Északkelet, 1911. szeptember (3. évfolyam, 178–202. szám)

1911-09-01 / 178. szám

­ HI. évfolyam: 178-ik szám. Szatmárnémeti, ISII. szeptember 1­1 I 1 Péntek. Előfizetési árak: Helyben: Egész évre: 12 K. Vidéken: 16 K. Egy szám ára: 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Szatmár-Németi Kazinczy­ u. 18. Telefon-szám: 284. Mindennemű díjak a kiadóhivatalba küldendők Nyíl­ttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltélnek toptakk­ ninjs. Iskolanyitás szeptember elseje. Sóhajt­va köszöntlek__Egy dátum csupán és benne annyi várás annyi aggódás. Egy dátum és benne olyan erős intelem... Mintha külön lelke volna, mely gondol­kozásra kényszerít. Uj szemhatár tárul elénk. Uj felfogásra emelkedni kényszerít. A materializmus nászának idején, mi­kor minden nemzeti, társadalmi és egyéni életnyilvánulásnak végső gyökérszálait a gaz­dasági berendeződésben keressük, ma ide­alistákká finomodunk. Szemlélődünk. Áhítat­tal hajtunk fejet és térdet a kultúra előtt, jóleső melegséggel látjuk, hogy vannak kér­dések, melyek tiszták az anyagiaság sarától és mégis vezérkérdések, nálunk történelmi szerepűek. Hozsanázva ismerjük fel a törté­nelmünk viharaiban is meggyökeresedett kul­­túra-palántákat s a kiábrándulás fájó beis­merésével valljuk be, hogy a nagy zivata­roktól megcsapdosott magyar nemzet egyet­len útravalója a második évezred útvesztő­in a kultúra. Volt egy csoda a népek történelmében. A zsidó nemzet. Midőn a brutális, pogány egy fi­rtVözítő gondolatra emelkedik. Nincs országa, vége a nagy nemzeti törekvésnek, nagyhatalmak vaslábai letiporták önállóságát kardját összetöri, nincs miért élnie... De van! Él hitének! Haldokló izmai visszanyerik ru­­gékonyságukat, felkel, lerázza a sirí rögöket. Van hivatása. A hit. Az egyetlen, a Jehova hite. És a lerongyolt, letiport kis nemzettö­redék akkor érzi lelkét legerős­sebnek — még a vad, pogány hódítót is meggyőzőnek — midőn az apró nemzeti vereségek során eljut a véghez. Álljunk meg, feleim!... Látjátok szeme­itekkel, mik vagyunk? Materialista arcvo­­nása a mi politikai ideálkészletünk. Önálló bank, vámterület, nemzeti hadsereg__ Ho­­­vá tűntek? Materialista politikánk romba dőlt. Miért ? Mert — s ez a kiáltó ellentmon­­­­­­dás ráfogták, hogy túlzó idealizmus te­remtette, mely nem tudott számot vetni a le­­­hetőségekkel. Valóban sokkal gyöngébb, té­t továzóbb a lelkünk, mintsem küzdeni tud­­­­tunk volna érte... A bennünket pusztító ha­­­­talom­ feltarthatlanul marad­ előre, végig raj­­­­tunk. Letiporva fekszik nemzeti ideálunk. Úgy­­­hogy gúnyos, kétkedő vigyorgás mered arra­­ is, aki még híven feltámadásában, olykor egy­­ sirí mécset gyújt hullája felett. Hátha nekünk is azt a sorsot írta elő az­ Úr, a hadak Ura, hogy most értsük meg igazi hivatásunkat? Hátha a mi felébredésünk, ma­­­gunkhoz térésünk most jön el a nemzeti ide­­­­álok gyászos sírja felett? Hátha a véres kar­­­­dokkal segített materiális politika kijátszott kártyái még nem a gyászjelentések nemzeti önállóságunk kimultáról? ... Hátha jön még egy ordulat, midőn belátjuk, hogy a mi igazi hivatásunk, a­­­ kultúra. Nem alkalomszerű holdkóros képzelgés ez? Hátha most érünk meg arra a felfogásra, hogy kultúrai fejlettséggel, kultúrai általá­nossággal termeljük ki azt az új, tiszta elméjű és nyílt szemiű, erkölcseiben erősebb, akara­tában állhatatosabb és hitében fanatikusabb magyar nemzetet, a­melyik az eljátszott kár­tyákat kezébe vegye, a­melyik perújítással­­ éljen az osztrák politikával szemben elsik­­­­kasztott önállóságáért? ... Mert gonosz lágyság, gyilkos önzés, számításra tehetetlenség­, vak tudatlanság a mi politikai verességeink okai. Most várunk egy Messiást. A hazájukat vesztett zsidók is azt várták. Várjuk a ma­gyar Messiást, azt az uj, tisztább szívü, ne­mesebb vérű, nagyobb szemhatárú magyar nemzetet, amelyik képes lenne a lehetetlenre, az első ezredévben elvesztett, önálló Ma­gyarországot újra megépíteni! Magyar tanítók! Melegszik-e ezért telketek? Gondolkoztatok-e már erről? Egye­­­temi professzorok, nagy tudósok, kik célta­lanul — vagy passzióból vagy kenyérszer­zésből —­­tök a katedrákon, kerestétek-e ezt a nagy missiót, amely lelket lehell­jen a szavatokba, lelket vigyen a hallgatókba szikrákat gyújtson, melyekből egy uj generá­s­ció komoly idealizmusa fog kiragyogni. Mert ez kell a gyermeknek, kinek min­den kulturális szerszáma egy ábécés köny­vecske, ez kell a tanítónak — legyen a ka­tedrája a falusi iskolák tapasztott földjén, vagy az egyetem tölgyfaparkettjén — ez kell a tanítványoknak. Cél, missió, mely széle­sebb legyen a kis önző kenyérkereseti cé­loknál, magasabb is legyen, mert csak magas célok tudnak melegíteni. Íme, itt eg­yf cél. Az egyetlen, a­mi me­legíthet, a­mi elég magas, hogy mindenki felé haladhasson A zsidók között támadtak telkek, kiket nem tudunk ma sem érteni, valami tüzes, ki­­józaníthatatlan szerelemmel teljesedtek meg egy eljövendő szép ko­rképzelet ragyogása iránt. Fanatikusok, őrültek voltak a kor­társaik szemében, de az idő nekik adott iga­zat. Addig próféltáltak, addig jövendőltek, míg eljött a­­ Messiás! Hinni, hinni! Ezt tanítsátok! Hinni, hogy BOX, SCHEVRAUZ, valódi AUTÓK­LAK férfi, női és gyermek : cipők minden színben és legújabb kivitelben legna­­­­­­g­yobb választékban kapható : : GRÜMFELD SÁMUEL Deák­ tér 9., TELEFON 252. TELEFON 252. VJ

Next