Esze Tamás Népe, 1989 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

Közgyűlés—sikeres után (Folytatás az Izoldáb­ól) általában kedvező, ha kevés a csapadék. Ez meghatározza a búza, a tengeri és az alma ter­mését, ezen keresztül a termelő­­szövetkezet egészének eredmé­nyességét is. Ebből kell kiin­dulni akkor is, ha az egyes ága­zatokat értékeljük. A növénytermesztés eredmé­nyes évet zárt. A kalászosok­nál az árpa a megyei szinten is jónak mondható, a búza átlaga is magasabb, mint korábban. Meg kell azonban állapítani, hogy az egész országban ki­magasló volt a kalászosok ho­zama, és ehhez képest, valamint a környező gazdaságokhoz ké­pest is búzatermesztésünk kí­vánnivalót hagy maga után. Ez a szakvezetőket bosszantja, és­ keresik a jobb megoldásokat. — Szerencsés volt, hogy vis­­­szaálltunk a napraforgó ter­mesztésére, hiszen 200 hektáron kimagasló termést hozott. Úgy tűnik — hangsúlyozta az el­nök —, hogy tovább kell nö­velni a vetésterületet az éssze­rűség határáig. Lóbabot jelen­tős területen termesztettünk, elfogadható hozammal. Nem valószínű, hogy jól döntöttünk akkor, amikor vetőmagnak szer­ződtük. Nem gondoltuk, hogy ekkora gondot, költséget, ide­gességet vállalunk magunkra, ami az átvételi árban viszont nem jelentkezik. A beszámoló hangsúlyozta, igen jó eredményt hozott a ku­korica, melynek a betakarítása viszont igen elhúzódott. Magas a víztartalma, drága a szárítás. Az állattenyésztés számára a siló- és szálastakarmány men­­­nyisége rendelkezésre áll, de minősége nem egy esetben ki­fogás alá esik. A tájékoztató itt felsorolta a növénytermesztés­ben történt előrelépéseket: át tudtunk térni a folyékony mű­trágyára; az elmúlt évi gyenge kukoricatermés után vissza tudtunk állni a magas ter­méshozamra, a biztonságra; rá­jöttünk, hogy érdemes napra­forgót termeszteni. Az elnöki beszámoló felve­tette ugyanakkor: miért van az, hogy a munkánk jelentős ré­szénél, például az aratásnál csúszás van, nehezen birkózunk meg vele. Miért magasak a költségek? Ritka az olyan dön­tés, ami ennek csökkentését célozza. A következőkben a gyü­­mölcskertészetről volt szó. Ki­derült, a dió bérlete bevált, és végre gazdaságunk pénzt is lá­tott belőle. Az almás ismét ki­magasló termést adott. Az elnök így folytatta: — Szomorú, hogy a múlt hé­ten történt meg a betakarítás — rendkívüli erőfeszítések árán! A vezetés ezt nem kriti­kának mondja, rendkívüli idő­járás jött ránk október 28-án, ami novemberben két alkalom­mal megismétlődött. Nehezítette helyzetünket, hogy a szokásos­nál három héttel később tud­tuk kezdeni a betakarítást. En­nek ellenére november 15—20-ra megbirkóztunk volna vele. Úgy állapítjuk meg, hogy az almá­nál 6—8 millióval nagyobb ered­ményt érhettünk volna el, így is jelentős, közel 10 milliós eredmény várható. Bebizonyo­sodott, hogy az ágazat jó kezek­ben van, és egyértelműen meg­állapítjuk, hogy hosszú távon biztos jövedelemforrás az alma. A jövőt illetően felvetődik: meg kell várni a terméskötést, és akkor kell dönteni, minden kertben exportot termeljünk-e; meg kell hirdetni a részesmű­velést, be kell bizonyítani, hogy a tagok is jobban járnak; vár­hatóan kevesebb almánk lesz 81­-ben, ezt jobban meg kell be­csülni, alapos megfontolások után kell a biztosítást is