Esze Tamás Népe, 1979 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
Tanulmányúton Gyümölcstermesztés francia módra (1.) A tanulmányútra tele izgalommal vártam az indulást. Izgatta fantáziámat az idegen országok, tájak, városok gazdasági, kulturális és szociális eredményei. Mivel mint turista Lengyelország, Csehszlovákia, NDK, Szovjetunió egy részét bejártam e tanulmányúton látottakkal össze tudtam hasonlítani a tapasztalt eredményeket és a természet ajándékait. 1978. szeptember 21. csütörtök: Budapest Körszálló. Találkozás az útitársakkal, este 9 órakor indulás időpontjának kihirdetése, majd ismerkedés. 1978. szeptember 22. péntek: Indulás Budapest Körszálló elől Letenye határállomás felé, majd Jugoszlávián keresztül Ljubjana, — Trieszt—Velence útvonalon. 19:20-kor Velencébe az autóbusz pályaudvarra érkeztünk, ahonnan vízibusszal mentünk szálláshelyünkre a Hotel Rialba. Itt vacsora után városnézés. 1978. szeptember 23. szombat: 6 órakor ébresztő, 7 órakor reggeli. Velencéből a következő megállóhelyig Genovába utaztunk. Az útvonal Velence—Milánó—Genova. Itt a Hotel Viktóriában aludtunk. Vacsora (zöldfőzelék, leves, sült hús burgonyával, fagylalt.) Ezen a napon végigmentünk Olaszország északi részén. A buszból látottak alapján kukoricát, lucernát, zöldségféléket, szőlőt és gyümölcsöt termeltek. Jellemző a teljes öntözésre való berendezkedés, a specizitás és a kis lóerejű gépek alkalmazása. A gyümölcsösök kis térállásúak, sövény, és maximálisan védett a madárkártevőktől. (Fekete molinó) 1978. szeptember 24. vasárnap: 6 órakor ébresztő, 1/2 7 órakor reggeli, 7 órakor indulás Genovából — Montpellierbe, franciaországi tartózkodásunk helyére. 11 órakor az olasz—francia határon voltunk, ahonnan indultunk tovább Franciaország földjére. Ezen a napon 30 kilométeres alagúton mentünk keresztül, 14 órakor érkeztünk a Monacói Nagyhercegség területére, Mantonba. Gyönyörű látvány a tengerparton eltérő supermodern épületek, a tenger öblében horgonyzó millió hajó. Az egyre emelkedő szerpentinen érkeztünk a sokak által emlegetett Monte-Carlóba. Itt 1 óra pihenő alatt megtekintettük Monaco uralkodójának palotáját, játékkaszinóját. A pihenő után tovább utaztunk Nizza városon keresztül, a végállomáshoz. Ütünk Cannesen keresztül vezetett, amely a filmfesztiválokról, gyönyörű tengerpartjáról, klímájáról híres. Átutaztunk TUOLON-ABLES-en, NIMES-en és érintettük Marseille-t is. Így megérkeztünk Montpellierbe. Szállásunk a Montpellierbeni Hotelben volt. Vacsorázni a Hotel Sport vendéglőben vacsoráztunk. (sültburgonya, saláta, nyúlhús, bor és szőlő). Este városnézés, illetve szabadprogram. 1978. szeptember 25. hétfő: Az ébresztés és reggeli után busszal Dél-Franciaország INRA Mezőgazdasági Kutatóközpont gyümölcstermesztési laboratóriumába utaztunk, ahol Ugaré professzor tartott előadást. Dél- Franciaország területét régen (1950-es évek előtt) zömmel szőlővel honosították, illetve legeltették. Majd az algériai háború befejezése után a kormány az Algériából hazatelepülő franciákat itt telepítette le. A kormány költségén a sivár talajviszonyú, kevés csapadékú területet állami költséggel szinte Európában egyedülálló öntözőrendszer létesítésével Franciaország éléskamrájává tették a területet. Az általunk látottak, illetve a professzor által elmondottak szerint a fenti területen almát, cseresznyét, kajszit, szilvát, mandulát, őszibarackot, olivabogyót és szőlőt, zöldséget termesztenek. A professzor tájékoztatása szerint Franciaországban almából 1,5—2 millió tonna terem. A fajta megoszlása a következő: 70 százalék golden, 30 százalék FRANY Smith Richard, Jonathan,illetve ezek spurjai