Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-02 / 1. szám

Nyitott városházák, ingyendísztermek Jobbára minden ellentéte­lezés nélkül igénybe vehető az eddig kialakult gyakor­lat alapján a megye telepü­lésein a városházák dísz­terme, nagyterme. (4. oldal) Néha sírunk a fiammal Egy negyven év fölötti férfi, tizenhét éves fiával lassan egy éve él Egerlövő határá­ban, a szántó szélén, kuko­­ricakórókból összeállított kis házikóban. (5. oldal) Tavaly nekik tapsoltunk A színházban nem a decem­ber 31. és január 1. közötti éjjelen fordul az év. Viszont így, az idei szezon kellős közepén is érdemes vissza­tekintenünk. (9. oldal) ­z aranytojást tojó kakas éjszakája­ rácsonyról szilveszterre átmentve. Csendes és­ hatalmas nyugalom­ ­­nak alapján, hogy mivel zilveszter éjjelét. •.ff­nie (EM - BAL) - Az embe­­riom csoportba sorolha­t­ó, akik afféle családi ünnep­­­­i karácsony folytatásaként szeretteik körében élik vé­rsz­­eretettel telten köszöntve az­o‘t, vannak, akik az év igazi­­­­ságaként baráti körben, étt­­­en, szórakozóhelyen, „szak­­i en” szólva mindenféle bulik­ t­öltik az éjszakát. Két további í­rtba viszont már igen kevesen , mák: alig néhány tucat kis­polgár döntött úgy: 1996 utol­­<, '97 első éjszakájának kisebb­­ebb részét a belvárosban, a fő­sétálva tölti - na és ott vol­­ég az újságírók, akik az előso­­portosulás telihelyre tűzhető­­ a testek. Ahogy az idősebbek - értve ez­alatt a középkorúakat is - mesélik, még néhány évvel ezelőtt is igazi nagy, vidám tömeg borította el a megyeszékhely utcáit a szilveszteri éjfél utáni időszakban. Aki csak tu­dott, a „Villanyrendőr” környékére igyekezett, hogy ki ne maradjon az össznépi vidámkodásból. Az él­ménybeszámolókat elhinni csak az idei esztendőváltáskor a főutcán tapasztaltak alapján nehéz, majd­nem lehetetlen. Valóban volna ab­ban némi túlzás, ha azt írnánk: senki nem ujjongott, táncolt, trom­bitált a meleg lakáson kívül, kint a havas utcákon - de nem sok. Aligha csinált horribilis üzletet az a két srác, aki azért cseppet sem elkeseredve bóklászott a Városház tér és a Centrum között, kérdezget­ve a ritkán szembejövőket: nem akarna-e mégis egy csörgősipkát vásárolni tőlük. Arányaiban elég sok kuncsaftra akadtak: majdnem mindenki belement a vásárba. Semmi pénzért nem vált volna meg azonban még bohókásabb vagyon­tárgyától az az úriember, aki egy hatalmas plüss(?)kakast cipelt vé­gig a városon, boldog-boldogtalan­nak feltárva a szenzációs tényt: aranytojást tojt neki a gazdaboldo­gító baromfi. A családjával sétálga­tó hirtelen megvagyonosodott em­ber hirtelen ismerősökkel került szembe­­ a legendás városközpont­beli rendőri kilátótorony hűlt helye közelében -, a másik társaság tag­jai elegáns (de annál érthetetle­nebb apropójú) sombrerókban kö­zeledtek. Egyenesen Guadalajará­­ból jönnek - derült ki szavaik­ból (mit szavaikból?, üvöltésükből) -, ahol is úgy tűnt, valami foci­meccset láthattak. A kérdésre - mi lett az eredmény? -, egy rövid „négy-kettő” válasz érkezett, hogy kik mérkőztek, arra azonban az egyetlen szóbeli reakció az lett: „Sar­’ho Panza” Egy idő után Don Quijote is felhagyott annak idején azzal, hogy a szélmalmoktól a fut­­balleredmények után érdeklődjön - így feladtuk, hogy kiderüljön szá­munkra, hol is élték az ál-mexikói­­ak az óév utolsó éjféli óráját. Nem tartottuk fel tovább a vidám kom­pániát, a jóval komorabb rendőrök következtek - a hatóság emberei­nek hivatali kötelességük merc ké­pet vágni­­, hogy kiderüljön: ezen a mégiscsak különleges éjszakán semmi különösebb rendbontás nem történt. Kézigránát nem­, esetleg egy-két petárda robbant, túlzásba vitt pezsgőfogyasztás következté­ben sem kellett a rend őreinek sen­kit sem előállítaniuk. ■m* )por­­ban az aranytojást tojó kakas Együtt „Újgazdagék" és „Mexikóiakék" Fotók: Farkas Maya v, új benzinár pest (MTI)­­ A fogyasztási az Útalap változása miatt ■ 1-jétől ismét emelkedik a t. hálózatában forgalmazott­nyag ára. A 98-as ólmozott litere 12 forint 50 fillérrel dágább, új ára 146 forint, j­ nt 13 forint 50 fillérrel drá­­­­­bbi benzinfajta, így a 91-es i­tlan litere 133,50 forint lesz.­­­­ ólmozatlan 139 forintba ke­­'8-as ólmozatlan benzin lite­­ri ára 148 forint. A gázolaj is 50 fillérrel drágább, így li­­b­t forintba kerül majd. »ébik ' est (MTI)­­ Az újév hajna­­­ 7. január 1-én 0 és 1 óra kö­­rü hat csecsemő született az A­ban, öttel több, mint tavaly, k sorsolták ki az ÁB bébiket, a 14 csecsemő született, a fő­­ban 2. Közülük 12 fiú és 4 A sorsoláson a budapesti ÁB- met Fukui Ryu Szilveszter akinek édesanyja, Hernádi­­ nagyar, édesapja japán. A nő 0 óra 50 perckor a BM *i Kórházban jött a világra, a gyöngyösi Kiss Attila és a gyöngyösi Bozsik Melin­­tékesfehérvári Martin Ed­­a szegedi Kecskeméti Máté ázták ki. A babák 150 ezer­rtékű Aranykanál biztosí­­­t­­tak ajándékba, ami évi 20 es kamattal 18 év alatt 1­0 ezer forintra gyarapszik. Hófehér táj várta az újszülöttet Miskolc (ÉM - BAL) - A képze­letbeli startpisztoly pontban éj­félkor dördült el. Ebben a pilla­natban vágtak neki a „ver­senynek” azok a csecsemők - pontosabban anyukáik akik a megyében az új évben első­ként született kisgyermek cí­mére „pályáztak”. Emellett még egy tétje volt volt életteli futamnak­­ azon kívül, hogy minden kisbabát váró család elsőszámú vágya az volt: csak egészséges legyen a kicsi mi­ként 1961 óta szokás, hogy ki lesz az úgynevezett ÁB-bébi, azaz melyik öt nevet húzzák az Állami Biztosító illetékesei az éjfélt követő órákban a kalap­ból. Oda ugyanis azon újszülöt­tek cédulája kerül, akik újév napján 0 és 2 óra között jönnek a világra. A szó szerint született szerencsé­sek az ÁB-Aegon életbiztosítását kapják, amit 18 éves korukban válthatnak be - egy 1979-ben szü­letett borsodi fiatal éppen idén fog a szép summához hozzájutni ily’ módon. Pontosan 18 év múlva azonban a megyénkből senki sem kap hasonló ajándékot. Már éjjel három körül kiderült: az elmúlt né­hány év gyakorlatával szemben idén borsodi nem került a szeren­csés öt közé (Gyöngyösön viszont két család is duplán örülhetett). Szerencsés persze mindenki -de még mennyire -, akinek ezen az éjszakán született kisbabája. Ha számít ez egyáltalán, akkor közü­lük is a legszerencsésebb a boldog­kőújfalui Mátyás család lett, hiszen egészséges kisfiúk született, ráadá­sul a ma már több mint egynapos Bálint számít immár megyénk leg­idősebb polgárának - legalábbis ha az 1997 január elseje előtti születé­sűeket egy pillanatra figyelmen kí­vül hagyjuk. A „civilben” cipőfelsőrészkészítő ifjú anyuka, Mátyás Andrásné Nagy Orsolya az új esztendő első napjának hajnalán, nulla óra öt­venöt perckor vehette kezébe kisfi­át, aki 3550 grammos és 51 centi­­méteres valójában látta meg a nap­világot. Azaz dehogyis. Hiszen a nap nem sütött - éjszaka volt­­­, kint az utcán