Észak-Magyarország, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-01 / 179. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGY­ SOUETEKI AZ MSZMP BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 179. szám Ára: 1.30 forint Péntek, 1990. augusztus 1. «• Ü Helsinki évfordulóján nnepi pillanat volt. Európa, az Egyesült Államok és Kanada vezetői öt éve a finn fővárosban aláírták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet dokumentumát. Sokat olvastuk azóta az újságokban, gyak­ran hallottuk beszédekben ezt a kifejezést: a helsinki ok­mány. Papír, gondolhatná valaki, eltehető az iratszekrénybe. Nem így van. Ennek az aláírásnak a jelentősége messze túlnőtt a szokványon, a dokumentum maga történelmi vál­tozások jele és foglalata lett. Az európai enyhülésé. Az aláíró magas felek elfogadták az adott európai helyzetet. Megnyílt a lehetőség, hogy ezen az alapon szinte tiszta lappal indulhasson Európa a béke és az együttműködés útján, egy ,új jövő felé. Programot adott a helsinki záróokmány, minden fontos vonatkozásban, útmutatást és ajánlást a különböző társa­dalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséhez. Mintha ez lett volna fölírva a száz oldalas kötet fedőlap­jára: ,,Az ellenséges szembenállás helyett így kell csele­kednetek!" Benne foglaltatik az együttélés politikai tíz­­parancsolata, a határok sérthetetlensége, az egymás bel­­ügyeibe való beavatkozás tilalma, a gazdasági kapcsolatok fejlesztése, a hátrányos megkülönböztetések leépítése, de még a hétköznapok nem egy gondja is, például a szabvá­nyok egységesítése. Tudományos területeket sorol fel, ame­lyeken közösen, az erőket összefogva lehetne és kellene kutatni. Nem eléggé ismerik egymás kultúráját a népek — szögezte le . az okmány vannak még humanitárius fel­adatok. E rövid felsorolásból is kitűnik, hogy ez az okmány a hidegháborús feszültség ellentétele és olyan program, amely nem évekre — évtizedekre szól. Mégis már Helsinkiben nyilvánvalóvá lett, hogy az útnak csak a felét tették meg a magas felek. Tudták, a politikai enyhülést mielőbb katonai enyhüléssel kell kiegészíteni, különben veszélybe kerül az egész mű. Az idők, sajnos, megerősítették e gondolatot. Igaz, a helsinki okmány nem maradt pusztába kiáltott szó. Ma más az európai helyzet, mint korábban. Jobb az államok kapcsolata. Gyakrabban találkoznak a vezetők. Többet utaznak és látnak az embe­rek. De az utóbbi hónapokban árny borul erre a fényre. Ha nem sikerül lefékezni a fegyverkezési versenyt, ha a nyugatiak — elsősorban az amerikaiak — nem mondanak le a furkósbot-zsarolásról, nem lehet tovább haladni az eny­hülés útján. A Varsói Szerződés államai Helsinki óta többször is ter­jesztettek a nyugatiak elé fegyverzetkorlátozási-leszerelési tervet — a nukleáris eszközök tilalmától a kisebb, a kölcsö­nös bizalmat erősítő intézkedésekig. Az egyik szocialista előterjesztés azt javallja, hogy üljenek össze a „helsinki államok" küldöttei, szervezzenek európai katonai enyhülési konferenciát, a katonai enyhülés ma az európai kibonta­kozásnak, a helsinki okmány további sorsának a kulcsa. Öt esztendeje a harmincöt állam küldöttei megállapod­tak abban, hogy időnként megvizsgálják: hogyan ölt testet a béke és biztonság okmánya? Ilyen eszmecsere zajlott le két és fél éve Belgrádban, most pedig Madrid van soron. Az „európai értekezlet” előreláthatóan november 11-én nyílik meg a spanyol fővárosban. Közös erővel, egyetértés­sel kellene ott meghatározni az európai enyhülés útján a további lépéseket, úgy, ahogy a helsinki záróokmány su­gallja és ajánlja. Belgrádban a nyugati küldöttségek nem mindig tartották magukat ehhez. Most ezt várná tőlük az európai