meg­kötni. Az erdészet bizonyos ered­ményt ígér, de változatlanul gond az előírt kötelező telepí­tés, ápolás. Hiba, hogy nem te­lepítettünk korábban fenyőfát, nem becsüljük a kellően * a hulladékfát. Ugyanakkor kide­rült, hogy a csemetekert jó gon­dolat volt, jövedelmet termel. Az elnök a következőkben az állattenyésztésről szólt, hang­súlyozva: a libatartás eredmé­nyes volt. Itt még van mit ta­nulni, bátrabban kell a libát mozgatni, legeltetni, a tarló­földeket hasznosítani, jobban kell figyelni a toklértékesítésre is. A kacsatojás-keltetés is jö­vedelmező, azt bővíteni akar­juk. A szarvasmarha-ágazatban nőni fog a tejhozam, de még nem tudni, mennyi ebben az itt dolgozók érdeme és mennyi mú­lott a selejtezésen. Az elnök hangsúlyozta: — Változatlanul gond van a munkafegyelemmel. Annak ellenére, hogy az ágazat­ban a vezetők mindent megtesz­nek a rendcsinálás érdekében, vannak gondok. Szomorú, hogy olyan emberek is fegyelmezet­­lenkednek, isznak, akik 15—20 éve tagok és ezt előszeretettel hangsúlyozzák is. A tájékoztató felvetette, hogy a gépcsoportnál többet is ki le­hetne hozni az emberekből, el kellene érni, hogy a csúcsmun­kák idején többet dolgozzanak, hogy később mindenki nyugod­­tabb lehessen. A lényeg: a gé­peket más módszerrel, más fel­tételek között kell üzemeltetni. Megtettük a lépéseket — emelte ki a beszámoló —, hogy tavas­­­szal ez az új módszer beveze­tésre kerüljön. Kár, hogy az előkészületek ilyen lassúak. A gépműhelyről szólva: ez az ágazat, amely pillanatnyilag a legtöbb kritikát kapja. Itt kell kijavítani a mások által oko­zott hibát, fel kell készíteni a gépeket, készenlétben kell állni. Ugyanakkor az ott dolgozók ál­landó munkalehetőséget kapnak télen, nyáron elfogadható, a tsz más ágazatainál különb kö­rülmények között. Az ott dolgo­zók keveslik a bért, sokallják más keresetét, de a nagyobb áldozattal járó, több időt igény­lő munkákat nem vállalják. Tisz­tázni kell: a műhelymunkás ke­vesli bérét, de kombájnt és erőgépet nem vállal szívesen. Miért, miért nincs hatása a műhelyben a havi 10 ezer fo­rintos mozgóbérnek, miért nem tud a vezető élni ezzel?; mi az oka ann­ak, hogy sok munkafo­lyamat elhúzódott, jóllehet az anyagellátást nem akadályozta pénzügyi probléma. A kérdése­ket meg kell válaszolni, s ami a fő, a műhely az eddigieknél jobban tesz eleget kötelességei­nek. A tájékoztató beszámoló ki­emelte az építőbrigád tevékeny­ségét, mely az évi feladatát tel­jesítette. Jóllehet nem zárszámadásról van szó, az elnök mégis fon­tosnak tartotta, hogy ismételje, az 1988-as esztendő jó volt, de a jövőben keményebb évek jön­nek. Kitért az évközi bérkor­rekciókra és elemezte a szemé­lyi jövedelemadó kihatásait. Összességében elmondható, hogy a munkafegyelem némileg ja­vult, a hatékonyság nőtt és megnyílt a lehetőség a béreme­lésre is. Ebből kiindulva java­solta a vezetés: 1988-ra, vissza­menően jelentős bérrendezést hajt végre a termelőszövetke­zet, melynek összes pénzügyi ki­hatása kilencmillió forintnyi összeget tesz ki. Ezzel lehetőség nyílik a jó munka honorálására, és kifejeződik az is, hogy meg­felelő munka és termelés ese­tén a megfelelő bérfejlesztés sem marad el. Ez az emelés 1988-ra vonatkozik, de megteremtődik az alapja annak is, hogy eredmény esetén 1989-ben