Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-01 / 204. szám

tfiS K 1$^-^ • / k> w ■' * • >«'v Jr - NI TTSÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLETESCI AZ MSZMP BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVII. évfolyam, 204. számára: 1,40 Ft Kedd, 1981. szeptember 1. Országos tanévnyitó ünnepség Sárospatakon Pozsgay Imre mondott beszédet A sárospataki általános iskolák, a Rákóczi Gimnázium, a középfokú tanintézetek valamennyi diákja ünneplőbe öltözött vasárnap. Délután 5 órakor a gimnázium udvarán tartották meg az országos tanévnyitó ünnepséget, amelyre nemcsak a diákok és a pedagógusok, a szülők, a jubileumi ünnepségre összesereglett öregdiákok voltak kíváncsiak, hanem a város lakói is. A tanévnyitó ünnepségen részt vettek — amint azt megnyitójában Borsos Árpád, a Borsod megyei Tanács művelődési osztályvezetője is említette — a párt-, állami és társadalmi szervezetek országos és megyei képviselői, a megyei alsó-, közép- és felsőfokú intézmények vezetői. Az elnökségben foglalt helyet Pozsgay Imre művelődési miniszter, Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a Borsod megyei Pártbizottság első titkára, valamint dr. Ladányi József, a Borsod megyei Tanács elnöke is. A Himnusz után, amelyet a sárospataki oktatási intézmények egyesített énekkara adott elő — Pozsgay Imre, művelődési miniszter mondott tanévnyitó ünnepi beszédet. Elsőként a jubiláló intézmények tanárait, tanulóit köszöntötte, s e helyről kívánt hazánk valamennyi pedagógusának, gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó szakemberének, s valamennyi diákjának sikeres, örömteli munkát az új tanévben. — Ilyenkor, tanévkezdéskor a művelődési kormányzat éppúgy, mint a művelődésügy minden érdemes dolgozója, határozott eszmékkel és megfontolt tervekkel, felkészülten lát neki feladatának — mondotta. — Ezek az eszmények és tervek lényegesen nem térnek el az előző évitől, de abban igen, hogy újabb tapasztalatok, ismeretek birtokában, nagyobb tudással, mélyebb meggyőződéssel, tehát általában felkészültebben közeledünk fontos célunkhoz, a szocialista nevelőiskola megteremtéséhez, általánossá tételéhez. A pedagógusok nagy többségében tudatosodott, hogy az iskola nem csupán az ismeretközlés színtere, hanem a társadalom nevelésének egyik legfontosabb intézménye, ahol a tanítási órák és az órán kívüli tevékenységek egyaránt a személyiség formálódását, képességeinek kibontakozását segítik. Az iskola egész működésével részt vesz a tudományos világnézet, szemlélet, életmód és ízlés kialakításában. A szocialista iskola az egész emberre veti tekintetét. A művelődési miniszter tanévnyitó ünnepi köszöntőjében szólt róla, hogy az iskolát, ahhoz, hogy betölthesse emberformáló, nevelő szerepét, szakadatlanul formálni, fejleszteni kell. A fejlesztés alapelvei megfogalmazódtak pártunk XII. kongresszusán, a nélkülözhetetlen feltételek megteremtésének eszközeit pedig — a lehetőségekhez mérten — a VI. ötéves terv tartalmazza. — Valljuk — mondotta —, az egész társadalom szükségletét szem előtt tartva, hogy az iskolát nem időnkénti lökésekkel, megrázkódtatást okozó változtatásokkal, hanem folyamatos, szakadatlan fejlesztéssel kell beilleszteni a társadalmi haladás menetébe. Elvünk itt is, mint az élet oly sok területén, a haladás és biztonság együttes követelése. Merthogy fejlődésre, fejlesztésre ezen a területen is szükség van, azt józan ésszel mindenki belátja. Az