Észak-Magyarország, 2002. november (58. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-14 / 265. szám

2002. november 14., csütörtök HÍRCSOKOR • Művészeti napok az Adyban­ Kortárs művészeti napokat rendeznek november 14-15-én a miskolci Ady Endre Művelődési Házban: ma este 7 órától az egyesült ál­lamokbeli Mary Sano és a Duncan Táncso­­port mutatja be a Zen­és Most című előadását, holnap este 8-től a balkáni ze­nét játszó Besh o Drom tart lemezbemu­tató koncertet. A Gryllus Vilmos dalosköny­ve című gyermekelőadás november 20-án hallható, 29-én pedig Quimby-koncert lesz. 0 Bábcirkusz: Óvodásoknak, kisiskolás­oknak rendez bábcirkuszt a Ládafia Báb­színház a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Házban holnap délután fél 3-tól. a Grafikák Barcikán. Horváth Kinga grafikusművész alkotásaiból nyílik kiál­lítás ma délután 4 órakor a kazincbar­cikai Kisgalériában. Kakukkfészek Ken Kesey - Dale Wassermann: Kakukkfészek című művé­nek bemutatója lesz holnap este 7 órától a Miskolci Nemzeti Színházban. A darabot Kiss József állította színpadra. A HANGVERSENYTEREMBŐL JELENTJÜK. Félreértés pedig ne essék Bánhegyi Gábor Félreértés ne essék, ko­rántsem arról van szó, hogy a Nép­szerű zenei esték hétfői koncertjének egyik része rosszabb lett volna mint a másik, hanem arról, hogy az egyik része kiemelkedően jobb volt, mint a másik. Glinka Ruszlán és Ludmilla nyitánya bájos volt, kedves, könnyeden is dinamikus, bár a Miskolci Szimfonikus Zene­kart vezénylő Török Géza kis­sé feszültnek tűnt. Ez azon­ban rögtön feloldódott, mi­helyst Schumann a-moll zon­goraversenye szólalt meg. A remekmű hallatán egyre za­­vartabbá vált a hallgató, hi­szen Farkas Gábor zongo­raművész képességei és érté­kei elvitathatatlanok, a zene­kar dirigensével együtt híven tolmácsolta a Schumann által megálmodottakat, a con­­certáló felek gyönyörűen, si­mán adták át egymásnak a megszólalási lehetőségeket, az egész azonban túl kerek, túl gömbölyded volt, vala­hogy végül lecsúszott róla a figyelem és egy idő után - bármily csúnya is ilyet mon­dani - valahogy kikívánkozott a hallgató a folyosóra, mert úgy érezte, fogyóban a lev­egő. Az igyekezet és a mes­­terségbeli tudás azonban el­nyerte méltó jutalmát, a virtu­óz technikával megáldott Far­kas Gábort kétszeri újrázásra is késztette a karzat. Minden zenehallgatónak vannak kis szíve csücskei és ezt a kis szubjektivizmust az sem tudja magáról levetni, aki időnként ír is a hallottak­ról. Ebbe a kategóriába tarto­zik jelen esetben a két zseni (Muszorgszkij és Ravel) talál­kozásából született Egy kiállí­tás képei, amelyhez hétfőn este társult egy zseniális megszólalás, jelen sorok ro­­vója sokféle változatban, sokféle felállásban hallotta már a művet, de ennyire - apró hibáival együtt - hang­hordozókészen talán még so­ha. A tudósítói memóriába sorra rakódtak el az apró nüanszok, mint koncerti csúcspontként megemlítendő pillanatok, de a sokadik után már nem maradt más, mint felismerni, a Török Géza ál­tal rendkívül kidolgozottan és inspiratívan vezényelt ze­nekar a csúcsformáját mutat­ja a közönségnek. Ennyire fé­lelmetes kazamatát, ennyire csacsogó, csipogó, botladozó csibetáncot, ennyire nyikor­­gós ökrösfogat-vonszolást, ennyire hátborzongató Valpurgis-éjt, en­nyire napfé­nyes örömünnepélyt rég nem hallott a miskolci közönség és bizony szerencsésnek mondhatta magát, aki része­se volt ennek a hangver­senynek. Félreértés pedig ne essék, a szünet előtti tapsözönből egy kicsit lehetett volna idecsip­­pantani. KULTÚRA / SZÓLÁSTÉR / 5 Homoki, Heki és a pápuák Miskolc (EM­­­DK) - Az is­meretterjesztő filmek többsége maradandó, tíz év múlva is le­vetítik őket — vallja Gyenes Ká­roly, a Natura szerkesztő-ren­dezője. - Ma a legkülönbözőbb műsorokkal