is emelhető le­gyen a munkabér. Ahhoz, hogy eredmény szü­lessen, fontos döntések szüksé­gesek. Ezért az 1989-es gazdál­kodással kapcsolatban a követ­kező elképzelések születtek: ke­vesebb búzát vetettünk, növel­jük a napraforgó vetésterületét. Ismét vezettünk 200 hektár repcét, ami igen biztatóan néz ki. Meghirdetjük az almást, és egy részét igény szerint bérbe adjuk. Engedélyezzük és támo­gatjuk a föld bérbeadását. Dön­tés született, hogy az erőgépeket legkésőbb március 1-től költ­ségtérítéses módszerrel kell üze­meltetni. Alaposan elemezni kell, hogy a kombájnparkot, vagy a nagygépparkot bővít­­jük-e. Az állattenyésztésnél be kell üzemelni őszre a cseresze­ri telepet. Fel kell újítani a szárítóüzemet. A műtrágyázás érdekében gépeket kell vásárol­ni. Több libát akarunk tartani, bővítjük a keltezést. — Célunk — mondta Nagy Zsigmond elnök — hogy akik gazdaságunkban dolgozni akar­nak, találják meg számításu­kat. S nehezedő körülmények ellenére legyünk fizetőképesek, tudjuk az elvégzett munkát tisztességesen megfizetni. Lát­va a magyar mezőgazdaság gondjait, javasoljuk és támo­gatjuk a háztáji tevékenységet, a kisárutermelést, a vállalko­zást. Tovább kell folytatni a fegyelmezés terén elkezdett fo­lyamatot. Mindazokat felelős­ségre kell vonni, akik nem tesz­nek eleget vállalt kötelezettsé­güknek, isznak és nem tsz-tag­­hoz méltó magatartást tanúsí­tanak — fejezte be gondolatait az elnök. Ezt követően Hegyi Elek szá­molt be az ellenőrzési bizottság munkájáról, hangsúlyozva, hogy még mindig sok a lopás, a rongálás. Nagyobb figyelmet kell fordítani a fegyelmezésre. Az érték megóvása nagy fela­dat, s nem lehet elnéző a veze­tés a­­ hanyagokkal szemben. Főleg most, amikor szerkezet­­átalakítás megy végbe a gazda­ságban, a nagyobb figyelem, gondosság mindenkivel szem­ben támasztott kötelesség. Be­számolóját követően dr. Szilá­gyi József jogtanácsos terjesz­tette elő az alapszabály módo­sítására készült indítványt. Mint indokolta: a megváltozott körülmények, az új jogszabá­lyok megkívánják ezt. Az alap­szabályt a közgyűlés az alábbi­akban változtatta meg: Felszólalások Az alapszabály módosítását követően megszólalt Sári Zsolt a megyei tanács mezőgazdasá­gi osztályának képviseletében. Kiemelte, hogy szerény volt az a megfogalmazás, hogy a 88-as év elfogadható, hiszen a me­gyében 29 tsz sorsa megkérdő­jelezhető, s nem túl sok a ki­magasló eredmény. Úgy ítélte meg, hogy a béremelés­­ igen fontos tényező, és hogy nyilván serkentő lesz a jobb eredmé­nyekre. Ösztönző, hogy 14 nap­pal, csökkent a kötelező munka­napok száma, ez lehetőséget kí­nál a bérelt gyümölcsösben va­ló gyors, hasznos munkára. Ficze László, mint következő felszólaló a háztáji kukorica­­mennyiség növelését vetette fel. A következőként beszélő Szűcs Miklós a nagyközségi pártbi­zottság üdvözletét tolmácsolta. Kiemelte, hogy a mostani hely­zetben igen fontos, hogy min­denki gondolkodjék, a gondo­latokat kicseréljék, és így jó döntésekre jussanak. Ehhez per­sze kell a tagság jó informálá­sa is, hogy a köz hasznára jó javaslatokat tehessenek. Szilá­gyi József a nagyobb fegyelmet sürgette, s felvetette az állatte­nyésztésben dolgozók nagyobb felelősségét is. Kifogásolta, hogy az alma csupán egyhar­­mada ment exportra. Nagy Zsigmond