Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-02 / 101. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLI. évfolyam, 101. szám­ára: 1,80 Ft Csütörtök, 1985. május 2. Felvonulások, majálisok, kulturális műsorok Jó hangulatban ünnepeltek megyénk dolgozói A hagyományoknak megfelelően, fúvószenekarok ébresztet­ték tegnap, május elsején reggel Miskolc több városrészé­ben a lakókat. A korai ébresztést most is úgy fogadták, miként máskor. Ablakokba kikönyökölve hallgatták a zeneszámo­kat, megtapsolták a zenészeket, itt-ott újrázást is kértek. Rövid idő elteltével mintha Miskolc utcáinak nagy része egy­irányúvá vált volna: valamennyi a Népkert felé, a Népkert kör­nyéki utcákhoz vezetett, oda igyekeztek a buszokról, villamosok­ról, személykocsikról ki-leszállók: a felvonulási gyülekezőhelyekre. Ezrével, tízezrével. Feldíszített májusbotok, színes szalagok, lég­gömbök, nemzetiszínű, vörös és kék zászlók, virágok, feliratok ... Ünneplő ruhás emberek, őszhajú, idős szakik kitüntetésekkel, ti­nédzser lányok, fiúk, apuka nyakában ülő ovisták léggömbbel, kis zászlókkal és tele az utcák persze minden korosztály képvise­lőivel. Miként mindig, amikor felvonulással is köszönti az ünne­pet az iparváros. A hivatalos ünnep első percei most is az emlékezés, a tiszte­­letadás jegyében teltek. Emlékezés a munkásmozgalom harcosai­ra, mártírjaira, tiszteletadás a munkásosztály nemzetközi ünnepé­nek. A népkerti munkásmozgalmi emlékművet nagy tömeg jelen­létében a megye és Miskolc párt-, állami, tömegszervezeteinek vezetői koszorúzták meg, majd a közelben felépített dísztribünön elfoglalták helyüket a meghívottak. Ott volt Fejti György, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Ladányi József, a megyei tanács elnöke, Dudla József, a Miskolc városi Pártbizottság első titkára, Tóth József, az SZMT vezető titkára Jelen voltak veteránok, az egykori harcok résztvevői, ott volt több kitüntetett munkás és vezető, jelen voltak tömegszervezeti képvi­selők. Fél tízkor pedig megkezdődött a miskolci üzemek, gyárak intézmények, hivatalok, vállalatok, a legkülönbözőbb munkahe­lyek dolgozóinak impozáns seregszemléje. Nyolcvanezer felvonuló Miskolcon A felvonulás nyitányaként fiatalok, lányok, fiúk érkez­tek a tribün elé, a magyar nemzetiszínű, a nemzetközi munkásosztály vörös és a béke kék zászlaival. Népvi­seletbe öltözött fiatalok ha­talmas földgömböt díszítő szalagokat fogtak, táncoltak. Közben hangzott a vers: „Ba­rátságot mindenkinek, becsü­letet mindenkinek!” A föld­gömbből pedig a világ min­den részén tisztán érthető jelképként galambok röp­pentek fel, majd a nyitókép fiataljai tovább táncoltak, lépkedtek, átadva helyüket a többieknek. Talán a kép tette, talán más, de valahogy az egész felvonulásra a fiatalosság, a jókedv volt a jellemző. Kü­lönösen, hogy utánuk rög­tön az iskolák képviselői kö­vetkeztek. A város 45 álta­lános, húsznál több közép­iskolájának, negyvenezernél több diákjának és a tantes­tületeknek a képviselői. A középiskolások közül orszá­gos versenyeken 94-en sze­reztek helyezést, a szakmun­kásképzősök közül több, mint harmincan. A zeneiskolások minden évben nagy sikerrel szerepelnek az országos ver­senyeken és részesei a város zenei