alkotják. Őszibarackból évenként 120 000 tonnát, körtéből 450— 500 ezer tonnát termelnek, főképpen a Földközi-tenger környékén. Fajtái a Vilmos körte és a Nemes Passán. Cseresznyéből szintén mintegy 120 000 tonnát termelnek. Termelési körzetei a spanyol határ körzetében a Földközi-tenger és Párizs környékén alakultak ki. Fajtái Bicbarcot, Napóleon. Az első fajtát május 15-én, a Napóleon fajtát június 11 körül szüretelik. Kajszi igen kevés van, főképpen a Spanyol határ közelében, termése nem számottevő. Szilvából éves szinten 150—200 000 tonnát termelnek. Termelési körzetei a szilva, amelyet ajánlatos volna a hazai termesztésben is mindinkább elterjeszteni. Mandulából a termés 5000 tonna. Ezen kívül olivabogyót is termelnek, mintegy 5000 tonnát évenként. Ebből olajat nyernek, illetve a termését nyersen, vagy aszalva fogyasztják. Ezek után a professzor Franciaország gazdasági helyzetét elemezte, a világgazdaság, illetve a közös piacon belül. Itt főképpen az alma és körte termesztésével kapcsolatban fejtette ki nézetét. Almával kapcsolatban : évenként mintegy 400 000 tonna alma került exportra az NSZK-ba, Norvégiába, Svédországba és az arab államokba. Elmondása alapján a gazdasági helyzet évenként változó. Főképpen attól függ, hogy a konkurrens Közös Piacon belül) Olaszországban milyen a termés. 1977-ben 1 kilogramm almáért (export) a termelő 2,5 frant kapott, de volt olyan év is, amikor túltermelés volt és csak 1,5 fran volt 1 kilogramm alma ára. Ha a Közös Piaci országokban a termelés felfut, akkor az ár stabilizációja miatt, mint például 1976-ban (800 000 tonna) megsemmisítik a gyümölcsöt. Ez esetben az államtól az almáért 0,50 frant kapnak. Továbbá a piaci egyensúly helyreállítása érdekében az állam annak a termelőnek, amely gyümölcsösét kivágta, hektáronként 8000 frant adott. A professzor viccesen elmondta, hogy a termelő az állam közgazdasági szabályzóit jól kihasználja, mert túltermelés esetén az államtól követelnek, viszont ha jól megy az értékesítés, akkor az állami beavatkozásról hallani sem akarnak. A francia mezőgazdaság ilyen vonatkozásban nem állami, nem maszek, de nem is szocialista. Elmondása alapján almából legalább 600 mázsát kell hektáronként termelni ahhoz, hogy a költségek megtérüljenek, csak ezen felül gazdaságos. Két fajta termelőszövetkezet van. Az egyik SZCM, amelyben a termelők és kereskedők egyesülnek, a másik szövetkezet a COPERATIVA, amelyben csak termelők egyesülnek. Az alanyokkal kapcsolatban elmondta a professzor, hogy a telepítés 70 százalékán M—9-es, 20 százalékán M—106- os, és 10 százalékán M—26-ost alkalmaznak és csak kimondottan vírusmenteseket. A kézi munkaerő főképpen spanyol, portugál, marokkói, algériai vendégmunkásokból áll. Azonban így is fogy a munkaerő és a termelésnél mindinkább a betakarítás gépesítését kell előtérbe helyezni. Az ültetvénytelepítés előtt PsO^-ből 500 kilogramm, K^O-ból 800 kilogramm hatóanyagot adnak hektáronként. Telepítés után Na-ből 15 kilogramm hatóanyagot 1 éves korban, majd évenként ezt a mennyiséget 15 kilogrammal mindig megemelik, amíg termőre nem fordul. A termő gyümölcsösöknél nitrogénből a 250 kilogramm/ hektáronkénti hatóanyagot tartják a legideálisabbnak. Ebből 50 százalékot februárban, 25 százalékot május 15-ig, 25 százalékot októberben szedés után szórnak ki. Van olyan is, hogy kétharmadát februárban, egyharmadát májusban szórják ki. A kijuttatás módja szemcsés állapotban, vagy folyékony lombtrágyaként történik. Termő gyümölcsösökben Nitrogén, Foszfor, Káli és MGO arány a következő: 1:0, 5:0,5: 1,2:1. A P és K-t a sor közeiben mély műveléssel juttatják közvetlen a gyökér zónájába. A gyümölcsösöket