Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-08 / 157. szám
12 ÉSZAK-Magyarország Várjátékok helyett palotajátékok Visegrád (MTI) - Nagyszabású nemzetközi palotajátékok színhelye lesz szombaton és vasárnap Visegrád - az eseménysorozatról hétfőn tartottak sajtótájékoztatót a szervezők: a Telemundi Vállalkozási Csoport, a Quo Vadis Marketing Kft. és más cégek képviselői. Amint elmondták: Visegrád történelmi levegője és a Dunakanyar természeti adottságai alapul szolgálnak az idegenforgalom élénkítéséhez, amennyiben megfelelő programokkal e tájra irányítható a vendégek figyelme. Ennek megfelelően a korábbi várjátékok sikerét kihasználva most Európában egyedülálló attrakciót szerveznek. A rendezvény keretét korabeli ruhás szereplőkkel a lovagi játékok adják. Iparművészek mutatják be portékájukat, megválasztják ismét a Toldi Miklós vetélkedő keretében az ország legerősebb emberét, külföldi zenekarok a reneszánsz kor muzsikáját szólaltatják meg a vár falai között. A Salamon-toronyban középkori lakomát kínálnak az ínyenceknek. Ökörsütés is lesz, és rég elfelejtett receptek felhasználásával igazi királyi menüt szervíroz a korhű jelmezben parádézó szolgák hada. A zenei programban a Mandel kvartetten kívül német, svájci és libanoni együttesek adnak hangversenyt. A reneszánsz jegyében zajló színes kavalkád költségeit a különböző szponzorok, bankok, vállalkozók állják, akiknek elképzelése szerint a palotajátékok egyre gazdagodva hagyománnyá válnak, s hírük előbbutóbb messze földre eljutva szerte a világról vonzzák majd a nyári turistákat. Most a hét végén hozzávetőleg 10 ezer látogatóra számítanak. Fő baj a telefon London (MTI) A kelet-európai és az orosz vállalatok a telefonhiányt tartják az exportot akadályozó fő infrastrukturális problémának-ez derült ki az OECD legújabb felméréséből, amelyet a Financial Times című brit lap rendezte szakmai tanácskozásra készült. Nyolcszáz vállalatnál érdeklődtek Oroszországban, Litvániában, Magyarországon, Dániában, Lengyelországban és Lettországban, és kiderült: a gazdálkodó cégek többet panaszkodnak a rossz távközlésre, mint a közlekedésre, a nehézkes határátkelésre, az átváltási árfolyamokra vagy a pénzügyi szabályozásra. A Financial Times értekezletének részvevői egyetértettek abban, hogy a beruházások szintje messze elmarad a tisztességes alapszolgáltatáshoz szükséges szinttől. Többen bírálták a Világbank szűkmarkúságát is. Amerikai szakértők szerint az elkövetkező tíz évben évi 18,6 milliárd dollár beruházás kellene ahhoz, hogy a közép- és kelet-európai átlagot -100 főre 12 fővonal - legalább a jelenlegi spanyol szintre emeljék, amely 100 főre 35 fővonal. Ehhez képest 1991-ben mindössze 2,6 milliárd dollár beruházás volt. Mindenes 1993. Július 8., Csütörtök Két király és két ellenség Benedek Elek Valóban, Fráter György alakja messzire kimagaslott ama kor vezető emberei közül, de már arra ő sem volt elég erős, hogy az ország függetlenségét visszaállítsa. Az 1538-ik évben a két király békét kötött Nagyváradon. Békét a tényleges birtokállapot alapján. János is elismerte Ferdinándot koronás királynak, Ferdinánd is Jánost. A nagyváradi békeszerződés híre csakhamar eljutott a szultán fülébe, s ez nyomban készülődni kezdett a háborúra. Készült János király is. A derék György barát 80 000 lovast szerzett össze, de Ferdinánd mindössze kétezer zsoldost küldött, jóllehet ötezret kértek tőle. A háború elmaradt, mert a szultán ezúttal Moldovában hadakozott, s ebből Ferdinánd nagy oktalanul azt következtette, hogy a szultán nem mer kikötni a hatalmas Habsburgokkal. Amikor megtudta, hogy János király házasodni készül, a házasság meghiúsítására minden követ megmozgatott. De a házasság mégis megtörtént, a magyarok nagy örömére. János király feleségül vette Zsigmond lengyel király Izabella nevű leányát, ezt a szép, fiatal, eszes