Észak-Magyarország, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-05 / 235. szám
1989. október 5., csütörtök Hozzászólás cikkünkhöz Kocsmáról és kiábrándulásáiról Mezőcsát csendes című, szeptember 23-án megjelent riportunkra reagált Pestovics János mezőcsáti olvasónk. Leveléből idézünk: .......presszóból, kocsmából, italboltból eggyel sem lett kevesebb, annak ellenére, hogy a lakosság túlnyomó többsége szívesen lemondana eme vendéglátóipari »műintézmények« egyik-másikáról — újabb kereskedelmi és szolgáltató egységek javára. Ám az áfész a vendéglátóhelyek által produkált bevételre, nyereségre, haszonra hivatkozva kocsma-ügyben hajthatatlan. Kocsma itt nem szűnt meg, csak átalakult!” A nagyközségben élők hangulatáról a következőket írja: „Én nap mint nap átélem, tapasztalom a csati hangulatot, közérzetet, meg kell mondanom, ez az állapot rettenetesen nyomasztó. Érzékelem az emberek csüggedtségét, kiábrándultságát, bizonytalanságát, apátiáját. A cikk ezeket csupán jelzésszerűen érinti. .Mindezek ellenére nem tartom reménytelennek, hogy Mezőcsát belátható időn belül kimásszon abból a gödörből, amelybe a település egykori vezetőinek hibái és az utóbbi évek életveszélyesen romló gazdasági feltételei juttatták. Az emelkedés, a felzárkózás felhajtóereje véleményem szerint is a várossá válás programja lehet, motorja pedig a kiépítendő önkormányzat. Igaz, nem túl látványosan,de már elkezdődött egy önszerveződési folyamat, egy átfogó, radikális fejlesztési koncepció megfogalmazása. Első és legfontosabb vállalkozás lesz annak a közéleti-politikai fórumnak a megteremtése, amely alkalmat ad, lehetőséget nyújt a település lakói számára, hogy megismerjék és alakítsák a fejlesztési elképzeléseket, hogy folyamatosan részt vegyenek a tennivalók előkészítésében és a végrehajtás ellenőrzésében. Végül egy bejelentés: szeptember 18-án megalakult az MSZMP mezőcsáti reformköre, amely az előbbiekben röviden vázolt célok elérésére törekszik tevékenysége során.” Krivikoglítóban? Bár nem vett zsákbamacskát egy miskolci olvasónk, de úgy érzi, vásárlási tapasztalatai szót érdemelnek. Mint elmondotta, az elmúlt hetekben kordbársony anyagot keresett a belvárosi méteráruboltokban. Kettőben talált is, amely színben, árban megfelelt elképzelésének. Látta ugyan, hogy több helyen megjelölték a vég szélét, utalva az anyaghibára, de miután sehol sem tüntették fel, hogy másodvagy harmadosztályú az áru. Úgy gondolta, pénzéért hibátlan anyagot kaphat. Ám az eladó közölte vele, hogy a szövetből csak folyamatosan lehet levágni, nem kerülhető ki a hibás rész. Az egyik boltban még át is tekerték a teljes véget, hátha a túloldalról kijönne a nadrágra való másfél méter. A segítőkészség megvolt ugyan, de mindhiába. Időt, fáradságot, bosszúságot lehetne megtakarítani, ha az árcédulán a portéka minőségére is lenne utalás — jegyzi meg olvasónk. S erre szembeötlőbb hely aligha lehetne, mint az árjelzés, hiszen ma már a vásárlók nagy része elsőként azt nézi, hogy mi, mennyibe kerül. Próbajárat Mezőkövesd—Eger között Két hete közöltük Postánkból összeállításunkban Zelei Borbála, mezőkövesdi Olvasónk levelét Kérdések a Volánhoz címmel. Bár a felvetésekre az idő rövidsége miatt még választ nem kaptunk, de levélírónk szükségesnek tartja, hogy az azóta történtekről számot adjon. Az előzményekről röviden csak annyiit, hogy a Mezőkövesd—Eger útvonalon mindennapos a zsúfoltság, az ingázók mostoha körülmények között utaznak nap mint nap. Már az is jelentős eredmény — írja levélírónk —, hogy a napokban próbajáralként üzembe helyeznek egy Ibuszt. A gyors intézkedésért ezúton is köszönetet mondunk. E változásra szeretném felhívni utastársaim figyelmét, mert elképzelhető, hogy többen nem tudnak róla. Mezőkövesdről tehát reggel 5 óra 40 perckor, Egerből a déli órákban, 13 óra 55 