Esze Tamás Népe, 1974 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1-2. szám
Egy korszak lezárult... Eddig nem fogalmaztuk meg határozottan és pontosan, de tudtuk, éreztük, félig-meddig ki is mondtuk, hogy termelőszövetkezeteink történetében — Tarpán, Gulácson és Tivadaron egyaránt — határkőhöz érkeztünk, életünk, munkánk, gazdálkodásunk egy korszaka lezárult. Ha visszagondolunk, megállapíthatjuk, hogy nem is az első korszak volt ez, hanem a második, hiszen a szövetkezeti gazdálkodás nagyközségünk területén már nem is 25, hanem 27 éves múltra tekint vissza. Gulácson ugyanis 1947-ben alakult az első termelőszövetkezet, Tarpán és Tivadaron 1950-ben. De mindaz, ami 1960-ig a nagy átszervezésig történt, összefoglalva — bár voltak különböző szakaszai — egy egész korszaknak nevezhető, mégpedig a nekikezdés, az útkeresés, a tétovázás, a küzdelem, a harc, összefoglalóan és pozitívan az alaplerakás korszakának. Ez a második korszak, amely most lezárult, 1960-ban, a nagy átszervezéssel kezdődött, azzal, hogy végre megtaláltuk a közös nevezőt, a közös nyelvet és kialakítottuk az egységesen közös szándékot, amit leginkább az jellemez, hogy Tarpa, Gulács és Tivadar földművelő lakossága egyértelműen és visszavonhatatlanul a nagyüzemi gazdálkodás, a szocialista fejlődés útját választotta. A nagy harcok, a széthúzások, a tétovázások megszűntek és kibontakozott az egyenletes fejlődés, bár ez a folyamat se történt magától, ezt a korszakot is a harc, a küzdelem jellemezte. Ha összehasonlítjuk az 1960. évi kezdetet a mostani valósággal, aligha lehet kétséges, hogy sikeres harcot vívtunk, eredményes korszakot zártunk le 1973. végén, amikor egységes elhatározással Tarpa, Gulács és Tivadar termelőszövetkezeti tagsága kimondta az egyesülést, mert ezt követelték az új feladatok. Az 1960 óta tartó korszakot véglegesen és eredményeit is összegezve a zárszámadó közgyűlések zárták le, amelyet a két termelőszövetkezet még külön-külön tartott, s ezzel a tarpai Győzelem ugyanúgy befejezte, lezárta önálló történetét, mint a gulács-tivadari Uj Élet. A tarpai Győzelem 1974. február 7-én, a gulácsi Uj Élet február 18-án tartotta zárszámadó közgyűlését. A Győzelem győzelme Ünneplőbe öltözve gyülekeztek az emberek Tarpán, a művelődési ház nagytermében. Nem csak azért, mert ez már így illik és így szokás, hanem azért is, mert nagyon kedves vendégek érkeztek a Győzelem Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésére. Vendégünk volt Biszku Béla elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, dr. Tar Imre elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Czimbalmos Béla elvtárs, a megyei tanács általános elnökhelyettese, Spisák András elvtárs, a vásárosnaményi járási pártbizottság első titkára, dr. Kiss György elvtárs, a megyei tanács vásárosnaményi járási hivatalának elnöke és Józsa Endre elvtárs, a Szatmár-beregi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkára. A zárszámadó közgyűlésen a vezetőség nevében Faggyas Jenő elvtárs, a tarpai Győzelem Termelőszövetkezet elnöke ismertette az 1973. évi termelés és gazdálkodás eredményeit, összehasonlítva azokat a korábbi évek eredményeivel. Az elnök is hangsúlyozta, mi is tudjuk, hogy a Győzelem Tsz történetének legeredményesebb esztendejét zárta. 