Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám

Volt hó is Képes beszámolónk a 8. oldalon Pápai üzenet a magyaroknak II. János Pál pápa újévi üzenetet küldött a magya­roknak. A pápai üzenetet az Esztergomi Érseki Főhatóság juttatta el hétfőn az MTI- nek. „A nemes magyar nemzet szeretett fiainak! Ennek az 1991-es eszten­dőnek, vagyis annak az év­nek a kezdetén, amelynek során lelkipásztori látogatást teszek hazátokban, lélekben szeretnék egyesülni veletek az imádságos várakozásban. Szeretnék belépni családi otthonaitokba köszöntésem­mel és bátorításommal, hogy biztosítsalak mindnyájato­kat atyai szeretetemről, és buzdítsalak benneteket arra, hogy ebben az új esztendő­ben egyre jobban mélyedje­­tek el a keresztény hitben. Sajátos módon is közel akarok lenni a püspökökhöz, a papokhoz, a szerzetesek­hez és szerzetesnővérekhez, annak a lelkipásztori erőfe­szítésnek a tudatában, ame­lyet az új idők követelnek meg tőlünk. Az egész magyar népre kérem Isten bőséges áldá­sát, hogy bizalommal és erős lélekkel nézhessen szembe az új esztendővel. A Boldogságos Szűz Má­ria, a »Magyarok Nagyas­­­szonya« legyen az a csillag, amely utat mutat a magyar katolikusoknak ebben az egyház és a haza számára egyaránt fontos időszakban. Mindnyájatoknak boldog új évet kívánok, különleges apostoli áldásommal. II. János Pál pápa.” POLITIKAI NAPILAP Gorbacsov üdvözlete az amerikai népnek Az utóbbi esztendőkben kialakult gyakorlatnak­­ meg­felelően, Mih­aiil Gorbacsov az óév utolsó napján külön üzenetben köszöntötte az amerikai népeit, sikereket, jólétet és békét kívánva­­ a szovjet nép nevében. A szovjet államfő üdvöz­letében kitért az elmúlt év­tizedben történt jelentős nemzetközi változásokra, s emlékeztetett arra is, hogy még számos világprobléma megoldatlan maradt. Az új jövőt kutatva „s a népek és az államok új park­ok felé vették az irány­t. Ez az út nem veszélytelen, s nem men­tes fájdalmas lépésektől sem. Ezen út legelején a vi­lágközösség máris komoly próbatétel elé került: ag­ressziót követtek el az Öböl­ben. A világnak erőt­­ kell vennie magán, oly módon leküzdenie a válságot, hogy ne hiúsítsa meg a civilizá­ció békés korszakához való átmenet kezdetét” — hang­súlyozta Gorbacsov. Göncz Árpád újévi köszöntője HONFITÁRSAIM! Ali­g néhány perce, hogy elbúcsúztattuk a magunk mögött hagyott sorsfordító évet, most hadd kívánjak én, innét, hazánk minden polgárának, s hazánk hatá­rain túl minden magyarnak az új esztendőre erőt, egész­séget. Könnyű évet ma­gunknak aligha kívánhatok, mert ha nem is mindenki­nek, de nagyon sokunknak igencsak nehéz esztendje ígérkezik. i Ne áltassuk magunkat, amiben eddig éltünk, s amit sokan, jó ideig, egy igazsá­gosabb társadalom ígéreté­nek véltek, reménytelenül összeomlott. Látszólagos lét­­biztonságunkért, szerény jó­létünkért most kell megfi­zetnünk, mégpedig drágán Visszaút nincs. Ebből a helyzetből csak előre mene­külhetünk: alkalmazkod­nunk kell a világ — sokunk által annyira és oly régóta áhított — gazdasági rendjé­hez, hogy jelenlegi gondja­inkon mielőbb felülkereked­jünk. A tavalyi év jócskán ho­zott számunkra