermeknek az első lépést megtennie, mint mérföldkö­veket gyalogolnia a meglett embernek” — állapította meg Petőfi. S Petőfi értékítélete teljesen helytálló. Mert a március 15-i forradalom „kez­det volt, nem befejezés, de kezdetnek hatalmas. Nem lé­pés, hanem ugrás volt előre a magyar történelemben”. Március szelleme, mint eszme, mint fáklya mindvégig ott élt népünk tudatában és Kossuth, Petőfi, Táncsics örökségét népünk a kommu­nista párt vezetésével meg­valósította. Az ünnepek azon­ban nemcsak arra valók, hogy összegezzük az eredmé­nyeket és méltassuk az ese­ményeket. Az emlékezés egy­szersmind a tanulságok idé­zése is. Nem mondhatjuk, hogy mivel megvalósítottuk a nagy elődök­ álmait, már nincs mit tanulni tőlük, s elég, ha időről időre tisztelet­tel meghajlunk emlékük előtt. A valóságban minden új nemzedéknek az a köteles­sége, hogy okuljon is a tör­ténelemből és tanuljon a márciusi ifjúság példájából. Mai ifjúságunk akkor követi a márciusi fiatalok példáját, ha elsajátítja a jelenkor ha­ladó forradalmi világnézetét, a marxizmus-leninizmust és magáévá teszi a ma forra­­dalmiságát. Hazánkban az viszi előre a szocializmus épí­tését és vívmányainak meg­­­bízható védelmét, aki min­dennapos aktív tevékenység­gel, magas fokú tudatossággal vállalja és teljesíti feladatait 1848 szellemi öröksége fegy­veres erőink számára is út­mutatást ad. Mert a feladat lényegében ma is azonos az­zal a feladattal, amelyet 130 évvel ezelőtt a szabadságharc honvédseregének teljesítenie kellett: megvédeni a forra­dalom vívmányait, biztosítani az új társadalmi rend fejlő­dését. Ma már büszkén je­lenthetjük ki: van független­ségünk, van szabadságunk, van mit megvédenünk. Március 15. szellemi örök­ségéhez tartozik az a hagyo­mány is, mely szerint a for­radalmi ifjúsági napok az 1848—49-es polgári forra­dalom és szabadságharc év­fordulójának megünneplésé­vel kezdődnek. A március 15-i ünnepségek, rendezvé­nyek, akciók a szocialista ha­­zafiság fogalmának értelme­zését és erősítését, a helyes történelemszemlélet kialakí­tását szolgálják. Egészséges, a szó legnemesebb, értelmében vett hagyomány ez, amit bi­zonyít a rendezvények nép­szerűsége, lelkes, cselekvő résztvevőinek egyre szapo­rodó tábora. Katonafiatal­jaink tudják, milyen helyet foglalt el az európai és a magyar történelemben 1848— 49, és ismerik a magyar pol­gári forradalom és nemzeti szabadságharc eszméit, haza­fias és internacionalista vo­násait. Tóth Gyula Etióp csapatok előrenyomulása Az etiópiai csapatok Oga­­den térségében folytatják előrenyomulásukat és felsza­badították a terület keleti részén levő Werder és Wal­­val városát — jelentette be az Addisz Abeba-i rádió. Az országos forradalmi operatív parancsnokság közleményét ismertetve, a rádió hangoz­tatta, hogy az etiópiai fegy­veres erők a két várost meg­szállva tartó Szomáliai csa­patokat megsemmisítették. A UPI nairobi tudósítójá­nak jelentése szerint az eti­ópiai csapatok gyakorlatilg az egész Ogadeni sivatagot visszafoglalták. Az amerikai külügymi­nisztérium a Szovjetuniótól várja, hogy közvetve siessen az ogadeni kaland miatt sú­lyos helyzetbe került Szomá­lia megsegítésére. Hodding Carter, a washingtoni külügy­minisztérium szóvivője hét­főn arra kérte a Szovjet­uniót, hogy az Etiópiában él­vezett „jelentős tekintélyé­vel” élve szólítsa fel az Ad­disz Abeba-i kormányt: fegyveres erői ne lépjék át Szomália határát Mint ismeretes, az etiópiai kormány több ízben leszö­gezte, hogy fegyveres erői az utolsó Szomáliai katona ki­űzéséig folytatják a harcot, de nem kívánnak Szomáliai területekre hatol»­5

Next