1973- ban ezernél több taggal összesen 4891 hektár területen gazdálkodott. Ebből azonban csak 2057 hektár a szántó, 380 hektár a háztáji, 244 hektár a gyümölcsös, a többi rét, legelő és más terület. A növénytermesztés eredményei 1973-ban szinte az emberi erőt és képességeket meghaladó nehéz munkával születtek a kedvezőtlen időjárás, különösen az aszály miatt. Mégis, ha összehasonlítjuk az 1966—1970. évi átlagokat az utóbbi három év eredményeivel, kiderül, hogy kenyérgabonából 53, kukoricából 28, napraforgóból 45, cukorrépából 10, pillangósokból 7 százalékkal termett több hektáronként átlagban, mint a korábbi időszakban. 1973-ban az állattenyésztési ágazat dolgozói és vezetői is nagyszerű eredményeket értek el, bár a korszerű állattenyésztés megfelelő alapjait — szakosított telepek — csak most raktuk le. Mégis, az utóbbi három évben 35 százalékkal növekedett a szarvasmarha-értékesítés, 50 százalékkal a baromfiértékesítés és hétszer annyi a tej, mint a korábbi időszakban. Az állattenyésztés árbevétele három év átlagában az előző öt év átlagához viszonyítva 70 százalékkal emelkedett. 1973- ban 42 százalékkal több hízott szarvasmarhát és 80 százalékkal több húsbaromfit értékesített az állattenyésztés, mint az előző esztendőben. Az úgynevezett egyéb tevékenység — melléküzemágak: kőbánya, szeszfőzde, gatter és parkettaüzem, lakossági szolgáltatás stb. — bevétele az utóbbi három év átlagában 125 százalékkal több, mint a korábbi öt év átlagában. Ez a melléküzemágak dolgozóinak és vezetőinek kiemelkedően jó munkáját bizonyítja és dicséri. A tarpai Győzelem Termelőszövetkezet 1973-ban 53 millió forint értékű árut termelt. A szövetkezet mérleg szerinti tiszta nyeresége 11 590 600 forint volt. A szövetkezeti bruttó jövedelem jócskán meghaladta a 24 millió forintot. A tsz-tagoknak és alkalmazottaknak összesen — jutalmakkal együtt — csaknem 15 millió forintot fizettek ki. Ebből 97 forint jut egy 10 órás munkanapra. A tsz 21 százalék nyereséget is fizetett — a betervezett jövedelmen felül. Mindezt úgy, hogy a szövetkezet fejlesztésére — a tagsággal egyetértésben — 8 621 000 forintot fordított a vezetőség. Megfelelő összegű tartalékokról is gondoskodtunk. Sokáig lehetne sorolni az eredményeket, de mind azt bizonyítja, hogy az 1960-ban alakult Győzelem Termelőszövetkezet győzött. A tagok és a vezetők összefogásával, a párttagok és pártonkívüliek egységével, a szocialista munkaverseny-mozgalom nagyszerű lendítőerejével — a viszonylag gyenge földeken, mostoha körülmények közt — korszerű, szocialista mezőgazdasági nagyüzemet hozott létre, amely egyben alapja az egyesülésnek is. Ezekről az eredményekről szólt teljes elismeréssel — tolmácsolva a Központi Bizottság és személy szerint Kádár János elvtárs üdvözletét is — Biszku Béla elvtárs, zárszámadási közgyűlésünk kedves vendége, aki hangsúlyozta, hogy pártunk és kormányunk jó, következetes politikájának eredményeként országunkban a békés alkotó munka biztosított és továbbra is biztosítva lesz. Tsz-tagok a közgyűlésen. Nehéz út végén A gulácsi Új Élet Termelőszövetkezet a mostani zárszámadással szintén egy korszak végére ért, összegezve az eredményeket ott is megtörtént a lezárás. A gulácsi tsz útja, fejlődése nem volt annyira egyenletes, mint a tarpai Győzelemé — ezt mindenki tudja, a gulácsi és a tivadari emberek is elismerik. Vannak bizonyos problémák, rendezetlen ügyek is. Összességében azonban a gulácstivadari tsz eddigi fejlődése is eredményes, pozitív, hiszen csaknem 30 millió forint tiszta vagyonnal