Északkelet, 1911. július (3. évfolyam, 127–152. szám)
1911-07-01 / 127. szám
Szombat S / III. évfolyam 127-ik szám. Szatmárnémeti, 19 H. tudus ! [KAI NA PI LA! UtiitíA l iLCi? Előfizetési árak | HeigjPn: Egész évre: 12 K. Vidéken: 16 K. Egy szám ára: 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mindennemű díjak a kiadóhivatalba küldendők Északkeleti Könyvnyomitia Szatmár-Németi 1 Nyílttér sora 20 fillér. Kazinczy u. 18. Telefonszám: 284. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltélnek SEiliLiá,S Wt Jf[ Jft nr] Megint baj van. A magyar ugar megint fukar lesz, sovány kalászokat ringat keblén. Alig egy-egy esztendő kivételével ugyanaz a nóta mindig aratás idején. Hogy is vagyunk hát ? Közeledünk, veszedelmesen közeledünk a romlás, az országos csőd felé. Évről-évre tűrhetetlenebbek a viszonyok, napról-napig rosszabbak az állapotok. Szinte minuciózus pontossággal állapítható meg az ország közgazdasági életének rohamos összeomlása. Betegség, gyötrő láz mindenhol, ahová nézünk, ahova tapintunk. Valami véghetetlen kin jajszava lendül át a magyar levegőn a fülükbe, valami az utolsó erőfeszítés vergődésébe, valami keserű, megdöbbentő átkozódás. S mintha nem érezné, nem hallaná ezt sem azok közül, akiknek a vihartépett vitorlái a magyar gályát diadalmas erővel kellene vinniök a kultúra révje felé. Mintha senki sem érezné, hogy az erekben egyre lassúbb, tétovázóbb a verejték iamozása! A nagy politika apró berkeiben immár jó néhány évtizede alig történnek egyéb dolgok, mint kicsinyestül olcsói akap házi zsürielődések, szerelmi duzzogások. Hiszen mind szép, érdekes dolog, idegizgató és vérbizsergető, változatos játék lehet ez, de nem nekünk a koldus-tarisnyája magyar nemzetnek való. Minket nem indítanak meg ezek, mert mi betegek vagyunk, ijesztő módon fogyatékon van a kenyerünk, mi éhezünk, mind többen éhezünk. " Egyedüli kenyéradó foglalkozásunk a mezőgazdálkodás. Ennek is maradt, elavult a rendszere, mely — s bátran kimondhatjuk — tisztára a föld, a természet jóakaratára spekulál. [ S az idén közös anyánk, a jó magyar i föld is rosszkedvű. Hol lesznek a dúskalászu, kövér, büszke rónák? Amint majd odasuhan a kasza a kalász tövéhez, bizony bágyadt lesz a leomló buzaszálak zizegése. Megállhatunk majd a sovány buszakeresztek között s egy kissé gondolkozhatunk. Mi lesz ebből a szerencsétlen országból, ha továbbra is a régi gazdasági politikát folytatjuk? Mi lesz velünk, ha továbbra is megátalkodottan, szinte végzetszerűen a régi gazdasági rendszerhez ragaszkodunk? A mezőgazdasági és ipari termelésnek egyöntetű, minden irányú fejlesztésén dolgozik minden kulturállam s mi meg ott állunk a magunk érőléiért, kiócskult mezőgazdálkodásunkkal a világállamok között, tehetetlenül, üres marokkal, üres hombárral. Amit a magyar eke termel a magyar földből, azt megeszi Ausztria csaknem ingyen s amit az osztrák ipar produkál, megvesszük, mi méregdrágán, mert kellett nekünk — s ki tudja, még meddig kell! — a közös vámterület, mert szegények, koldusok akarunk lenni. És ez így megy már hosszú évtizedek óta! Álmodozunk erős, izmos, kultur Magyarországról és nem akarjuk megérteni, hogy ehhez egyetlen út, az erős, modern gazdasági élet melynek belterjes, korszerű a mezőgazdasága, fejlődött, versenyképes az ipari termelése, eleven, körültekintő a kereskedelme. Nem akarjuk megérteni, hogy ez az egyedüli út, mélyen haladva, a kulturállamokkal lépést tarthatunk, vagy legalább is közvetlen nyomukban mehetünk. Az egyetlen csapás, mely elvezet oda, ahol nem kell töprengenünk , vájjon meg lesz-e a betévő falatunk ? Ahol nem kell mindent az ne mulassza el szükségletét nálam beszerezni, mert üzletáthelyezés miatt, dúsan felszerelt raktáromat mélyen leszállított árakban árusivásárolni tóm. Dús választék ing, kalap, nyakkendőkben. Deák tér 7 szám. (Halmi ház.)