leányt. Fényes ünnepségek közt folyt le az esküvő, ugyanekkor a bájos királyné koronázása is. Isten e frigyet egy év múlva fiúgyermekkel áldotta meg. Erdélyben, Szászsebesen találta a hír János királyt fia születéséről. Erdélyben, hová nagybetegen ment le Budáról, hogy elcsendesítse az ellene szított felkelést. Mintha új erőt öntött volna izmaiba az örömhír, nem törődve súlyos betegségével, fölkapott a lovára s sebes szélnél sebesebben vágtatott a táborba, hogy maga jelentse híveinek a nagy örömet. De alig tíz nappal élte túl fia születését: 1540. július 18-án meghalt az utolsó nemzeti király. Még mielőtt Erdélybe indult, megeskette György barátot s Petrovics Pétert, aki rokona volt, hogy halála után Budát és Visegrádot, ahol a szent koronát őrizték, megtartják özvegye számára. A barát esküje némiképp megnyugtatta háborgó lelkét s halálos ágyán őrá, Petrovics és Török Bálint gondjára bízta feleségét és fiát. A derék barát, amíg lehetett, titkolta az utolsó nemzeti király halálát. Esküjéhez híven arra volt gondja elsősorban, hogy Buda az özvegy kezén maradjon. A szultánhoz követet küldött, s azzal nyugtatta meg, hogy János király meghalt ugyan, de fia született, az újszülött lép majd örökébe. Közben a holttestet felvitték Budára, ahol tíz napig volt kiterítve. Az ország minden részéből zarándokoltak a népek az utolsó nemzeti király ravatalához, s tenger nép kísérte Székesfehérvárra. Itt temették el az utolsó nemzeti királyt, s vele a magyar nemzet önállóságát. Még ravatalon feküdt az utolsó nemzeti király, s jelentkezett I. Ferdinánd ama részéért az országnak, mely János királyé volt. A derék György barát minden követ megmozgatott, hogy egyelőre maradjon minden a régiben, amíg Ferdinánd össze tudja mérni fegyverét a törökökkel. De Ferdinánd a becsületes tanácsra nem hallgatott. Azonnal birtokba akarta venni János király örökét, ám arról hallani sem akart, hogy ugyanakkor teljesítse a szerződés másik felét, adja vissza a Zápolyai jószágokat s gyűjtsön megfelelő haderőt a török ellen. Nagy elbizakodottságában azt hitte, hogy pár ezer emberrel elfoglalja Budát, kiveri onnét az özvegy királynét csecsemő fiával, s ráteszi a kezét az egész országra. És csakugyan el is indít néhány zsoldost Budának, de a vállalkozás balul üt ki. Másodszor is szerencsét próbál, mire megmozdul a szultán is, hogy megtorolja a békeszegést. Az 1541-ik esztendő augusztus havában ér Buda vára alá a szultán. Felüzen Budára, küldjék le a táborba a kis csecsemőt, János Zsigmondot, látni akarja őt: fiú-e, leány-e, mert Ferdinánd hívei azt a hírt terjesztették, hogy Izabella leánygyermeknek adott életet. Aranyos hintóba ültették a csecsemőt, kíséri két asszony, a dajkája, s három gyám, köztük az öreg Werbőczy István s egy sereg nagy úr. És a szultán fogadja kegyesen az érkezőket. Megnézi a csecsemőt, mosolyogva nézi, s meggyőződik, hogy csakugyan fiú. De közben visszavonul György baráttal s a többi urakkal tanácskozásra, s ott egyenesen tudtokra adja, hogy ráteszi a kezét Budára, mivelhogy az özvegy királyné nem képes a német ellen megvédeni. Lett erre riadalom az urak körében! A jó György barát hallani sem akart erről. Eddig is megvédte a magyar Budát, ezután is meg tudja védeni! S amíg azonban ezen vitáztak - s közben ebédeltek is a szultán asztalánál -, a törökök kisebb csapatokra oszolva felsétáltak a várba, mintha csak csudalátni mentek volna, hogy fest belül Mátyás király híres palotája. Délben hozták le a csecsemő János Zsigmondot a szultán sátorába, s alkonyatkor már török kézen volt Budavára! Most már a csecsemőt vihették vissza. De már nem kísérték annyian a várba, mint ahányan vele jöttek. Ott marasztalta a szultán a barátot, ott Werbőczyt s még több urat, és másnap megüzente a királynénak György baráttól, hogy költözzék Budáról egyelőre Lippára, neki és fiának adja Erdélyt és a Temesközt, 