vagy teljes egészében gyomirtják, vagy tőtől számított 1 méteres facsíkot gyomtalanítanak, míg a többi sorközt füvesítik. A jó termelők a leveleket analizáltatják és az analízis eredményeképpen a vizsgáló intézet által megadott recept szerint műtrágyázzák. Különösen a golden fajtáknál Alfa-Naftalin Ecetsavat alkalmaznak gyümölcsritkítás céljából. Első alkalommal virágzás után 2 alkalommal akkor, amikor a gyümölcs 12 milliméter átmérőjű nagyságot eléri. Általában a gyümölcsösöket húszszor permetezik, a szereket évenként változtatják. A professzor szólt a kutatóközpont szerepéről és a szaktanácsadási hálózat kialakításáról. A szaktanácsadási szervezet a következőből áll: SAUD chof; csoportfőnök; alma; szilva; faiskola; szőlő; — szaktanácsadók. Ehhez tartozik 15 falu; INRA kutatás. A termelőket a gyártó cégek is ellátják szaktanácsokkal. Azonban főképpen a fenti szervezet feladata a kutatóintézetek által a legújabb eredmények propagálása és szaktanácsadása. 1 hektár telepítési költség 60 000 frank, amely 1—3 évig terjedő időszak költségét foglalja magába. Három évtől évenként 18— 22 000 frank az ültetvényfenntartási költség. A munkabérek helyzete: 1 segédmunkás órabére 15 frank óránként, amelyből 10,20 frankot kézhez kap, 4,8 frank társadalombiztosításra kerül levonásra. A mérnökök bérezése a következő: kezdő mérnök: 3,500 fran/ hó, 1—5 éves gyakorlatú mérnök: 5,500 fran/hó, 5—15 éves gyakorlatú mérnök 10,000 fran/ hó, 15 éven felül gyakorlatú mérnök 10—30 000 fran/hó. A fenti tájékoztató után NIMES városában ebédeltünk, (ciceró, reszelt sárgarépa, petrezselyem, sült hal, sajt, szőlő). A délután 14 órakor a Salin Midi gyümölcsfeldolgozó kombinátba utaztunk. Megtekintettük a gazdaság szőlőültetvényét, sólepárló üzemét, valamint a séfeldolgozó üzemét. A gazdaság a legnagyobb állami boltok, bank érdekeltsége. Területe 1,800 hektár. Talaja tengeri homok, a tengerszint feletti magasságban fekszik. Talaja sós, ásványi sókban szegény, mésztartalma nincs, humusz— 1,0 százalék között van. A gazdaság területén mediterrán klíma uralkodik, télen nem fagy, nyáron a hőmérséklet 28—35 C" között változik, magas a napfényes órák száma. (2900). A gazdaság tengeri sólepárlással is foglalkozik. A gazdaság üzleti forgalmának 80 százaléka sólepárlásból származik. A lepárolt sót összegyűjtik, majd tisztítják és forgalmazzák. A gazdaságban 27 fajta szőlőt termelnek. A sor- és tőtávolság 2,5x1 m minden vázrendszer nélkül. A szőlőt kombájnnal szedik, amely naponta 16 órát dolgozik. Egy műszakban 32 ember helyett szüretel. 1 hektár termése 80— 100 mázsa. A gazdaság a szőlőt nemcsak termeli, hanem a helyszínen feldolgozza, bor és szőlőlé formában értékesíti. A borház félig földbe süllyesztett téglafalú, pala tetejű, belül pedig a tetőszerkezet hőszigetelése deszkából van kialakítva. A hordók 30 000 literesek. A pinceház hőmérséklete 10 C °. A pinceházat 1886-ban építették. A közgazdasági tényezőkről (költség, bevétel, nyereség) az igazgató nem volt hajlandó nyilatkozni. Ezek után visszafelé az állami költséggel kiépített üdülőközponton mentünk keresztül, amelynek fő célja, hogy a külföldi, de főképpen a nyugati valutát odacsalogasa. Vacsora a Hotel Sportban (reszelt takarmányrépa, felvágott, pradicsom, olajos hal, pirított burgonya, sajt és bor.) (folytatjuk) Győri Endre főmérnök A szerkesztő és az újság Öt éve jelenik meg termelőszövetkezetünk lapja, az Esze Tamás Népe. A lap készítésében sokan vesznek részt, közöttük a felelős szerkesztő is. Az újságíró bármennyit is van az emberek között, bizonyos mértékig ismeretlen marad. Ezt tudva a szerkesztő bizottság úgy határozott, hogy a következő