Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-02 / 52. szám

~ <9)rákon át tartott a mentés Barlangászok balesete Bánkúton A sérültek állapota kielégítő m­eset történt szombaton B­ükk hegységben a bánkúti­­ náz'barlangban, ahol két nő szerencsétlenül járt. Az­­»itröl viszonylag hosszú idő ad ia értesültek a mentők, a­­usztrófa-elhárítók, a bányá­sok és a tűzoltók, a baz­in­ mentőszolgálat helyi és­­ dcpesti erői, mert a hírt fo­­rdítani akaró barlangászok iá találtak egykönnyen te­­vont a közelben. Azután pe­­r a Magyar Rádióhoz eljut­atott hírek hatására már ná­cit sokan ajánlották fel se­­­egüket a felsorolt szervek­­valamint a polgári véde­ttől, a rendőrség részéről és különleges szolgálattól. A helyszínre érkező men­és barlangi mentők anban felmérték, hogy a­­ váz-barlangban balesetet­­ eredett két lány felhozá­­s komoly akadályokba üt­­i k, hiszen annak egyetlen íja a szűk szifonokon va­­átjutás. Ezek a szűküle­­t több helyütt csupán t­i /személyesek”, ahol csak­­ önmagán segíteni tudó,­­• barlangász I képes keresz­­t haladni. A kora délutáni­akban megkezdett mentési unka eredményeként jóval ,e kilenc óra után sikerült felszínre hozni Fodor Ju­ 17 éves budapesti lakost, akit darabos felkartöréssel szállítottak a Vasgyári Kór­ház baleseti sebészetére. A sérültek kimentéséhez szük­ség volt a barlangi szűkület Hilti géppel való tágítására, hiszen akkor még lent volt Vaspori Szilvia 21 éves, ugyancsak budapesti lakos, aki a baleset következtében agyrázkódást szenvedett. Az órákon át tartó mentés ideje alatt meglehetős gyakoriság­gal kellett a barlang bejára­tának torkába engedni azt a nagy átmérőjű levegőztető csövet, amivel a lenti el­használódott, túlpáráso­dott levegőt szívták ki. Közben folyamatosan működtek az áramfejlesztő berendezések, a szűk havas katlan minden zugát betöltötte a nagytel­jesítményű lámpák fénye, ami a munkálatokhoz a ko­rai sötétedés miatt akkor már elengedhetetlen volt. Lent a másik sérült mellett egészségügyi, barlangmentős csapat dolgozott, akik állan­dó kapcsolatban álltak a fel­színen lévőkkel. Az akció összehangoltnak, jól irányí­tottnak látszott még amatő­rök szemével nézve is. Eköz­ben a polgári védelem em­berei meleg ételt, italt ad­tak közre a kora délutántól majd éjfélbe nyúlóan dolgo­zó mentőknek, barlangászok­nak, tűzoltóknak. Valamivel fél tizenegy előtt érkezett a felszínre a lenti segítségadók vezetője dr. Komlóssy Attila orvos, akinek a jelenléte immár magától értetődő ott, ahol a bajbajutottak sürgős segít­ségre szorulnak. Kifulladva, fáradtan mondta el, hogy rövidesen várható a másik lány felszínre hozása is. A balesetről annyit közölt, hogy lent körülbelül hatvan és százhúsz méter mélység (Folytatás a 2. oldalon) Jó hírrel érkezik éjjel fél tizenegykor a mélyből az orvos, mind­járt fent lesz a második sérült is. Barlangnyílásból kiemelik a másik sérült lányt is. z Emberért és Miskolcért a staps a színészeknek 'astapssal köszönte meg Miskolci Nemzeti Színház részeinek előadását szám­on este a hálás közönség. Csárdáskirálynőt játszot­­nagy sikerrel. Termész­­­en a tapsok, a bravók el­­orban a színészek szipor­­zó előadásának szóltak. ’ Esősorban — mondom —­­­m, mert szombaton este e bről volt szó. A Miskolci Nm­zeti Színházban Kálmán­né Csárdáskirálynő című gyoperettjét ezúttal az bérért és Miskolcért ala­pítvány javára jótékony cé­lú előadás keretében mutat­ták be. A közreműködő mű­vészek a nemes cél érdeké­ben lemondtak honoráriu­mukról. Az előadás bevételét az alapítvány a városban élő, szociálisan és egészsé­gileg halmozottan hátrányos helyzetben levő emberek megsegítésére kívánja fel­használni. Az előadás meg­rendezését támogatták: az OTP Megyei Igazgatósága, Miskolc Város Polgármesteri (Folytatás a 2. oldalon) Magyar-portugál kormányfői