csábítják a nézőt a tévécsatornák, de a visszhang­ból azt látjuk, hogy a jó termé­szetfilmeket megtalálják. Az Ismeretterjesztő Filmek ül. Miskolci Szemléjén is elég sok a természetfim. E műfaj legendás alakja Homoki Nagy István vagy Rockenbauer Pál, aki a televízió el­ső alkalmazottjai közé tartozott, s azzal a feladattal érkezett, hogy is­meretterjesztő filmeket szerkes­­­szen. Kevesen tudják, hogy a ter­mészetjáró Rockenbauer jóvoltából került a képernyőre például Öve­ges professzor, akinek kedves kí­sérletei Heki kutyával és a többiek­kel a fizika iránt érdeklődő mai gyerekek körében is népszerűek - a televízió ugyan ritkán „porolja le” a sorozatot, de műsoros videó formájában hozzáférhető. A Natu­ra szerkesztősége néhány kisebb megszakítással ma is működik, s olyan népszerű produkciókat hoz létre, mint például a Dunát a for­rásától indulva végig bemutató „Európa kék szalagja”. Meglehet, e régi klasszikus értékek követése az oka, hogy a tavalyi szemlén két filmjük is közönségdíjat kapott. - A szerkesztőség egyik alapel­ve, hogy tiszteljük a tájat és ben­ne az embert - mondja Gyenes Károly, majd elmesél egy történe­tet: *1968-ban Rockenbauer Pál olyan pápuák földjén járt, akik gyerekkorukban még emberevők voltak. Amikor megkínálták saját főztjükkel, Pali azt minden fintor­­gás nélkül elfogyasztotta... Öveges professzor ma is népszerű Fotó: Dobos Klára OLVASÓINK LEVELEIBŐL SZÓLÁSTÉR „Hátborzongatóan gyönyörű volt...” Miskolcon a zeneoktatás és a kóruséneklés régi ha­gyományokkal rendelkezik. Ezt erősítve október 19-én a Miskolci Egyetem Díszaulá­jában tíz kórus színvonalas előadását hallhatta a nagyérdemű. Ez a hangver­seny a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége által kezdeményezett országos fesztivál-koncertsorozat egyik állomása volt, amely Kodály Zoltán születésének 120. és halálának 35. évfor­dulója alkalmából került megrendezésre. A KÓTA felkérése meg­tisztelő volt, a mi kóru­sunk, a Zrínyi Leánykar is hangot adhatott Kodály iránti tiszteletének és szere­­tetének. Karnagyunk, Engi Zsuzsa vezetésével fárasztó, ámde eredményes próbák vették kezdetüket. Az isko­lakezdés némiképp nehezí­tette a dolgunkat, de ezt a nehézséget is sikeresen le­küzdve, felkészülten léphet­tünk a közönség elé a többi kilenc kórussal: Miskolcról a Kis Fazekas Kórus (kar­nagy: Balásné Molnár Ildi­kó), a Fazekas Gyermekkar (karnagy: Halmainé Újvári Mária), az Egressy Béni Ze­neiskola Vegyeskara (kar­nagyok: dr. Farkasné Sajó Márta és Murvainé Bodnár Ildikó), a Fráter Kórus (kar­nagy: Regős Zsolt), a Forrás Kamarakórus (karnagyok: Balásné Molnár Ildikó és Kovács Andrea) és a Cardi­nal Mindszenty Kórus (kar­nagy: Gergely Péter Pál); Kazincbarcikáról az Ádám Jenő Központi Általános Is­kola Gyermekkara (kar­nagy: Molnárné Marczis Er­zsébet); Sárospatakról az Árpád Vezér Gimnázium Kórusa (karnagy: Baloghné Rozgonyi Antónia) és egy kárpátaljai vendégkórus Tiszapéterfalváról, a Művé­szeti Iskola Gyermekkórusa Gajdos Viktória vezényleté­vel. Több mint háromszáz énekes „világtáj éneklésé­ben” elhangzott­­ a kicsi­nyektől egészen a felnőttek­­­ig - Kodály-Berzsenyi: A magyarokokhoz (vezényelt: Gergely Péter Pál) és Karai József: Kodály szavai (vezé­nyelt: Halmainé Újvári Má­ria) című kánonja. Az élmény még most is bennünk él. Hátborzongató­an gyönyörű volt. Az éne­kesek és az érdeklődők szá­mára szignál - az avasi to­ronyjáték és a Páva-variá­ciók hangjai - jelezte a hangverseny kezdetét. Dr. Bíró György, a Miskolci Egyetem rektorhe­lyettesének köszöntőjét Alakszainé dr. Oláh Anna­mária, Miskolc Megyei Jo­gú Város alpolgármester­ének megnyitója követte. A zene szeretetét szívében őrző közéleti ember - a Fa­zekas volt diákjaként - vi­lágos megfogalmazásában hallhatták