oktatással, neveléssel szemben keletkező újabb társadalmi szükségleteket ki kell elégíteni. A teendő: az iskolarendszer és az oktatásnevelés fejlesztésében olyan megoldás keresése, amely épít a magyar nemzeti oktatásügy évszázados, jó hagyományaira, a jó nemzetközi tapasztalatokra, a szocialista iskolarendszer vívmányaira, a mai iskola sok-sok értékére. Tanévnyitó ünnepi köszöntőjében Pozsgay Imre szólt a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztésének távlati feladatairól, s arról, hogy változó céllal és szigorúbb követelményekkel, de változatlanul szükség lesz a jövőben is a felnőttoktatásra. — Miközben a távlati fejlesztési tervek előkészítésén fáradozunk — folytatta beszédét — egy pillanatra sem feledkezhetünk meg az iskola mai gondjairól, feladatairól. Látjuk, hogy az óvodák, iskolák fenntartói, a tanácsok és más szervezetek nagy felelősségtudattal törekszenek enyhíteni az óvodák zsúfoltságán, elérni, hogy lehetőleg minden iskoláskor előtti gyermek megfelelő intézményes előkészítés után léphessen be az általános iskola első osztályába. Tudjuk, hogy el kell telnie egy-két esztendőnek, amíg az óvodák zsúfoltságából eredő gondjaink megoldódnak, de már nincs messze az idő. A megkönnyebbülésben — sajnos — szerepe lesz annak is, hogy a születések számában megváltozott az irányzat, folyamatosan csökken az óvodáskorba lépő gyerekek száma Ezután az általános iskola gondjairól szólt a művelődési miniszter, emlékeztetve arra, hogy éppen e mostani, az 1981—82-es tanévben lép be a legnépesebb csapat az első osztályba. — Csaknem tizenötezerrel lesznek többen, mint tavaly. A ténynek csak örülhetünk. De nem hallgathatjuk el, hogy általános iskoláink ma még nincsenek teljes mértékben felkészülve ezeknek a nagy létszámú korosztályoknak a fogadására. Ebből a felismerésből született meg a kormányhatározat az általános iskolák fejlesztéséről, a tanteremhiány okozta gondok enyhítéséről, a nevelési lehetőségek jobb kihasználásáról. A kormány e területre szóló programjának megvalósításáig is türelmet, kitartó erőfeszítést és jó nevelői együttműködést kérünk az általános iskolákban dolgozó pedagógusoktól — mondotta Pozsgay Imre, aki megfogalmazta e téren a tanácsok, a társadalmi-gazdasági szervezetek és az állampolgárok felelősségét is. Egyben, a művelődési kormányzat nevében támogatást is ígért a helyi iskolafejlesztési kezdeményezésekhez. Az idei tanévhez kapcsolódó konkrét feladatok között említette meg a művelődési miniszter, hogy egyelőre szűk körben, de megkezdődött az előkészítése az ötnapos tanítási hétre való áttérésnek is. Ezzel kapcsolatban mondotta, hogy a gyerekek megnövekedett hét végi szabad idejével együtt, növekszik a családok felelőssége a szabad idő értelmes eltöltésében. — Tanévnyitókon és sok egyéb alkalomkor szinte mindent elmondtunk már a pedagógusok megbecsüléséről, hivatásuk nagyszerűségéről. A jövő tanévben a megbecsülés újabb, kézzelfoghatóbb, gyakorlati példáit is fel kell mutatnunk. Többet kell tennünk az igazságosabb munkamegosztásért, a valódi pedagógiai teljesítmény felismeréséért és támogatásáért, az iskolai, nevelőtestületi légkör javításáért, a nevelő és az iskola társadalmi tekintélyének megerősítéséért. (Folytatás a 4. oldalon) Pozsgay Imre művelődési miniszter ünnepi köszöntőjét mondja A sárospataki diákok egy csoportja Kampány ift a iigyártó A karbantartási munkák utolsó nagy hajrája folyik ezekben a napokban