Északkelet, 1911. június (3. évfolyam, 104–126. szám)
1911-06-01 / 104. szám
/ III. évfolyam. 104-ik szám. Szatmárnémeti, 1911. június 1. Csütörtök. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: Szerkesztőség és kiadóhivatal. Helyben: Egész évre: 12 K. Vidéken: 16 K. Északkeleti Könyvnyomda Szatmár-Németi Egy szám ára: 4 fillér. Kazincziy u. 18. Telefonszám: 284. Mindennemű díjak a kiadóhivatalba küldendők Nyílttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltétnek Orság (V.) Ha mindennapi életünket különböző alakulásaiban figyelemmel kísérjük, meg kell állapítanunk azt, hogy minden téren változtak a viszonyok, s minden kielégítésre való szükséglet beszerzése horribilis módon megdrágult. A rohamos áremelkedésnek súlyát érzi mindenki, ólomszárnyakkal nehezedik azonban azokra, akiknek nincsen kire visszahárítani a drágaságot, azaz a fizetésből élőkre. Ugyanis, ha a napszám drága, magasabb lesz az ára a búzának is, azaz a termelő áthárítja a művelési többletkiadást a fogyasztóra. Ha a munkás drágább, az iparos is drágábban adja ipari termékeit. Ha a marha ára emelkedik, a mészáros, mint ezt napról-napra sajnosan tapasztaljuk, drágábban adja a húst. Tehát mindenkinek van tere arra, hogy az előállítással, termeléssel előálló többletkiadást valakire átháríthassa, úgyhogy a drágaságot végeredményében csak azok érzik meg, akik fizetésből élnek s ezek közül is különösen azok, akik állami, vagy törvényhatósági, felekezeti szolgálatban vannak, mert hiszen nekik nincs kire visszahárítani megszüntetni s ha ez nem sikerülne Nagy panama Divatudvarba. Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk , valamint japán, risz, gyöngyszalma és giradi kalapküldemények érkeztek a „ KARDOS-féle FELTŰNŐ OLCSO ARAK. rr pr < kávékereskedőnél Szatmar, Kazinczy u. 16. sz. „Mukk«K PilkÖ keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 440 korona,L /Lilnu ... Villanyerővel pörkölve. a drágaságot. Az a kereskedő segéd, ipari alkalmazott a viszonyok drágulásával arányban felemelheti munkabérét, de az állami, törvényhatósági és felekezeti alkalmazottnak nincs alkalom nyújtva arra, hogy a drágasággal arányosan követelhesse munkája ellenértékének emelését, mert e követelésnek csak akkor lenne súlya, ha azzal lehetne fenyegetőzni, hogy ellen esetben a rábízott állami funkció végzését megtagadja. Ez azonban képtelenség a közhivatalnoknál, mert a kötelesség teljesítésének megtagadása a büntető törvénykönyvbe ütközik. Amint pedig pl. az állam a maga jószántából ad, az segélynyújtásnak nem tekinthető. Mert a legközelebbi fizetésrendezések alkalmával pl. az állam átlagosan 10 százalékkal emelte a fizetéseket, holott az összes szükségletek kielégítése 100 százalékkal drágult. Sokszor tapasztaljuk azt is, hogy a nyersanyagok beszerzésének és az előállítási költségek megdrágulásával nem áll arányban az előállított termék ára, azaz a termelők, az előállítók terményeiket sokkal drágábban értékesítik, mint azt az adott viszonyok között tehetnék. Különösen éppen az existentiális szükségleteknél tapasztaljuk ezt. Nézzük pl. a kenyeret és húst! ! Valamikor réges-régen felment a búza ára, természetesen felemelkedett a liszt ára is. Aztán leesett a búza ára, természetszerűleg le kellett volna menni a liszt árának is. Mit láttunk azonban, azt, hogy a liszt ára nem szállott le. Majd megint jött egy rész a gazdasági esztendő, ismét emelkedett a búza ára, természetesen a liszt ára a már magasabb árról ismét még feljebb emelkedett. Ez a processus már isten tudja már hányadszor ismétlődött, az eredmény, az a tény, hogy a búza, a liszt és a kenyér ára között nincs meg az arány. Ugyancsak ezt látjuk a húsnál is. Ha drágább a marha, drágább a hús is, ha leszáll a marha ára, a hús ára marad a régi, ha megint drágább lesz a marha, a hús árát emelik a mészárosok, úgyhogy ma már ott állunk, hogy húst a kisebb fizetésű alkalmazottak csak sátoros ünnepkor ehetnek. Tekintettel pedig arra, hogy éppen az existentiális szükségleteknél találunk ilyen igazságtalanságot, a hatóságnak kellene az aránytalanságot minden rendelkezésre álló fegyverrel