10 000 forint évi adó fejében. Véradót, Fogarast, Kassát György barátnak, Temesvárt Petrovics Péternek, János király attyafiának - magának pedig megtartja Budát. Mint aki dolgát jól végezte, visszatért a szultán Konstantinápolyba, ám magával vitt egy magyar urat, Török Bálintot. Most már nem egy pár ezer főnyi zsoldost, de hatvanezer embert indított Ferdinánd Buda ellen. Ebben a seregben tizennyolcezer magyar volt, a többi idegen. Német volt a vezér: Joakim nevű, iszákos ember, kit asszonykapitánynak csúfoltak, mivelhogy „véres kardot soha nem látott”. Az asszonykapitány elvezette a sereget Pestig, s onnét csúfosan tért meg. Az 1543-ik esztendőben tört be Szulejmán s sorban foglalta el az útjába eső várakat s vidékeit: Siklóst, Valpót, Csázmát, Pécset, Esztergomot s Tatát. A gőgös F Ferdinánd tehetetlenül nézi a török hódítást: 50 000 aranynyal eszközöl ki másfél esztendős fegyverszünetet, majd 1547-ben ötesztendős békét köt a szultán, kinek Perzsiában akadt dolga - s ezzel a békekötéssel három részre darabolódott Magyarország! A három részre darabolódott ország külső képe ez volt: Ferdinánd kezén volt az anyaország 35 vármegyéje, Szlavóniából s Horvátországból egy-egy rész; János Zsigmondnak jutott Erdély s a következő vármegyék: Abaúj, Heves, Ung, Zemplén, Torna, Szabolcs, Külső-Szolnok, Arad, Békés, Csongrád, Zaránd, Temes és Szörény, részint egészben, részint a megye kisebb-nagyobb területe. Ami valósággal a török kezén maradt, ott török módra szerveződött a kormányzat. A titokzatos Tamana XIV. Gyöngyösi Gábor Az írott történelem magyarellenes eljárásait természetesen hosszan lehetne sorolni. Nemcsak azokat a törekvéseket, amelyek a szájhagyományt legendának, kitalációnak, a népi fantázia szüleményének, már-már hazugságnak igyekeztek feltüntetni, de azokat is, amelyek írott történelmünket is kétségbe vonták. Egy időben, - nem is tartott ez olyan rövid ideig- általános divat lett az írott magyar történelem alapdokumentumainak kódexeinek felülvizsgálata tartalmukat illetően, s azokat igyekeztek minél hátrányosabb színben feltüntetni. Hol osztályharcos, hol nacionalista szempontból bírálták felül még a gesztáinkat is, állítván, hogy azok vagy bizonyos földesurak érdekei szerint íródtak, hol annak érdekében másították meg a valóságot, hogy a velünk együtt élő népek, népcsoportok beolvasztását elősegítsék. Talán legemlékezetesebb ezek közül a próbálkozások közül az Anonimus, a nagy Névtelen alapvető munkája körül kialakított és évekig tartó vita, amely végül teljesen hamisnak és történelmi szempontból abszolút használhatatlannak minősítette mindazt, amit Béla király jegyzője a magyarok történetével, származásával valamint honfoglalásával kapcsolatosan leírt. Anonimus cáfolóit, bírálóit közben két nagyon fontos dolog egyáltalán nem zavarta. Nem zavarta az, hogy a névtelen mester mégis csak közelebb élt ahhoz a korhoz, amelynek eseményeit krónikába szedte, mint azok, akik majd ezer esztendő múltán okosabbaknak akartak látszani nála, de az sem, hogy a környezetünkben kialakult úgynevezett utódállamok történészei Anonimusra, mint abszolút megbízható forrásra hivatkoztak valóban történelemhamisító állításaik igazolásában. A románoknak, szerbeknek, szlovákoknak igazán jól jött ez a módszeresen kialakított magyar elbizonytalanodás, hiszen a magyarok történetét úgy tudták húzni, nyúzni, nyújtani a maguk szája íze szerint, ahogy akarták, így, Anonimustól eltulajdonítva lett, lehetett aztán magyarellenes törekvéseik bizonyító eszköze, neve a Fehér ló mondája, Menumarout ( Ménmarót- Ménrót) vagy Szvatopluk neve, s így lett minden Anonimus által említett város, hogy helységnév ősi román vagy szlovák helység. Hogy csak egyetlen példát említsünk ilyen vonatkozásban, a románok valamikor a 60-as, 70-es évek fordulóján Anonimusra hivatkozva kijelentették, hogy Szatmárnémeti