A Polgár, 1914. február (6. évfolyam, 5-8. szám)

1914-02-01 / 5. szám

5. szám. VI. évfolyam. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre. . . 4 korona. Egy lap ára 10 fillér. Laptulajdonosok, kiadók, és a szerkesztésért felelősök: az Északkeleti Könyvnyomda tulajdonosai. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmárnémeti, Kazinczy­ utca 18. szám, (Zárdával szemben). Telefon­szám : 284. Szatmárnémeti, 1914. február 1. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Farsangi sír. Más esztendőkben februárban Karnevál herceg uralkodott, most pedig a gond és aggodalom. Sem­mi kedvünk sincs a farsangról írni, mint ahogy a­kik benne részt vesznek, azoknak sincs hoz­zá a régi kedvük. Életünk olyan bizonytalan, mint­ha egy vulkán hátán élnénk és folytonosan az errupciótól félnénk. Közéletünk zilált és esztelen. A szeretetlenség és közöny jelével­­ jellemezhető magánéletünk — s tisztelet a kivételnek — fényűző, amilyen Bizánc élete. És a kere­seti, vagyoni viszonyokkal nem számoló fényűzés, ahogyan ott az aggodalmakat növelte — ná­lunk is látjuk ennek ijesztő nyo­mait. Itt-ott még vannak tarta­lékok, melyeket a fényűző élet el nem fogyasztott; de ha ilyen gaz­dasági pangás lesz még egy-két évig, amilyen most van,­­ ak­kor nemcsak az összes tartalékok, hanem az igénybe vehető hitel is ki lesz merítve és abból, vagy egy bölcs visszatérés lesz az egy­szerű ház, a takarékos, szorgalmas és minden polgári erénnyel ékes élethez, vagy pedig elkövetkezik a legnagyobb kétségbeesés. Hiszen a farsangi mulatságok részint azért nem sikerülnek, mert a fényűzés jegyében születnek meg. Minden ember, hogy tűhe­gyen a másikon,*­ többet költ a mulatságokon való fényes megje­lenésre, mint a­mennyit kereseti viszonyai, jövedelme megenged­ne, ennek következtében, míg a cigány vígan húzza, ezeket az embereket a tépelődő gond kí­nozza, hogy mi lesz —holnap. Erre vezethető általában, hogy még ott is, ahol elkényszeredet­­ten farsangolnak, — ott sincs hangulat és igazi jókedv. Még ott a legőszintébb ez, ahol eb­ben a keserves fagyos világban azt mondják, hogy­­ abcug far­sang. A február egyébként is aggo­dalomkeltő minden vállalkozásra. Ha a februári csalfa nap elő ra­gyog, ez a gazdára kész vesze­delem. Ez azt jelenti, hogy re­ményei teljesedésbe nem mennek. A csalfa február megcsalja a fák rügyeit, előszórítja a fák klorofil­­ját, úgy, hogy márciusban ezek az idő előtt megduzzadt rügyek a virágba pattannak és az áprilisi zimankó és fagy megöli vala­mennyit. így van ez évek óta és vérzenek miatta, mert nincs sem­ mit ér ez a... Mit ér ez a sok bubánat? Önmagamtól kérdezem, Hogyha ez még sokáig tart, Rossz vége lesz érezem ... Szakitok hát a bánattal, Megülöm ma a torát Korcsmárosné, csaplárosné, Hordja elém a borát!... Te meg cigány jöjj közelebb, Muzsikáld a nótámat, Tudd meg te is: „Egy leányért Balgaság a bubánat!“ Párbajozó nők. Párisban egyáltalán nem ritkák a nő­párbajok, mégis az a legújabb párbaj, melyben két fiatal leány vett részt a napokban s az egyik párbajozó halálá­val végződött, mindenfelé szenzációt keltett. A párbaj oka természetesen fél­tékenység volt. Barátaik és barátnőik jelenlétében tőrrel rontott egymásnak a két lány, oly hihetetlen vadsággal, hogy a jelenlevők nem is mertek közbelépni. A párbaj folyamán mind a ketten meg­sebesültek, de azért tovább vagdalkoz­­tak, amíg a fiatalabb, a tizenkilenc éves Marie Hautenod össze nem esett. A fe­jén és mellén kapott több sebet. Be­szállították egy kórházba, ahol pár óra alatt meghalt. Franciaországban különben egyálta­lán nem új divat az, hogy a nők pár­bajoznak. Már Richelieu hercegért, aki annak idején a nők híres kedvence volt, halálos végű pisztoly-párbajt ví­vott két előkelő hölgy, akik a hercegbe szerelmesek voltak. A párbaj okozója Polignac aszony volt, aki nem tudott belenyugodni abba, hogy egy évig tartó gyönyörű szerelmi kaland váratlanul véget érjen. A herceg több ízben is hi­ába kérte, hogy ne üldözze tovább Po­lignac asszony mindezek dacára egy­forma hévvel szerette és féltékeny volt minden nőre, akit a herceg különösebb figyelemmel tüntetett ki. Madame de Nerle élvezte ez időben a herceg kegyeit és ezt Polignac as­­­szony nem bírta ki.­­ Megszólította egy délelőtt a Bois de Boulogneban és pisztolypárbajra hívta ki. Madame de Nerle elfogadta a kihívást. Felállot­tak. A pisztolyaik egyszerre sültek ki. A szép Madame de Nerle elesett. A mellét elborította a vér. — Halj meg — kacagott a győztes, — Így hódítsa el tőlem bárki, akit szeretek. Madame de Nerle azonban nem se­besült meg halálosan. Nem a mellén

Next