meglepetést: kiderült, hogy nem elég jogszabályokból, törvények­ből, parlamentarizmusból felhúznunk a demokrácia intézmény­falait, attól az épület még nem válik laká­lyossá. Ha azt kívánjuk, hogy meghitt és lakható le­gyen, be is kell rendeznünk, az pedig gazdasági kérdés. De ameddig idáig eljutunk — márpedig biztos, hogy el­jutunk —, meg kell tanul­nunk békességben együtt él­ni ebben a szegényes haj­lékban is. Ez rajtunk áll, ehhez mástól — kívülről — hiába várunk segítséget. De valljuk be, ugyancsak sokan megtanulták már ennek a művészetét. Hadifogságban, táborban, börtönben, társ­bérletben. Sültgalambot senkitől nem várhatunk. A kormánytól is csak egyvalamit: világosan vessen számot a helyzettel, szabja meg a tennivalók sorrendjét, tárja az ország gondolkodó, s mint több íz­ben bebizonyította, felnőtt és felelős népe elé, hogy miért és mekkora áldozatot kell vállalni a tulajdon jövő­je érdekében. S kinek mek­korát. Mert ha az ország a jövőjéért lemond a tisztes szegénység egyenlőségéről, azt joggal kívánja, hogy el­viselhetetlen teher senkire ne háruljon, s az átmenet árát ki-ki a teherbírása arányában, igazságosan fi­zesse. Mert a nép nem statiszti­kai adat, a nemzet megma­radása nemcsak szellem, de betevő falat kérdése is. Sok mindenről le kell majd mondanunk, sok olyasmiről, amit pótolnunk évekbe te­lik. De emberekről lemon­danunk nem szabad, s ez nem csupán szociálpolitika, hanem mindenekelőtt tuda­tos és minden politikai dön­tést átható értékválasztás kérdése. A Nyugattól csak egyet várhatunk: döbbenjen rá végre, hogy önmagán segít, ha Kelet-Közép-Európa ke­serves jelenén könnyít. Amit mi tettünk az egységes Eu­rópa létrejötte érdekében, azt önmagunkért is tettük; amit ők tesznek Európa va­lóságos egysége érdekében, azt ők sem csak értünk te­szik, hanem önmagukért i­s, hiszen nemcsak a politikai, hanem a gazdasági nyomor is fertőz. De legtöbbet önmagunktól várhatunk és kell is elvár­nunk : társadalmi méretű együttérzést és együttműkö­dést. Háborút, ostromot, for­radalmat, árvizet és földin­dulást, sőt szegénységet is csak társadalmi együttérzés, kölcsönös segítő szándék se­gít átvészelni. A társadal­mat ilyenkor a módosabbak önként vállalt lemondása, a szorosra fűzött családok, a jószomszédság, a sok-sok kisközösség, az egymást el nem engedő kezek sokasága tartja össze. Ez természetes érdekvédelmi szövetség a munkahelyen és lakóhelyen, ez válik utóbb — egy szint­tel feljebb — minden poli­tikai és szakmai érdekvéde­lem iskolájává, műhelyévé, kemény magjává. Nézzék el, hogy nem mondom el mind­azt, amit manapság monda­ni illik — nem beszélek a múlt bűneiről, a hibákról, amiket elkövettünk — igen­is mi, mindannyian, még ha a bűnökben, hibákban nem is egyaránt osztozunk, hi­szen féltünkben magunk is eltűrtük, tudomásul vettük, ami történt, mert emberek vagyunk, esendők, a törté­nelmet nem mi csináljuk, hanem a történelem formál mibennünket, s mert a tör­ténelem jégverése ellen nem kötöttünk biztosítást. Azt hi­szem, ami volt, az végérvé­nyesen elmúlt, legfeljebb a csökevénye él már mind­annyiunkban, a gondolkozá­sunkban, a