Eszmélet, 1992 (4. évfolyam, 13-17. szám)
1992 / 13-14. szám - A főváros közterületein elhelyezett politikai tartalmú képzőművészeti alkotások sorsáról - a Fővárosi Közgyűlés vitája és határozatai
173 DOKUMENTUM kő- és a Steinmetz-szobor is meghagyható; úgy véli, a Kulturális Bizottság is amellett szavazott, hogy ezek a szobrok maradjanak. Sáska Géza (FIDESZ): nem csinál titkot abból, hogy az Osztapenkó- és a Steinmetz-szobrok megmaradása mellett fog szavazni, indoklása rendkívül egyszerű, meg van arról győződve, hogy az a jó világ, amelyik depolitizál, az a jó világ, ahol a város építményei, városszobrai nem politikához, hanem az utca emberének érzületeihez kapcsolódnak. Meghatározó volt számára, hogy hiába szavaztak úgy, hogy Ferenciek tere legyen a Felszabadulás tér, az emberek „felszab” térnek nevezik még mindig, nem Ferenciek terének. A város lakosságának véleménye a döntő, meggyőződése szerint, és ezért azt hiszi, hogy erre kellene a Közgyűlésnek elsősorban építkezni. Az Osztapenkó-szobor volt a találkozási pont a Balatonra menő stopposoknak a 60-as években, ebben igaza van Ráday képviselőtársának. Ezt az élményt, ezt az érzületet nem szabad elvenni. Meggyőződése szerint ott kell maradnia, és nem is szólva arról, hogy érdeklődött ez ügyben, megkérdezve számos embert, hogy mi a véleményük akár a Kun Béla-szoborról, akár erről a két szoborról. A Kun Béla-szoborral kapcsolatosan általában a dolog esztétikai részét kritizálták és nem a politikai részét. Ahogy ma reggel a borbélya azt mondta, hogy maradjon nyugodtan a két szobor. A szobor tulajdonképpen a város és az emberek életét egyáltalán nem befolyásolja, ami nem befolyásol, abból pedig nem kell politikai ügyet generálni. Dr. Szeszler Tibor (FIDESZ): túlnyomórészben elhangzottak azok az érvek amiket mondott volna, ezért csak röviden kiegészíti azzal, hogy megítélése szerint az Osztapenko és Steinmetz kapitányok szobra a városnak oly mértékben részévé váltak, hogy azok eltávolítása súlyos sebet ejtene a városon, nem lebontani, hanem megőrizni kell. Politikai tartalomtól teljesen függetlenül a városnak oly módon vált jelképévé, hogy ennek az eltávolítása hiányt jelentene. Ha a politikai tartalmat is keresik, a Kulturális Bizottság, előterjesztéséből is kitűnően, igen nagy körültekintéssel, és szakemberek, szaktekintélyek bevonásával adta meg a Közgyűlésnek javaslatát. A Kulturális Bizottság javaslatával kivételesen minden pontban egyetért, a két szobor megőrzésében is. Ráday képviselőtársa elmondta, hogy a legendákra tekintet nélkül ott valami megtörtént, és ez a város tényleg 1945. február 13-án valamitől megszabadult. Ennek valamilyen módon emlékét fenntartani, az igenis akkor is kötelességük, hogyha ennek történetesen két szovjet állampolgárságú parlamentet esett, vagy nem esett, áldozatául. Azt sem tudják pontosan, hogy honnan lőtték le ezt a két embert, melyik irányból, de ez a két ember áldozat volt, és az emlékük megőrzése megítélése szerint kötelességük. Határozottan arra tesz indítványt, hogy ennek a két szobornak [az ügyét], de az összes többi indítványt is, amit a Kulturális Bizottság előterjesztett, a Közgyűlés támogassa, és ne indulatból szavazza ezt a kérdést. Beluszky Pál (SZDSZ). Személyesen már végigélt egy hasonlóan buzgó emléktelenítést az 1940-es évek végén, mint a nagykanizsai piarista gimnáziumnak a tanulója. Emlékszik, hogy mivel járt az iskolának az ún. államosítása a meglévő szobroknak kidobásával, olyan tárgyú festményeknek a lemeszelésével, amelyeknek valamiféle vallásos vonatkozása volt. Ez az előterjesztés akaratlanul ezeket az emlékeket élesztette benne, mint ahogy a különböző utcaelnevezésekkel is foglalkoznak. Az eddig elhangzott, vitatott emlékművek mellett még egyet megemlít, az V. kerületi Marx-Engels szobrot, amelynek eltávolításához vonatkozó javaslatnak köze van, továbbá akinek valamiféle kapcsolata van a társadalomtudományokkal, kénytelen azt mondani, lehet, hogy az a marxizmus— leninizmus, amit Marxra és Engelsre hivatkozva itt előállítottak, az termék