találkozó Budapesten Az EK számít hazánk véleményére Portugália támogatja Magyarország azon szándékát, hogy mielőbb az Európai Közösség teljes jogú tagja legyen - jelen­tette ki Anibal Cavaco Silva portugál miniszterelnök, egyben az Európai Közösség soros elnöke, szombaton, a Parlamentben tar­tott nemzetközi sajtótájékoztatón. A portugál kormányfő vendég­látójával, Antall József miniszterelnökkel közösen összegezte a magyarországi tárgyalások eredményét. Anibal Cavaco Silva kor­mányfőként a kétoldalú kap­csolatok elmélyítésének szándékával látogatott Buda­pestre. Mint mondta: Ma­gyarország megfelelő kapu arra, hogy közvetítésével Portugália más közép-kelet­­európai országokkal is kap­csolatba kerüljön. Az Euró­pai Közösség soros elnöke­ként nyilatkozva pedig azt emelte ki, hogy a szervezet érdekelt a térség stabilizálá­sában, s a válságok megol­dásában számít Magyaror­szág véleményére. Hazánk ugyanis a volt Szovjetuniót illető ismeretei révén hozzá­járulhat a FÁK-tagállamok megsegítésének módjait tag­laló májusi lisszaboni kon­ferencia sikeréhez. Másfelől megemlítette, hogy a Kö­zösség júniusban ugyancsak Lisszabonban tartja csúcsta­lálkozóját, amely nyomán ki­derül, milyen feltételek mel­lett kerülhet szóba új tagok felvétele. Hisz az Európai Közösség nem zárt klub, fo­galmazott, hanem nyitott mindazok előtt, akik eleget tesznek a demokratikus kö­vetelményeknek, valamint az EK által támasztott piaci­gazdasági elvárásoknak. — Magyarország bízhat abban, hogy hamarosan a közösség teljes jogú tagja lehet — je­lentette ki végül a portugál miniszterelnök. Antall József miniszterel­nök beszámolt arról, hogy a tárgyalásokon kiemelt hang­súllyal szerepeltek az Euró­pa alapvető biztonságával összefüggő kérdések, különös tekintettel arra, hogy ha­zánk a térség két válsággó­cával — az egykori Szovjet­unióval és a délszláv álla­mokkal — határos. — Ma­gyarország tehát közvetlenül is érdekelt az európai biz­tonság megszilárdításában. Miként abban is, hogy a ré­gi vasfüggöny helyébe ne léphessen egy szociális vas­függöny — jelentette ki a magyar kormányfő. Ám, mint a továbbiakban hozzáfűzte, mindez nemcsak hazánk, ha­nem a nyugati államok kö­zössége számára is alapvető fontosságú, hisz amennyiben a közép-kelet-európai térség nem stabilizálódik, az hos­­­szabb távon Európa nyugati felét is veszélyezteti. A két ország külpolitiká­jának hasonlatosságaira rá­mutatva aláhúzta, hogy né­zeteink azonosak az európai integráció és a transzatlan­­tizmus közös vállalásában. Azonosak a jugoszláv vál­ság megoldására irányuló törekvéseink is. Ezért — je­lentette be Antall József — a magyar kormány az Or­szággyűlés elé terjeszti kéré­sét, melyben felhatalmazást kér az ENSZ békefenntartó csapatok Magyarországon va­ló áthaladásának engedé­lyezéséhez. Befejezve kétnapos hivata­los látogatását, s szombaton elutazott Magyarországról Anibal Cavaco Silva portu­gál miniszterelnök. A kor­mányfő és kíséretének kü­­lönrepülőgépe délután öt órakor szállt fel a Ferihegyi repülőtérről. (MTI) BŐS-NAGYMAROS Közös vizsgálatok A Magyar Parlament Kör­nyezetvédelmi Bizottságának prágai tárgyalásai hozzájá­rulhatnak ahhoz, hogy konstruktívabb válasz érkez­zen Antall József miniszter­­­elnöknek a Marián Calfá­­hoz — a bős—nagymarosi beruházás tárgyában — írt levelére. Ezt a magyar kül­döttségben résztvevő képvi­selőik állapították meg meg­érkezésükkor, szombaton a Ferihegyi repülőtéren. A közös nyilatkozat töb­bek között megállapítja, hogy mindkét fél — parla­mentjeik révén — befolyá­solni kívánja a kormányo­kat a közös szakmai tudo­mányos bizottság felállításá­ra, az eddig elvégzett vizs­gálatok eredményeinek ös­­­szegzésére. Ukrán kereskedők Miskolcon Az MTA Regitest Közvélemény- és Piackutató Kft. szervezésé­ben ukrán üzletemberek látogattak péntek