a jelenlevők: „Mit is hagyott ránk, rá­tok, kedves kórustársaim Kodály Zoltán? A nemzeti zene hagyományait, a korai zenei nevelés kötelezettsé­gét”, s köszöntötte Miskolc Megyei Jogú Város önkor­mányzata nevében a ma­gyar zenei kultúra ünneplé­sére összegyűlteket. A műsort Lukin László vezet­te, aki szavaival olykor megmosolyogtat, de fontos megjegyezni, hogy mondan­dójának mindig van tanítá­sa. A nívós hangverseny karnagyunk, Engi Zsuzsa - a rendezvény főszervezője - szavaival zárult, melyben kórusunk nevében köszöne­tet mondott dr. Besenyei Lajos rektor úrnak, hogy az intézményi háttért bizto­sította, s a nagyhírű Mis­kolci Egyetem - a koncert fővédnökeként - örvendezé­sünknek­ otthonát, kapuit megnyitotta. A köszönet szólt Miskolc Megyei Jogú Város Önkor­mányzatának, miszerint a KÓTA nemes kezdeménye­zését felkarolta, s fő támo­gatójaként megvalósulhatott a kodályi szellemiséget őrző kórusok, lelkes karnagyok tolmácsolta gondolat: „Nem sokaság, hanem lélek...” így zajlott a Kodály Zol­tán tiszteletére rendezett hangversenye, amely min­denki számára gyönyör­ködtető volt. Ily módon vált valóra a nagy magyar zene­szerző és zenepedagógus ál­ma: „A zene nem a magáno­sok kedvtelése, hanem lelki erőforrás, amelyet minden nemzet igyekszik köz­kinccsé tenni.” Horváth Viktória Anika, Zrínyi Ilona Gimnázium Némi magyarázattal tarto­zunk e levél helye és terjedel­me miatt. Olvasónk leveleinek megszokott helye eddig a szol­gáltató oldalunk Szólástér ro­vata volt. SMS-falunk népsz­erűvé válása óta azonban a rövid üzenetek „küzdenek” a helyért a levelekkel: hol egyik, hol másik műfaj húzza a rö­­videbbet. A levelezést kedvelő olvasóinknak szeretnénk ez­után több lehetőséget biztosí­tani, így csütörtökönként fél oldalt szentelünk olvasóink véleményének. A levél terjedelméről­ ugyancsak a helyhiány miatt gyakran kényszerülünk a le­velek megrövidítésére, még akkor is, ha a téma megér­demelte volna a nagyobb ter­jedelmet. Most ez is elkerül­hető volt. (a szerk.) Milyennek találják a me­gyei napilapot, mi tetszik, miről olvasnának szívesen? Ennek jártunk utána a mezőkövesdi Kovács Mátyás otthonában. „A nyári hónapokban szüneteltettük az újságot, szeptember végi akcióban azonban újra előfizettük, hi­szen már az egész család­nak hiányzott”. A beszélge­tés közben aztán kiderült, Kovács Mátyás hosszú évti­zedek óta szépen sorba rak­ja a Mezőkövesdről szóló ol­dalakat, valamint azokat is megőrizte, amelyeken az ő felvételei vannak: kül­sősként sokat fotózott hajda­nán az Északnak. A kisebbik lány, a közép­­iskolás Anna most látja először a húszéves kiadást, csodálkozva hasonlítja a mai, színes újsághoz. Hát színesben jobb, állapítja meg, főként az utolsó oldal. Ő délután lát neki az olva­sásnak, és mindig ezt az ol­dalt nézi át először. Mint hobbifotós, a képeket figyeli kritikus szemmel, főként az első oldalit. Túl sokat fog­lalkozik az újság az egész­ségüggyel, a kultúrával vi­szont keveset. Édesapja is szívesen olvasna irodalmi igényességű publicisztikai írásokat, úgy véli, a hirde­tések túl sok helyet elvesz­nek. Mi tagadás, a sportol­dalakat csak átfutja ő is, a család többi tagja is, hiszen nem sportos beállítottságú­ak. Egyébként a családban felesége, Teréz lapozza át legelőször az Északot, aztán a nagyobbik lány, Kinga. Teréz a második oldalt csak átfutja, hiszen a tv, rádió híreiből már ismeri az or­­szágban-világban zajló ese­ményeket. Érdekli viszont a villámvoks, az emberek vé­leménye, nyilatkozata a kü­lönféle dolgokról, de a jegy­zeteket sem hagyná ki, azo­kat is jónak tartja. Több riportot, több hírt Mezőkövesdről!­­ engednek utamra végül. Nálunk bírálhat az olvasó Valóra vált a nagy zeneszerző álma... A Kovács család alkalmi lapkritika közben­Fotó: Szatmári

Next