mondták ki az egyesülést, bár náluk a terület sokkal kisebb, mint Tarpán és jóval kevesebb a tagok száma is. Kiss Sándor tsz-elnök a zárszámadó közgyűlésen — a vezetőség nevében — beszámolt a gazdálkodásról, az eredményekről és a problémákról is. A gulács—tivadari Új Élet Tsz 1973-ban 1243 hektár szántón gazdálkodott. A háztáji terület 265 hektár, a gyümölcsös 253 hektár — ebből termő 156 hektár —, a többi rét, legelő, erdő és egyéb. A gulács—tivadari tsz összes területe 1974 hektár volt. A tagok száma — nyugdíjasokkal és járadékosokkal együtt — csaknem 600 fő. A növénytermesztés hozamai hasonlóak a tarpaihoz, sőt, búzából jobbak. A korszerű állattenyésztés azonban csak kialakulóban van, bár Gulácson is kész a szakosított tehenészeti telep. Ez azonban nyereséget még nem tudott biztosítani. Erőteljes volt a háztáji gazdaságokban termelt áruk közösön keresztül történő értékesítése, melynek összege meghaladta a 4 millió forintot. A gulács—tivadari Új Élet Termelőszövetkezet fejlődése — az ismételten jelentkező problémák, pénzügyi nehézségek ellenére — is eredményes, mondhatjuk: dinamikus volt. Tiszta vagyona 1967-ben mindössze 7 millió forint volt, 1973 végén viszont már 30 millió forint. A halmozott termelési érték is több, mint duplájára emelkedett hat év során, s 1967-ben 33 500 000 forint volt. A tagoknak kiosztott részesedés 1967-ben alig több, mint 3 millió forint, ezzel szemben 1973- ban már 7 562 000 forint jövedelmet szereztek a tagok csak a közösből. Ebből 78 forint jut egy 10 órás munkanapra, nyolc forinttal több, mint az előző esztendőben. Az Új Élet Tsz bruttó termelési értéke 1973-ban, a zárszámadási beszámoló alapján 43 340 000 forint volt. A tsz eredményesen gazdálkodott, mérleghiánya nincs, viszont az év közbeni jövedelemkifizetés nem egészen szabályos módja miatt is alaphiányok keletkeztek. Mégpedig: a fejlesztési alap hiánya 1 681 000 forint, a kulturális alap hiánya 83 000 forint. Emiatt a tsz-t hatóságilag szanálni kell és szükséges az 1973. évi gazdálkodás gyors felülvizsgálata, a pénzügyi problémák rendezése. Valószínűnek látszik, hogy a jövedelemkifizetéssel kapcsolatban szabálytalanság történt, bár a tsz közgyűlése — a vezetőség javaslatával ellentétben — azt szavazta meg, hogy a betervezett jövedelmet év közben — a végzett munka szerint — 100 százalékosan ki kell fizetni, holott törvény, hogy a betervezett jövedelemnek év közben csak 80 százalékát lehet kifizetni, a többit tartalékolni kell. Ezt minden tsz így csinálja, mert a tsz gazdálkodásáért, annak esetleges hiányosságaiért, kudarcaiért a tagoknak is vállalniuk és viselniük kell a felelősséget. A tsz ugyanis csoporttulajdon, mindenki gazda és a gazdálkodásért anyagilag is mindenki felelős. A jövedelem 20 százalékának visszatartása éppen azt szolgálja, hogy abból a gazdálkodás során keletkező hiányokat, kieséseket részben, vagy egészben pótolni lehessen. A gulács—tivadari Új Élet Termelőszövetkezetben termelési kiesés, mérleg szerinti hiány ugyan nem volt 1973-ban, de a felhalmozás és a fogyasztás egyensúlyát nem tudták biztosítani. Fejlesztésre nem maradt elegendő pénz. A zárszámadó közgyűlésen ezeket a problémákat a vezetőség ismertette, de szükséges, hogy a felügyeleti hatóságok — tanács, bank, bevételi igazgatóság — gyors felülvizsgálattal és szanálással rendezzék a tsz pénzügyi problémáit. Biszku Béla elvtárs felszólalását mondja.