életének. Az iskolások, persze a nagyobbak, minden adandó alkalommal dolgoz­nak építőtáborokban, részt vesznek tisztességgel a ne­héz, őszi betakarításokban. Jöttek az egyetemisták is, 2000 hallgatót képviselve egy­más után a karok fiataljai és tanárai. Nagy tapsot ka­pott az új, most első alka­lommal felvonuló állam- és jogtudományi kar. Ezután a 70 éves Diósgyő­ri Gépgyár dolgozói érkez­tek. A kongresszusi, a fel­­szabadulási munkaverseny­ben elért eredményeik alap­ján megkapták a Kiváló Vállalat címet, az országos újítási versenyben az elsők lettek. „Békét, biztonságot a világnak!” „Előre az 1985. évi terv megvalósításáért!” — hirdették a DIGÉP-esek feliratai. A December 4. Drótművek felvonulói követ­ték őket. A nemzetközi mun­kaversenyben élenjáró vál­lalat, exportban kimagaslóan teljesítette feladatát. Kiváló vállalat, mely az elmúlt évi eredményeivel nagyban hoz­zájárult a népgazdasági terv teljesítéséhez. A Lenin Ko­hászati Művek dolgozói ér­keztek utánuk, mintegy öt­ezren képviselték a felvonu­láson megyénk legnagyobb vállalatát. Eddigi eredmé­nyeik alapján számos gyár­­részlegük kapta meg a Ki­váló címet. Szocialista bri­gádjaik a kemény tél miatti kiesések pótlására 140 mil­lió forint értékű pótválla­lást ajánlottak fel! Fiatalja­ik ugyancsak sokat vállal­nak a munkából. Ezt jelzi, hogy a KISZ-bizottság szin­tén megkapta a rangos cí­met. A felvonulók között ott voltak a frissen kitüntetet­tek, az Április 4. Érdem­rend, a Munka Érdemrend tulajdonosai és az egyetemi állami díjasok. A miniszteri elismerő ok­levelet kapott Medicor dol­gozói következtek ezután, majd a fennállásának 16 éve alatt tizenkétszer elismerés­ben részesült Mezőgép. A szép eredményeket elérő Csa­varipari Vállalat, a Tüzelés­­technikai Kutató Intézet dol­gozói után kis szünet, tér­köz keletkezett, hogy jól ér­vényesülhessen a Borsodi Szénbányák képviselőinek felvonulása. Ismert zeneka­ruk vezette a bányászokat, fegyelmezetten, nagy tapsot kiváltva. A tetszésnyilvání­tás annak a hatalmas erő­feszítésnek,­­ áldozatvállalás­nak szólt, melyről mindan­­­nyiunknak tudomása van. A szabadnapokon is dolgozó bányászoknak, akik mindent megtesznek a tüzelő biztosí­tásáért. Tavaly különösen a lyukói, a bükkvidéki bánya­üzemek dolgozói tettek so­kat, elnyerve az Élüzem cí­met is. A Földtani Kutató és Fúró Vállalat helyi üze­mének szép eredményeket el­ért dolgozói követték a bá­nyászokat. Közlekedési dolgozók folytatták a sort. Először a vasutasok érkeztek, nagyne­vű zenekaruk vezetésével. Ismeretes, hogy a vasutasok is tiszteletre méltó munkát végeznek, a személyszállítás­sal, az áruszállítással első­sorban szocialista brigádjaik révén. A Miskolci Közleke­dési Vállalat, a XVI. Sz. Autójavító, a 3. Sz. Volán együtt érkezett a tribün elé, mintegy jelezve ily módon is összetartozásukat. Az utasok minél jobb ellátása érdeké­ben az MKV dolgozói ta­valy több, mint húszezer tár­sadalmi munkaóra teljesíté­sét vállalták, számos kom­munista műszakot teljesítet­tek, a volánosok, az autója­vítók szintén. A Volán „piló­tái” — 75 százalékuk szocia­lista brigádban dolgozik — nagyszerű eredményeket ér­tek el az üzemanyag-megta­karításban, amelynek jutal­mául több millió forint vis­­­szatérítést