elnök vála­szában elmondta: a 88-as évben 58 fegyelmit osztottak ki, nem is akármilyeneket. Sajnos az ágazatvezetők nem mindegyike képes a maga területén rendet tartani. Így a munkafegyelem változatlanul gond, ezért tenni kell, sok múlik rajta. Válaszul elmondta, valóban gond, hogy az állattenyésztésbe a legjobbak kerüljenek. Ma nincs utánpót­lás. Sokan mennek nyugdíjba innen, ami növeli a gondot. El­ismerte, hogy a takarmány nem teljes egészében jó, az el­ső kaszáláskor az idő nem ked­vezett. Tény. ezen lehetett volna gondolkodni az ár megállapí­tásaikor. A gulácsi részközgyűlésen Király Lászlóné a háztájihoz szükséges munkanapok felől ér­deklődött, majd megkérdezte, melyek lesznek az alma bérbe­vételének feltételei. Fekete La­­josné sokallta a 2040 órát a nö­­vényteryesztőknek, mondván: télen nincs munkalehetőség. Pé­ter Sándorné is ezt tette­­ szó­vá, hangsúlyozva, hogy nehéz a munkanapokat megszerezni. Kósa Bertalan javasolta, hogy a vegyszeres háztáji kukoricát korábban mérjék ki, mert nincs idő a ritkításra. Az elnöki vá­laszból kitűnt: az alma kiadá­sának feltételeit már dolgoz­zák ki, azt idejében közölni fog­ják. Megígérte, hogy a tsz szer­vezését elemzik, hogy a munka­napok reálisan teljesíthetők le­gyenek, s igyekeznek a téli na­pokra is munkát adni, hiszen most is itt a metszés, ami lé­nyeges és nem is fizet rosszul. A közgyűlés a beszámolót, a választ, valamint az alapsza­bály-módosítást elfogadta. Szavaz a közgyűlés. — Alapszabály-módosítás A szövetkezet testületi szervei: a közgyűlés, a küldöttgyű­lés, munkahelyi közösségek, vezetőség, ellenőrző bizottság, szövetkezeti döntőbizottság, társadalombiztosítási tanács, nő- és szociális bizottság, valamint a munka-, tűz- és kör­nyezetvédelmi bizottság. (Mint látható: a nő- és szociális bizottság egyesült, valamint az utolsó, a munka-, tűzvédel­mi egészült ki a környezetvédelmivel.) A választott küldöttek számát 75 főről 60 főre csökken­tették. Miután a varroda és a hőtükörüzem megszűnt, a munkahelyi tanácskozások közül törölték az ide előírtat. A földbevitel esetén változás, hogy az új belépő termő­földjét 6000 négyzetméterig nem köteles bevinni. Aki már tsz-tag, és ezután szerez 6000 négyzetméter területnél nem nagyobb termőföldet, azt nem kell behoznia. A minden jogot biztosító évi 2810 munkaóra évi 2040 mun­kaórára csökken. A minimális munkaóra nőknél 1000, a fér­fiaknál évi 1500 óra. Mindez lehetővé teszi a bérelt terüle­tek, gyümölcsös stb. megmunkálását, arra több idő jut. A fizetett szabadság: évi 2040 munkaóra után teljes 15 alap- és pótszabadság; Részszabadság: nőknél 1200, férfi­aknál 1800 munkaóra után lehetséges. A betegségi segély mértéke egységesen 75 százalék. Nők: 1000 munkaóra után 75 százalék; férfiak: 1500 munkaóra után 75 százalék. Folya­matos betegség esetén a 31. naptól 5 százalékkal, a 91. nap­tól további 5 százalékkal emelkedik. A háztáji gazdaság területe 3—6000 négyzetméter. A sző­lő, gyümölcs maximális területe 3000 négyzetméter. A bel­terület és zárkert 6000 négyzetméter területig nem számít be, azon felül a kiadható háztájiba beszámítjuk. A háztáji helyett 15 mázsa kukorica adható a jövőben is. Az új belépő a belépés évében teljesített munkaóra arányában jogosult háztáji földre.

Next