Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 1. szám

u_ BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN FÜGGETLEN NAPILAPJA A egyénik városaiban már óesztendő utolsó délután­ünnepi hangulat ural­­tt, szóltak a dudák, a a legtöbb emb­er jó­­l el készülődött az éj­­­­­­i mulatságra, a vir­­­­ásra, 1092 köszöntésére, "feljebb a kisebb telepü­­voltak csendesek, no­­ünnepi készülődés ott ~ en­dezl­e” az óév utol­­­ .unkanapjának rendjét. A szombati nyitva tartás ír­ánt üzemelő boltok nagy­­ álmái bonyolították, am­­i dél körül­i már hiába ké­stünk például virslit Mis­ié belvárosában, még a­­ nagyobbnak számító Hús­­­házban sem kaptunk, ne­­m is csak alig a megren­­lt mennyiség felét szállt­­' a húsipari vállalat, íré azonban zavartalan­­­ hangulat kerekedett megyeszerte. Amikor sötéte­dés után kiürültek az ut­cák, a szórakozóhelyeken, az otthonokban megkezdődött a szilveszteri mulatság, sok he­lyen hajnalig. Éjfélkor ös­­­szecsendültek a pezsgőspo­harak, megszólaltak ismét a dudák, helyenként felröp­­pentek a tűzijátékok fényei, és sajnos rengeteg petárda robbant. Újév napjának napfényes reggelén, Miskolcon a leg­többen még aludtak, de ami­nt haladt előtre az óra­mutató, mind többen indul­tak útnak, hogy boldog új évet kívánjanak rokonaik­nak, hozzátartozóiknak, foly­tatódott az evészet, ivászat... Aminek egyébként voltak „károsultjai” is. — A miskolci központosí­tott orvosi ügyelet is meg­lehetősen nagy forgalmat bonyolított le — kaptuk a tájékoztatásit délelőtt dr. Fa­zekas István ügyeletestől. — Közlekedési baleset ugyan nem történt, ám sok volt az ittasan különböző sérülése­ket szenvedett gyalogos, a szokásosnál is többen akar­tak öngyilkosok lenni, sérü­léseket okoztak a petárdák. Egyik Alsózsolcán egy 11 éves cigányfi­ú kezében rob­bant fel. Miközben telefonon be­szélgettünk, már megtudtuk azt is, hogy Tiszakeszinél történt az újév első közle­kedési balesete: négyen sé­rültek meg, egyikük állapo­ta súlyos. S nem telt teljesen zavar­talanul a szilveszteri éjsza­ka a Blaskovits utcai deto­­xikáló állomáson sem: há­rom felnőtt férfi és egy nő került hozzájuk kezelésre, holtrészegen. A Miskolci Közlekedési Vállalat diszpécserszolgála­tánál Fekete Lajos ügyele­testől azt tudtuk meg, hogy szilveszterkor mintegy het­ven autóbusz- és tizenöt vil­lamosvezető volt szolgálat­ban. — Valamennyien vállalták a munkát — mondta. — A forgalom zavartalan volt, semmi rendellenesség nem történt. Éjszaka a 2-es, az 1-es és a 14-es buszok vo­nalán rásegítő járatokat is beindítottunk, hogy a szil­­veszterezők mihamarabb hazajuthas­sanak Tapolcáról, vagy Lillafüredről, ahol pél­dául a Palotaszállóban ren­deztek nagy szilveszteri mu­latságot. (Folytatás a 2. oldalon) t kormány nyilatkozata a költségvetésről Az Országgyűlés hosszas itát és szavazási eljárást­­ illetően, az év utolsó nap­ja elfogadta a Magyar Köztársaság 1992. évi állami ..­öltségvetéséről szóló tör­vényt. Ennek egyik fontos előz­ménye, hogy a költségvetés irányelveinek megismerése árán a képviselők olyan lényeges információk birto­kába juthattak, mint példáu­l a költségvetési hiány ter­ezett mértéke, illetőleg az gyes fejezetekre vonatkozó­­bb adatok. Ezek megfelelő adót nyújtottak a költség­­etési törvény későbbi vitá­ihoz. Kétségtelen, hogy a költ­­égvetési törvényjavaslatot a kormány bizonyos időbeli késedelemmel terjesztette a ház elé, de az Országgyűlés napirendjén egyébként is számos olyan javaslat szere­pelt, amelyek elfogadása széles társadalmi igényeket elégített ki, s amelyekről a költségvetést megelőzően kellett dönteni. A kormány álláspontja szerint mindezen előzmé­nyek nem indokolták az el­lenzék részéről azoknak az obstrukciós eszközöknek az alkalmazását, amelyek csak­nem meghiúsították a költ­ségvetés időben történő el­fogadását. Külön kiemelést érdemel az a tény, hogy 1991. de­cember 30-ról 31-re virradó­ra, amikor a kormánykoalí­ciót alkotó pártok, valamint a független képviselők egy része az immár második éj­szakán át tartó ülésezés folytatása mellett döntöttek, az ellenzéki pártok frakciói távoztak az ülésteremből. Két ellenzéki párt képvise­lőcsoportja az éjszaka folya­mán már nem is vett részt a határozathozatalban. Az Országgyűlés folyama­tos ülésezése hiányában minden kétséget kizáróan (Folytatás a 2. oldalon) XLVIII. évfolyam, 1. szám 1992. január 2. Csütörtök Ara: 9,60 Ft Göncz Árpád ! ■­­ ■ i ■ [UNK] ii . ff« újévi köszöntője Honfitársaim! Barátaim! Boldog új esztendőt kívánok valamennyiőtöknek! Boldog új esztendőt hazánk polgárainak, a nálunk menedéket találók­nak, a szomszédos államok­ban élő és a távoli országok­ba szétszóródott magyarság­nak, köztársaságunk minden barátjának, s a világ minden jóakaratú emberének! Békét kívánok az új esztendőben! Békét a világnak, Európának, legkivált szomszédainknak és önmagunknak. Békét és bizal­mat népek, nemzetek, etniku­mok között. Békét és bizalmat itthon, egymás között, mind­azoknak, akiket a nézeteik, el­térő politikai szándékaik, vagy éppen az egyre növekvő tár­sadalmi különbségek szembe­állítanak egymással. Amikor immár több, mint egy éve hozzákezdtünk az új, demokratikus Magyarország épí­téséhez, egységesebben érez­tünk és hittünk. Egységessé tett bennünket, amit elutasítottunk: a régi rendet, a nemzeti ki­szolgáltatottságot, a szélma­lomharcot, amellyel illúziókból próbáltunk valóságot teremte­ni. Hittünk egy Európához job­ban illeszkedő Magyarország­ban, ahol a jogrend védőer­nyője alatt nemcsak a társa­dalom egésze, hanem az egyes ember is könnyebben boldogul. Ma, alig egy év múltán, sza­kadozik az egység és foszla­dozik a hit. Bundás indulatok­kal támadnak egymásra a po­litikai erők, s olykor már a társadalmi indulatok is felpa­­rázslanak, mert a szokatlan le­mondás és nélkülözés bizal­matlanságot csihol, békétlensé­get szül. Pedig nagy utat tettünk meg 1991-ben nagy célunk, a füg­getlen demokratikus Magyaror­szág felé, a sikeresebb gazdál­kodást ígérő tulajdonviszonyok felé, s mindezt úgy, hogy ha­zánk a hétköznapok gondjai ellenére, e sok vihart megélt térség legszilárdabb országa maradt. 1991-ről följegyzi a történe­lem, hogy csaknem fél évszá­zad múltán, ebben az eszten­dőben hagyta el hazánkat az utolsó — lelkünk legmélyén mindig is megszállónak tartott — idegen katona, ekkor szűnt meg a Varsói Szerződés és a KGST, térségünk e két sajátos intézménye, melyek oly sokat emlegetett proletárinternacio­nalizmusa még leplezni is csak rosszul leplezte kiszolgáltatott­ságunkat. 1991-ről följegyzi a történe­lem, hogy csaknem fél évszá­zad múltán olyan törvényeket alkotott immár szabadon -és a szó valós értelmében — vá­lasztott parlamentünk, ame­lyek révén a perifériáról köze­lebb kerültünk a középpont­hoz, a bennünk élő Európa­­eszméhez. Arra azonban kevesen gon­doltak, hogy eredményeinknek vagy sikereinknek ára van. Olykor nagyon is keserves ára. • A társadalom legszélesebb ré­tegeit sújtó infláció és mun­kanélküliség, a szociális vé­dettség csökkenése. És nyo­mukban olyan veszélyek járnak, mint a társadalmi ellentétek kiéleződése, a politikai indu­latok elszabadulása, vagy ép­penséggel a közbiztonság ag­gasztó romlása. Arra is talán csak kevesen gondoltak, hogy a meghatáro­zó politikai erők sem képesek a jobb jövő érdekében türe­lemmel viszonyulni a társadal­mi-politikai más véleményhez. Sőt, történelmi küldetésük nem ritkán túlzott magabiztossággal vértezett tudatában, maguk is hozzájárulnak az ellentétek éleződéséhez. Vagy éppenség­gel nem figyelnek eléggé rá, hogy még a legígéretesebb távlatok reményében is össze­­roskadhatnak a jelen terhei alatt azok, akiknek a vállára mindig is a legnagyobb súlyt rakta a mindenkori történelem. Falun és városon egyaránt. A mindenkori milliókra, a bérből, fizetésből élőkre, nyugdíjasok­ra. Átalakulásunk legsúlyosabb terhét - s mind többet — ők (Folytatás a 2. oldalon) Elmaradt az ejtőernyősök bemutatója Látványos bemutatót ígért a Borsod Megyei Aeroklub ejtőernyős szakosztálya szil­veszter napjára. Délelőtt 11 órára a miskolci műjégpá­lyáin, majd ezt követően 13 órakor a Városház téren sze­rettek volna célba ugrani, azzal a nem titkolt remén­­nyel, hogy újabb tagokat to­boroznak a legbátrabbak sportjához és további szpon­zorokat szerezzenek az ejtő­ernyőzés fennmaradásához. Nos, az idő­ múlt, de az al­kalmi kíváncsiskodók hiába kémlelték az eget, sem re­pülőgépet, sem ejtőernyősö­ket nem észleltek közeledni. A miskolci repülőtéren ér­deklődtünk a látvány elma­radása miatt Szöllősi József repülőtér-vezetőnél. — Sajnos több nehézség együttes hatása akadályozta meg az ugrást. Ma 10 óra­kor kaptam kézhez a repü­lőtér „alkalmasságának en­gedélyét” a Légügyi Főigaz­gatóságtól, amit egy­ik klub­tagunk személyesen hozott le Budapestről. Az AN—2 típusú repülőgépünknek nincs (Folytatás a 2. oldalon)

Next