kaptak meg. A BVK miskolci műanyag­feldolgozója, az ÁFOR öt megyében eredményesen munkálkodó helyi kirendelt­sége, a TIGÁZ, az ismét ki­váló címet elnyert Posta­­igazgatóság, a Mezőpanel, a Haladás Tsz képviseltette magát. Ezt követően a város egészségügyi intézményeinek dolgozói vonultak fel. Ezek­ben az intézményekben több, mint 3 ezren dolgoznak — többen szocialista brigádban. (Folytatás a 2. oldalon) A felvonuló üzemek sorát a Diósgyőri Gépgyár dolgozói nyitot­ták meg. A miskolci dísztribünről veteránok, az egykori munkásmozgalom harcosai, párt-, állami és tö­megszervezeti vezetők, kitüntetett munkások nézték a felvonulást Kádár János Angyalföldre látogatott Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára kedden délelőtt An­gyalföldre látogatott, hogy — miként s­­k éve már — a munkásszolidaritás nagy ün­nepe előtt személyesen is üdvözölje az ipari negyed dolgozóit, s tájékozódjon a városrész életéről, fejlődésé­ről, az emberek hangulatá­ról. A vendéget a pártbizott­ság székházában Grósz Ká­roly, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Buda­pesti Pártbizottság első tit­kára, Deák Gábor, a XIII. kerületi Pártbizottság első titkára és Bornemissza Sán­dor, a városrész tanácselnö­ke köszöntötte. A párt-vég­­rehajtó bizottság tagjainak körében Deák Gábor azzal kezdte tájékoztatóját, hogy az angyalföldi gyárakban, a munkások, a kommunisták közösségeiben mindenütt ta­pasztalható a XIII. kong­resszuson megfogalmazott fő­célok támogatása. A tettrekészséget jelzik az idei első negyedév gazdasá­gi eredményei is: az orszá­gos átlagnál jobbakat mond­hat magáénak az angyalföl­di üzemek legtöbbje. A tájékoztatót megköszön­ve Kádár János a pártkong­resszus határozatainak való­ra váltásában sikereket, mindennapos feladataik el­végzéséhez erőt, egészséget kívánt a jelenlevőknek, az angyalföldieknek. Kedves invitálásnak tett eleget ezután a párt főtit­kára: a Thälmann utcai II. számú Általános Iskola Vár­­konyi György úttörőcsapatá­nak meghívólevelét még a párt XIII.­­ kongresszusán kapta kézhez, amikor az út­törők köszöntötték a küldöt­teket. Hamar teljesült tehát a kérés, ahogyan a fogadta­tás meleg percei mutatták, a pajtások őszinte örömére. A gyermeki kíváncsiság és sze­retet megannyi megnyilvá­nulása vette körül a vendé­get, bármerre járt az isko­lában. Ezt követően a főváros felszabadulásának 40. évfor­dulóján megnyílt Angyalföl­di Helytörténeti Gyűjte­ményt tekintette meg a párt főtitkára. Gerelyes Ede tu­dományos tanácsadó és Le­hel Miklósné, a gyűjtemény vezetője kalauzolta őt a tár­laton, amely a gyáripar ki­alakulásának kezdeteitől kí­séri végig a nagy múltú vá­rosnegyed fejlődését, bemu­tatva a munkásélet és -moz­galom hagyományait, a nagy megmozdulások és a hétköz­napok emlékeit. Kádár János programja az Autóvillamossági Felszerelé­sek Gyárában folytatódott. Visi Dezső igazgató, vala­mint Molnár Péter, a párt­vezetőség, Perényi János, a szakszervezeti bizottság és Fehérvári Gyula, a KISZ- bizottság titkára fogadta az MSZMP főtitkárát. A szerelde volt a színhe­lye a gyáriak május elsejét köszöntő munkásgyűlésének. Simon Lóránt szakszerveze­ti bizalmi felszólalásában beszámolt azokról az erő­feszítésekről, amelyeket az év eleji