Észak-Magyarország, 2001. július (57. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-18 / 166. szám

2001. július 18., szerda ITT ÉLÜNK Kő kövön Búss Gábor Olivér Van, aki nem szereti a gondolatot, hogy szobrot tesznek a templom elé, az útra. Van, aki szerint ez új szobor lesz, van aki nem tud­ja - nem is dolga tudni hogy ez az a kőből vésett Mária (na jó, annak pontos mása) lesz, ami eddig is ott állt, új helyétől pár méternyi­re. Mert bizony van, aki egy új szobor miatt - már amennyiben az miskolci lenne - eleve gyanakszik. Mert hogy a Városház téri Szé­chenyi (hogy mást ne is feszegessünk) sem nagyon fér a fejébe, sőt bármennyire régóta is van ott, ha a megszokáson túl friss szem­mel nézzük, a Centrum előtti krómozott szö­kőkút sem tűnik kimondottan telitalálatnak. Nem nagyon jönnek össze nekünk ezek a köztéri szituációk. Nem arról van szó, hogy jók, vagy rosszak, hogy tetszenek, vagy nem, hanem hogy a magunkénak érezzük, vagy nem. Hol van Miskolcon olyan szobor - de ha már Debrecen újat kapott, pedzegethetnénk a szökőkutat is­­, amit büszkén mutogatunk az ide látogató ismerőseinknek? Önök vittek már el hétvégi vendéget a vasárnapi ebéd után büszkén „arra" sétálni? Talán érthető, hogy van, aki összerezzen, ha Miskolcon az „új" és a „szobor" kifejezése­ket egymáshoz közel hallja. Ezért aztán a Hő­sök terén is csak a régi tűnt el, az új még vá­rat magára. Kár lenne rosszmájúan azon mor­fondírozni, hogy vajon nem most a legszebb­­e az a tér, nevezetesen hogy sem régi, sem új szobor nincs rajta, de azért jó lenne, ha legalább arra büszke lehetne majd a város la­kója, ami egyszer végre oda kerül. VÁROS/KÉP Felavatták. Örültünk. Azóta átala­kult a miskolci Szabó Lőrinc sétány fa ját­szótere. A változás nem a játéklehetőségek bővítését szolgálta. A homokozó kerete vél­hetően jól égett, de a hintát senki el nem tüzeli. Legalább is a kisnövésűek nem... HÍRCSOKOR • Lovagoltak, táboroztak­ Bükkszentke­­reszti táborozáson vettek részt a miskolci Lorántffy Zsuzsanna Napközi Otthonos Óvodába járó gyerekek július elején. A hatodik éve szervezett ötnapos táborban az óvodások ismerkedtek a környék törté­nelmi, kulturális értékeivel, hagyományai­val. Megfigyelték a természetet, lovagol­tak, megnézték a mészégető boksákat. • Bátyus bál: Bátyus bált rendez a sajóvá­­mosi írisz A és B tánccsoport július 28-án, szombaton este fél 7-től a Sajóvámosi Álta­lános Iskolában. A szervező csoportok mel­lett fellép a szirmabesenyői Ámor táncklub és a miskolci Ködmön táncegyüttes. Fellé­pő a polgármesteri hivatalban, a Família ABC-ben és Búzás Tibornénál 1000 forin­tért váltható. Az írisz tánccsoport támoga­tására ugyanezeken a helyeken pártoló­jegy kapható, 300 forintért. A Miskolc és környéke összeállítást írja és szerkeszti az Észak-Magyarország társadalomrovata Telefon: (46) 502-900/3230, 3235, 3236 e-mail: bujdos@inform.hu, szaloczi@inform.hu, halmos@inform.hu feflK-Misiyá­f­i H &á­fi & «!■úí-ui i'•m ’SPtoWwMHI *»*-*«Miskolc és környéke 7 Átutaztak, megálltak - kiköltöznek A Miskolci Egyetem kutatóközpontja kinyitja Sajópálfala településhatárait Sajópálfala (EM­­­HI)­­ Felavatták a napokban a Miskolci Egyetem Társada­lomkutató Kihelyezett Köz­pontját Sajópálfalán. A kis település és az egyetem kö­zött létrejött együttműködé­si megállapodás hazánkban egyedülálló. A sajópálfalai polgármester la­punknak arról számolt be, hogy a 825 lelket számláló tele­pülés életében milyen változá­sokat hozhat a kutatóközpont létrejötte. Nagy várakozás A falu lakossága várakozással van tele, örülnek, hogy éppen Sajópálfalán alakult