Eszmélet, 2002 (14. évfolyam, 53-56. szám)
2002 / 53. szám
E számunkban foglalkozunk a még mindig haldokló „jóléti állam” leépítésének problémáival, illetve a megújítására vonatkozó - egyelőre elméleti - elképzelésekkel. A szerzők az úgynevezett harmadik utas koncepciókat legalábbis „problematikusnak” látják. E témakörbe illeszkednek P. Wetherly, Orosz Éva, Németh György és Harasztosi Péter kritikai elemzései, amelyek Blake-től Giddensen át Bokrosig tárják fel a szélesedő szakadékot, amely az elmélet és a valóság között feszül. Minél erőteljesebb a harmadik utas ideológia elterjedése, annál jobban kiviláglik utópisztika jellege. Tovább tart az egészségügy és általában a közszolgáltatások privatizálása sokfelé a világon. Folytatjuk annak a témakörnek a bemutatását, amelyet a terror globalizálásaként, illetve a globalizáció terrorjakor határozhatunk meg. A vizsgálódásoknak ez az íve földrajzi értelemben az USA-tól Afganisztánon és Kuvaiton át a Közel-Keletig és tovább, egészen Szomáliáig vezet. A multinacionális kapitalizmus díszét mostani számunkban a Nike testesíti meg, amely bár eredendően a fiatalkorú munkaerő kizsákmányolásával híresült el a világban, az amerikai fiatalok előtt a „forradalom” híveként tünteti fel magát. „a szavak átértelmezéséért folytatott versenyben paradigmaértékűnek tekintem a ’szolidaritás’ kifejezés sorsát. A törekvés végeredménye az, hogy a szolidaritás fogalmából eltűnik a kölcsönös viszony is, a társadalmat átfogó jelleg is, s össztársadalmi kapcsolati hálóból a gazdagok szegények iránti kötelezettségévé válik. Így kívánja igazolni azt, hogy miért a segélyezés-típusú ellátások a ’posztmodern’ szociálpolitika kitüntetett eszközei.” Ferge Zsuzsa Eszmélet 43. sz. 128. „Tiszta és világos, hogy azt a trendet, amellyel a dolgozó emberek egyre nagyobb mértékben befolyásolhatták saját gazdasági helyzetüket, az uralkodó osztályok sikeresen visszafordították. Általános ellenforradalom ez, amire a szociáldemokraták (az ‘Új Munkáspárt’) csak azt mondják: ‘nem tehetünk semmit, a világ megváltozott’... Hogy mit tehetünk..., nehéz lenne megmondani. Egyelőre a legfontosabb az, hogy illúziók és torzítások nélkül megértsük, milyen rendszerben élünk.” Топу Ben Eszmélet 28. sz. 170. o. „A terrorizmus a nyílt és burkolt politikai és ideológiai manipuláció eszközévé válik, mégpedig mind azok részéről, akik szervezik és folytatják, mind azokéról, akik a terrorizmus elleni harcot hirdetik. Az utóbbiak a demokrácia védelme ürügyén korlátozhatják a demokráciát, és gyakorolhatnak fegyveres vagy egyéb nyomást azokra az országokra, amelyek veszélyeztetik vagy sértik a világpolitika alakulását elsősorban befolyásoló hatalmak érdekeit.” Marton Imre Eszmélet 40. sz. 139. o.