energiaellátási ne­hézségek közepette is tettek idei tervük időarányos tel­jesítése, a kongresszusi és felszabadulási munkaver­senyben vállaltak valóra váltása érdekében. Ezután Kádár János kért szót. — Köszönöm a meghívást, a szíves fogadtatást, örülök, hogy személyesen is kö­szönthetem Önöket, Önök ré­vén a gyár egész kollektívá­ját, s átadhatom a Központi Bizottság üdvözletét, gratu­lálhatok a munkasikereiket elismerő oklevélhez. Tu­dom, hogy e siker mögött sok munka — másfél milli­árdos termelési érték — van. A mi 40 éve született új tár­sadalmunk a munka társa­dalma, mi nem mások ki­zsákmányolásából, hanem a magunk erejéből élünk és boldogulásunk erőforrása a gépeket működtető ember értékteremtő tevékenysége — mondotta bevezetőben, majd rámutatott, hogy sok szó esett erről pártunk leg­utóbbi, XIII. kongresszusán is. E nyílt, minden fontos kérdést felelősen megtárgya­ló fórumon természetesen elemeztük a mögöttünk le­vő, nagyon nehéz éveket is, amelyeket eredményesen küzdöttünk végig. S amikor eredményekről beszélünk, akkor mögöttük mindig a nép erőfeszítéseit látjuk. A tapasztalatokat összegezve kimondhatjuk: ha nem egy­szerűen a több, hanem a jó, s még jobb munkára alapo­zunk, a szűk esztendőket lassan fokozatosan valóban magunk mögött tudhatjuk, mert jobb életünk feltételeit csakis munkával teremthet­jük meg. Ez volt kongres­szusunk lényegi mondaniva­lója az országnak, s úgy ta­pasztaljuk, az emberek meg is értették. Bizonyítja ezt az a biza­kodó légkör is, amelyben felszabadulásunk 40. évfor­dulójáról megemlékeztünk, s az a jó hangulat, amellyel a dolgozók országszerte ké­szülnek május 1-re, a mun­kásosztály, a nemzetközi szo­lidaritás nagy ünnepére. Ám az ünnep után ismét orszá­gos teendők várnak: zajla­nak a jelölő­gyűlések, ha­marosan sor kerül az or­szággyűlési képviselő- és ta­nácstag-választásokra. Előrehaladásunkhoz ma rendre, fegyelemre, köteles­ségtudásra, jobb munkára van szükség. Erre népünk­ben megvan a kellő akarat, egység, összefogás. Kell azonban még valami: béke! Ezért írtuk alá a közelmúlt­ban — az érintett országo­k egységes akaratával — vé­dőpajzsunk, a Varsói Szer­ződés meghosszabbításáról szóló dokumentumot — fe­jezte be köszöntőjét Kádár János, s jó egészséget, to­vábbi sikereket kívánt a gyár dolgozóinak. Kádár János találkozója külföldi szakszervezeti vezetőkkel Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára és Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának elnöke a Felvonu­lási téren találkozott a Szakszervezeti Világszövet­ség képviselőivel és azokkal a külföldi szakszervezeti vezetőkkel, akik részt vet­tek a budapesti dolgozók május elsejei ünnepségén. Kádár János szólt arról, hogy a felvonulás is tükrö­zi a magyar dolgozóknak azt az elhatározottságát, hogy továbbra is a szocializ­mus építésének útját járják, és szolidárisak azzal a harc­cal, amely a világ minden térségében a társadalmi ha­ladásért, a népek szabadsá­gáért és az egész világ kö­zös érdekéért, a békéért fo­lyik. Az MSZMP főtitkára kér­te a jelenlevőket: hazájuk­ba visszatérve, tolmácsolják a magyar nép jókívánságait mindazoknak, akik a társa­dalmi haladásért, a népek szabadságáért küzdenek és a béke ügyét támogatják.

Next