perckor indul az autóbusz. Ruhagyűjtési akció A helyi Vöröskereszt kezdeményezésére községünkben, Bánrévén is ruhagyűjtési akció indult. Jelentős mennyiségű ruhanemű, lábbeli gyűlt össze, melyek szétosztásával a rászoruló — elsősorban többgyermekes — családok gondjain igyekeztek enyhíteni. Sokan és szívesen adakoztak e nemes célra, így jócsikán maradt a ruhafélékből, amelyeket az ózdi Vöröskeresztnek küldtek el a bánréveiek, további hasznosításra. Murányi Tibor Bánréve Kutyavacok a lépcsőházban Spisák Tibor, Misikolc, Rácz Ádám utcai olvasónk személyesen járt szerkesztőségünkben, s elpanaszolta, hogy utcájukban, a 46. sz. alatti bérház egyik földszinti lakója — a szabályokkal gyökeres ellentétben — a lépcsőhöz előterében tartja kutyáját. A nagy növésű, agresszív állatot nem iketi meg. A veszélyes jószág évek óta rettegésben tartja a környéken élőket, a gyermekek félve indulnak az isolába, de a felnőttek is tartanak a támadástól. A Rácz Ádám utca lakói egyszer már bejelentést tettek a tanácson. A kutyát akkor elvitték, de egy év múlva visszahozták. Most ismét ott tartanak, ahonnan korábban elindultak. Olvasónk kérdése: vajon meddig tarthat rettegésben egy felelőtlen kutyatulajdonos egy egész utcát? Nincs rá mód, hogy az ebet a szabályok szerint tartsák, vagy véglegesen eltüntessék a lépcsőházi előtérből? Valóban nincs kiút? Miskolc belvárosában, egy panel lakótelepen élünk. Az anyagi javak „hajszolása” révén tulajdonképpen az egyetlen szórakozási lehetőséget a televízió ilyen-olyan színvonalú adása jelenti számunkra, no meg a hozzá kapcsolódó egyéb technikai lehetőségek. Nemrégiben, adás nézése közben készülékünk önállósította magát azzal, hogy kikapcsolt. Türelmetlenül vártuk a fejleményeket. Néhány perc után ismét működni kezdett, komoly hangzavarok kíséretében, így kénytelenek voltunk kikapcsolni. Ekkor még nem gondoltam semmire, de a video bekapcsolása után nyilvánvalóvá vált, hogy az áramszolgáltató rendszerben történt valami. Kihívattam egy szakembert, s közlése szerint áramingadozás okozta a hibát. Nem kis költségembe került a tévé megjavíttatása, s hátra van még a video, még iöbb javítási díjért. Naivan arra gondoltam, hogy miután hosszabb ideje rendelkezünk lakásbiztosítással, némiképp enyhíthetem ezúton káromat. A Szemere utcai biztosító kifejezetten csinos előadója, egy csodálatos mosoly kíséretében értésemre adta, hogy ilyen kárra nem vonatkozik a biztosítás, sőt, másra sem, amire véleményem szerint kéne. E lehangoló jelenet után megkérdeztem, hogy szerinte kihez fordulhatnék panaszommal, mert végül is, mint áramfogyasztó lakó, úgy érzem, vétlen vagyok a két nagyértékű műszaki cikk meghibásodásában. Semmilyen tanácsot nem tudott adni. Ezután felkerestem a Hungária Biztosítót, ahol a vállalatok kötik a biztosításukat, hátha szerepel a kötvényfeltételek között valami erre való utalás. Itt megint csak azt közölték velem, hogy a vállalati biztosítás sem rendelkezik ilyen kárral, ők sem tehetnek semmit. A kör tehát bezárult. Pénz egy szál sem, s egyelőre kiutat sem látok. Tényleg nincs olyan szerv, intézmény, fórum, ahol panaszunkat orvosolnák? Nagy Sándor Miskolc, Vándor S. u. 11. 8^2. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Ismét a Branyiszkó utcáról Augusztus 31-i számunkban közöltük Mirczikné Sziknai Edit miskolci olvasónk levelét, Járhatatlan a Branyiszkó utca címmel. A napokban újabb levelet kaptunk a leírtakkal kapcsolatban, ezúttal Vedrődy Jánostól, akinek sorait fotóval is illusztráljuk. Debreceni lakosként, s mint nyugdíjasként csupán a nyarakat töltöm Miskolctapolcán, a Branyiszkó utcai hétvégi házamban. Az utca lakóinak túlnyomó többsége viszont állandóan itt él, s mindannyian — köztük jómagam is — kiemelt üdülőhelyi díjat fizetnek. esőzés mind mélyebbre és mélyebbre mosta, s mostanra már mintegy 