délután a miskolci Nemzetközi Kereskedelmi Központba. Emil Popovich, az Ukrán Árutőzsde igazgatója és Alekszan­­der Peregrij, a kijevi Menedzserképző Központ ungvári tanszéké­nek igazgatója, valamint magyar részről Almási Zoltán mező­­gazdasági professzor és 35, főként mezőgazdaságban, élelmi­szeriparban dolgozó magyar szakember folytatott üzleti tárgya­lást. A megbeszélés végén a résztvevők megegyeztek: konkrét lépéseket tesznek azért, hogy magyar cikkek jelenjenek meg az ungvári árutőzsdén, hogy bartelüzleteket bonyolítanak le a kö­zeljövőben. Az üzleti kapcsolatok kiépítése, bővítése érdekében a magyar vállalatvezetők, vállalkozók rövidesen Ungvárra láto­gatnak. A város 170 négyzetméteres alapterületű kiállítótermé­ben bemutatják Borsod termékeit, amelyek ott megvásárolhatók is lesznek. A miskolci megbeszélés konkrétságát bizonyítja, hogy számos szake­mber máris névjegykártyát cserélt, s megegyezett abban, minél előbb megjelennek a magyar cikkek a hatalmas felvevőként ismert ukrán piacon. I­K Sárgamellényese k­ özeli érkezésének ezer­nyi apró jelét adja már a tavasz, amit a hajnali fagyok sem képesek sokáig visszafogni. Nap mint nap olcsóbbak az első hófe­hér virágokból összefogott csokrocskák a piaci, utcai, alkalmi árusoknál, kevesebb az influenzás beteg az or­vosi várótermekben, és leke­rültek rólunk a nehéz bun­dák, hogy aztán naftalinban várják a következő szezon­jukat. Ha csak a délután né­hány órájára is, de megtel­nek a parkok, játszóterek csivitelő, hangos gyermek­csapatokkal. A téli utakra kiszórt sok­száz tonnányi murva, zúza­lék, átázott fűrészpor még csúfítja az utcákat, járdákat, de mintha ennek is hamaro­san a végére juthatnánk. Lapáttal, seprűvel felszerel­kezett, fényvisszaverő, rikító­­sárga-mellényes és egysze­rűbb „civil” ruházatú embe­rek takarítják a köztereket, utcákat, a gyalogjárdákat Miskolc-szerte. Kezük nyomán szürke kőzúzalékkupacok so­rakoznak a házak előtt, el­szállításra várva. Felsóhajt végre a városla­kó: ilyen is lehet a mi lakó­helyünk? Tiszta és rende­zett? Ilyen, de félő, hogy csak fél napokra, órákra, amíg igazán hatalmába nem keríti a várost a dolga után siető, utcán papírból evő, sorsjegyeket kaparó, cigaret­­tás tömeg. Kezükből hull alá a szemét, az összegyűrt pa­pírzacskó, üres gyufásdoboz, s mi minden még. Aztán jön a sárgamellé­nyesek serege, és újra meg­birkózik a város szemetével. Ahol még nem jártak, ott csatatérre emlékeztetnek a nem is mindig kieső utcák, ahol párját vesztett kesztyűk, rongyos papucs, újság, anya­­csavar, leszakadt gomb és­­ ékszíj, tehát az élet teljessé­­­­ge megtalálható alulnézet­ben. Ilyenek lennénk? Ne vál­laljuk ezt magunkra, legyen felelőse a város rendjének, és tartassa azt be mindenki­­­­­vel, hogy ne érezhesse senki se természetesnek azt a moz­dulatot, amivel egy üres ci­garettásdobozt hanyagul el­hajíthat az utcán. Nem vi­­szolyoghatunk a figyelmezte­tő, büntető szereptől, hiszen ha erről lemondunk, azért láthatóan, súlyos árat fize­tünk. Egyfelől állandó pa­­­­nasz forrása, hogy természe­tes szépsége ellenére kevés vendég fordul meg tájain­kon, másfelől, nem figyelünk arra eléggé, hogy a vendég­­fogadáshoz édeskevés a vendéglátói szándék. Ahol a tisztaságot szerető házigaz­dák közül is sokan rosszul érzik magukat a tereket, ut­cákat borító szemét miatt, ott az idegen zavara még in­kább érthető. A várost, a városokat ta­karító emberek mindegyiké­re — valószínű az eddiginél magasabb számuk miatt — nem jut sárga mellény, ám a napi munkájukat ott kény­szerülnek végezni a forga­lomban, kevésbé feltűnő öl­tözetben. Vigyázzunk rájuk mindannyian. Meg arra is, amit kezük munkájával a tél piszkának eltakarításával most létrehoznak, a tiszta­ságra! Nemcsak az ő mun­kájukat becsülnénk ezzel, hanem önmagunkat is. - nagy j. -

Next