Esze Tamás Népe, 1983 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

Szemközt istálló, itt fehér köpenyes asszonyoknak nem világítja meg a munkát, javítják a fecskendőket. Az ajtón felirat: idegeneknek tilos a bemenet. A betanulási idő alatt ez jelképes, gyakran bejön a karbantartó, s az üzemvezetőnek, Siket Sándornak is akad még dolga bőven. Egyik asztaltól a másikig szalad, precíz fogásokra tanítja a nemrégiben verbuvált „üzemi" munkásokat. Megvalósult kívánságok Évek óta nem fordult elő, hogy ne említették volna valamennyi fórumon az asszonyok, hogy szeretnének fedelet a fejük fölé, ha dolgoznak, és jó lenne folyamatosan, lehetőleg ipari munkát végezni. A tsz főbizottsága is komolyan vette a kérést. A melléküzemágak szervezésénél messzemenően figyelembe vették a kéréseket, 1982- ben három ipari üzem indult, a hűtőkör, a ládaüzem és a fecskendőüzem. Ez utóbbi jó háromhónapos múlttal rendelkezik, 1982. szeptember 24-től datálják a fecskendőüzem első napját. Most két műszakban, huszonnégyen szorgoskodnak az asztaloknál. — A betanulási idő még számunkra is sok újdonságot jelent — ezzel fogad Siket Sándor üzemvezető. — Ki kell alakítani a partnerkapcsolatokat, meg kell ismertetni a munkánkat az egészségügyi intézményekkel. A János Kórháztól már kaptunk egy komolyabb megrendelést, a nyíregyházi megyei kórház és a záhonyi központi szakrendelő is ránk bízta a fecskendők javítását. A budapesti Colorman gazdasági munkaközösség sietett segítségünkre az indulásnál, rövid technológiai utasítást adtak, munka- és balesetvédelmi utasítással is elláttak bennünket és igyekeznek megismertetni munkánkkal a potenciális megrendelőket. A szervezésnél az OMKER-nél hallottuk, kevés cég foglalkozik fecskendőjavítással és nagy a kereslet iránta. A kis üzem egyetlen helyiségből áll. Két végén cserépkályha ad meleget, most keresnek hozzá fűtőt. Az „irodát” egyetlen íróasztal jelenti, rajta egy dosszié a hivatalos levelekkel, néhány szakkönyvvel. Szemközt a „karbantartóműhely” — az is egyetlen gép. Közte van a „raktár”, jó előre szállított a világhírű francia Pyrex-cég a fecskendőkhöz használatos üvegcsövekből. Háztartásból a szalag mellé Végignézzük a munkafolyamatokat, követve a technológiai sorrendet. A törött fecskendőt részeire bontják, az üveg ezer darabra törve egyelőre szemét. Kiolvasztják a fémrészeket, csoportosítják a használhatót. Méret szerint is válogatnak. A nikkelezési hibák javítására a Nyíregyházi Elekterfém Szövetkezet galvanizálóüzemével vették fel a kapcsolatot. Első lépésként méretre darabolják az üvegcsöveket. A speciális célgépet az ezermester Szász Elek karbantartó készítette. Bronzba ágyazott gyémántszemcsék darabolják az üvegcsöveket. — Roppant egyszerű művelet — válaszol Jakab Andrásné, anélkül, hogy egyetlen percre is abbahagyná. — Tíz éve vagyok tagja a tsz-nek, és a kapálás után már vágytam a könnyebb munkára. Láttam a többieket is, mindenki törte magát az üzembe, hát így jelentkeztem én is. Nem bántam meg. Csakhát a két műszakot még szokni kell. A férjem karbantartó, hajós, valahol Naménynál a Tiszán. Legalább most már én is mindig egy helyen, itt kezdem a munkát. Kósa Eleknéhez kerülnek az üvegdarabok. Csiszolópapírt oldanak fel, s azzal végzi a durva csiszolást. — Nyolc évet töltöttem az erdészetben. Kapáltam, facsemetét ültettem, metszettem, gallyat égettem, gyérítettem. A kapálás volt a legnehezebb. A fenyves illata ugyan kárpótolt sok mindenért. Itt ezt nélkülözni kell, de a hideg eső nem veri a hátamat. Akkor tudom, milyen idő van, ha kinézek, nem pedig az ízületek juttatják az eszembe. Egyre finomabb csiszolásra kerül az üveg, míg végül matricát ragasztanak rá, amely a fecskendő űrtartalmát jelzi. Hárman szorgoskodnak itt egy asztalnál, kezüket hófehérre mosta a víz. Kalocsai1 mintás hímzett kendőt visel Ficze Gáborné, csakúgy, mint a nagy többség. Harc a megbízhatóságért — Ez ugyan nem tartozik a fehér köpenyes munkaruhához, de valamennyien szeretünk kézimunkázni, így néhány mintát körbeadunk és valamennyien divatos, hímzett kendőt hordunk. Nekem a nyolc általános után nem jött ki a lépés a tanulásra, s most már, legalábbis amíg a gyerekek kicsik, lemondtam a tanulásról. — Mi is betanított munkások leszünk — veszi át a szót Debreczeni Lajosné, akit alig egy hete a hűtőkörből irányítottak át, létszámfölösleg miatt. — Én eddig csak háztartásbeli voltam — így Tóth Antalné. — Magam is kíváncsian várom, mire vagyok képes a szalag mellett. Az asszonyok becsületesen