Eszmélet, 2003 (15. évfolyam, 57-60. szám)
2003 / 57. szám
Lapzártánk után tartott előadást Newcastle város egyetemén az angol környezetvédelmi államtitkár. Ebben határozottan állást foglalt abban a kérdésben, hogy igenis létezik globális felmelegedés, annak ellenére, hogy sokan igyekeznek kétségbe vonni e folyamat súlyosságát. Az ökológiai egyensúly és az államszocializmus története - e két fő téma köré csoportosul e számunk cikkeinek nagy része - hasonlít abban, hogy a tőke oldalán álló ideológusok (kutatók, sajtómunkások stb.) nagyüzemben folytatják a velük kapcsolatos ködösítést. A történelemhamisítással korábbi számainkban már foglalkoztunk; ezúttal kifejezetten a fasizmus és a szocializmus összemosásának kísérleteit vesszük szemügyre. Az emberiség és a természet viszonyát elemző írások, különböző témákat vizsgálva, azt mutatják meg, hogy sokkal több múlik a politikai döntéseken és a folyamatok társadalmi szabályozásán, mint azt az emberek általában gondolják. E két fő téma mellett foglalkozunk azzal is, hogyan alakult át a munka világa Magyarországon a rendszerváltás időszakában. ,A lengyelországi munkásmozgalom specifikus jelentősége abban áll, hogy szimbóluma a történelmi marxizmus mint a proletariátus ideológiája és szervezete ellentmondásainak és jelenlegi válságának. (...) A helyzet iróniája az, hogy egy marxista szervezet ellen harcolva a Szolidaritás - tudva, vagy nem tudva - szorosabban követte Marxnak a forradalmi élcsapatokra vonatkozó előírásait, mint bármilyen marxista szervezet valaha is. A Szolidaritás tartózkodott attól, hogy 1. a létező munkáspártokkal szembenálló politikai pártot alakítson; 2. hogy kifejlessze a saját, a világproletariátus érdekeitől elválasztott érdekeit, s 3. hogy szektás alapelveket állítson fel a proletármozgalom irányítását és alakítását illetően.” Giovanni Arrighi Eszmélet 17, 112. o. „Furet szerint a történelem tanulsága egy nagy, megkönnyebült sóhaj: semmiféle jövő nem fenyeget bennünket. Az egy lehetetlen múlt felé forduló ellenforradalom és az elérhetetlen jövő felé forduló forradalom között csak a meghaladhatatlan jelen marad nekünk: ‘íme arra ítéltettünk, hogy abban a világban éljünk, amelyben élünk’.” Henri Maler Eszmélet 37, 70. o. „Mint minden ökológus tudja, a természeti erőforrásokkal való hosszú távú gazdálkodás megköveteli a társadalom valamennyi tagjának teljes részvételét. A bérrabszolgaságra jellemző elidegenedés ezzel teljesen összeegyeztethetetlen.” Pál Steigan Eszmélet 31, 16. o.