30—40 centiméteres árok képződött. Előbb-utóbb olyan mérvűek lesznek a mélyedések, hogy fennáll a gázvezetékek rongálódásának a veszélye is. Ennek az esélyét az is fokozza, hogy gyakorta járnak erre nagy rakományt — építőanyagokat — szállító teherautók. Egy föld alatti gázszivárgás következményeit aligha kell ecsetelnem. Megjegyezni kívánom, hogy például a Pákozd utcával párhuzamos utca, amely távolabb van a Branyiszkó utcánál, vagy a még messzebb eső Szatmári utca és a vele párhuzamos utcák kiépítése már évekkel ezelőtt megtörtént. Vajon miért mostohább e téren a Branyiszkó utca? Ám ezzel együtt nem jár a kiemelt üdülőhelyhez méltó környezet. Az utca olyannyira hepehupás, gidresgödrös, hogy állandó balesetveszélynek vannak kitéve mind a járókelők, mind a járművön közlekedők. Két éve az utcában középnyomású gázvezetéket építettek. Azelőtt járható volt az út, mert a tulajdonosok szinte évente idehordattak néhány teherautónyi kőzúzalékot. A vezeték munkaárkának betöltése után a laza földet egy-egy nagyobb Úgy érzem, nem hagyhatom szó nélkül örömünket, elégedettségünket, amelyet az encsi Városi Művelődési Központnak köszönhetünk. Az intézmény számos egyéb programja, teendője mellett ránk, nyugdíjasokra is gondol. Klubkeretben lesz Az Encsi nyngdíjasklubról tosítják számunkra a különféle szórakozási lehetőségeket. A nők szombatonként, a férfiak vasárnaponként vesznek részt ezeken. Itt mindenki találhat kedvére valló elfoglaltságot. A nők szívesebben varrnak, kötnek, hímeznek, televíziót és videót néznek, a férfiak inkább a kártya, a sakk, a biliárd mellett döntenek. A heti találkozókon kívül minden évben nagy élményt jelent számunkra, hogy fürdőzéssel egybekötött kiránduláson is részt vehetünk. Voltunk már Bogácson, Mezőkövesden, Hajdúszoboszlón, sóstón. A felmerülő költségeket — ebéd, fürdőbelépő — a művelődési központ fedezi. Végezetül külön, név szerint is szólnék Kiss Józsefről, aki rendszeres kísérőnk, s mindent elkövet, hogy valamennyien jól érezzük magunkat. Gáspár Pál Encs Nem mindennapi eset Gyakran tapasztaljuk, hogy erkölcsi értékeink erősen kopnak, hogy nem „divat” a becsületesség, az önzetlenség és jó néhány olyan emberi tulajdonság, amely révén szorosabbá válhatnának az emberek közötti kapcsolatok. Éppen ezért lepődünk meg, ha elidegenedett, rohanó és hajszolt életünkben mégis találkozunk olyan emberrel, akinek a becsülete és önbecsülése többet ér, mint az a tízezer forint, amit elveszített táskámban megtalált. A nyékládházi Parti presszó tulajdonosa és családja — nem azért,mert nincsenek ráutalva ennyi pénzre, hanem mert jóérzésű emberek — ,még mielőtt reménytelennek tűnő keresésbe kezdtem volna, megkerestek telefonon, hogy pillanatig se idegeskedjék elveszített táskám miatt.. A szívembe zártam őtttet, és nemeseik a visszaszolgáltatott táska miatti hála érzése tölt el, ha rájuk gondolok, hanem végtelen tisztelet, ami azoknak jár, akik tudnak a másik fejével gondolkodni, szívével is érezni. Bizonyára nem én egyedül élvezhettem már emberszeretetüket, hanem mindazok, akik hozzájuk betérve az üdítő mellé még valami nem mindennapi pluszt is kapnak. Kovács Gyuláné Leninváros Széni üzenetek D. B.-né, Ernőd. Információit csak megerősíthetjük. Valóban létezik olyan tanfolyam, ahol térítésmentesen szakképesítést lehet szerezni. Ezeket a munkaviszonyban nem állók részére a B.-A.-H. Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda szervezi. A lehetőségekről a következő számunkban bővebben írunk. * Tóth János, Miskolc: Jogi kérdéseire szívesen válaszolunk, ha megírja pontos címét. * 8. István, Miskolc: Belföldön üzletszerű reklám- és hirdetési, valamint ezzel kapcsolatos ügynöki tevékenységet jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok és magánkereskedők is folytathatnak. Összeállította: Bodnár Ildikó