lapszámokban azokat mutassuk be, akik hivatásszerűen vesznek részt a lap előállításában. A kérés elől nehéz kitérni, mert valóban igaz, az újság olvasói többnyire csak egy-egy névvel kötöttek ismerettséget. A lap felelős szerkesztője Seres Ernő, önmagáról nem szívesen beszél, hiszen az újságírókról csak egyszer írnak, de azt az újságíró már nem olvassa. Félretéve a tréfát, a beszélgetésre mégis sor került, íme: Az újságírás is csak munka. Az újságíró is ugyanúgy dolgozik, mint az esztergályos, a traktoros vagy bármelyik ember. A különbség csak annyi, hogy az újságíró egy kicsit a társadalom, az emberek szószólója is. Teljesíti legfőbb kötelességét, pártosan kommentálja az eseményeket, hírt ad az olvasókat érintő és érdeklő dolgokról. Az az újságíró, akiről most szó van, Szabolcs-Szatmár megyében Nagykállóban 1933-ban született. Volt napszámos, segédmunkás, szakmát tanult, és tanult. Cikkeket harminc éve ír, hivatásosan több mint húsz éve újságíró, önmagáról csak ennyit árul el és szívesebben beszél arról, mi is az újság lényege, hogyan készül az újság. Nem volt még olyan újságolvasó, akinek egyszer vagy többször eszébe ne jutott volna, hol, hogyan is születik az újság. A hivatásos újságíró ahhoz, hogy cikket írjon adatokat gyűjt, s ezeknek alapján születik a riport, a tudósítás, a hír. Amíg a hír az olvasóhoz kerül sok kéz bábáskodásán jutott túl. Javítják és aggusztálják, szaknyelven szólva tördelik, majd mint a gépírónő, a nyomdász is géppel írja a sorokat, de nem papírra, hanem ólomtestekre. Az ólomsorok illesztése után kialakul az újság végső képe, amelyet kinyomnak. Erre a pillanatra nemcsak az olvasó, de az újságíró is vár, hiszen minden újságírónak kedves a saját munkája, szereti nyomtatásban látni. Az Esze Tamás Népéről. A termelőszövetkezet párt- és gazdasági vezetése öt évvel ezelőtt az úgynevezett nagy termelőszövetkezet létrejöttekor határozta el, hogy újságot indít. Egyetlen termelőszövetkezeti lap ez a megyében és egyedüli újságja Beregnek. A lap felelős szerkesztője az újság előállításában az összetartó erőt képviseli. Az ő feladata az, hogy a termelőszövetkezet, a nagyközség területén történő dolgokat, eseményeket, aktuális politikai és gazdasági kérdéseket figyelemmel kísérje, s azokat az újságban közölje. E sokoldalú munka elvégzésére egyedül képtelen. Segítőtársai a lap előállításában közreműködő szerkesztő bizottsági tagok, akik — mert jó patrióták — készségesen, társadalmi munkában végzik feladatukat. Jó újságot a felelős szerkesztő csak velük együtt tud készíteni. Tarpa gazdasági és politikai vezetői már többször is mondták, a lap színvonalával, a lapot készítő személyek munkájával elégedettek. A Tarpára csak eljáró, de nem tarpai születésű emberek, akik az újságot készítik munkájuk elismerését örömmel veszik. De hozzáteszik, hogy jó munkát csak úgy lehet végezni, ha az ember azonosul feladatával, környezetével, a politikai, a gazdasági célokkal. Más szóval aki Tarpáról, a tarpai emberekről akar írni, annak egy kicsit már tarpainak kell lenni. A felelős szerkesztő vallja, ő már valóban kissé tarpainak érzi magát, szeret Beregnek e legtávolabbi, de egyben legszebb részébe járni. Mindig érdekesek és izgalmasak a Tarpán történő dolgok, vonatkozzék az akár rekordtermésre, vagy nehéz feladatok teljesítésére, esetleg a kőbányával, a földeket körülvevő erdőkkel kapcsolatosak. Befejező mondatként: a feladat világos. Jó, érdekes, jól politizáló, az emberek dolgait tárgyaló újságot kell csinálni és ha ez így van, ha az olvasók elégedettek, akkor a felelős szerkesztőről sokat, többet tudnak meg, mint amit le lehet írni. F. F. ÚJ VÁROSUNK: VÁSÁROSNAMÉNY