cselekedeteink­ben, s ideje már, hogy vég­re előre tekintsünk, s ma­gunk vállaljuk a sorsunkért a felelősséget. S kérem, ne higgyék, hogy ha nehéz évet ígérek, borúlátó vagyok, de­rűs csak az lehet, aki szá­mot vet a valósággal. Hadd mondjam meg: én már át­éltem ebben az országban két csodát, negyvenötben és ötvenhatban. Ismerem az országot, tudom, hogy a tü­relmetlenség színe alatt most is tettvágy feszül, mint akkor, ráadásul most nem romokból kell az országot felépítenünk, s nem világ­hatalmakkal állunk szem­ben, csak a magunk sze­génységének és igényeinek feszítő ellentétével, amit ha könnyen nem is, de föl le­het oldani. Igen: 1991 embert próbáló és emberséget próbáló, társa­dalomkovácsoló esztendő lesz, történelemformáló esz­tendő — s hiszem, hogy nem közös szégyenünk, ha­nem mindannyiunk közös büszkesége. Ehhez adjon az Isten mindannyiunknak erőt, egészséget, türelmet és böl­csességet. (MTI) Az Autóklub megyei elnöksége dönt Kedvezmény nyugdíjasoknak és mozgássérülteknek? Többet fizetnek a tagok Lapun­k is beszámolt ar­ról, hogy január 1-jétől a jelenlegi 300 forintról 600-ra nő a Magyar Autóklub tag­sági díja. A változtatásról kérdeztük Szathmáry Károly megyei titkárt. — A közgyűlés valóban dönttött a megemelt i tagdíj­­ról. Főtitkárunk viszont el­­mond­ta, hogy­­ aki még de­cember végéig befizette a 300 forintot, ennyivel „meg­ússza” 1991-et. — A közgyűlés irányelv­ként javasolta, hogy a kü­lönböző szolgáltatási díjak 1991-ben átlagosan 43 száza­lékkal emelkedjenek. A döntést azonban a megyék hatáskörébe utalta. Milyen mértékű áremelésre számít­hatnak a borsodi klubtagok? — Elnökségünk hamaro­san dönt erről. Mi eredeti­leg is azt képviseltük a köz­gyűlésen, hogy ne mondják ki a sommás 43 százalékos szolgáltatási­ díjemelésit. Hi­szen lehet, hogy ami itt nyereséges, más megyében veszteséges a tevékenység, s fordítva: — Ugyancsak a megyékre bízta a közgyűlés azt, hogy a nyugdíjasok és mozgássé­rültek milyen kedvezmény­ben részesülhetnek. Mire számíthatnak az érintett borsodiak? — Ennek eldöntése is az elnökség joga Mi helyesel­tük, hogy a nyugdíjasok és a mozgássérültek kapjanak kedvezményt. Nagyjából 20 százalékot tudok elképzelni, de ez csak egy vélemény lesz a testületi ülésein. Ez a kedvezmény a tagdíjra­ nem vonatkozik, csak a szolgálta­tásokért fizetett díjakra. — Számolnak-e lemorzso­lódással a tagdíj- és szol­­gáltatásidíj-emelések miatt? — Valamennyi lemorzso­lódás minden bizonnyal lesz. De jönnek majd újak is­. Mert nagyon hamar rádöb­bennek, hogy még a meg­emelt díjak mellett is ® meg­éri jauítóklubtagnak lenni. A magunk részéről mi min­dent meg is teszünk azért, hogy ez valóban így legyen, hogy az ország harmadik legnagyobb szervezete ma­radjunk. Ny. I. Változatok dudára „Mosolyogj! A holnap rosszabb lesz a mánál!” „Kutya a föld, eb az ég"... Hát íme, itt vagyunk. Átdudáltuk magunkat a holnap­ba (tegnapba), az évezred utolsó tizedébe ... Átlépve a pillanat alagútján, az éjféli harangozáson, az eufóriából ismét a valóságba tértünk. Új az év, ám tavalyról hozott a keserűség. „Sehol semmi menedék". (dobos)

Next