népek nagy családja. Szóba került már a szocialista országok, majd néhány nyugati vezető elképzeléseiben az a terv, hogy a madridi találkozón döntsenek a katonai enyhülési konferencia ös­­­szehívásáról, időpontjáról, helyéről. A lengyel kormány fel­ajánlotta színhelyül Varsót. A helsinki okmány nem katonai dokumentum, a madridi találkozó maga tehát nem is le­hetne alkalmas a fegyverzetkorlátozás alapos megvitatá­sára. Arról azonban dönthet, hogy az aláírók hívjanak össze ilyen témájú konferenciát, majd kezdjenek hozzá a bonyolult, és valószínűleg hosszú tárgyalást igénylő kérdés megbeszéléséhez. H­elsinkitől Madridig fél évtized telt el.­­­A tanulság világos: Európa meg tudta teremteni és fenn tudja tartani az enyhülést, ha akarja. A fegyverkezés szó­szólóit azonban el kell hallgattatni. Befejezte munkáját a nők világkonferenciája Akcióprogram és több, mint 40 határozat elfogadá­sával ért véget szerdán — a késő esti órákban — Kop­penhágában a nők világ­­konferenciája. Az értekezlet az ENSZ rendezésében júli­us 14-én ült össze. A ta­nácskozáson 145 ország mintegy 1300 küldötte vett részt. Megfigyelőként öt szervezet — köztük, a Dél­nyugat-afrikai Népi Szerve­zet (SWAPO) és a Paleszti­nai Felszabadítási Szervezet — küldöttségei voltak jelen. Az ENSZ szakosított szerve­zetei 155 küldöttel képvisel­tették magukat. A több mint­ 200 cikkely­ből álló akcióprogram leszö­gezi, hogy „Béke és stabili­tás nélkül nincs fejlődés”. ..A béke nem lehet­­ tartós, ha nem számolják fel min­den szinten az egyenlőtlen­séget, a hátrányos megkü­lönböztetést”. A béke meg­szilárdításához hozzá fog já­rulni a nőknek a baráti ál­lamközi kapcsolatok fejlesz­tésében való egyenjogú rész­vétele — állapítja meg to­vábbá a dokumentum. — Elő fogják segíteni az as­­­szonyok és lányok az impe­(Folytatás a 2. oldalon) Kénes nyári leimte­ ­lést tartott a megyei mezőgazdasági szervezési bizottság Tegnap, csütörtökön dél­után Fejen Lászlónak, a me­gyei tanács elnökhelyettesé­nek elnökletével a nyári be­takarítási munkákról, vala­mint a megyében kialakult kritikus ár- és belvízvédelmi helyzettel kapcsolatos teen­dőkről tárgyalt Miskolcon a megyei mezőgazdasági szer­vezési bizottság. Fejes László tájékoztatójában elmondta, hogy a rendkívül kedvezőt­len időjárás, az állandó eső­zések, a több, mint 42 ezer hektáron károsító ár- és belvíz továbbra is hátrál­tatja, nehezíti az aratást. Míg az elmúlt esztendőben július végére a kalászos te­rület 95 százalékát sikerült learatni megyénkben, most a gabonák mintegy 5 százalé­ka került még csak mag­tárba. Részletesen ismertette a belvizes öblözetek, a Takta­­köz és főleg a Bodrogköz mezőgazdasági üzemeinek súlyos gondjait. A Bodrog­köz nyolc termelőszövetke­zetét a jégesők és a­ vízelön­tések következtében olyan károsodás érte, amely ter­mészeti csapással ér fel. Eb­ben a körzetben az őszi búza­­vetések 59, az árpa 54, a kukorica 79, a cukorrépa 68, a silókukorica 76 és a pil­langós területek 73 százalé­kát érték súlyos vízkárok. Igen nagy mennyiségű szá­las- és­ tömeg­takarmány is elpusztult ezeken a terüle­teken. Hangsúlyozta, hogy a melléktermékek fokozott felhasználásával és a megye üzemeinek széles körű ös­­­szefogásával mindent el kell követni a károsult körzetek takarmányellátásának bizto­sítása érdekében. Szólt ar­­ról is, hogy a rendkívül ne­héz körülmények ellenére mindent meg kell tenni az aratás meggyorsítása érde­kében. Kulcskérdés, hogy a számok teljes kapacitással, három műszakban üzemelje­nek, s amint az időjárás le­hetővé teszi az aratási gé­pezet teljes beindulását, ak­kor zökkenőmentes, zavarta­lan legyen megyeszerte a gabona átvétele. Az időjárás miatt módosult