kesztyűt húztak először, de hamar rájöttek, hogy „érezni” kell az üveget, és a kesztyű csak gátolja a finom tapintást. A matricával ellátott üveget kemencébe teszik, 540 Celsiusfokon ráég a felirat, s vehetik ki. Egy-másfél óra egy tálcányi üvegcső ideje a kemencében. — Egyelőre negyvenszázalékos a selejt, később ezt szeretnénk öt-nyolc százalék közé leszorítani — vélekedik az üzemvezető, aki mezőgazdasági gépjavító technikusi munkakörét hagyta ott a fecskendőüzemért. Fájó szívvel, hiszen él-hal a gépekért, s itt egy sor egyéb kérdéssel is meg kell birkóznia az üzem beindításánál. — Úgy tervezi a tsz, hogy évente öt és fél-hatmillió forintot termel az üzem. Az idei próbaévben közel ötmillió forintot szeretnénk elérni. — Már tervezem, hogy a drága Pyrex-üvegcsöveket hazai gyártmányúval helyettesíthetnénk, s így sokkal olcsóbban állíthatnánk elő egy fecskendőt. Az sem mellékes, hogy megismertessük magunkat a megrendelőkkel, hogy a kórházak, rendelőintézetek megtudják, hogy Tarpán van egy fecskendőjavító üzem. S nemcsak van, hanem megbízhatóan is dolgozik. Hát, az ilyen vélemény kialakításán fáradozunk — fejezte be Siket Sándor. Tóth Kornélia Az üvegcsöveknél jó a minőség Az üvegcsiszolásnál figyelni kell. Tűzi emberek A kovácstűznél tűzi emberek állnak. A patkó, a ráf, a tengelyvégszeg és mindenféle vasalás ma is úgy készül, mint régen. Kovácsszénben hevül az acél (ezt végzi Móré Béla). A „meleget” Csapó Géza forgatja az üllőn és ifjú Varga Lajos a ráverő. Így naponta 50 lópatkó készül. De van Ajax is a műhelyben. A rugóskalapáccsal idős Varga Lajos dolgozik. Tűzi embernek, kovácsnak lenni nehéz mesterség, de számukra jóleső tudat, hogy ők a vas-, az acélformálás művészei. Nem az az érdekes, hogy elloptak két lovat, felszerszámozva, stráfkocsi elé fogva, az az érdekes és izgalmas, ahogyan elmesélik. A történet január 10-én éjszaka kezdődött. A gulácsi telepen a fogatos annak rendje és módja KRIMI Ekkorra már hazaérkezett az egyes számú ló. A fogadóbizottság már élt a gyanúperrel. Mégsodik lovat Kántorjánosiban. Nyomravezető volt a gépkocsivezető, a rendőr és még néhány tanú, fő- és mellékszereplő. A tolvaj az elbeszélés idején még nem került kézre. Látták, beszéltek vele, de senki sem ismeri. szerint kifogta a lovakat, lökött eléjük ezt, azt, majd hazatért. Reggel ment, sem ló, sem stráf, ellenben árválkodott ott egy kopott női kerékpár. Állítólag azt mondta: — Nafene! — akkor még nem volt a lelkében semmi gyanú. Sőt! Sokan úgy gondolták, valaki — mármint tsz-tag — igénybe vette a lovakat egy kis maszek fuvarra. A cselekmény viszont bonyolódott. A gépkocsivezető, aki hajnalban kelt, mert nagy út állt előtte — Győrbe vitte a Barkaszt garanciára —, látta, hogy kocog az úton egy ló Gulács felé. Ez Jánd alatt történt. Ismerősnek tűnt a felszerszámozott paripa, de hajtott tovább. Később, már túl Vásárosnaményon, megint csak látott egy felszerszámozott lovat. Egy ember vezette. Az a ló is ismerősnek tűnt, de hajtott tovább, sem történt „partizánkodás”. Nem helyi ember lehetett a lókötő, mert ha az lenne, addig el nem engedi a lovat, amíg a csutkaszárat a határból haza nem viszi. Futott egy másik szálon is a történet. Vásárosnaményban a szolgálatos rendőr éjjel igazoltatott egy fogathajtót, aki részeg volt és dokumentum helyett előadta, hogy fuvarba megy. No, de részegen? — részesült feddésben a bakon ülő. Részegen még a kétlóerős rákövetkezne az epilógus. Ilyen nincs, ha csak az nem számít ilyesminek, hogy a lólopás idején éjjeliőr is volt a telepen. Vajon mire vigyázott? Különben a termelőszövetkezet csak nyert a bolton, megkerült a két ló, a stráf, a szerszám és a szőrpokróc, és maradt ráadásul egy ócska női kerékpárművek hajtása is kihágás. Ezt hallva a bakon ülő szófogadó gyerekként mondta: ha nem hajthat részegen, akkor ő hazamegy, kialussza magát. Ott egye a fene a fuvart, ahol van... Ezek után, mármint azok után, hogy az egyik ló hazatért, következett a feljelentés és megindult a nyomozás. Ez utóbbi sikeres volt. A stráfkocsit megtalálták Vásárosnaményban, a műBeregben viszont máris kering egy legenda egy titokzatos idegenről, aki rafinált, mint a róka és lop, mint a szarka. Állítólag nem egyedül portyázik, árnyként követi a társa, aki falaz. Mondják azt is, a lókötő szakma jól jövedelmez, hiszen egy valamire való paripa 40—50 ezer forintot ér. Viszont a mi lókötőnk hagyta becsapni magát, mert az elkötött kancát Kántorjánosiban egy gebére és 2500 forintra cserélte ... K S. E.