meg a Miskolci Egyetem kutatóköz­pontja, állítja Kovács Tamás polgármester. Mint mondta, az ott zajló munkától azt várják, egyre többen szereznek tudo­mást a település létezéséről, is­merik meg a nevét. Kinyílnak a világ felé. Sokáig csak átutaztak rajta az emberek, meg sem álltak, azt sem tud­ták, mi a falu neve.Kovács Tamás - Sajópálfala ugyan csak 12 kilométerre van Miskolctól, de sokáig csak átutaztak rajta az emberek, meg sem álltak, azt sem tudták, mi a falu neve. Az egyetemmel való együttműkö­dés révén diákok járják majd a falut, rendezvényeket tartanak, a központban internetház is lesz, amelynek előnyeiből a he­lyiek is részesülhetnek. De a központ kulturális rendezvé­nyek tartására is alkalmas - emelte ki a polgármester. Kevés születés Az épületet, amelyet az egyetem használ majd, eredetileg általá­nos iskolának szánták a sajó­­pálfalaiak. Akkor, 1993-ban 56 óvodásuk volt, de mire öt év múlva elkészült az iskola, már csak hat-nyolc gyermek járha­tott volna a kétszintes épületbe. Kovács Tamás arról is szólt, ma igen kevesen vállalkoznak a szülői szerepre a település lakói közül, ma 20 óvodáskorú gyer­meket tartanak nyilván. A la­kosság öregszik. Betelepülők Azonban kedvező tendenciák is mutatkoznak: egyre többen döntenek úgy, hogy a nagyvá­rosi életmódot falusira cserél­jék. Sajópálfala közel esik Mis­­kolchoz, a buszközlekedés is jó, a helyiek nyitottak, örül­nek az újonnan érkezőknek. A kitelepülés folyamata oly mér­tékben beindult, hogy pillanat­nyilag egyetlen eladható ön­­kormányzati telek sincs már a faluban. A közeljövőben ezért új telekalakításokba, közműve­sítésbe fognak önkormányzati területeken. ............................................................. A hagyományokat is ápolják a megújuló településen A kutatóközpont avatója Fotók: Vajda János Nem nyugszanak bele az igazgatóváltásba Munkaügyi Bírósághoz fordult igaza védelmében a volt intézményvezető Alsózsolca (EM­­­HI)­­ Újabb aláírásokkal tiltakoznak a szülők Alsózsolcán, ahol a márciusban leváltott iskola­­igazgató helyére most meg­választották az eddigi meg­bízott igazgatót a 3. Számú Általános Iskola élére. A 3-as iskola igazgatóját, Ráki Istvánt március 20-i ülésén (8-7 arányban) felmentette az alsó­­zsolcai képviselő-testület, arra hivatkozva, hogy szakmailag al­kalmatlan a posztra. Megbízott igazgatónak a nagyközségben lo­­gopédusi feladatokat is ellátó Galuska Ágnest nevezték ki. Ak­kor a szülők képviseletében Rontó József aláírásgyűjtő ak­cióba fogott: 120 aláírás gyűlt össze a régi igazgató védelmé­ben. A szülői tiltakozás nem járt eredménnyel, a július 12-én tar­tott rendkívüli testületi ülésen a megbízott igazgató megkapta a kinevezést az intézmény vezeté­sére. Rontó József most is be­nyújtotta a szülők petícióját, de mint lapunknak elmondta, ez a döntést nem befolyásolta. Véle­ménye szerint a korábbi igazga­tó szakmai munkájával, a gyer­mekekhez való viszonyával sem­mi probléma nem volt, a döntést más okok indokolták. Ráki István is egyetért a szü­lői gyanúval:­­ Véleményem szerint leváltá­som legfőbb oka az, hogy a kép­viselő-testület tagjaként én is azok között voltam, akik felhív­ták a figyelmet az általunk ta­pasztalt visszaélésekre. A mi tu­domásunkra jutottunk, jeleztük a megfelelő szerveknek is. (A polgármester ellen, amint arról már írtunk, bírósági eljárás fo­lyik - ÉM.) Ráki István, miután leváltot­ták, Munkaügyi Bírósághoz for­dult, a tárgyalást szeptember kö­zepére tűzték ki. Úgy véli, hely­telen döntés volt új igazgatót ki­nevezni, amíg a régi ügyében nem született meg a bíróság döntése. Szerettük