gépátcsopor­­tosítást is idejében, a legha­tékonyabban kell megszer­vezni. Lipcsei Attila, a megyei pártbizottság osztályvezető­­helyettese felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy a me­gyénk egyes körzeteiben ki­alakult rendkívül nehéz helyzetben, a küzdelmes be­takarítási időszakban milyen nagy jelentősége van az ös­­­szefogásnak, a gyors segítő­készségnek, a betakarítási munkák meggyorsítására kí­nálkozó minden lehetőség hasznosításának. A mezőgazdasági szerve­zési bizottság ülésén a fel­szólalók többek között tájé­koztattak arról, hogy a Ga­­bonaforgalmi Vállalat az ár- és belvíz sújtotta körzetek­be azonnal, soron kívül szál­lít takarmánykeveréket és szemes terményt is: az AG­­ROKER mindent elkövet a hiányzó alkatrészek biztosí­tása, legyártatása érdekében. Szó volt arról is, hogy a rendkívüli időjárást meg­­sínylik a kalászos vetőmag­vakat termő táblák. Helyen­ként erős a fuzárium-fertő­­zöttség, jelentősen romlott a vetőmagnak termesztett ta­vaszi árpa minősége, s amennyiben az időjárás nem javul, nem látszik biztosí­tottnak, hogy megyén belül sikerül megtermelni, a me­gye gazdaságainak vetőmag­szükségletét. A megyénkbe segíteni érkezett vendégkombájnokkal együtt csak­nem ezer nagy teljesítményű arató-cséplőgépet kényszerít tétlen­ségre az időjárás. Még július utolsó napjaiban is szerencsének szá­mított, hogy az egyik olaszliszkai búzatáblán, munka közben sike­rült lencsevégre kapni egy kombájnos brigádot. isezíti a fiatal fográszalratóik Tanácsa Tegnap délelőtt Miskol­con, a KISZ megyei bizott­ságán ülést tartott a Fiatal Agrárszakemberek Tanácsá­nak megyei munkabizottsá­ga. A tanácskozás első na­pirendi pontjaként a munka­­bizottság 198­1—81. évi mó­dosított munkatervét vitat­ták meg, majd fogadták el a résztvevők. A feladatok meg­határozásánál — azzal a céllal, hogy ezáltal is növe­kedni fog azoknak a fiatal agrárszakembereknek a szá­ma, akik­ munkahelyüknek megyénk valamelyik gazda­ságát választják — kiemelt hangsúlyt kapott az újonnan érkező fiatalok megfelelő fogadása, beilleszkedésük elősegítése, valamint a deb­receni és gödöllői agráregye­temek úgynevezett borsodi klubjának szervezése, a már kialakult formai keretek tartalommal való kitöltése. Az ülés második napirendi pontjaként a megyei mun­kabizottság a javasi instruk­torok feladatait vitatta meg, Kádár János fogadta Jean Francois-Poncet-t Giscard d Estaing hazánkba iátogat Jean Francois-Poncet, a Francia Köztársaság hivata­los látogatáson hazánkban tartózkodó külügyminisztere csütörtökön délelőtt megko­szorúzta a Magyar hősök emlékművét a Hősök terén. A koszorúzáson jelen volt Bényi József, a Magyar Nép­­köztársaság párizsi nagykö­vete, Jacques Lecompt, a Francia Köztársaság buda­pesti nagykövete, Farkas Mi­hály vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka. Ezután a Külügyminiszté­rium Dísz téri vendégházá­ban Púja Frigyes külügymi­niszter és Jean Francois-Pon­cet magyar—francia jogse­gély- és kiadatási szerződést írt alá. Az eseményen jelen volt a Külügyminisztérium több­ vezető beosztású munka­társa, ott volt Bényi József és Jacques Lecompt. Ezt köve­tően folytatódtak Pója Fri­gyes és Jean Francois-Poncet hivatalos tárgyalásai. Kadét János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára csütörtökön a KB székházában fogadta Jean Francois-Poncet francia kül­ügyminisztert. A megbeszélés során áttekintették a két or­szág közötti kapcsolatokat, valamint a nemzetközi hely­zet időszerű kérdéseit. Aczél György, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese szintén délelőtt az Országházban fo­gadta a francia külügymi­nisztert. A szívélyes légkörű talál­kozókon részt vett Pója Fri­gyes külügyminiszter. Jelen volt Bényi József és Jacques Lecompt. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára a KB székházában fogadta Jean Francois­ Poncet francia külügy­minisztert. A francia külügyminiszter sajtóértekezlete Giscard d’Estaing ez­ év második felében vagy a jövő év elején Magyarországra látogat, újabb fontos állomá­saként a jól fejlődő kapcso­­lataink elmélyítésének — jelentette be Jean Francois- Poncet elutazása előtt a Hil­ton Szállóban megtartott nemzetközi sajtókonferenciá­ján. A két ország történel­mében ez lesz az első állam­fői látogatás — jegyezte meg a Francia Köztársaság kül­ügyminisztere, derültség kö­zepette hozzátéve: leszámítva Napóleon hívatlan magyar­­országi vizitét. A látogatás — amelynek végleges időpontjában diplo­máciai úton állapodnak meg — jól illik abba a láncba, amelynek erős szemeit jelen­tették a magyar miniszter­­elnök 1976-os franciaországi, Raymond Barre 1977-es ma­gyarországi, Kádár János 1978-as párizsi és Lázár György tavalyi franciaorszá­gi tárgyalásai. — A mostani megbeszélé­seink nagyon hasznosak vol­tak, nyílt, szívélyes légkör­ben zajlottak le Puja Fri­­gyessel ■— húzta alá a to­vábbiakban Jean Francois- Poncet. — Rendkívül gazdag tartalmú­­ volt az­ a beszélge­tés, amelyet Kádár Jánossal folytattunk. Csütörtökön Bu­dapesten írtuk alá a magyar —francia jogsegélyegyez­ményt is, amihez meg kívá­nom jegyezni: ez az első ilyen megállapodás, amit Franciaország szocialista ál­lammal köt. — Megvitattuk a nemzet­közi kérdéseket. Megvizsgál­tuk a nemzetközi feszültség okait, megnyilvánulási for­máit. Szót váltottunk, a mad­ridi találkozó­­ előkészületei­ről, az európai leszerelés kér­déseiről, az enyhülésről. Szó­ba került Afganisztán ügye és a közel-keleti kérdés is. Franciaország nagy jelentő­séget tulajdonít, az európai biztémás és eort-fimalmdes madridi értekezletének, álta­lában az enyhülési politiká­ra nagy hatású helsinki meg­állapodásnak — mondotta egy kérdésre válaszolva a francia diplomácia vezetője. — Mi egyforma súlyt helye­zünk a záródokumentum mindhárom kosarára, vala­mennyi pontjára. Mint isme­retes, Franciaország javaslatot tett az európai leszerelési konferencia összehívására, s a Varsói Szerződés tagálla­mainak indítványaival együtt tárgyalva, ez a kérdés lesz Madrid egyik fő témája. Mi úgy véljük, hogy az enyhülés oszthatatlan, s reméljük, a találkozóig olyan pozitív dön­­tések következnek, amelyek csökkentik a feszültséget, nö­velik a konferencia sikeré­nek valószínűségét. A magyar—francia együtt­működés valamennyi terüle­tének nagy figyelmet szen­telt tájékoztatójában Jean Francois-Poncet. Kiemelte: jelentősen fejlődtek a két ország politikai kapcsolatai. A gazdasági együttműködés azonban még nem érte el azt a szintet, amely tükrözné a két ország vezetőinek törek­véseit, a két nép egymás iránt érzett rokonszenvét. Franciaország a nemzetközi sorrendben Magyarországnak a tizedik vásárlója, a kilen­cedik szállítója. A fejlődés­hez megvan a kellő szándék, s további, jelentős erőfeszíté­sek is várhatók. • A kulturális együttmű­ködés vizsgálatánál megálla­pítottuk, hogy bizonyos tör­ténelmi kapcsolatokat oko­kat nem szabad figyelmen kívül hagynunk, így például érthető tény, hogy nem a francia a legismertebb nyelv Magyarországon. Eltérő vé­leményekkel szemben azt kell mondanom: a­ magyar kultú­ra jelen van­ Franciaország­ban, hat közvéleményünkre, s ez realitás. Tárgyalásun­kon is elmondottam például, hogy taval­y decemberben a magyar filmek párizsi feszti­váljának 15 ezer nézője volt. Bartók születésének századik évfordulóját az Állami Ope­raház együttesének franciaor­(Folytatás a 2. oldalon) t

Next