a Szerencsi Cukorgyárban. Nyolc nap múlva, szeptember 9-én kezdődik a főpróba, 11-én, pénteken pedig a 93. cukorgyártási kampány. Az öreg gyárat „megfiatalító" karbantartás és a rekonstrukció során néhány hónap alatt 60 millió forint értékű munkát valósítottak meg a cukorgyáriak. A képen: az asztcrtótelepi új szivattyúhál, amely az idei feldolgozás során már segíti a termelést. (A kampány előkészületeiről lapunk 3. oldalán számolunk be.) Szeptember tiszi szólító ® Énről Hétfőn a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában ülést tartott a Magyar Szolidaritási Bizottság. A tanácskozáson a magyar közvéleményhez szóló felhívást fogadtak el. A dokumentum bevezetőben jelzi: A Magyar Szolidaritási Bizottság szeptember 1-től — a nemzetközi antifasiszta világnappal kezdődően — meghirdeti hagyományos őszi szolidaritási akciósorozatát. Ez újabb alkalmat ad arra, hogy az állampolgárok állást foglaljanak, s ezzel részt vállaljanak mindazoknak a támogatásában, akik a világ különböző részein áldozatokat vállalva küzdenek nemzeti függetlenségükért, a társadalmi haladásért és a békéért. Az enyhülési folyamat megtorpanásával érezhetően romlottak a haladásért, a demokráciáért, a békéért, az emberhez méltó életért harcoló erők világméretű küzdelmének feltételei — szögezi le a továbbiakban a felhívás. A Reagan-kormányzat felelőtlen és különösen veszélyes fegyverkezési programot próbál a világra kényszeríteni. Ebben a helyzetben javasoljuk, — folytatódik a felhívás —, hogy szeptember 1- én országszerte emlékezzünk meg a II. világháború 42 évvel ezelőtti kirobbantásáról, kifejezve meggyőződésünket: megismétlődését soha többé nem engedhetjük! Fejezzük ki szolidaritásunkat a vietnami, a kambodzsai és a laoszi néppel; támogassuk a közelkeleti válság átfogó, igazságos, valamennyi érdekelt fél részvételével történő rendezését, a palesztin nép törvényes jogainak biztosítását. Fejezzük ki szolidaritásunkat Latin-Amerika népeinek sok áldozatot követelő, az imperialista beavatkozás visszaveréséért, a fasiszta diktatúrák felszámolásáért vívott harcával. Követeljük a délafrikai csapatok azonnali kivonását az angolai területekről. Határozottan szálljunk síkra Namíbia függetlenségének biztosításáért. Robbanás Teheránban Meghalt az elnök és a kormányfő Mohammad Ali Radzsai iráni elnök és Mohammad Dzsavad Bahonar miniszterelnök életét vesztette. A két magas rangú tisztségviselő annak a merényletnek esett áldozatul, amely vasárnap történt a teheráni miniszterelnöki hivatalban. A merényletet a kormányzat ellenségei nagy erejű pokolgéppel hajtották végre. A hírt hétfőn hajnalban hozták nyilvánosságra teheráni hivatalos források, köztük a PARS hírügynökség szóvivője és az Iszlám Köztársasági Párt hivatalos lapja. Az AFP hírügynökség jelentette, hogy a merényletet a Modzsahedin Khalk nevű baloldali szervezet vállalta magára. Nyilatkozatban kommentálta hétfőn reggel Masszud Radzsavi, a Modzsahedin Khalk iráni szervezet vezetője, aki a múlt hónapban Baniszadrral együtt menekült Franciaországba — a teheráni merényletet, amely az új köztársasági elnök és a miniszterelnök életébe került. A modzsahedinek vezetője „teljesen természetesnek és elengedhetetlennek” nevezte az akciót azzal szemben, amit a „modern világtörténelemben példátlan terrorrendszer”-nek nevezett. A modzsahedinek irányítója ily módon mintegy szentesítette a terror eszkalációját, jelezte (Folytatás a 2. oldalon)