város 1000 éves. Mivel abban az időben a magyarok éppen Augsburg környékén, a Lech mezején, vagy Bizánc falainál kalandoztak és fosztogattak, nyilvánvalóan nem foglalkozhattak városalapítással, s különben sem voltak békés városalapító földművelő, vagy kereskedő népek, hanem valami vad ázsiai hordák, akik nyereg alatt puhították a húst, s közben leigázták a románok szép Satu Mareját. Az, hogy a románokat egyáltalán nem zavarta a névtelen által Zozmárnak emlegetett helység nem román neve, nem is érdekes. Az, hogy a városnak az 1890-es népszámlálásig egyáltalán nincs említhető román történelme - akkor is mindössze egyetlen lakosa vallotta magát románnak - szintén nem érdekes. Érdekes az lehetne - és nyilván ezen kellene elgondolkodni, hogy miért nem emelte ez ellen a nyilvánvaló hamisítás ellen egyetlen magyar történész sem fel a szavát, ha már a magyar állam érthetetlen, de legalább magyarázható okokból nem tette. Sőt, azt sem ejtette ki a száján egyetlen illetékes sem, hogy hát elvtársak, hogy van az, hogy Anonimustól ellopott nevű ezer éves ősi román város van ezen a vitatott földdarabon, de magyar város nincs a mai napig? Római alapítású persze van, de arról mi igazán nem tehetünk, hogy azokat a románok egyelőre még nem tartják a magukénak. Persze, ha Anonimuson kívül akármilyen régi román szláv dokumentumban meg tudnák mutatni akármelyik magyar város nevét, - akár a Szatmárét is - akkor bizonyára gondolkodás nélkül jogot formálnának rá. (folytatjuk) Sáskajárás Romániában Bukarest (MTI) - Hatalmas sáskarajok lepték el a romániai Szatmárnémeti megye határmenti falvainak szántóit. Az ITAR-TASZSZ szerdai beszámolója szerint a falánk rovarok, amelyek rajai korábban Magyarországon pusztítottak áthúzódtak a szomszédos ország délnyugati körzeteibe is. A helyi sajtó jelentése szerint a fiatal példányok néhány nap alatt ivaréretté váltak, s gyorsan elszaporodnak. A parasztok és a növényvédelmi hatóság szakemberei eddig még nem kerültek szembe hasonló problémával, s most rendkívüli erőfeszítésekkel próbálják kiirtani a jövevényeket” és megmenteni a termést. Túlélte rákos megbetegedését sokak kedvence Olivia Newton John. Most az Aranyparton lábadozik, egy delfinnel játszadozik, s közben már legközelebbi Los Angeles-i koncertjére gondol, amelyen a közeljövőben már fellép. Hernyó pusztít a Kárpátokban Ungvár (MTI) Míg Magyarországon sáskajárás pusztított, a Kárpátokban a hernyók okoznak szinte felmérhetetlen károkat. Szolyva környékén a hegyoldalakon csaknem 200 hektáron nem csak az áfonyabokrokat, hanem szinte minden növényt lerágtak a kártevők. A növényvédelmi szakemberek egyelőre tanácstalanok, nem tudják milyen hernyófajtával állnak szemben, milyen fegyverrel védekezzenek ellene. A néhány centiméter hosszú sárgásbarna színezetű hernyófajtát tavaly ősszel észlelték először a hegyi pásztorok, az idén pedig a tavasz végén jelentek meg és egyre nagyobb területen terjednek el. Tortatervezés Párizsban (MTI) Első ízben kínál megvételre formatervezett tortát a híres párizsi delicatesse üzlet, a Fauchon. Az ismert francia formatervező, Yann Pennot, aki eddig tartósabb javakat - és készleteket, különféle asztali díszeket és földalatti garázsokat jelölő táblákattervezett, most a Fauchon főcukrászával együtt háromszögletű csokoládétortát tervezett. A torta jellegzetessége - és egyben névadója is - egy, a művész által szándékosan aszimmetrikusan elhelyezett szem cseresznye. Heroincsempészet - Bulgária vezet Szófia (MTI) - Bulgária az idén eddig több heroint foglalt már le, mint bármelyik más európai ország - jelentette be Margarita Jeftyimova, a bolgár vámszervek kábítószerosztályának vezetője. A balkáni országok hatóságai eddig 271 kilogrammnyit koboztak el a drogféleségből, ami máris 70 százalékkal több, mint tavaly egész évben. Az oldalt összeállította: Gyöngyösi Gábor