pedig egyébként is jéghideg volt. A kis Bálintnak alighanem bele­kerül néhány napjába - hetébe, évébe? - míg rájön: a világ nem is olyan „hideg-rideg” valami, mint el­ső pillantásra tűnhetett neki a Semmelweis kórház szülészetének ablakán át elétáruló kép alapján. Mátyás Bálint, a megye legfiatalabb idei állampolgára édesanyja karjában -Kommentár: Határvonal Bujdos Attila Határvonalra értünk 1997-ben: itt már ránk köszönt a jövő és búcsút vesz tő­lünk a múlt. Feldereng előttünk az átala­kulás véglegessége. Erről Göncz Árpád beszélt újévi kö­szöntőjében. A honfitársaihoz intézett beszédében a köztársaság elnöke más értelemben is használta a határvonal­metaforát. Szerinte túljutottunk az orszá­got összeomlással fenyegető gazdasági válságon - helyreállt a piacgazdaság egyensúlya. Az ennek érdekében alkal­mazott terápia „kényszerűen goromba" volt, s árát elsősorban a kiszolgáltatot­tak, a bérből és fizetésből élők, és a nyugdíjasok fizették meg. A hatalom kö­telessége visszafizetni az ország erkölcsi adósságát, elsőként azoknak, akik hely­zetüknél fogva a válság elhárításáért a legtöbbet áldozták. Az adósság, a költ­ségvetési hiány, a fizetési kötelezettsé­gek csökkenésével mind több jut a köz­oktatás, az egészségügy, a szociális ellá­tás, a bűnüldözés fejlesztésére. Göncz Árpád arra is lát reményt, hogy a társa­dalom - Münchausen báróként - önke­zével emelje ki magát a történelem te­remtette erkölcsi ingoványból, az érték­­vesztés és értéktévesztés mocsarából. Kár fékezni egészségtelen türelmetlen­séggel a kibontakozást: az új az, ami győzni fog­­ a természet törvényei sze­rint. Aligha mondhatunk mást: pont ezt vár­tuk a köztársaság elnökétől. Lélekemelő szép szavakat egy új év első perceiben. Lám, van értelme a küzdelemnek, a gyötrelmeknek, az áldozatoknak, itt most már a (szebb) jövő épül, a múlt végleg és visszavonhatatlanul a múlté. Talán csak ma ébredünk majd rá iga­zán, hogy miközben Göncz Árpád nagy­jából még a kamerával szemezett, váll­ról indítható rakétával lőttek szét egy szilveszteri mulatságot a fővárosban, s már többet kértek - nem is akár­mennyivel - a benzinért, a közlekedé­sért, a közszolgáltatásokért. S mivel a szebb jövő nem akkor kezdődik, amikor az elnök mondja, talán leghelyesebb, ha úgy értelmezzük a nemzethez intézett szavait: nem éles választóvonalról be­szélt 1997-tel kapcsolatban, hanem in­kább mezsgyéről. Bandukolhatunk még kicsinység rajta a jobb világig. S ha oda­értünk, csak akkor derül ki: üres beszéd volt-e az újévi üzenet, csak azért mond­ták, mert mondani kell valamit, vagy va­lóban távlatos ígéretet hallottunk. BÍJÉK - földön, égen Budapest (MTI)­­ A MÁV menetirányítás tájékoztatása szerint a nemzetközi járatok közül éjfélkor haladt keresztül az országon az Adriatica és a Belgrád Express. A belföldi vo­natok közül 20-22 szerelvény is ebben az idő­ben érkezett végállomására. Az utasoknak abban az élményben lehetett részük, hogy éj­félkor kürtszó köszöntötte az újévet, ugyanis amióta csak vasút közlekedik, így köszöntik az újévet. Mivel a MÁV óráit központilag ve­zérelik, így az egész országban pontban éjfél­kor egyszerre szólaltak meg a kürtök. Csökkentett járatszámmal, némi késéssel ugyan, de közlekedtek Újév napján is a Malév gépei. Két járat a levegőben búcsúztatta az óévet. A Telavivba és Kairóba tartó gépek még kedden 23 órakor szálltak fel a ferihegyi repülőtérről.

Next