volna Horváth Já­nos, Alsózsolca polgármestere álláspontját is közzétenni, ám nem jártunk sikerrel. A szabad­ságát töltő polgármester elérhe­tőségét a jegyző nem tudta megadni, maga nem kívánt nyi­latkozni az ügyben. Fáklya Ti­­borné, aki a kulturális bizottság elnökeként részt vett a volt igaz­gató leváltása mellett döntő és az újat kinevező fórum munká­jában, szintén nem élt azzal a le­hetőséggel, hogy kifejtse állás­pontját. OLVASÓINK ÍRTAK Köszönet Képviselőtársaimnak! A segítségnyújtás, a másik em­ber megsegítése, mindig szép, nemes, emberi gesztus. Különö­sen az, ha valaki olyan ember­nek nyújt segítséget, aki önhibá­ján kívül került bajba, és onnét saját erejéből nem tudna kike­rülni, a lehetőségei és képességei messze alatta maradnak azoknak a lehetőségeknek melyekkel az átlagember rendelkezik. 2001. május 21-én a Miskolc­­hoz tartozó Ómassa településré­szen sajátos természeti csapás - egy többtonnás sziklatömb kö­rülbelül 120 méteres magasság­ból történő becsapódása­­ követ­keztében rongálódott meg és vált életveszélyessé az Ómassa 24. sz. alatti lakóház. A házban lakó özvegyasszony egyedül neveli két súlyosan moz­gáskorlátozott, tolókocsiban élő, gyógyíthatatlan beteg gyermekét. Megélhetésüket csak a rokkant­nyugdíj és a szociális ellátások biztosítják, így sajnos, lakásbizto­sítás megkötésére sem volt koráb­ban lehetőségük. A tragédia bekö­vetkezésekor, szép példáját adva a közösségi segítőkészségnek, a tele­pülésrész számos lakója sietett azonnal a helyszínre a kármenté­si munkálatok megkezdésére. Dicséretet érdemel a helyi la­kosságon kívül a gyors segítsé­gért a tűzoltóság, a polgári véde­lem, valamint az Északerdő Rt., amely már az esemény másnap­ján megkezdte a helyreállítási, rekonstrukciós munkálatokat. Külön köszönet a Szent Anna Kolpingháznak és annak elnöké­nek, Üveges Lajos úrnak, azért, hogy a fürdőszoba teljes felszere­lését biztosították. A Városi Közgyűlés 2001. jú­nius 28-i ülésén a képviselők többsége (36 fő) ajánlott fel kép­viselői tiszteletdíjából kisebb-na­­gyobb összeget a károsult, káro­sultak megsegítésére. Jómagam, mint a terület ön­­kormányzati képviselője, ezúton is szeretném kifejezni nagyrabe­csülésemet és köszönetemet a felajánlásokért. Dr. Kovács László ÖNKORMÁNYZATI KÉPVISELŐ Édesapám nyugdíjba vonul Nemcsak kiváló orvos, de nagyszerű szülő is 1934. szeptember 23-án született és gyermekkora óta orvosnak készült. Dr. Sándor Béla, aki a Debreceni Orvostudományi Egyetemet kitűnő eredménnyel végezte el, életét az orvoslásnak szentelte. Nemcsak a betegsége­ket gyógyította, hanem az embe­rek lelki problémáira is gyó­gyírt talált. 25 évet dolgozott a szirmabesenyői Egészségügyi Központban, és mindig azon fá­radozott, hogy a legjobb ellátás­ban részesüljenek betegei. Sem időt, sem fáradságot nem sajnál arra, hogy késő esti vagy éppen hajnali hívásokra is azon­nal házhoz menjen és ellássa a beteget. Nemegyszer pontos, precíz és gyors diagnózis felállítására volt szükség ahhoz, hogy élete­ket mentsen. Azt hiszem ezek az emberek soha nem felejtik el ál­dozatkész munkáját. Kevés sza­badidejét is szakkönyvek, folyó­iratok tanulmányozásával tölti, hogy naprakész legyen. Ő maga sok cikket, tanulmányt írt és többször alkalma nyílt külföl­dön előadásokat és konferenciá­kat tartani. Még a mai napig is felkeresik az orvosi egyetemisták, akik ol­vasták tanulmányait és segítsé­get kérnek tőle. Ezúton szeretném őt köszön­teni nyugdíjba vonulása alkal­mából, és megköszönni a türel­mét és mindazt a jót, amit ér­tem, értünk tett. Almásiné Sándor Krisztina SZIRMABESENYŐ

Next