Északkelet, 1910. november (2. évfolyam, 45–48. szám)

1910-11-06 / 45. szám

Felelős szerkesztő : Dr. V­E­R­E­C­Z­Y ERNŐ. Társszerkesztők: Dr. BARTHA JÓZSEF, Dr. GLATZ JÓZSEF. Laptulajdonos és kiadó: az „ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA“. Megjelenik minden vasárnap, s Hirdetések a legmérsékeltebb árért közöltetnek. Nyílt tér sora 20 fillér.­­ Előfizetési és hirdetési díjak e lap kiadóhivatalába­n (Szatmárnémeti, Kazinczy­ utca 18. sz.) küldendők. Előfizetési árak: Egész évre 4 korona, 1 Negyed évre 1 korona. Fél évre . . 2 korona.­­ Egy szám ára: 10 fillér. Kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda, Szatmár-Németi (Zárdával szemben). Telefon­szám: 284. Szerkesztőség : Hám J.­u. 1. sz. Telefon-szám: 173. Választások előtt: Dr. Veréczy Ernő. Szatmárnémeti szab. kir. város közönsége bizottsági tagok választása előtt áll. Mint ilyen alkalommal már általánosan szokás, foglalkoznunk kell az egyes kerületek sérelmeivel, ügyes­bajos dolgaival, hogy bár lakonikus rövidséggel, de mégis kimutathassuk azt a kört, azt a teret, amelyen a megválasztandó bizottsági tagoknak működni kell akkor, ha megbízóik ér­dekeit igazán képviselni akarják. Ez alkalommal a II. kerület sé­relmeit és jogos kívánságait soroljuk fel azért, mert a II-ik kerülethez tar­tozók a Szatmárhegy és külterület, az anyavárosnak igazán indokolatlanul el­hanyagolt két mostoha gyermeke. Ha igaz az, hogy akik egyenlő kötelezetts­k igét viselnek, azokat egyenlő jog is illeti meg, akkor ezen általá­­­nos szabály alól erkölcsi testületnél kivételnek nem lenne szabad lenni. Tekintettel azonban azon szintén ál­talános szabályra, hogy a városok élete épen olyan fejlődésen megy ke­resztül, mint az emberi élet, termé­szetes dolog az, hogy a külső részek, mint későbben keletkezett s a civilis­­tába bevont területek nem lehetnek a fejlődés ama fokán, mint a már ko­rábban is meglevő részek, viszont azonban nem szabad elvonni ezen ké­sőbben keletkezett és városhoz csatolt területtől ama eszközöket, amelyek egyenesen alapját képezik a fejlődés­nek. Hogy állunk már most a Szat­­márhegynél? Évek óta nem kérnek egyebet, mint azt, hogy köveztessék ki a templomukhoz vezető út, hogy rossz időben is elmehessenek az Isten házába. E kívánság olyan csekély és olyan méltányos, hogy akkor, amidőn épen olyan terheket viselnek, mint mi, ez a kérelem azonnal teljesítendő lenne. Minden sürgetés dacára ez a kérelem még ma is csak az ígéret­nél áll. ..................................................................................................................M ■ ....................................Ili ■IHM« I IIIBI ■IUlflé A tanár ur. Irta: BERKI GÉZA. A fiatal ambiciózus tanár unottan ült katedrájánál. Kelletlenül babrált iróniával s ideges nyugtalansággal nézett körül. Kiné­zett a hatalmas épület szárnyas ablakán. Tekintete elkalandozott a kis város nyüzsgő forgatagában. Vasárnap volt s ilyenkor min­den olyan mozgékony, olyan eleven. A nap átszüré sugarait a tanterem ablakain. A le­vegőben szállingózó porszemek milliárdjai pedig vígan úszkáltak a napsugarakban. De a tanár úr mindezt nem vette észre. Ma nem érdekelte a vásár zaja, ma nem vizsgálta búvárkodó szemmel a vásári sáfárok életét. Ma nem ejtette lelkét kelle­mes zsibongásba a napsugarak kacér hul­lámzása, a porszemek ártatlan játéka. Ma határozottan ideges volt és türelmetlen. Fiatalon került e meglehetősen szép és kényelmet nyújtó állásba. Nem a pro­tekció juttatta a tanári székbe, hanem az esze, az ambíciója. Nem volt mulatni, élv­­halászni vágyó, sőt inkább komoly s ma­gába zárkózott természetű. Akik az utcáról ismerték, talán ellenszenvesnek találták, bár beszéde, modora megnyerő volt. Dacára harminc évének, még eddig nem volt szerelmes. El volt foglalva hiva­tásával s eddig nem jutott eszébe a szere­lem. Már, már azt hitte, hogy őt el fogja kerülni ez a betegség. A katedrán ülve, idegesen dobol uj­jaival az asztalon. Nem érdekli, ami körötte történik. Nem veszi észre a növendékek hangos viselkedését, a pajkosabbak hancú­rozásait. Őt most egészen más foglalkoztatja. Egy szőke fej, egy bóbitás kalap, no meg egy könnyen suhogó lenge ruhadarab. Igen, őt a komoly, törekvő tanárt most nem érdeklik a nyelvragozások, meg a kü­lönböző igenevek. Őt most jobban érdekli két szem kacér villanása, egy piros ajak be­szédes hahotája. Ő most arra a kis rövidszoknyás, hal­­ványarcú leányra gondol, akit naponként nyomon követett a sötét sikátorokban. Aki előle mindig menekült. De akivel ő mégis megismerkedett. Mikor a leány az üzletből jött haza­felé, ő, mint rendesen, ott várta egy sarkon. Oda támaszkodott egy villanylámpához s türelmesen várta a leány bóbitás kalapját, lenge ruháját, szive hevesebben dobogott. Mindig elhatározta magában, hogy most vfi r ■ v­í­­­r polgári, katona és orthopäd cipész-Klanicza László szolidabb árban a legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig készülnek ugye francia valamint angol cipők és csizmák, dísz-, lovagló stb. csizmák. (Orthopod) Fájós lábakra kiváló gondot fordít. Vidéki megrendeléseket és javításokat gyorsan és pontosan eszközöl.

Next